Büki Tivadar a 24 órás ultrafutó EB-ről

Általános
Amint azt már sokan tudtátok, férfias mosolyom és tavalyi nemzetközi “B” szintű sárvári eredményem okán meghívtak az ultrafutó válogatottba.
A csapat ezúttal az IAU 24 órás Európa-bajnokságon lett indítva, amely május 26-27-én került megrendezésre a romániai Temesváron.
A versenyre immáron szokásosnak mondható frissítő emberemmel, Bekk Csabival mentem, valamint a zalaegerszegi futólegenda, Bérces Edit is velünk tartott, hogy önkéntesnek csatlakozzon a szervezőgárdához.
Pénteken délelőtt érkeztünk meg a városközpontban található versenyszállásra, a Hotel Temesvárba. A hely már nyüzsgő hangyabolyra hasonlított, csak kissé színesebb volt: közel harminc ország csapatainak tagjai jöttek-mentek nemzeti szerelésükben, bábeli hangzavarban. Csapatvezetőnk, Bárdos Barnabás, már várt bennünket, segítségével pillanatok alatt becsekkoltunk a szállodába, majd magára a versenyre. Délután megnyitó ünnepség volt a belvárosban egy nagyon szép, régi épületekkel körülvett téren. A román szervezők nagyon kitettek magukért, látszott, hogy nagyon sokat készültek rá és minden hibátlanul működött.
A hangolódás keretében este bejártuk a belváros sétálóutcáit, illetve megnéztük a pályát. A kijelölés kiváló volt, a veszélyesebb helyeken mindenhol bójákat tettek, a gyalogos átkelés megkönnyítésére mobil hidakat építettek két helyen is. A pálya maga egy szép, gondozott parkban volt. Fás, zöld részek, egyik oldalán folyó. Jól nézett ki. Hátránya a két emelkedő volt, illetve hogy teljes egészében térkő volt a burkolat. Ilyen hosszút még sohasem futottam térkövön, de sejthető volt, hogy az izmokat rendkívüli módon igénybe fogja venni.
Mielőtt rátérnék a versenyre, pár szót a felkészülésről.
Én még soha, egyetlen eseményre sem készültem ennyit. A munkám miatt ez óriási logisztikai feladatot is jelent, de mikor decemberben telefonon hívtak, hogy tagja vagyok az előzetes keretnek, egyből elkezdtem gyűjteni a kilométereket. Csapattársaimat már névről ismertem, világos volt, hogy itt egy ütőképes brigád alakul, óriási esélyekkel. Tulajdonképpen kizárólag hosszú edzéseket csináltam. Mentem extrém hidegben befagyott szakállal, hajnali háromkor a napi munkám előtt és egész éjszakai meló után, kialvatlanul, délutáni melegben, de volt száz kilométeres edzés, viharban, a végén négy teljes órán át ázva. Kemény volt. Azt mondtam Csabinak ott a pályán, hogy most már a neheze megvan, ezután csak a szórakozás jön! 😀
A reggeli rajt előtt volt némi probléma, ugyanis az IAU bíró nem fogadta el az előző nap szabályosan bemutatott, gyönyörű, címeres, direkt erre  az eseményre vásárolt kompressziós trikómat. Mivel nagyon érzékeny a bőröm, egy ilyennek rajtam kell lennie, különben a normál futópóló a hosszú versenyeken véresre dörzsöl, így kénytelen voltam dupla pólóban futni a melegben is.
A versenyt (ahogy én fejben is) négyszer hat órára osztom.
Az első hat óra vége felé nehéz volt már, elért a meleg. Hatvan kilométer körül mélypont jött, két órán át eléggé visszaesett a teljesítmény, de szerencsére segítőim kihoztak belőle. Nagy meló volt… Közben jött az esti hűvösebb idő és úgy összekaptam magam, hogy szinte egész éjszaka semmi bajom nem volt. Gyönyörűen gyűltek a kilométerek. Sajnos Tomi egy korábbi sérülés miatt már 100 km körül kiállt, mikor pedig Levire, később Árminra is többször ráköröztem világossá vált, hogy az enyém is a csapat eredményt befolyásoló lesz. Ez óriási nyomás alatt tartott, hiszen ha bármi miatt ki kell állnom, az egész csapat eredménye elmegy…
Tulajdonképpen komolyabb probléma a huszadik óráig nem volt, ekkor kezdtem határozottan érezni, hogy a térkő megtette a hatását. A sok kemény ütés miatt a combfeszítőim beálltak. Próbáltam nyújtani, de nem sokáig tartott a hatás és láttam, hogy a többiek is szenvednek. Mintha nem lett volna elég bajom, folyamatos hasmenés kezdett gyötörni. Lassult a tempóm, közben folyamatosan számok pörögtek a fejemben. Vágyamat, a 240 km feletti eredményt már a verseny felénél elengedtem, majd a 230-at, a végén pedig a PB is elment. Most sajnos csak 218 lett a vége. Nagyon nehéz verseny volt, nehéz pálya, de nem szeretem, ha egy eredményt meg kell magyarázni, hiszen a többieknek pont ugyanilyen nehéz!
Ez most a beton erős mezőnyben egyéniben a 33. helyre lett elég, a magyar férfi csapat pedig az ötödik lett az országok versenyében.
Végül, de nem utolsósorban segítőm, Bekk Csabi munkáját mutatnám be:
Csabi újra bebizonyította amit már amúgy is tudtunk róla, hogy egy jó barát, egy odaadó segítő, egy szemét hajcsár 😀, egy olyan arc a tömegben, amit ha meglátok tudom, hogy mindig van még egy lépés, mindig megy még egy kör, mert egyszerűen LÁTNI KELL!
Csabi keverte a kaját, italt, állandóan matekolt, egy pillantásból tudta, ha bajban vagyok, ha pedig repültem, egy szót sem szólt. Folyamatosan csekkolta az eredményeket, amihez sprint-szakaszokat futott a pálya melletti füvön egész éjjel, tudósított benneteket a FB-on, közben harcolt a versenybírókkal. Mikor nekem vége lett, neki ment tovább: könnyezett velem a célban, kaját hozott a szobába, vitte a táskám….
Úgyhogy a nevem bárhová is kerül ezzel kapcsolatban, a fejetekben legyen ott mellette az övé is!
Köszönöm a szurkolást, a MASZ-UB-nak a lehetőséget, Editnek a rengeteg dicséretet és a csokoládé-aranyérmet!
Hajrá ZASZ!
Hajrá Magyarország!

