BSZM 2020, ahogy megéltem….

Általános

2019-ben a FélBalaton Szupermaratonon (2 napos) futottam, ami után valahogy úgy éreztem, maradt még bennem….

Így ezt a „FélBalatont” és a 2019. évi UB fáradalmait kipihenve kacérkodtam a gondolattal, hogy bevállalom mind a 4 napot. Valami komolyabb kihívásra vágytam, aztán 2019. augusztusában, még kihasználva a viszonylag kedvező nevezési díj adta lehetőséget, beneveztem egyéniben a BSZM 2020-ra!

Innen már nem volt visszaút….mondjuk eszembe sem jutott, hogy visszakozzak…

Elkezdtem megtervezni a 4 nap forgatókönyvét, szállás foglalás, Férjem, és Szövetségesem 😊 ismételt rábeszélése, milyen jó lesz neki, hogy 4 napon keresztül kerékpáron kísérhet, esténként meg masszírozhatja sajgó lábaimat.

Tulajdonképpen 2019 ősz óta edzettem erre a versenyre, a BSI-től, 3 hetenként kapott edzéstervet a magam életritmusára alakítva, esőben, szélben, sötétben, fagyban (bár ez ritkán fordult elő) futottam. 

Itt megragadom a lehetőséget, és köszönetet mondok minden futó társamnak (Ági, Imola, Zsolt, Jocó és még sokan mások), hogy velem tartott, és próbált igazodni (vagy csak elviselt) az én rigolyáimhoz. 😊

Heti 70-100-115 km körüli futásaim voltak, ez heti 5 futást jelentett, a hangsúly a 4, egymást követő napon történő terhelésen volt, köztük 2-3 hosszú futással.

Szerencsére csak apróbb hátráltató tényező nehezítette a felkészülésemet, kis megfázás (mert szakadó esőben a barátnőjével az ember akkor is elmegy futni, ha az edzésterv csupán laza, 6 km-es futást ír elő.. 😊), a „Szervekkel” is meggyűlt a bajom, amikor „gazella” lábaimmal keresztül-kasul átvágtam a nem éppen gyalogos forgalomra kijelölt helyen…

Büntetést utólag befizettem, rendes voltam, mert nem futottam el, pedig egy jó kis fartleknek biztos örült volna rendőr bácsi…, amit viszont kicsit nehezen emésztettem meg, hogy a csekkre azt írta : „gyalogosan közlekedtem”….gyalogosan, mi? Futottam, ember !!!! 😊

Hja, meg egyszer azt hittem, tudok repülni, de kiderült, hogy nem, így néhány sebet szerezve konstatáltam, hogy a négylábúak szeretnek láb alatt lenni… 😊

A futások mellett még 1 nap („pihenőnap”) személyi edzőhöz jártam, járok, crossfit, és egyéb erősítő, stabilizáló edzésre, hiszen ahhoz, hogy sérülés mentesen lehessen edzeni, versenyezni, fontos bizonyos izmok megerősítése, stabilizálása. Hasznos is volt…

Közeledett a VERSENY időpontja, bevallom kb. annyira izgultam, mint Érettségi előtt. 

Tele pakoltunk egy „dobozos” autót mindennel, mi szem-szájnak ingere, kerékpár, nagy bőrönd, közepes táska, kis táska, még kisebb táska, henger, meg minden is…

Marcival megbeszéltük, hogy minden nap elmegy autóval a célig, ott kiveszi a biciklit, és elkezd szembe tekerni velem, így kb. a napi táv felénél tudunk találkozni, addig meg kihúzom a nálam lévő 1 géllel, 3 dl izo itallal, sótabikkal, + frissítő pontok is voltak, kb 5 km-ként.

1.nap Siófokról indultunk (Fonyódig), a táv 48,4 km. Eléggé időben odaértünk, hogy be tudjak melegíteni stb., találkozás ismerősökkel, ölelkezés, puszi, bíztatás…(koronavírus meg menjen a ….)

Idén sok „celeb” Ultra futó vett részt a versenyen, jó volt őket élőben is látni. Tivadart egy kicsit hiányoltam, de talán majd legközelebb…neki ez egy jó kis edzés lehet…😊

10:45-kor tömegrajtoltatással indultunk, toporgás, tötyörgés, előzés, padok kerülgetése, de aztán, lehetett futni is. A táv első felét egész jó tempóban tudtam futni, 5:37 – 5:40 körül kényelmesen, jól ment a ritmus, mosolyogtam,13 km körül egy gél, aztán megérkezett Marci is, ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindig találkozhatott az elsőkkel, mondta is mindig, hogy nagyjából kit, melyik km-nél látott. Kaptam tőle kortyonként az izo-t, aztán még 2 gélt ettem a szakaszon. BCAA-t 2-3 kortyot, 1 sótabit.

Csak a nagyobb frissítőpontokon, azaz a Váltó pontokon, vagy nevezzük „Dugó pontnak” lassítottam, ittam pár korty vizet, colát. A 30-35 km körül kezdtem kicsit fáradni, lassultam is, lehet, hogy előtte kicsit többet kellett volna frissíteni, benyomtam a koffeines gélt, amitől erőre kaptam, a végén a cél előtt még kicsit gyorsítani is volt erőm, sőt a „házi” forgató csoportnak villám interjút is adtam.

5:49 min/km lett a napom.

Elfáradtam, de aztán kaja, nyújtás, hengerezés, lábmasszírozás jót tett.

2.nap Fonyódról Szigligetre futottunk, ezen a napon tettük meg a leghosszabb távot: 53,2 km.

Esőt jósoltak erre a napra, ami be is jött, azzal a módosítással, hogy reggel jól kieste magát, így a 10:30-as rajtnál csak szemerkélésben volt részünk.

Rajt előtt megint ismerősökkel ölelkezés, búzdítás. Marci posztolta az eseményeket, őt egyébként megbíztam, hogy legyen a „social media manager”-em, mivel én az ilyesmire alkalmatlan vagyok. Kb.10:40-kor sikerült is elrajtolnom, nagy volt a sorban állás az indulós dugókázásnál, mert csak 2 sorban lehetett rajtolni.

Jól indultam, kb. a 4. km-nél vasútnál pirosat kaptunk, amit persze jóváírtak, csak kicsit érdekes volt a vasúti átjáróban a dugókázásnál az a tülekedés, néztem is furcsán néhány emberre, mert, mintha az élete múlt volna rajta…

Igaz, én sem szeretem, ha megszakítja valami a futó ritmusomat, de hát ez van, versenyszabályzat…

A szakasz elején kicsit untam magamat, aztán beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki állítólag Százhalombattáról jött, így jobban mentek a kilóméterek.

A 26. km körül egyszer csak hatalmas meglepetésként megpillantottam Mónit, Lillát, Umbertot, nagyon megörültem nekik, pár km múlva ismét ott voltak, Umberto meg is örökítette ezt a pillanatot, szerintem tök jó fotó lett…(nem hiába, aki érti a szakmát.. 😊)

A 32. km-nél aztán elértük Keszthelyt, innen már csak egy félmaraton volt hátra.