KNAUF Tihany Félmaraton

Általános

Jó cégnél dolgozom. Több okból is. Aki ismer, tudja, most ezt inkább nem részletezném. De hogy egyszer a „sportkarrierem” is a Knauf oltárán teljesedhessen ki, az már gyanúsan sok a jóból. Létezik egy szimulációs elmélet, ami azt mondja, hogy az ismert világunk nem más, mint egy jövőbeli emberiség hatalmas számítógépes szimulációja – lehangoló, tudom, bármikor reset-elhetik a programot az ősrobbanástól. Lényeg, hogy a rám írt tihanyi szekvencia nem tartalmazott bug-ot, vagy csak egy kicsit, azt meg majd jövőre kijavítják.

Roli kísért el, és érzékelve a meleget és a pályát, meg is fogalmazta a szakvezetés elvárását 4’00”/km formájában. Más f.rkával verni a csalánt mindig a legédesebb, ezt mindenki tudja, ő meg pláne 🙂

Első versenyem, ahol több kollegával találkoztam, mint ismerős futóval: akikkel pár napja még egy gyümölcsöző(nek véletlenül sem mondható) pesti meetingen …sztuk a rezet, most aggódva figyelték, hogy félmaratonra neveztem (nem ismertek, mint futót), olyan ukázokat kaptam pocakos menedzserektől, hogy azt nem tettem zsebre: kánikula lesz, hegyvonulatok keresztezik majd az utamat, adjak hozzá negyed órát a normál időmhöz, már ha végigérek egyáltalán. Tipikus „Készülj fel a pokolra és lépj be a mennyek kapuján” feeling kezdett a hatalmába keríteni, de egyelőre a mondat első felét tudtam csak értelmezni.

Mindegy volt már, az ingyen nevezés és a felsővezetés jelenléte egymást erősítve tuszakoltak ki a rajthoz és nyomban túlélő üzemmódba kapcsoltam: nem elfutni az első kört, majd surviving a másodikban. Főleg hogy egyetlen dombos futás volt a lábamban összesen, Jocóval a héten a szivárvány alatt.

Nem mondom, hogy egyből az élen találtam magam, még a női első is csak hátsó kameraállásból volt meg nekem. Aztán azt vettem észre, hogy a dombok jól futhatók, néha árnyékosak is, és élvezem a futást. Roli a kör végén hetediknek mondott, de futottak rövidebb távokat is, így ebből még akármi lehetett.

Vérszagot éreztem, mikor megláttam, hogy két futó előttem úgy közeledik, hogy felfelé futunk. Ennek már a fele sem tréfa: ha dombon közelítek, akkor lefelé és síkon hátba csapom őket, ahogy az meg is történt.