Marci tukmálta belém a gélt, inni valót, de fáradtam, lassultam.( összesen 3 gél fogyott, itt már nem nagyon ízlett)

Márkus Öcsiékkel kerülgettük egymást, olykor egy-egy vicces megjegyzést elsütve.

Aztán, amikor befordultunk a szigligeti egyenesbe, onnan már bíztam, hogy menni fog a végén az emelkedő, ami „ajándék” volt, de felfutottam, itt sem sétáltam bele. Így 6:06-os átlaggal végeztem a napi szakaszon.

3. nap Badacsony-Balatonfüred, 43,4 km. 

Ezt a napot több szempontból is nagyon vártam. Főleg, mert tudtam, hogy Ági barátnőm érkezik szurkolni, másrészt ez a legrövidebb táv a verseny során. Soha nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni „csak” 43 km-nek. 

Tapolcán aludtunk, 10:20-kor volt a rajt, de 10 előtt már ott voltunk, Ági is férjével, Kornéllal már ott vártak minket, annyira örültem nekik, egymás nyakába borultunk. Itt már több zalai ismerőssel találkoztam. Ez a táv valahogy úgy lement, hogy szinte észre sem vettem, pedig már az idő is szelesre fordult. Végig mosolyogtam ezt is, Ágiék több ponton is szurkoltak, Zsolt is előkerült egyszer csak, ennyi meglepetés…, annyira feldobott, hogy eszembe sem jutott, hogy ennyit futok. persze az időm nem lett túl csodás, kb. 6:10-es átlaggal zártam ezt a „rövid” szakaszt. Biztos a szél, és az a néhány emelkedő lassított így be, 😊 amiket Sólyomnak szántam, hiszen vele szoktunk keddenként dombozni. 

Ezen a napon megint nem sok gél fogyott, 2 db-ot sikerült betolni az arcomba. Némi izo, víz, cola stb, kíséretében.

4.nap Balatonfüred – Siófok, 51,2 km.

Annak ellenére, hogy előző nap szeretet cunamit kaptam, este masszázst is, reggel valahogy fáradtan ébredtem, ráadásul előző nap a lábamon 2 körmöm is megadta magát, este böködtem a vérhólyagomat, reggel leragasztottam, gondoltam lesz, ami lesz, megcsinálom valahogy, másnem út közben kérek valakitől egy kést, és levágom az ujjamat, ami felesleges… 😊

Rájöttem, hogy ez a köröm dolog annyira szükségtelen az ember számára…

Az eddigiekhez képest korábban, 8:30-kor volt a rajt, nagyon szeles időnk lett, persze nem hátszéllel, de azért megküzdöttem az elemekkel. A géleket a gyomrom kezdte megtorolni, 12-14 km körül elkezdett görcsölni a hasam, de tűrtem, nem álltam meg, lassan, de biztosan haladtam. Az időm már nem érdekelt, csak az, hogy célba érjek. 

Ágiék a 16. km-nél lévő ponton vártak, kérdezte, szükségem van-e valamire, de nem kellett semmi, volt nálam 1 db gél, nem nagyon mertem enni.

21.km körül kicsit szédültem, ekkor egy zalai ismerős megveregette a vállamat, elismerően bíztatott, amitől erőre kaptam.

Már nem is tudom, hogy hol került elő Marci, de annyira vártam már, annyira örültem neki, hogy elkezdtek folyni a könnyeim, ő meg csak mondta, hogy jó vagyok, megcsinálom.

Előre megbeszéltük, hogy Ági fut velem a 36. km-től, az utcsó 15 km-t, már nagyon vártam, hogy odaérjek, megkönnyebbültem, amikor megláttam…

Mondtam neki, hogy bocs, egy kicsit késtem… 😊

Innentől csacsogás, futómozgás imitálása, röhögés.. köszönöm Ági, hogy segítetted az utolsó kilómétereket! 

A időt már elengedtem, csak néha pillantottam rá az órámra, hogy milyen sebességgel haladok, gyönyörködtem a tájban, a Balatonban…

Aztán befordultunk a célegyenesbe, már hallani lehetett a szpíker hangját, ekkor tudtam, hogy igen, megcsináltam, innen már, ha négykézláb is, de bevonszolom magamat..

Ági az utolsó métereken még bíztatott, én próbáltam hálálkodni neki, de közben a könnyeimmel küszködtem. Bal kanyar, és CÉL kapu, itt lányos zavaromban, és talán, hogy ne törjön ki belőlem a zokogás, elkezdtem szökdelni, így beérve a célba, már mosolyogva.

Kocsis Árpi akasztotta a nyakamba az érmet, és megjegyezte, hogy hihetetlen, milyen mosolyogva csináltam végig ezt a 4 napot, és jövőre is várnak… 

Ezen a napon 6:26-os átlaggal imitáltam a futó mozgást.

A 4 nap alatt, 196 km-t futva, összesen 20:07 idővel, átlag 6:10 min/km-rel részese lehettem egy varázslatnak, mert ez számomra azt jelentette.

A 4 nap alatt 4-szer meghaltam, és a célban 4-szer feltámadtam, idén nem éreztem, hogy maradt volna bennem…. 😊

Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, aki hitt bennem, legfőképp férjemnek, Marcinak, hogy hősiesen végig csinálta velem a 4 napot, Áginak, aki a felkészüléseimen is velem volt, amikor tudott, és szurkolt, bíztatott; Móninak, Lillának, Umbertonak, Zsoltnak, akik szintén eljöttek szurkolni. És hálás vagyok azoknak is, akik nem hittek bennem, mert ez még erősebbé tett, elszántabbá a tekintetben, hogy még inkább bízzak magamban.

Trajbár Judit

2:3

Általános

Most már én is tartozok egy beszámolóval.

Akármennyire is kedvenc távom a maratoni táv, idén valahogy nem akart összejönni a terv szerint. Bár sikerült kétszer PBt futni (áprilisban Füreden 3:54, majd most Ljubljana-ban 3:52:34), úgy gondolom jobban kellett volna, hogy sikerüljön mind a kettő. Főleg, ha a félmaratoni eredményekre gondolok (1:45 és 1:43). Úgy tűnik 2019 inkább a félmaraton éve volt, ez az 1:45 még egy tavalyi álom volt, amire a nyáron sikerült még rá is tenni. Mind a kettő a maratonhoz való felkészülés része volt, edzőversenyként futottam. Most már azt mondom, hogy lehet nem kellett volna ezeket maxra futni.