Ami a legérdekesebb, hogy a meleget meg sem éreztem (27-28 fok lehetett napon). Van egy ilyen elméletem (ez most nem a szimulációs lesz), hogy az én koromban (pfff), a szervezet hőhullámai kiegyenlítik a külső hőmérsékleti ingadozásokat. Különben hogy’ máshogy? Nevezzük ezt a középkorúak önszabályzó biológiai mechanizmusának. Első jó dolog az öregedésben azon kívül, hogy átadják a helyet a buszon.

17km-nél közölték, hogy második vagyok, de akkor hirtelen olyan tumultusba kerültem a lekörözöttek miatt, hogy igaz engem sem láttak az üldözőim, de minden esélyét elvesztettem annak is, hogy lássam, ki fut gyakorlatilag előttem. Két kilométeren keresztül a „jobbról, balról, középen, alulról, felülről!” felkiáltásokkal szlalomoztam, ha nem volt szerencsém, akkor az árokban előztem egyszerre egy tucat embert.

…így pedig megmaradt 19mp előnye az élen állónak velem szemben, azaz a bug a programban, remélem, majd egy kockafejű futtat rá egy upgrade-et jövő Májusig 🙂

A több mint ezer(!) félmaratonista még jó egy óráig hömpölygött be a célba, igazi futóünnepet varázsolva a félszigetre. 3’59”/km lett az átlagom a végére, csak hogy Rolinak se legyen takkra igaza.

Azért a Vének Ligáját (36-50 év) megnyertem Simonyi Balázs (Ultra c. film rendezője és főszereplője) előtt, így autogramért most az ezüstérmesnél álltak sorban. Gratulált, sőt, még ő elegyedett szóba velem, de aztán elkapkodták, hiába kérem, ez itt már Hálivúd 🙂

Korpics Attila beszámolója

Keszthelyi Kilométerek futóverseny

Általános

Ha Pünkösd, akkor KKM, lássuk a ZASZ-osok eredményeit:

Maraton egyéni:

  • Járfás Gyula
    Időeredmény: 03:38:45
    Helyezés:
    – abszolút: 15/123
    – nem szerint: 13/101
    – kategória szerint (41-50): 8/55
  • Pálfy Antal
    Időeredmény: 04:02:43
    Helyezés:
    – abszolút: 44/123
    – nem szerint: 39/101
    – kategória szerint (31-40): 12/20

Félmaraton egyéni:

  • Korpics Attila
    Időeredmény: 01:22:38
    Helyezés:
    – abszolút: 6/474
    – nem szerint: 6/305
    – kategória szerint (41-50): 1/118

    Korpa a második kört kezdi

  • Devecseri Bálint
    Időeredmény: 01:27:03
    Helyezés:
    – abszolút: 10/474
    – nem szerint: 9/305
    – kategória szerint (31-40): 6/83

    Félmaraton váltó:
  • Németh Lilla, Lőrincz Eszter – HosszúLépés
    Időeredmény: 01:49:38
    1. kör Németh Lilla 10,55 km 4’11/km
    2. kör Lőrincz Eszter 10,55 km 6’13/km
    Helyezés:
    – abszolút: 22/107
    – nem szerint: 6/33
    – kategória szerint: 6/33

Az 1. zóna rajtja: Korpa, mögötte Lilla indul

10,5 km egyéni:

  • Kocsmár Tamás
    Időeredmény: 00:46:02
    Helyezés:
    – abszolút: 11/272
    – nem szerint: 11/115
    – kategória szerint (41-60): 4/42

GRATULÁLUNK!
HAJRÁ ZASZ!

Kiemelt kép forrás: Facebook

II. RESTART – Félmaraton és váltó futóverseny

Általános

NEVEZEK!

II. RESTART – Félmaraton és áltó futóverseny
Zalaegerszeg, 2018.07.08. vasárnap

Facebook esemény

Helyszín: Zalaegerszeg belvárosa
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Szervező: Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE és a Zöld Irány Egyesület

Käsz Ferenc: 00 36 30 386 4903
Szabó Zoltán: 00 36 30 557 6195

Időmérés: Chipes időmérés a Temposport által

Legközelebbi kórház: Zala Megyei Szent Rafael Kórház
8900 Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós u.1
Tel: 00 36 90 507 500

Verseny egészségügyi biztosítása: OMSZ, Zalaegerszegi Mentőállomás

Öltözési lehetőség: Ady iskolában (Zalaegerszeg, Kisfaludy S. u. 2.)

Távok: 21 km, 10,5 km, 5,2 km, 4×5,2 km váltó
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Pálya: 5,250 kilométeres körpálya (1 körön a szintemelkedés 36m), mely a Dísz térről indul, és áthalad Zalaegerszeg belvárosán.