Budapest Night Run félmaraton

Ezek alapján a félmaratonok és edzésadatok alapján egy minimum 3:40 alatti időre lehetne számítani. Füred után a következő próbálkozásom Pesten volt. Nagyon vártam anapot, májusban kezdtem a felkészülést egy hónapos sérülés után, amit Füreden szedtem össze. Nehéz volt a kezdet nagyon, mintha újra kezdtem volna futni. Küzdelem volt eleinte a 6:00 perces tempóért, és a meleg se könnyítette a dolgomat. Aztán szép lassan kezdtem visszarázódni, próbáltam az előírt pulzust tartani. Egy 12 km-es versenyen 5:10-es átlagot mentem, aminek akkor nagyon örültem, majd augusztusban sikerült egy félmaraton 4:53-as átlaggal, augusztus végén pedig egy 30 kilométeres edzés 5:09 átlaggal. Ezek alapján lehetett talán reménykedni, hogy menni fog a maraton 5:15-el. Aztán…

Aznap, amikor ébredtem, már gyomorgörcs és szédülés kerülgetett, már ott voltam, hogy el se indulok. De a rajtig valahogy összeszedtem magam, minden szépen is indult, eleinte kellemes futóidő volt. 17 kmnél valaki mondta is, hogy 3:35 a várható érkezési idő. 20 kilométer után pedig kisütött a nap, elment az energia, nagy mélypont jött, amin nem sikerült túljutni. Pedig figyeltem a frissítésre. Kiszálláson gondolkodtam, de valahogy végig csúsztam. Hogy értelme volt-e, arról biztos megoszlanak a vélemények, de nekem sokkal negatívabb élmény lett volna abbahagyni a versenyt. Kissé csalódottan 4:02-vel értem célba. A célba érés után egyből az volt az első gondolatom, hogy Ljubljana-ban október végén biztos hűvösebb lesz, meg amúgy is imádom azt a versenyt, próbáljuk meg.

Egy hetet kihagytam, majd újult erővel csaptam bele az edzésekbe megint. Két héttel a verseny előtt Lillával futottunk egy 27 kmt 5:02 átlaggal, végig dumálva, ami megint bizakodásra adhatott okot. Aztán..

Nem kaptam meg a hűvös időjárást ott se, 22 fok volt. De aznap reggel jó kedvvel, jó erővel ébredtem. Az 1. km borzalom volt, egy szűk utcán mentünk, mozdulni alig lehetett a tömegben. De utána helyreállt a rend. Picit lassabban kezdtem, mint Pesten. 25 km-ig ment az 5:10-es tempó, majd jött a fal. Szerettem volna egyenletesen futni, ez most se sikerült, a déli meleg se segített ebben. Picit azért jobban tudtam haladni, mint Pesten. Egy PB-t sikerült összehozni, aminek azért örülök.

Ljubljana Marathon

Tudom, hogy hittetek páran abban, hogy ennél sokkal jobban mehetne ez a táv is nekem. Én is hiszem, de még nem jött el ennek az ideje. Nem fogom a melegre, ennyit tudok most testileg és mentálisan is. Sokat kell még tanulni. Valószínű azért kedvencem ez a táv, mert tele van kihívással, amiket egyszer le lehet győzni, ahogy Kipchoge is bebizonyította. Úgy gondolom, változtatni kell picit a felkészülésben is. Köszönet mindenkinek aki szurkolt és akivel futhattam.

És zárásnak még annyit, hogy persze nem a számokért futunk, hanem mert szeretünk futni. Lőrincz Olivér szavaival élve: A számok csak hozzátesznek az élményhez. A futásban rejlő egyéb szépségeket, örömöket nem lehet számokkal leírni, szavakkal is nehéz.

„Nem attól leszel boldog ha jól, eredményesen futsz, hanem attól leszel eredményes, ha boldogan futsz”

Pálfy Antal

Vadlán 108

Általános

Már UB előtt agyaltam ezen a karikán, de a történet június utolsó vasárnapján kezdődött.
Közös edzésen Rudi említette, hogy ő nevez Vadlánra. Nagyon tartottam a terep 108 dombjaitól. Mivel utolsó kedvezményes nap volt, hiába őrültség,neveztem.:) Egyik sporim mondta futam előtti nap: holnap megpusztulsz…:) Relatív sokat terepeztem, de a leghosszabb futásom is csak 28 km volt. Láttam kihívást a versenyben.:) 3-kor keltem, reggeliztem, 4 után mentem Gyuláért. Csütörtök este lerongyolta egy szarvas a kocsiját.Rajt előtt Vidra Ati mondja, hogy ő 14:20 alatt szeretne beérni. Leeset az állunk. Mutatja rajtszám alatt a pontos időtervet. UB-n is ezt csinálja évek óta. Gyulával az volt az álmunk, hogy eredményhirdetésre 21:30-ra (ez 15 és fél óra a 18 órás szintidőből) beérjünk, hátha nyerünk a tombolán.:)

Rajt előtt


6-kor rajtoltunk, én rövid bringás mezben zsák és lámpa nélkül. Váltósokkal együtt 350-en indultunk. Kb 6:40-kor pirkadt, jól jött volna a világítás. Rezi várig mentem jól eső tempóban, Gyula lemaradt. 18-nál leültem a betonra, cipőt ürítettem, már vagy 10 km-t mentem valami bökőssel. Magyar Gergővel tempóztam fel a Sztúpához. Mivel 170 felett volt a pulzusom már tartósan, jó futást kívántam neki. Nem akartam fejre állni. Jött Rudi, Endre Zalaszántónál, 17 km-en becsatlakoztak Gyulához, majd 41-re egészítették ki. Hosszú réten mentünk át. A vizes nagy fűtől átázott az aszfaltos cipőm, hiába emeltem lábaim. Egy patakon keltünk át, az előttem lévő srác alatt megmozdult a kő, megúszott a cipője. No majd én, az öreg rája…tök ugyanúgy jártam.:) Jött egy technikás sziklás rész. Nem gondolom, hogy ezt az 500 métert futotta bárki is.

Egy soproni váltós lánnyal beszélgettem. 35 km körül benézték az utat, túlmentünk vagy 500 métert. 37-nél Tátika-várból nézhettünk körbe. 45 km-ig 6:15-ös bruttó átlag jött össze. Láz-hegyi kilátó előtt botlottunk egy siratófalba, ami olyan meredek, hogy mászva is nehézkes volt feljutni. Ismét eltévedtünk, hárman lefutottunk egy völgybe.Itt láttunk futókat felfele menni, be is akartak állni. Mondom nekik,hogy megismerem a fa beállót. Ne menjünk arra, inkább kérjünk telefonos segítséget.:) Egy pécsi váltós lány hívta a szervezőket. Kérték menjünk vissza az ösvényen. (Gyula+az absz. 1 helyezett+sokan mások újra mászták a siratót, kb. 20 percet buktak. Legalább 10 percet mi is.) 55 körül újra túlfutottam ez volt a harmadik eltévedésem. Az előttem futót követtem, jobbra lett volna egy szűk út. Ez mentálisan is megviselt, volt akit többször megelőztem,mert sétálta az emelkedőket. Lesajnáltam a versenyzést.

Átraktam magam komfortosabb zónába. Azért érdekes, milyen “műanyag harcos” tudok lenni.:) Láttam előttem egy “kalapos” embert sétálni. No végre, megjött a mi Gyulánk, amíg én össze-vissza bolyongtam, gondoltam. Takács Krisztián (Csipi) volt ismét,pink körfűrész hajjal. De három körfűrésze volt. Verseny után mondta,már többen kalapnak nézték.:)60 km-nél jött Büdöskút,ettem egy adag rizses húst.Ederics előtt csodás panoráma fogadott. A domboldalból lehetett látni Fonyódot Balatonnal és a Tanú-hegyeket. Leültem,gyönyörködtem a tájban. Kiöntöttem mindkét cipőmből a mocskot. Harmadszor ment el mellettem Csipi.Edericsi frissítőponton messziről kiabálja Zoli:Hajrá Egerszeg!!!Csipegettem,Csipivel mentem tovább.  Azt mondja egyek meg 2 sótablettát,úgy látja húzza a görcs a vádlim.Jobb is lett később.Három borosgazda is “kitelepült”a szőlőhegyen, kínáltak fröccsel. Nagy volt a csábítás, de csak vizet ittam. Egy-egy fürt szőlőt ettem.

74-nél györöki szépkilátó. DJ,keverőpult,vidámság. Ellenőrző ponton dugtam,majd sipirc tovább.80 után utolért Mag Erika(2x UB egyéni,ebből 1x 3. hely+Spartatlon teljesítő) akitől kaptam egy sókapszulát. Folyadékom nem volt,majd megfulladtam mire lement. Egy 17 éves(!) sráccal volt,aki egyéniben tolta a 108-at. Erika lazán sétálta az emelkedőket,vissza is esett a pulzusom 120 alá. Sokat dumáltunk, magasan tettem a helyezésre,tempóra (kb 5 percem odalett). Barlangászok tartottak képzést sisakban, tízen buzdítottak. 87 km-nél újra Büdöskút, levest nem kívántam, megint egy adag rizsáshús. Úgy megsóztam alig tudtam lenyomni. Csomagpontról felvettem a fejlámpát,terepcipő egyebek nem kellettek. 90-nél 5 órakor agyaltam:estére erős északi szelet ígértek+sötétben sincs nagy humorom futni. Kicsit belehúztam,jól is esett. Olyan lazán ment,mintha most kezdtem volna a futást. Hogy honnan jött az energia,nem vágom. Nem tartott soká,jobb sípcsont boka felett emelkedőn,majd lejtőn is beszúrt.Láttam egy fasza Vadlán barlangot,majd rövid mászófal jött,meg egy mukucs.:)Hirtelen nagyon megeredt az eső. Fel is vettem az esőkabátom.96-nál értem Nagymezőre. Előtte feltereltek a kilátóra. Az egyik önkéntes futott utánam,hogy adjam le a kézben cipelt esőkabátom.Nem volt teher. A frissítők hangja,élükön Gerencsér Zolival már messziről hallatszott. Igazi buli volt,énekeltek,szívesen maradtam volna.:) Ettem egy palacsintát,kóláztam majd uccu tovább.

103-nál Mobilgáz benzinkút előtt akadálypályán találtam magam. Egy mély árkon kellett átmászni. Az utolsó 5 km többnek tűnt,itt sem volt bent sík rész.:) Egy váltós ért utol, amíg megettem egy müzlit. De elléptem tőle. A verseny során még csak tippem sem volt,hogy hányadik vagyok.Öröm,boldogság,beértem,taps. Kérték dedikáljak 3 pólót,no de nagy sztár lettem hirtelen.:) Kaptam egy gravírozott befutóbort,amit ott felejtettem az asztalon. Ott várt negyed óra múlva is.Nyújtás után megettem 2 tányér babgulyást,puha kenyérrel.Díjátadó,tombola következett.Gyula felől érdeklődtem(már sokadszor mentem az agyukra). Zuhanyzás után is csak azt mondták,hogy elhagyta Büdöskútat,de nem ért a következő pontra. 10 után beért,nagy ováció volt,mivel sokan ismerik.Mindegyik frissítőn ettem-ittam. A táv 2/3-ig nem cipeltem folyadékot. Néha egy csokit dugtam a bringás mezembe. Az órám pánt nélkül 100-ról 30%-ra merült.14. lettem a beérkező 62-ből. 12 indulónak nem jött ki a lépés. Az időm 13 óra 19 perc lett. Ha nem tévedek el,kevesebbet dumálok,bent vagyok 13 órán belül. De nagyon örülök,hogy élveztem a versenyt mélypontok nélkül. Nem volt egy laza menet,de keményebbre számítottam. Sok lazán futható részt is belecsempésztek.


A táv 2/3-ig többször ettem banánt,utána viszont rá sem bírtam nézni. Ennyi csokit rég ettem egy nap alatt. Müzlit, aszalt gyümölcsöket, kevés sajtot, mogyorót ettem. Izót, vizet, néha kólát ittam felváltva. 1 zselém volt, de nem kellett.Kaptam egy negyed órás lábmasszázst, kicsit megfontoltan mozogtam.:) Két kis hólyaggal a lábamon megúsztam a mókát.Vasárnap úsztam, hétfőn már kocogtam.Gyorsra sikerült a regenerálódás. Gyulát éjfélre vittem haza. Közel 200 km-t vezettem.

Hosszú nap volt, rengeteg pozitív inger ért, sokszor volt bent varázslat. Juhász Petiék szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy csak a futásra kelljen figyelnünk. A pálya jó ki volt jelölve, néhol túl sok is volt. Egy-egy helyre jól jött volna egy nyíl. Nem volt meleg, az erdőben sokszor japán kert feelingem volt a ságra-piros őszi ösvényeken. Talajjal is szerencsénk volt,pláne aszfaltos cipőben. Ajánlom mindenkinek mindkét távot,vagy a váltózást is. Andor József

Terítés Workshop

Általános

 

2019. július 7-én

Sportolóknak a TestSzobrász Műhely közreműködésével

 

a Restart Fesztiválon 

 

Kedves Sportoló, Egyesületvezető!

 

Mi, a TestSzobrász Műhely Zala TestSzobrászaiszeretettel köszöntünk!

 

Sportoló vagy? Amatőr? Félprofi? Profi? 

Bárhogy is van, Neked szól az ajánlatunk itt a Restarton!

 

Mi, TestSzobrászok széles érintési repertoárunkon felül megtanultunk egy speciális kezelési technikát, ami nagyon hasonlít egy masszázshoz. Mi Terítés”-neknevezzük.

Ez egy verseny előtt és után alkalmazható, teljes testet érintő, kezelőasztalon, kakaóvaj alapú vivőanyag felhasználásával történő kezelés. (csokiillatú leszel, de nem ragadós)

 

Mit várhatsz tőle?

Mi teszteltük magunkon. Nekünk ez jött ki:

 

Erő van a testemben. Rugalmasabb és robbanékonyvagyok.

Ide nekem az oroszlánt! Könnyebb a mozgás.

 

 

 

 

Itt pedig a Restarton indulók visszajelzései 2017-ből:

 

 „A verseny előtt és szerencsére utána is kezeltetek a sátorban. Bár csak a félmaraton előtt 2 héttelkezdtem edzeni, nem viselte meg a lábamat a futás. Csodálkoztam, hogy nem fáradtam el nagyon, és másnap nem volt izomlázam sem. Ha lehet, mennék jövőre is!”

 

 A ruha miatti részleges terítés után könnyedebbenjártam, bélműködésem intenzívebb lett, nyakamatjobban tudtam mozgatni.