Kategóriák:

Abszolút egyéni: nők, férfiak (6-6 kategória)

⦁női: -14, 15-18, 19-29, 30-44, 45-59, 60-

⦁férfi: -14, 15-18, 19-34, 35-49, 50-65, 66-

Váltó: női, férfi (ha a női csapatban férfi induló is van, a férfiaknál lesz a csapat értékelve)

A verseny célja: versenyzési lehetőség biztosítása a Restart sportfesztivál keretein belül, kezdő, újra kezdő, valamint rendszeresen sportoló amatőröknek. Az egészséges életmódra való törekvés segítése. Afutás, mint tömegsport népszerűsítése. Hasonló érdeklődési körrel bíró emberek találkozásának elősegítése.

Versenyszámok:

  • Félmaraton 21km/4 kör
  • 10,5 km/2 kör
  • 5 km/1kör
  • 4×5 km váltó
  • handbike
    Szintidő
    :
    2:30 óra, rész szintidő: 10 km-nél 80 perc

    Időrend:

    Verseny időpontja: 2018.07.08. vasárnap 9.30 óra

  • Regisztráció, helyszíni nevezés: 07.00 – 09.00
  • Rajt: 09.30 óra
  • Eredményhirdetés: 12.30 óra Zalaegerszeg, Dísz tér RESTART színpadVersenytérkép:

page2image869183296

Útvonal:

Dísz tér – Kossuth Lajos u – Táncsics M u – Ady E u –Botfy L u –VizslaparkPlatánsor – Arany J u – Vizslapark fordító – Arany J u – Platánsor – Ola – Ola u – Rákóczi F u – Kazinczy tér – Széchenyi tér – Kossuth Lajos utca – Dísz tér

Előnevezés:

www.restartfesztival.hu

Nevezési információk:

Nevezés:
– Történhet banki átutalással, valamint készpénzzel a helyszínen a verseny napján.
– A nevezések feldolgozása heti rendszerességgel történik, így a rajtlistát is ilyen gyakorisággal frissítjük. Aki rajtszámmal szerepel a rajtlistán, annak a futónak minden rendben a nevezésével.
– A nevezés akkor válik érvényessé, ha az átutalás napján érvényes nevezési díj összege megérkezik a verseny bankszámlájára. (Tehát ne az on-line nevezés napját, hanem a banki utalásét vegyétek alapul a nevezési díj összegénél!)

Nevezési díjak (forintban):

2018. június 30-ig:

Félmaraton: 4000 Ft
10 km: 2500 Ft
5 km: 2000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 16000 Ft

Helyszíni nevezés:

Félmaraton: 6000 Ft
10 km: 4000 Ft
5 km: 3000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 22000 Ft

Bankszámla-adatok az átutalással történő fizetéshez:
– Kedvezményezett: Zöld Irány Egyesület Zalaegerszeg, Vizslaparki u. 25
– Bankszámlaszám: Budapest Bank: 10104961-11037900-01004002
Megjegyzés rovatba feltétlenül kérjük a név és a versenyszám megjelölését!

Nevezési díj tartalmazza:

  • rajtcsomag ajándékokkal
  • chippel ellátott rajtszám
  • chipes időmérés
  • Minden félmaratoni indulónak emblémázott technikai póló.
  • Minden célba érkező egyéni versenyző és váltó számára egyedi érem.
  • High5 frissítés
  • egészségügyi és rendőri biztosítás
  • ingyenes parkolási lehetőség
  • baleset biztosítás
  • további szolgáltatások, melyekről folyamatos tájékoztatást találtok a híreinkben

Díjazás:

– Abszolútban és korcsoportonként az 1. helyezett: kupa, oklevél+ajándék,
– korcsoportonként a 2-3. helyezett érem, oklevél+ajándék díjazásban részesül. Minden célba érő befutó érmet kap.

A nevezéshez kérjük:
– a nevezési díj befizetését
– a nevezési adatlap kitöltését, illetve az adatvédelmi nyilatkozat és a versenyszabályzat elfogadását (mindkettőt lásd: Nevezés menüpont alatt)-kiskorú résztvevők indulása esetén kérjük, hogy a versenyszabályzatot a rajtcsomag felvételekor az egyik szülő is írja alá!

– Ha számlát kérsz, pontosan töltsd ki a számlázási adatokat. Ha ezt nem töltöd ki, akkor a nevedre állítjuk ki a számlát. Ha a nevezésed sikeres válasz e-mailt fogszkapni egy azonosítóval. A befizetésnél a közleményben csak ezt az egy azonosító számot kell megadni! Az előnevezés végéig lemondott nevezések nevezési díját 1000 Ft levonása után visszautaljuk.

– Az előnevezés lezárása után lemondást nem fogadunk el és nevezési díjat nemutalunk vissza.