A teljes terítés után ezeken kívül még jobbankaptam levegőt, csípőfájdalmat kevésbé éreztem a túra után. Szóval összességében nagyon .

 

Ajánlatunk:

 

Azt gondoltuk, hogy csak itt, a Restarton legyen ezrészünkről Számodra egy 

 

“ Térítés nélkül adott Terítés”!

 

Jól hangzik? Szerintünk is! Írj, foglalj időpontot és gyere!

 

Amit várunk Tőled: 

 

1. Írj a tszmzala@gmail.com címre és iratkozz fel névvel a megjelölt időpontokra!
2. A verseny után 3 napon belül írj visszajelzést a tszmzala@gmail.com címre, max. A4 terjedelemben! A visszajelzést adók között  3 db „TSZMZala Meglepetés Ajándékutalványt”sorsolunk ki!

Fontos infó!

A júl. 8. éjfélig gyorsvisszajelzők közül egyvalaki

3 alkalomra szóló Terítés Ajándékutalvány”-t

nyerhet!

 

 

Tehát összefoglalva:

Terítés Workshop a TSZMZala TestSzobrászaival!

Ideje: 2019. 07. 07. 7.30 – 17.17

Helye: Dísz tér, a TestSzobrász Műhely Zala félig elfüggönyzött sátra

Öltözék: kb. fürdőruha, ami fölé még lesz időd és helyed felvenni versenyző ruhádat nálunk.

Jelentkezés: tszmzala@gmail.com

Visszajelzés:  Júl. 8. éjfélig (csak gyorsvisszajelzőknek) a „ 3 alkalmasTerítés Ajándékutalvány” megnyeréséhez

 Júl. 10. éjfélig  a 3 db „TSZMZala Meglepetés Ajándékutalvány” valamelyikének megnyeréséhez.

 

 S ha szívesen tudnál meg többet a Terítésről, itt egylink arról, hogy milyen eredménnyel alkalmazták az USA egyik felkészítő táborában a Terítést:

https://testszobrasz.hu/blog/hogyan-dolgozunk-sportolokkal-cikk-az-abmp-amerikai-masszazs-szovetseg-magazinjabol-angol/

 

 Esetleg a TestSzobrászatról? www.testszobrasz.hu

 

Választható időpontok:

 

2019. Július 07. Vasárnap

 

 7.30
 8.15
 9.00
 9.45
 11.30
 12.15
 13.00
 15.00
 15.45
 16.30

 

Mi már nagyon várjuk, hogy életed legjobb formájában versenyezhess Te is a Terítéssel!

 

Ugye, Te is várod már?

 

Szeretettel:

 

 

A TestSzobrász Műhely Zala csapata nevében

 

Borsos Miklós

Műhelyvezető, TestSzobrász mester

 

Álom/határ

Általános

Tavalyi évem jól sikerült,Mikulás napig nem kellett egy hetet sem kihagynom sérülés miatt.Október végén saját ZASZ rendezvényünkön sikerült 1:30-as félmaratont futni.Utána viszont folyamatosan jött valami.Olyan helyekről,amikkel sosem volt gondom Hosszabb edzésekre gondolni sem mertem.Egy 73 km-es Zeg-Keszthely koraszülött pályabefutáson kívül nem tudtam semmit produkálni.  Versenyhét hétfőjén 3 nap pihenő után 3 km-nél sétálva kellett hazatérnem esőben,bal sípcsontom mellett betonkeményre duzzadt az izmom,derekam is fájt. UB-ra az esélyeim közelítették a nullát.Többen kérdezték,mi lesz így,lemondod?Kampós bottal is odaállok,nagyon szerettem volna behúzni ezt az UB-t.

Minden érted van,semmi sem ellened.De nem bírtam rájönni,hogy mi lehet ez a folyamatos több hónapja tartó logikátlanul a testen össze-vissza jelentkező nyavalya. Bal sarok hónapok óta fáj,sípcsontom,derék,comb elöl,majd verseny előtt 3 nappal bal farizom felső része,amit próbáltam kimasszíroztatni.Csütörtökön viszont talán a sok pihi miatt,jól ment a nyújtás,izmaim magamhoz képest lazák voltak.Szedek pár hete porc-izom-csont komplexet,szerves magnéziumot másfél hónapja.Pár éve eltanácsoltak a futástól,kevés a csípő mozgástartományom+bal csípőmnél a röntgen kopást mutatott.1000 futott kilóméterem van idén.Rengeteg beszámolót elolvastam,domboztam,résztávoztam,úsztam,tekertem.Erősítő gyakorlatokat végeztem,sok időm volt a készülésben.

Pénteken Gyulával mentünk rajtcsomagot felvenni.Technikai értekezletről lecsúsztunk,a tésztát meg lecsusszantottuk.7-kor hivatalos megnyitót tartottak.Megtapsoltak minden eddigi teljesítőt.Majd a “szerencsétlen” első bálozókat is.Ennyi szerény ember…ide sem paprikajancsik járnak.
Szállásunkra belépve egyből lejött,hogy ez egy nyári szállás,radiátor nélkül.Semmi stressz nem volt rajtam,csak a dupla ruha,három takaró,de a papírvékony bejárati ajtó miatt képtelenség volt pihenni.
Alig aludtam,mégsem ébredtem fáradtan.Bringás pólóba pakolásztam.Mivel nagyon mocorgott a két zselé,kiraktam az egyiket,meg a kulacsot tartóstul.
Siettünk a starthelyre.Bementem a mosdóba,Gyula eltűnt.273-an indultunk egyéniben,a 13 000 össz nevezőhöz képest  nem nagy szám,de Gyuccit nem látom a rajt zónában. Előkerült,csippantás után mindenkiről fotó készült.A mezőny utolsó harmadából indultunk sétálva,mert akkora volt a torlódás.
Azt beszéltük Gyulával,hogy amíg tudom tartani a tempóját megyünk együtt,majd szétválunk. 

Az első 5 km-t lazán toltuk,kígyózott a sor Tihany felé,majd jött a hegy.Szinte mindenki sétált felfelé.Sétáljunk mi is,mire Gyula azt mondta,hogy ő nem szokott,de megvár a dombtetőn.Futottunk…Gyula Miki cimbijével dumált,én egy pesti csajjal.Mesélte,már 2x fel kellett adnia.Rakonczay Gáborral ráztam kezet,aki nemrég járt Zegen,és nagyon motíváló előadást tartott.Később Bogár Janit láttuk sántikálni,meg a régi agyonmatricázott zöld nyeremény Mercijét.(később ki kellett állnia)
Minden második frissítőnél kértem egy egész banánt,amit két adagban betoltam futva.Közte sós vajas kenyeret,aszalt gyümölcsöket,sajtot ettem.Kőtenger,Káli-medence,tanúhegyek sokadjára is csodásak.Ezen a környéken sok nyomókút van.Követendő lenne…A Badacsony előtti részt egy szűk,fűvel benőtt bringaúton Gyula után loholva,kissé túltoltam. 
56km-nél Varga pincészetnél futottunk fel.Itt kaptunk először meleg ételt.Kértem egy dupla adag tésztát sajttal,behúzódtam a forróságból az árnyékba.Láttam egy masszázságyat,kértem is egy jégzselés masszázst.Gyula még a hűvösben falatozott,azt mondta menjek csak előre,neki pihenni kell.Egy csaj kérdezte,hogyan lehet a hordós részt kikerülni.Mondom neki,miért kellene?Gyula azt mondta már nincs csigalépcső.Római úton is jóval forróbb levegőt tolt vissza az aszfalt,mint amit az előrejelzés mutatott.Emellett a sok gyermelyitől is émelyegtem.
Edericsnél már egy ideje készült egy vízhólyag bal láb középujjra,kiböktem,ragasztottam. Felállni alig bírtam, beért a Gyula, mondtam neki nem vagyok jól, menjen csak.Járás nehézkes volt,futómozgást nem tudtam produkálni,pedig vagy 15x próbáltam.