Mit javaslunk magaddal hozni:

– megfelelő sportruházatot
– a sportoláshoz fontos eszközöket (pl: törölköző, csere ruha)- mosolyt
– igazolványokat (személyi igazolvány, TB kártya)

Frissítő pontok:
Frissítőkkel mind a pályán, mind a célban tudunk szolgálni.
A versenyzők a nevezésnél aláírásukkal nyilatkoznak a következőkről:

  • A verseny teljesítéséhez megfelelő fizikai állapotban vagyok, a teljesítést akadályozó betegségben nem szenvedek.
  • A versenyen teljes mértékben saját felelősségemre indulok, bármely a verseny előtt/alatt/után bekövetkező sérülésért, illetve anyagi kárért a rendező egyesület, a rendező- és a rendezőség által megbízott személyek/szervezetek, továbbá a verseny útvonala által érintett területek tulajdonosai, illetve kezelői semmilyen címen felelősséget nem vállalnak, illetve felelősségre nem vonhatóak.
  • Lemondok minden, a versennyel bármilyen kapcsolatba hozható elszenvedettbaleset vagy kár esetén az előző bekezdésben felsoroltakkal szembeni jogi eljárásról. Tudomásul veszem, hogy baleset esetén semmiféle igényt nem támaszthatok a fentebb felsoroltakkal szemben. A verseny előtt/alatt/után minden általam okozott kárért személyes és anyagi felelősséggel tartozom.
  • Elfogadom, hogy a sporteseményről készült film-, és képanyagokon, valamint azok reklámcélú felhasználásában szerepelhetek, ellenszolgáltatást ezért nem kérek.
  • Elfogadom, hogy a nevezési adatlap pontatlan kitöltéséből, a nevezés során helytelen adatok megadásából adódó problémákért a rendezők nem vállalnak felelősséget.A szervezők a szabályok változtatásának jogát fenntartják.

 

 

 

24 órás ultrafutó EB

Általános

Nagy öröm és büszkeség az egyesületünk számára, hogy Büki Tivadar is tagja lesz a magyar válogatottnak a 24 órás ultrafutó Európa-bajnokságon, amit Temesváron rendeznek május 26-27-én. Csapattársai lesznek: Bene Ármin, Csécsei Zoltán, Halama Levente, Mihalik Norbert és Rudolf Tamás. Nőknél: Kisháziné Zombory Erika, Maráz Zsuzsanna, Makai Viktória, Zétényi Szvetlana és Vágó Boglárka.

Szakértők szerint ezzel az összeállítással az elmúlt időszak legerősebb válogatottja áll majd rajthoz Romániában.

További információ a verseny hivatalos honlapján:

Drukkolunk, HAJRÁ! 🙌🏻

(a kiemelt kép az idei ultrafutó évadnyitó találkozón készült, Tivadar középen kék felsőben látható, forrás: atletika.hu)

ZASZ szombati közös futás

Általános

Móni blogbejegyzése:

Imola kezdeményezésére jöttünk ma össze hatan – az egyesület UB csapata, a Lusta Banda nagy része (Imola, Rudi, Umberto, Sólyom, én) és Jocó -, hogy egy változatosabb útvonalon fussunk hosszút. A szokásos találkahelyről, az Ificentrumtól indultunk az Andráshida, Kiskutas, Nagykutas, Kispáli, Ságod, Neszele körre, amit előtte közösen megszavaztunk (a fő szempont az volt, hogy legyenek temetők útközben a frissítés miatt).

img_6542

Strava

Umbertoval többször bringáztunk már erre, egyszer meg is futottuk, de mindig ellenkező irányban. Ez a mai nekem sokkal szimpatikusabb valamiért, nem tudom. 🤷🏻‍♀️ Szép, egyenletes tempóban haladtunk, megbeszéltük a heti történéseket, Jocó lelkesen fotózott, mindenki nagyon élvezte a jó társaságot. Először a nagykutasi temetőben álltunk meg, itt körülbelül a táv felénél tartottunk. Habár mi készültünk isoval, mégis ittam én is abból a jéghideg vízből egy kortyot, nem esett jól. A kis szusszanás azért igen, ezután következtek a dombok. Nem bírom az emelkedőket, de viszonylag jól vettem őket. Kispáli előtt van egy gyönyörű erdős szakasz, ahol libasorban futottunk egymás után szép csendben. Ez volt a kedvenc pillanatom a mai napon. Idilli kép volt, ahogy némán követtük egymást, meg is örökítettem.

img_6531

Imola, Umberto, Jocó, Sólyom, Rudi

Bent a faluban történt egy kis izgalom, kb. 5 kutya futott ki utánunk. Szegény Jocóba kapaszkodtam, nem is néztem hátra, csak reménykedtem, hogy megússzuk. Végülis nem lett baj, szerencsére jött egy rendőr is, épp jókor, látta az esetet. Nem figyeltem, hogy megállt-e figyelmeztetni a tulajt… 🙄 Innen kicsit nehézkesebb volt a mozgásom, de az erőnlétemmel nem volt gond, úgy látszik hasznosak Lillával való edzéseink. 💪🏻😎 Visszaérve a pályára, Jocó készült nagyon finom névnapi pezsgővel, koccintottunk és hazakocogtunk.

Boldogan konstatáltam, hogy nem a konyhában töltöttem a mai délelőttöt, habár nagyon multifunkcionális vagyok: mialatt lefutottam 25 km-t, elmosogattam, sütöttem egy kenyeret és kimostam egy adag szennyest. Sajnos kiteregetni és ebédet főzni még nem tudok közben, ezt mindenképpen fejlesztenem kell a jövőben. 🤔

Gensan Giulietta e Romeo Half Marathon

Általános

Móni blogbejegyzése:

Felkészülésnek a legjobb jóindulattal sem nevezném azt, amit erre a versenyre sikerült összehozni az elmúlt hónapokban. Több hetes sérülés miatti kihagyás után kezdtem el decemberben újra az edzéseket, ám január végén a változatosság kedvéért egy megfázásos betegség miatt kellett 2 hetet kihagynom. Szóval kb. csak az volt a célom Veronában, hogy fussam végig a versenyt. Na jó, azért ha lehet 2 óra alatt. 🙂
A verseny előtt egy kisebb közjáték zavarta meg azt a fantasztikus hangulatot, amit annyira szeretek ilyenkor kiélvezni. Most ehelyett a csomagunkkal kellett küzdeni, mert rutintalanul? a saját sporttáskánkban vittük a holminkat és a csomagmegörző kamionoknál csak a hivatalos rajtszütyőt vették át. Itt lazaságból, problémamegoldó készségből leszerepeltek előttem az olaszok, abszolút kötötték az ebet a karóhoz és nagyon kényelmetlen szituációba keveredtem miattuk. Üres táskát kérni, kipakolni, ezt minek hoztad?, most már mindegy, tömjük bele, ezt rakjuk a tiédbe, így már belefér, de ott meg átvették a másik futó túrazsákját, kapjákbe…

Jó, próbáltam gyorsan elengedni, nehogy elrontsa a hangulatomat. Gyors közös szelfi és indultunk bemelegíteni, majd négyünk közül rajtam kívül mindenki (Korpa, Lilla, Umberto) elfoglalta a tempójának megfelelő szektort. Itt jött a második “na még csak ez hiányzott”… A helyzet az volt, hogy nagyon későn álltam be a rajtzónámba, így a 2 óra 20 perces iramfutóktól küzdöttem át magam a tömegen egészen kicsivel a 2 órások elé. Nagyon sokat kellett kerülgetnem, ami a végén elég szépen “megbosszulta magát”. Nagyon szép, változatos a pálya, kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel. Már az elején kiderült, hogy több száz méterrel hosszabb lesz a hivatalos félmaratoni távnál. Két kört futottunk, az első végén még visszatértünk a stadionhoz, a befutó azonban már az amfiteátrumnál volt. Nagyon nagy élmény volt látni szembejönni a mezőnyt. Még az elit futókat is elcsíptem! Semmi gondom nem volt a verseny alatt. Jól éreztem magam, az időjárás tökéletes volt, sikerült a frissítésem, kihajtottam magam. Úgy találták ki az útvonalat, hogy az amfiteátrumot csak az utolsó pillanatban lehet meglátni, ami nagyon nagy élmény. Itt, pár száz méterrel a cél előtt Lilláék szurkoltak nekem, Korpa elsütött egy poént, Umberto pedig a célban várt. A második legjobb időm lett, hivatalosan 1:56:28, az általam mért táv 21,67 km. Minden várakozásomat felülmúltam ezen a hétvégén.

A célbaérkezés boldog pillanata:

Verona Félmaraton 2018-02-18

Általános

Korpa blogbejegyzése:

Előrebocsátom: nem szokásom távolabbi versenyekre járni. Oké, ha kiküldetésben vagyok, megesik, hogy véletlenül találok arra a hétvégére egyet a környéken, de ennyi. Néha többet is, de szerintem most már hagyjuk ezt a témát 🙂

Ezúttal viszont szándékosan utaztunk messzebbre egy ZASZos különítménnyel: Lillával, Mónival és Umbertoval, hisz idejekorán nevezve potom pénzért lehetett Veronában futni. 20EUR-ért technikai futópóló, tésztaparti, terülj-terülj. Emellett 0.93 (nullaegészkilencvenhárom) EUR-ért tudtam venni kint Bresaola sonkát – jó 15 dekát! Itt véget is érhetne az írás, mert már ezt sem könnyű megemészteni 🙂

Na de azért sportoltunk is, hisz a kinti tészta/pizza/sör szentháromságból adódó kalóriatöbbletet valahogy ki kellett egyensúlyoznunk. Egy félmaraton pedig ideálisnak tűnt mindehhez.