Egyszer csak elkapta,felkiáltottam:újjászülettem!Volt boldogság.A golfpályánál a Tivadar jött motorral,mondta a Gyula kb 200 méterrel van előttem.Vizet,flaskát nem vittünk,így a nagy melegben örültem Györöknél több raklapnyi feles víznek.Kértem egyet a szervezőtől,de nem adhattak egyénieknek sem.Kérte menjek tovább,lesz majd frissítőpont…persze sehol sem volt fél literes,csak másfeles üveg. 

Györök után megláttam a Szent Mihály-dombot,ahova sok szép emlék köt.Meg a Kokót.Vele már párszor gurultunk,hihetetlen jó arc.Kaptam egy kulacs hideg vizet,toltam magamba-fejemre.Komoly dopping volt na.Mellette dicsért,hogy egyben van a mozgásom.Tuti nem iszogattak előtte…Vonyarcon sörrel kínáltak a nagy melegben a triatlonos társaim,akik szurkolni jöttek le bringákkal.Az UB után 4 nappal mondta a Gyula,ő is köztük ült.Piszkosul bánom,hogy nem álltam meg.Sört most sem írnék,csak a jó társaság miatt pauzáltam volna.Ez UB-m legjobban fájó döntése.
Keszthelyen viszont hiába volt meleg kaja,semmit nem kívántam enni.Leengedtem jobb lábujjamról is a vízhólyagot,nyújtottam.Lilla belém tolt egy sportcsokit,mondta,hogy a Gyula még nem ért ide.Ez fura volt,mert engem rég elkerült.Kaptam egy dopping ölelést,ami a célig repített.:)Keszthelyből kiérve Dóri biztosította a vasúti átjárót.Adott egy feles üveget vízzel,végtelen boldogság…sikerült ritmust váltani,ahogy hűlt a levegő.Beugrott,hogy “Addig üsd a vasat…”Szépen mentem olyan 6:30-akkal,itt az útminőség is fasza,vekkerem is 145-ös pulzust mutatott.Így nem féltem a túltolástól.Vihar,eső még sehol.

Fenyvesre érve 3 frissítőn is kerestem éjszakára csomagolt cuccom.Ez időveszteséget,bosszúságot kreált.(Mint utólag kiderült Márián kellett volna körülnéznem.)A fejlámpám sem találtam,pedig pót elemeket is küldtem Földvárra.Este fél 10-kor Fonyódon jött a vonat,vagy 15 futót fogott meg a sorompó.
Nagyon lehűlt.Éjjel fél 1 körül ott voltam pólóban,alap esőruhában ami zippzár mentén átázott,lámpa,teló nélkül már hosszú gyaloglás után.Megkérdeztem,mikor jön a záróbusz.Reggel 7 órát mondtak.Vacogtam nagyon.Nem volt lehetőség meleg helyre menni.Pedig de feladtam volna,így is milyen sokáig vittem.Aztán kocogtam tovább.
138-tól több km-t gyalogoltam totál göröngyös járdán vak sötétben.Futni tudtam volna,de nem mertem,nagy volt a kockázat egy esésre,ami könnyen a verseny végét jelenthette volna.Ez a 4 km-em frissítéssel 52 percembe került,ismét kihűltem.Az út során sokszor a pusztulatból visszahozott lábikóimnak esze ágában sem volt megindulni.Lábam Keszhely(86 km) után nem tudtam nyújtani,legkisebb hajlításra beállt.Ment a Szőnyi mantra:”Nem tudok továbbmenni,tovább kell mennem,tovább megyek.”Sokadik csoda.Nem is akartam elhinni.Kissé robotos,de futómozgás…:)
146 km,jött a földvári frissítőpont,ahova az órám töltőjét depóztattam.10% maradt bent.Örültem,de tartottam tőle,hogy amíg összerakom,újra beáll a lábam,meg attól is,hogy beázik a zsebem és zárlat lesz a töltő csatijánál.Nemsokra rá megnyomódhatott a zsebemben,Siófok előtt ránéztem,leállt. Csak új mérést tudtam indítani.
Éjjel fél 3-kor Zamárdiban Vidra Ati fiától kaptam vazelint.Hiába kentem rajt előtt lanolint combtőbe,nem jutott mindenhova,már egy jó ideje sebesedett.

Éjjel többször ömlött az eső,partközelben erős volt az északi szél,ringatta a Balatont rendesen. Sok váltóponton kunyeráltam fejlámpát,nem tudtak adni.Kérdeztem pár futótársat is is,de nem volt senkinek tartaléka. Siófokon elhúzott mellettem egy bringával kísért futó.Visszafutott (!),levette a fejéről a lámpást,azt mondta boldogulnak már a bringa lámpájával is.Kérdeztem:milyen névre adjam le?-Hagyjad a pi***ba,majd elviharzott.
Használnom nem kellett,azon a részen volt közvilágítás.Világosi megállónál a kenyeremre mézet csorgattak,megöntötték a flaskám, és valamit csipegettem.Távol a ponttól jött le,semmi méz íz nincs a számban,ott felejtettem a vajas-mézest. Kezdett feljönni a nap,felkocogtam a dombon.Bringán itt szoktam enni,ez egy mesebeli hely pazar kilátással.A lejtők csak sétálós tempóban mentek,akkor is majd becsináltam.187 km-nél jött Kenese,ami csomagpont.Leadtam a lámpát.Ettem brokkolikrém levest,ami nem esett jól,pár karika sajtos kifli jól jött.Több km hosszon teljes szélességében fel volt marva az út,ami “masszírozta”  a szétázott talppárnám.Ez még az éjszakai tócsakerülő projektnél is frusztrálóbb volt,pedig ott hangosan bosszankodtam.A táv talán felétől nehezen tudtam megállni a frissítő asztal mellett.Kicsit köröztem,mint aki részeg.Pánikoltak mikor megláttak,sok helyen kérték üljek le egy székre.Ennél nagyobb blődséget.Lapockáim,kezeim is fájtak,persze nem kézen járástól.😁
Kólaszínű vizelettel,vizelettartási problémával küszködtem,Hiába kérdezgettem az állomásokon,a társaktól,nem tudták,mi a teendő.Valaki só+vízre tippelt,ettem,ittam is.Verseny előtt az UB egyéni face csoportba beírt Lőrinc Olivér,hogy mit kell tenni ilyenkor:sok folyadék,lassabb tempó.Ki is írogattam,de hiába,az agy már nagyon fáradt lehetett,nem emlékeztem.

Találkoztam Mónikával(Göcsej KTFE),bíztatott,de verseny után ezt írta:Szia. Nem is tudod mennyire örültem, hogy olvastam a bejegyzésedet. Ez azt jelenti, hogy jól vagy és minden rendben. Amikor kora reggel utolértelek és megérintettem a hátadat (nem tudom emlékszel – e rá) nagyon rosszul néztél ki, legszívesebben azt mondtam volna, hogy ülj le és ne kockáztasd az életedet. Ennyit nem ér az egész. Ezzel szemben bátorítottalak, mert tudtam hogy úgy sem adod fel, pedig a komfortzónádból már rég kiléptél. Tettem ezt azért, mert én is futó vagyok és ezt az érzést csak az értheti, aki maga is benne van. Szóval aggódtam, de szívből gratulálok neked,ez hatalmas teljesítmény. Jó pihenést és mielőbbi regenerálódást. 👍👏👏😀
Csopak körül két sétáló egyéni mellett kocogtam el.Hidegen hagyott,no de azért egy hangyányit örültem.:)Nem tartott sokáig,jött egy újabb holtpont,ment el a látásom.Ittam egyből,következő ponton banánt haraptam.
Pár km-rel a vége előtt,két gondolat volt a fejemben.-Ha délig beérnék,meglenne 30 órán belül…-Ne álmodozz hülyegyerek,még elalszol.Szintidőn (32 óra) belüli teljesítés volt a cél,nem?Futómozgás baszki!Ekkor már nem mehetett a matek.A táv felétől nem beszéltem semmit,jobb hüvelykujjal biztattam közel minden sporit.
Tagore sétány még sosem ilyen hosszú.Judit Marcival futott elém,segítettek átlépni a görög faludombon az emberpróbáló kb 15 centis térkő szegélyét.Utolsó csippantás.Senki el nem veheti…😁28 óra 41 perc lett.273 indulóból 103 tudta szintidőn belül teljesíteni, 39. lettem.Legdurvább álmomban sem gondoltam ilyen felkészültség mellett,az én futóstílusommal,hogy ekkorát sikerül futnom kísérő nélkül.Pláne,hogy a fáradtság leghalványabb jele sem látszik rajtam.😉1 zselém fogyott el összesen,10 depós zselé megmaradt,mert hasmenéstől tartottam.Ugyanabban a ruhában,cipőben toltam végig. Továbbmenve rengeteg ember tapsolt a kordon mögött.Köztük pár ismerős,a többször dobogós klubtársak:Zasz Lusta Banda!Állati jó volt ölelkezni velük Már részemről…(irtó izzadt szagom lehetett).Mennyei állapotban voltam.Tetszett a hangos taps.Megkaptam a szalagot,érmet.Pár fotó után jó ötletnek tűnt masszázst kérni.

Képtelen voltam mozogni.Úgy hajtogattak fel az ágyra.Később percekig fordítottak át az Aszfaltosok.Egyszer csak jött valahonnan egy jóember.Azt mondta azt az ágyat szeretné elvinni amin fekszek.Mondom neki a másik is ugyan ilyen,nem vinné-e el inkább azt.Nem-nem,neki pont az kell amin fekszek. Mondom magamban, ez csak valami hülye vicc lehet.Újabb pár perc logisztika,szóljatok pár Zaszosnak…költözök.No,mondom mindig van lejjebb…Pár perc szünet után egy másik masszőr vett kezelésbe. Ahogy belenyújt a combomba majd becsináltam. Mozdulni sem bírtam,mégis szinte menekültem a masszázságyról. Lehet lovakhoz volt szokva…kértem tőle finomabban legyen szíves.De csak tolta neki.Inkább hagyjuk,gondoltam. 
Leültem enni.Megint szédültem,piszok gyenge voltam.Gyorsan lehúztam 1,2 liter vizet.Hoztak levest.Jobban lettem.
Hívtak dokit,mondom neki,hogy több órája kóla színű a vizeletem,az izmaim beton merevek,képtelenek a járásra.Van-e valami tippje?Mondja van ám,Veszprém sürgősségi mentővel.Leállhatnak a veséim.Labor kell mielőbb.Egerszeg sürgősségi lett belőle,Juditékkal.Nem egy beszari típus,mégis nagyon parázott,hogy gond lesz velem a kocsiban.Nem volt.Jöttek a gyerekeim,segítettek kiszedni az autóból.
Este egyedül tudtam zuhanyozni,nagy fejlődés volt délutánhoz képest.Hétfő reggel mérték tömegem,egy grammot sem vesztettem péntekhez viszonyítva.Hashimoto betegséget diagnosztizáltak,amit már a novemberi,majd az áprilisi labor is jelzett.Kaptam rá Letroxot.Hiába ettem-ittam mind a 48 frissítőn,még többet kellett volna.Csütörtökön kiengedtek a kórházból,jól vagyok,pihengetek.Nem volt habkönnyű,de egy súlyos beteg átlagos napjához képest szanatórium volt.
Még tudnék írni,vagy 20 oldalt,de úgy már hosszabb lenne a Gyuláénál.😉Meglett a fejlámpa pénteken,Keszthelyen visszacsomagoltam a depós zacsiba.Versenyzéstől kicsit elment a kedvem,majd visszajön…Egy jó úthálózattal jóval élvezhetőbb lenne az UB.Így sok helyen,még futásra is alkalmatlan,nemhogy bringázásra.Üdv,köszönet mindenkinek,aki az elmúlt években velem edzett vagy bármilyen módon segítettek elérni ezt az álmot.

Andor Jocó

Járfás Gyula (Gyucci), egyesületünk legtöbbet versenyző futója

Általános

Több mint egy hete, hogy lezajlott az UltraBalaton, kis országunk legnagyobb futórendezvénye. Egyre több beszámoló kerül a különböző weboldalakra, blogokra, közösségi médiába. Hosszabbak, rövidebbek, részletekben elveszők, vagy elnagyoltak, sírósak, vagy épp nevetősek. Mindenki másban jó. Van, aki írni tud, van, aki futni és akad olyan is, aki egyiket sem igazán, mégis mindkettőt csinálja. 

Járfás Gyula számos dologban kiváló, az írás azonban nem tartozik ezek közé és ezt ő maga is elismeri. Gyula, klubunk belső levelező listájára írt beszámolói, tartalmilag, jobbára az adott verseny megtörténtét hivatottak rögzíteni, a külcsínt illetően pedig az email tárgy mezőjébe íródnak, csupa nagybetűvel. Ha hozzáírná, hogy „jól ment”, túllépné a bűvös hat szavas álomhatárt, de ilyen még nem fordult elő a történelemben.

Nem így van a futással! A 44 éves, Zalaháshágyon élő Gyula, 2003 óta fut versenyszerűen, melyet a Zalaegerszegen, minden évben, szilveszter napján megrendezett Mountain Man Marathonnal (41 km, 800 m D+) kezdett el, némi focis múltat követően, és aminek azóta zsinórban 16 (!)-szoros finishere. A Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány támogatására, jótékony céllal rendezett 65 km-es terepfutás visszatérő résztvevője, a sárvári hatórás futás rendszeres versenyzője. Gyula, sok egyéb mellett, sikeresen ért célba a 2018-as 111 km-es Ultra Tisza Tó (UTT) aszfaltos ultrán, ugyanebben az évben a Vadlán Ultra Trail 108 km-én és ötször indult egyéniben a 221 km-es UltraBalatonon, ebből négyszer sikerült is az egyéni beérkezőknek járó célszalagot elnyernie.

Mivel Gyula ilyen szerényen és csendben gyűjti magának, ezzel pedig egyesületünknek is az eredményeket, a helyi média érdeklődését pedig viszonylag ritkán sikerül felcsigáznunk, úgy döntöttem, hogy idei újabb, immáron negyedik, sikeres, egyéni UB teljesítése kapcsán felkeresem és én írok róla. Nevezhetnénk az írást interjúnak, de olyat újságírók készítenek, így hívjuk inkább egy baráti beszélgetésnek, leírva.

B.T.- Gyulus, mindannyian tudjuk, hogy rengeteget versenyzel. Hozzávetőleg hány eseményen vettél részt a 16 év alatt?

J.GY.- Erre egészen pontosan tudok válaszolni, ugyanis egy füzetbe vezetem az összes versenyt, amin részt vettem. 165 esemény volt összesen, egészen széles repertoárban, hiszen a 14 km-es örömfutástól a 221 km-es UltraBalatonig minden létező táv és terep szerepel benne.

B.T.- Az sem titok, hogy szereted halmozni a versenyeket. Mi volt az eddigi legsűrűbb, vagy legnehezebb sorozat egymásután?

J.GY.- Valóban többször előfordult, hogy kedvenc események nagyon sűrűn követték egymást a versenynaptárban, de ez nem szokott eltántorítani, ilyenkor egyszerűen elmentem mindkettőre, csak a terheléshez igazítottam a tempót. Ha tudtam, hogy másnap is verseny lesz, akkor már az adott napi rendezvényen tartalékoltam az erőt. 2017-ben pl. az Őrségi 74 km-es futás (ami egy eltévedés miatt 81 km lett) után másnap a Koraszülött Futás 65 km-es távján álltam rajthoz, de előfordult szombati 60 km-es terepfutás után vasárnap egy aszfaltos maraton is.

B.T.- Miért futsz, miért versenyzel? Mi a motivációd? 

J.GY.- Örömfutó vagyok. Nem mondom, hogy nem esik jól, ha valahol dobogóra állhatok, de nem ez az elsődleges. Szeretek futni, a versenyeken jó a társaság, visz a hangulat. Az évek során rengeteg embert ismertem meg, sokukkal barátságot is kötöttem és jó újra, meg újra összefutni velük.

B.T.- Melyik volt a legnehezebb versenyed/melyikre vagy a legbüszkébb?

J.GY.- A 2018-as Vadlán Ultra terepverseny hosszú távja volt a legnehezebb. Előtte nem tudtam érdemben pihenni, a munka is sok volt, hiszen a fő munkahelyem mellett másod, sőt, időnként harmad állásban is dolgozom. A verseny utolsó harmada nagyon megviselt, de óriási élmény volt. A 2014-es egyéni UB teljesítésemre vagyok a legbüszkébb. Az első ilyen hosszú futásom volt és az akkor még 212 km-t, 27 óra 4 perc alatt sikerült behúznom.

B.T.- A családod támogat a sportolásban?

J.GY.- Maximálisan. Az ultrákon az autós kísérést általában Zsuzsa húgom vállalja, párjával, Rafival. Idén sajnos nem tudtak jönni, így Andrea unokanővérem jött el, amiért ezúton is óriási köszönet illeti, szüleim pedig nagyon büszkék rám.

B.T.- Mesélj kicsit az idei UB-ról, hogy ment? Szenvedtél, vagy volt helyed a pályán?

J.GY.- Az ultraversenyeken általában a szintidőn belüli teljesítést tűzöm célul. Ez most is így volt. A szokásos, laza tempómban kezdtem, semmi sietség. A dombokat szeretem megfutni, de most az először induló Andor Jocónak is szerettem volna az elején kicsit segíteni, így általában a dombokra felérve bevártam. Szigliget környékén elkeveredtünk egymástól, utána egyedül folytattam. Vonyarcvashegy környékén a Zalatriatlon-klub szurkoló csapata várt, akik bringával tekertek oda Zalaegerszegről. Jókedvű brigád, etettek, sörrel is itattak, majd zajos biztatásuk közepette indultam tovább. Keszthelyre érve a frissítő ponton tevékenykedő Lilla fogadott, szokásos, laza, pörgős stílusában. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, majd egy óriási energiaöleléssel felturbózva kocogtam tovább a déli part felé. Balatonmáriánál sötétedni kezdett, Anditól átvettem a fejlámpámat és megkezdtem az éjszakát. Balatonboglárnál dördült egy nagyot az ég, előbb erős szél támadt, majd az eső is eleredt. A part közelébe érve a szelet már viharos erejűnek éreztem, oldalazva kellett futnom, a szemembe csapó esőcseppektől pedig alig láttam. Átázott az esőkabátom. Kis idő múlva elállt az eső, cseréltem ruhát, cipőt. Siófoknál újra megeredt, de ekkor már nem érdekelt. Balatonkenesénél, a 183 km-nél levő csekkponton egy kisebb társaság várt. Egyikük közölte, hogy ő versenybíró és lejárt a szintidő, nem mehetek tovább. Annyira meglepődtem, hogy először válaszolni sem tudtam neki. A fejemben már raktam össze a választ, mikor a körülötte állók közül megszólalt valaki: „Én ismerem ezt a srácot, ő megcsinálja! Engedd tovább nyugodtan, ő be fog érni szintidőn belül!” Továbbengedett… Kicsit belehúztam, mert valóban szorított az idő. A 190. km körül beütött egy technikai probléma is, ugyanis Andi lerobbant a kísérő kocsival. Szerencsére a csapatunk már a célban volt, a segítségemre siettek és a célig kitartottak mellettem, így 31 óra 25 perces idővel sikeresen, szintidőn belül célba értem.

B.T.- Már csak egy kérdésem lehet: elégedett vagy ezzel az eredménnyel?

J.GY.- Nézd, nekem az jelenti a sikeres teljesítést, ha mosolyogva, épségben érek célba. Inkább legyen egy, két órával rosszabb időeredményem, mintsem szenvedjek. Nem mondom, hogy néha nem fáj itt-ott, de ha szenvedés lenne az egész, nem csinálnám, ha pedig az egészségem lenne veszélyben, habozás nélkül kiállnék. Versenyt rendeznek mindig, de élet csak egy van. A kérdésedre válaszolva: elhoztam immáron negyedik alkalommal is a szalagot, így elégedett vagyok.

B.T.- Szívből gratulálok, a szüleidhez hasonlóan az egyesület is büszke rád. További szép sportsikereket kívánunk!