Szombat este még a Chievo-Cagliari meccsen szorítottam – főleg azért, hogy ne fagyjak szét az esőben, de másnap reggel már eső és szél nélkül, 4-5 fokban szorítottunk mind a négyen azért, hogy ez így is maradjon a verseny végéig. Így maradt.

Közel hétezer induló, köztük négyezer szakállas, jóképű, kisportolt digóval (ezt a lányok jegyezték meg, nem én) – így nézett ki a stadion környéke, azaz a rajt helyszíne. De ez pont a cél nyáron:

Szinte az első sorból indultam, ilyen könnyen még nem jutottam be az elit ketrecbe ekkora rendezvényen, de a speckó rajtszámom miatt szinte belökdöstek a légüres térbe, míg mögöttem tömött heringek módjára torlódott a szinte teljes mezőny.

Így aztán tényleg semmi gondom nem akadt a rajttal, azonnal gyorsan lehetett haladni az elejétől fogva. Akadt, aki mezítláb 3’3x”-es tempót futott a városi utakon, majd macskakövön (!) egyensúlyozott, ha sikerült neki.

Egy brazilféle kinézetű olasz nővel, Coinceicao Lopes Sonia Mariaval futottam együtt kilométerekig bőven négyperces tempó alatt, és valahogy az első 6 km elég nehezen ment, inkább mentálisan, mert azon agyaltam, hogy miként fog menni a futás. A NET-en láttam csak később, hogy annyira mediterrán a csaj, hogy pályaversenyekre is inkább csak strandolni jár 🙂

Őt elhagyva, hamarosan beértem a mezítlábas srácot is (ott már nagyon szenvedett), de csak miután visszaértem a stadionhoz (féltáv). Időt nem nézegettem közben, de a nagyórán láttam, hogy egész jól állok, meglehet 1:20 alatt is a vége, viszont addigra már 200m-rel többet mért a GPS, mint a kilométertáblák. Sajnos ez a különbség a végéig még nőtt is, viszont az állapotom majdhogynem javult. A kis emelkedőkön (55m szintemelkedés jött ki főleg hidak miatt) kicsit mindig megrogytam (más is), de aztán összekaptam magam és a táv második felében még öt helyet javítottam.

A városi pálya egyébként egy pillanatig sem volt unalmas, az aszfalt és macskakő ideálisan váltotta egymást, ahogy a bel- és külvárosi részek is jól harmonizáltak. A befutó pedig a régi amfiteátrumnál volt kialakítva, ahová egészen jó erőben érkeztem 3’40”/km környékén. A GPS szerinti félmaraton (21,1km) még 1:20 alatti, de a hivatalos időm már a feletti értéket mutatott (1:20:36). Mindenesetre elégedett voltam a versenyemmel, télvíz idején biztató formát mutattam kedvező körülmények között. Sőt, a többiek is egyéni rekord közeli időkkel finiseltek, szóval jól megdicsérhettük egymást utána. Az átlagom 3’46”/km lett, helyezésben 120./3978 férfi induló.

Térkép, futás adatok.

 

Félmaraton Veronában – versenybeszámoló

Általános

Umberto blogbejegyzése:

Fontos, hogy az ember kimozduljon a jól megszokott környezetéből, vigyen egy kis változatosságot futóéletébe és a mindennapi futásait feldobja egy kis izgalommal, élménnyel, hogy általuk mentálisan pozitívan töltődjön. Ez nagyon fontos!

Mónival eldöntöttük, hogy minden évben megpróbálunk eljutni egy-egy nagyobb futóversenyre, csak a fíling kedvéért és ha teljesíteni is sikerül ezeken a versenyeken, az dupla élvezet…, ilyen volt tavaly a Koppenhaga félmaraton, ahol PB-t futottam, 1:46:35 és az UB, amit barátokkal volt nagy élmény megcsinálni.

A ZASZ futói Veronában: Én, Lilla, Móni, Korpa

Az idei első ilyen akciónkra már tavaly novemberben letettük a voksunkat, azzal, hogy beneveztünk a veronai Rómeó és Júlia félmaratonra. S az, hogy Lilla és Korpa lelkesen csatlakozott hozzánk, plusz habot jelentett a tortánkra 😉

A versenyt megelőző felkészülésem nem igazán sikerült, előbb Mónika aztán én is beteget jelentettem, és két hetes kényszerszünet beiktatásával “készültem”. Egyáltalán nem volt lehetőségem megfelelő mennyiségű hosszú futásra, rövid pörgősebb edzésre sem igazán.
Így aztán nem nagy elvárásokkal indultam útnak. Kirándulunk, élvezzük Veronát…
A tervem az volt, hogy ha már jó eredményre nem vagyok kész, akkor marad az élvezet. Nézelődöm és frissítek, futok, ahogy jólesik.

Vasárnap délelőtt kicsit késve érkeztünk a rajt helyszínére, volt egy kis kavarodás a csomagleadással, így aztán kapkodva kereste meg ki-ki a szektorát, hisz mind a négyen más-más rajtzónából indultunk az eddigi időeredményeink alapján besorolva. Of course, elől Korpa, aztán Lilla, én és Móni a szürke zónából. (tanulság: érkezz időben! soha nem tudhatod milyen bonyodalom akadályozza a nyugodt rajtodat)

Az időjárásra nem lehetett panasz, 5-6 fok és borult idő… igazi futóidő. Később volt olyan szakasza a versenynek, ahol esett kicsit az eső.
Csináltam egy selfit és olasz srácokkal is fotózkodtam kicsit és már nyomultunk is előre a rajtkapu felé. Lassan indultunk meg, de aztán alig száz méter után a tömeg begyorsult, és felvette a 4:55-ös tempót. Öt kilométerig tartottam velük a lépést, előzgettem is, aztán gondolva a végére, kicsit lassítottam. De ekkor sem volt a tempó öt perc felett. Ezen nagyon csodálkoztam, hogy képes vagyok rá! Annyira megörültem, hogy újra 4:50-est kilométerek következtek. A pálya elég sokat kanyarodott, ezeken a szakaszokon, ilyenkor óhatatlanul is lassítani kellett. Valósággal hömpölygött a hét ezer ember. Az utcák elég szélesek voltak, így lehetett haladni, közlekedni rendesen. (tanulság2: igyekezz az ideális íven, vagy annak közelében futni, akkor elkerülheted, hogy 3-400 méterrel többet futsz a kimért távnál)

7 kilométernél találkoztam szembe először az élmezőnnyel. A két kenyai meccselt már akkor az elsőségért. Az győztes 1:01 percet futott. Mindenki kiabált, hajtotta őket. Ezek meg rezzenéstelen arccal rongyoltak a cél felé.

10 kilométernél ettem meg a magammal vitt egyetlen high5 gélemet. (egyszer gyakorolni fogok, mert a hócipőm tele van azzal, hogy versenyzés közben soha sem tudom kinyitni rendesen ezeket a tasakokat és elég nehéz úgy frissíteni, hogy közben az ember fuldokol) 4:55 – 5:00 pace volt ekkor a tempóm.

Aztán ismét szembe jött a mezőny. Most a mögöttem futókkal találkoztam s próbáltam kivenni Mónika rózsaszín sapeszát a tömegben. Mennyi rózsaszín sapkás nő futott Veronában!

14 kilométernél néztem meg az órám adatait először rendesen, idő, tempó, hol tartunk, meg ilyesmi. Kicsit csalódott voltam, hogy még csak 14. Úgy 17 kilométerre saccoltam a távot, amit már megtettünk, de még csak 14… unatkoztam volna? minden esetre szórakoztattam magam kicsit a többi futó mozgását tanulmányozva… s rájöttem, nincs normális és jó fotótechnika. Mindenki úgy fut fusson, ahogy jól esik neki… csak fusson! Ez a lényeg 😉 (ez volt a harmadik tanulság)

18 kilométernél 1:31 -et mutatott az óra, s úgy éreztem, van még bennem erő, ezért belekezdtem egy hajrába. Számításaim szerint, ha jól bírom, akkor a dániai legjobbamat megjavíthatom itt Veronában. Futottam, ahogy erőm és lábam bírta. (5-10 másodpercet sikerült gyorsulnom kilométerenként)

21.55 km – 1:46:31 idő – 4:57 pace
ez a hivatalos időm. A sok kerülgetés, előzés miatt többet futottam 400 méterrel, mint a félmaraton.
A Strava szerint ha a netto 21.1k távot tekintjük hivatalosnak, akkor 1:44 az időm, ami természetesen personal record!

Elégedett vagyok a teljesítményemmel!
Még akkor is jót futottam, hogy nem igazán sikerült a felkészülés. Sőt, sokkal jobbat.
Élvezetem a verseny hangulatát, s jó volt tapasztalni hogy lehetsz akár barna, fehér vagy sárga, emberek vagyunk és az ember szeretetre, sőt tovább megyek, futásra született…
Verona pedig egy csodálatos város!

A Strava szerint a világ: