2017-es évzáró – szilveszteri versennyel

Általános

Lakatos Roland versenybeszámolója:

Nagyon régen, éppen egy éve jelentkeztem utoljára beszámolóval. Nem tűntem el, lelkesen futok azóta is, sajnos azonban kisebb-nagyobb (inkább egy nagyobb) sérülés miatt a 2017-es évben nagyon keveset versenyeztem, így nemigen volt apropó az íráshoz.

December 31-én viszont jó hangulatban sikerült búcsúztatni az esztendőt, erről jelentkezem most pár sorral, illetve ennek apropóján az évet is értékelném röviden.

Hosszabb kihagyás után, október elején tudtam újrakezdeni az edzéseket, először csak szépen óvatosan, aztán később is csak úgy, merthogy a sípcsontom még nagyon érzékeny, nem mertem még komolyan terhelni. A keringésemet így is sikerült egy közepes állapotra felhozni az év végére, viszont összességében még fényévekre járok a legjobb formámtól: 3 kg pluszsúly van rajtam, hiányoznak a gyors edzések, hiányoznak a hosszú edzések, és még hosszan sorolhatnám a problémákat. Mindezek ellenére szívem szerint bevállaltam volna a maratoni távot (korábban versenyen már 12-szer teljesítettem, és edzésen is kb. ugyanannyiszor), de féltem még a lábamat, hogy rásérülne a sípcsontom, így végül is a rövidebb, 10 km-es távra esett a választásom. Edzésen ugyan már sokszor teljesítettem, de versenyen még soha, itt volt tehát az ideje.

Az előzetes kalkulációk alapján 41-42 percre lőttem be a várható időmet, de titkon reménykedtem benne, hogy ha jó napot fognék ki, esetleg becsúszhatok 40 alá. Ennek megfelelően kalkuláltam ki a részidőket, annyi volt a taktikám, amíg csak tudom, próbálom ezt tartani, aztán majd meglátjuk a végén, mire lesz ez elég. A rajt után szinte azonnal faképnél hagyta a teljes mezőnyt Bicsák Bence és Ott Bendzsi, nincs ebben semmi meglepetés, a saját sportágaikban (triatlon és atlétika) mindketten az országos élvonalba tartoznak. Mögöttük viszont ott galloppoztam a harmadik helyen, egészen az emelkedő közepéig. Itt előbb egy tájfutó spori (Szalay Levente) majd a klubtárs Korpics Attila értek utol, mindketten a 24-es távról. A toronyhoz felérve aztán a maratoni távon élen álló duó (Muhari Gabi és Rudolf Tomi) is elhagytak. Ebben sem volt semmi meglepetés, ez most a realitás, de azért lelkileg nem esett valami könnyen a dolog. Mindegy, haladtam tovább, a saját futásomra koncentrálva.

A toronynál különben még majdnem megvolt a 40 perchez szükséges részidő (15 perc), pár másodperccel csúsztam csak ki, de éreztem, hogy sokkal nehezebben mozgok, mint kellene, így már itt biztos voltam benne, hogy a 40 perces végeredmény felejtős. A Jánkáig még úgy ahogy elevickéltem, de aztán a második emelkedő már igen megfogott, és utána hiába volt már csak vissza lejtő és sík, az utolsó 3 km-en már nem fogtak a lábaim, nem tudtam már kellőképpen pörögni. Előzetesen bíztam benne, hogy lesz még erőm egy nagy hajrára, de a futásban nincsenek csodák, 35-40 perc maximum közeli futás után már nem lehet száguldani, ha hiányzik az ehhez szükséges edzésmunka. A végére igencsak belassulva még a 42 percből is kicsúsztam, 42:33 lett a végeredményem. Láttam ugyan, hogy jön mögöttem Jakabfy Zoli, de egy 40 másodperc megmaradt az előnyömből, Bence és Bendzsi mögött befutottam a harmadik helyre.

Nagyjából végül is az előzetesen várható időt sikerült hozni, de úgy érzem, ha nem futom el az elejét a 40 perces irreális célt kergetve (hanem mondjuk a 41-et céloztam volna inkább meg), akkor talán egy erős hajrával hamarabb beérhettem volna. A helyezésen mondjuk nem változtatott volna, a két fiatalember fényévekre volt tőlem, semmi okom sincs a szégyenkezésre egy 270 fős mezőnyben abszolút harmadikként befutni két ilyen bajnok után.

Összes eredmény: itt

Saját futásom adatai: itt

Ha az egész 2017-es évet próbálom értékelni, túl sok pozitívumot sajnos nem sikerül felmutatni. Bár végig nagy kedvem volt nemcsak a futáshoz, de a keményebb edzésmunkához is, a sípcsontom sajnos nem engedte nemhogy a versenyzést, de még csak a közepes szintű edzésterhelést sem. A márciusi sérülést különben teljesen a saját hibámnak köszönhetem: túlhordtam egy cipőt éppen a legnagyobb edzésterhelés közben, mire észbekaptam már komolyan megfájdult a lábam. Azonnal lecseréltem a cipőt, és úgy tűnt, rendeződik is a dolog, jött azonban egy 100 km-es verseny, amit nem szerettem volna kihagyni, hiszen a főpróba lett volna a sárvári 24 órás indulás előtt. A verseny ugyan jól indult, de 45 km-nél megfájdult a sípcsontom, és persze erőltettem tovább, de csak egyre erősödött a fájdalom. Végül 60 km-nél ki kellett szállnom. Egészen márciustól októberig kísértett aztán ez a sérülés, a csonthártya gyulladás nagyon makacs dolog…

Mindegy, remélhetően túl vagyok rajta, végül is pozitívan sikerült zárni az évet. Hogy egy bizakodó fordulattal zárjam le ezt az amúgy gyászos esztendőt: ha azt nézzük, mindkét idei teljesített versenyemen (Szentgotthárdi Csatafutás és Szilveszteri Hegyimaraton) sikerült a korosztály élén végezni, ha úgy vesszük, 100 %-os mérleggel abszolváltam tehát az évet, amire korábban még nem volt példa! 🙂

A szentgotthárdi és a zalaegerszegi dobogó tetején

Na persze elszánt vagyok, hogy a jövőben nem az Old Boys kategóriában tudok csak villogni, hanem a fiatalokkal is felveszem még a versenyt. Ehhez persze előbb sok-sok edzésmunkát kell elvégezni, de készen állok rá, bátran tekintek előre 2018-ra!

Roli eredeti beszámolóját itt találhatjátok.

Végre a pályán!

Általános

Pezzetta Umberto versenybeszámolója:

Végre sikerült!
Pályán voltam az év utolsó napján és megfutottam az MMM 24 kilométeres távját.

A panorámán lefelé futunk éppen

“Elsőbálozóként” izgatottan készültem, mert a zalaegerszegi Mountain Man Marathon verseny a város futótársadalmának legjelentősebb randevúja. Az év utolsó napján mindenki ott a pályán, aki rendszeresen fut és azok is akik csak alkalomszerűen róják a kilométereket.

Már 110-es volt a pulzusszámom a rajtban ácsorogva, pedig a sok ismerős és baráttal való beszélgetések miatt nem volt időm bemelegíteni, úgy, hogy ennek megfelelően, mint az edzéseken (nem helyesen), az első kilométer –  persze a tömeg miatt is – a futóművek felpörgetéséről szólt és lassan felvettem az ötös utazó sebességem.

Amit aztán nem sokáig tudtam tartani, mert elérkeztünk az első kihíváshoz, a bazitai emelkedőhöz. Szép komótosan megfutottam. Sajnos elmulasztottam hátra nézni, hisz a legszebb látvány itt tárul az ember szeme elé, hisz nincs szebb látvány, mint amikor a futótömeg még együtt van és haladnak fel a hegyre Becsalinál… (első personal recordomat itt értem el – Bazita a város felől szakasz)
Egy srác megkérdezte a hegy közepén, lesz még emelkedő? – Milyen távon futsz? – kérdeztem vissza.
Huszonnégyen – jött a válasz. – Akkor még lesz néhány domb, ez csak a bemelegítő! – válaszoltam 😉

A panoráma úton lefelé sikerült a második PR-t megcsinálnom (7 perc) , soha ilyen gyorsan nem értem le az Alsóerdőre, mint vasárnap. Pedig nem éreztem, hogy olyan nagyon sietnék, hiszen a lefele futásokkal mindig nagyon óvatosan bánok… meg a kövekre is figyelni kell ezen szakaszon.

A Jánkahegyig a síkon igyekeztem a saját tempómban haladni, tehát ötösben futottam és előzgettem a nálam lassabban futókat. Persze nem lehet tudtam, ki az aki egyazon távon van velem, hisz egyszerre fut a 10, 24 és a 40k-s mezőny is. Az előzgetés nekem ilyenkor azért számít fontos manővernek, mert segít tempóban tartani magam. A harmadik PR-t itt értem el. A leggyorsabban haladtam ezen a szakaszon eddigi futásaimat tekintve.

A Jánkahegy kedvenc terepem, kellemesen hullámos, hol fel, hol lefele fut az ember. Szeretem, úgyhogy futottam kedvemre és élvezetem a kilátást. Mindig megcsodálom a panorámát.

A Bartókon kicsit vissza kellett fognom magam, féltem, hogy szokásomhoz híven elfutom a verseny elejét. Hajlamos vagyok rá… fáradtságnak nyoma sem volt.

Szépen haladtam Botfa irányában. Semmi gondom nem volt, szomjas sem voltam, csak az előttem haladókat figyeltem, sikerül-e befogni őket vagy sem. Végül a faluban néhányukat megelőztem a hegy lábánál elhelyezett frissítőpontnál. Én nem állok meg az ilyen versenyeken a frissítés miatt. Mindig magammal viszem a szükséges anyagot, mert soha nem ott vagyok szomjas, ahol éppen frissítenek!

Csácsból futok kifelé – Mónika fotó

A botfai siratófalnál terveztem frissíteni magam, hisz megfutni nem akartam az a meredek emelkedőt, hanem a tervem az volt, hogy ott sétálok és egyben eszek-iszok. Egy gélt ettem meg és ittam rá egy kis isot. Aztán futottam tovább a hegyen felfelé. Ezt a szakaszt is jól sikerült megcsinálnom, gyakorlatilag terv szerint haladtam, fáradtságnak még mindig nyomát sem éreztem.

A verseny nehezén túl voltam. A bozsoki hegyről már csak lefele kellett futni. 17 kilométernél igen jól éreztem magam és jó tempóban voltam. Ismét megelőztem egy-két futót, megint csak a frissítőpontnál. A csácsi körforgalomnál Mónika hajszolt, űzött és fotózott 😉 Jólesett a találkozás!

Számomra a táv legnehezebb szakasza következett, Csácsból befutni a kórházig. Ezt a részt nagyon nem szeretem! Unalmasnak találom és sivárnak. Sunyin emelkedik is kicsit, nem igazán tudok jól futni ott. Lassultam is kicsit, szóval némi holtpont következett a futásomban. Keményen hajtottam  magam a képzeletbeli ostorommal, hogy újra tempómban legyek.

A kórháznál felszívtam magam és megpróbáltam gyorsítani.
Sőt a végén egy rövid sprintet is kivágtam.

2:12:34 idővel teljesítettem életem első szilveszteri hegyimaratonján a 24 km-es távot.

Kiváló szervezés, jó hangulat, nagyszerű emberek.
E hármas jegyében zajlik az év utolsó versenye, a szilveszteri futás az év utolsó napján Zalaegerszegen. Nagyon jó köztük lenni és a pályán lenni!

A futásommal maximálisan elégedett vagyok.
A tervem az volt, hogy ha jól megy akkor kifutom magam, ha nem megy jól akkor egy örömfutást csinálok belőle. Az előbbi jött be azzal a különbséggel, hogy így is örömfutás lett számomra ez a verseny. Élveztem minden percét. Bartókon futva gondoltam arra, de jó lenne ha sokáig tartana ez az állapot, hisz akkor már a felénél voltam a versenynek majdnem. Szóval azért edzek, hogy ezt a csodálatos versenyhangulatot minél tovább fenn tudjam tartani 😉 magamnak.

Némileg összegeztem az elmúlt évet itt: Klikk

Umberto blogja a Futok Wazze! elérhető itt: http://futokwazze.blogspot.hu/

Első maratonom

Általános

Németh Lilla versenybeszámolója:

4-szer teljesítettem a 24 kilóméteres távot…vágytam valami újra.Kihívásra,más ingerre,a kíváncsiság is hajtott…hol vannak a határaim,mit élek majd át,mit tanulok magamról..és hasonló érzések kavarogtak bennem.
A félelem is ott volt rendesen,(ne csak a pozitívumokat hangoztassam).Nem vagyok egy hosszútávfutó alkat,jobban megy a gyors tempó rövidebb távon,dombozni nem kifejezetten szokásom stb…
Aztán végül beneveztem a Szilveszteri Hegyimaraton hosszútávjára,az első maratonomra.Merj nagyot álmodni…gondoltam magamban.

Hatalmas izgalomban voltam már napokkal a verseny előtt.Gyulával megbeszéltük,amíg a tempónk egyezik együtt haladunk.Mazsi előtte nap kioktatott a frissítésről,hatalmas hála neki.Nagyban hozzájárult a versenyemhez!
Pulzusmérőt nem használok,érzésre választottam egy kellemes tempót,ez kb. 5 perc körüli pacet jelentett.
Eldöntöttem,hogy a nehezebb emelkedőket tempósan gyalogolom,és megterveztem pontosan mikor,hol frissítek.
A Flexnél szüleim vártak banánnal és kólával.
Majd a Csácsi körforgalomnál Móni segített géllel,és fél liter High5 itallal,elnyelte mindet a szervezetem.Nagyon szépen haladtam úgy 28 kilóméterig,szuper érzéssel futottam.Élveztem nagyon!
A következő frissítőt Kaszaházára lőttem be,ez kicsit távolinak bizonyult,ugyanis a Parkerdőben elfogytam,jött a sokat emlegetett “fal”.
Kaszaházára érve vártak a szüleim,Ati és Móni.Ettem,ittam…Próbáltam magam összekapni,a gél feszívódott és javult a helyzet.Haladtam szépen a Gógán felé.Ezen a részen sok gondolat kavargott bennem.Nagyon meghatódtam,mikor Ati,Móni és anyáék egymás után haladtak el mellettem autóval,kész delegációm van – gondoltam.Nem nyavalyoghatok ba…ki.Eszembe jutottak a lányok,akik megleptek Bozsoknál a szurkolásukkal,a sok barátom akik rám gondolnak ezen a délelőttön,nekem szorítanak.A mami,aki megkért álljak ki,ha nem bírom.:)))) Most komolyan…engem ennyien szeretnek? Ezt kicsit megkönnyeztem,baromi szerencsés vagyok!Tényleg az…Na meg egészséges.Nincs más dolgom,csak élvezni a futást.Amit imádok.

“Hipp-hopp”:) a Gógán lábánál találtam magam,itt még ittam egy kis kólát,apáék szurkoltak és Ati csinált pár videót.Ismét nem voltam a topon,hányingerem volt,meggyalogoltam az emelkedőket.Hegyi Peti beért,vele Csácsig egymást előzgettük.Az emelkedőkön mindig elhagyott,én a lefeléken behoztam a hátrányom.Egyszerre vágtunk neki a lejtőnek,innen még 4 kilóméter volt a célig.Lefelé a sz.r is gurul alapon nem volt jelentősebb gondom,végül 3.28-as idővel értem célba az első maratonomon.
A Deáknál várt Mindenki.Sírva is fakadtam kicsit.Hatalmas érzés volt teljesíteni a versenyt.A pálya gyönyörű és nagyon kemény,bakancslistás!

Köszönöm nagyon: Szüleimnek,Móninak,Atinak és Mindenkinek,aki gondolt rám.Szerencsés vagyok,hogy ennyi barátom van.Móni hajnali 4-ig nem aludt előző éjjel,mert értem izgult.Hála…Barátság,szeretet és futás forever 🙂

2017.12.31. Szilveszteri Hegyimaraton Zalaegerszeg
41,05 km, 03:28:09, női abszolút 2. helyezett

 

XXIII. Egerszegi Decathlon Mountain Man Marathon

Általános

Egyesületünk is egyik segédrendezője az idén immár huszonharmadik alkalommal megrendezésre kerülő zalaegerszegi szilveszteri futóversenynek, a Mountain Man Marathon-nak.

A Zalatriatlon Facebook oldalán csatlakozhatsz az eseményhez, ahol minden friss információt megkapsz. Jelentkezés és versenykiírás a szilveszterihegyimaraton.hu oldalon!

Tarts velünk Te is, búcsúztassuk futással az óévet!

 

10 évesek lettünk!

Általános

Köszönjük, hogy ilyen sokan velünk voltatok a X. Szaggasd az aszfaltot! Sipos Ferenc emlékversenyen! Reméljük, hogy sikerült megvalósítani a terveiteket, álmaitokat! Emlékezetessé tettétek a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók 10 éves jubileumát. Jövőre találkozunk! Hajrá, jó futást!

Bérces Edit ultrafutó 30 éves jubileumi futása

Általános
Bérces Edit minden idők legeredményesebb magyar ultramaratoni futója augusztus 30-án megismételte a sportpályfutásához kezdő lökést adó, 30 évvel ezelőtti első nagyobb futását Zalaegerszeg és Nagykanizsa között.

Fotó: Pezzetta Umberto

Egyesületünket Korpics Attila, valamint Szittár Rudolf képviselte. Rudi a táv egészét teljesítette Edittel, míg Korpa a futás elejére csatlakozott a csapathoz.

Útvonal: Zalaegerszeg, BGE- GKZ Gasparich u. – Platán sor- Vizslapark- Mártírok útja (Zalaszám Informatika – uszoda) – református templom – evangélikus parókia – Szent Rafael Kórház – zárda – Besenyő -Bocfölde – Sárhida – Bak – Fakospuszta- Hahót – Zalaszentbalázs – Bocska – Palin – Nagykanizsa – Batthyány Lajos Gimnázium – Nagy-Magyarország – emlékmű – Kanizsai Dorottya Kórház – uszoda – köztemető (Szebenyi Mária sírja)

Történet:

Harminc évvel ezelőtt, 1987. augusztus 31-én a Zalaegerszeg–Nagykanizsa táv spontán lefutásával kezdődött az a tanári és sportkarrier, melynek során Bérces Edit összesen több száz tanítvány tanítása mellett az 50 kilométeres futástól kezdve a hatszáz kilométeres távig minden egyes ultramaratoni számban többszörösen megjavította a magyar csúcsokat. A zalai sportoló a 48 órás futásban Európa-, a 100 mérföldes, 200 kilométeres és a 24 órás ultrafutásban pedig világcsúcsokat döntött meg. A 100 kilométeres és a 24 órás ultramaratoni futáson aratott Európa-bajnoki és világbajnoki címeivel minden idők legeredményesebb magyar ultramaratoni futójává vált. Orosz-angol szakos tanári pályáját Nagykanizsán, a Batthyány Lajos Gimnázium jogelődjében, a Landler Jenő Gimnáziumban kezdte, majd egy év után Zalaegerszegre a Pénzügyi és Számviteli Főiskolára került. Kanizsai futásával a tanítványokhoz és kollégáihoz való kötődését fejezte ki.

A jubileumi futás jelképes kifejezése és megerősítése volt a harminc évvel ezelőtt kialakult szakmai kapcsolatnak, valamint tiszteletadás az elhunyt kollégák emlékének.

Forrás: Facebook

Szőlőskör – Hammer 50k Ultra

Általános

Szeptember első hétvégéjén rendezték meg Balatonszőlősön a Hammer 50 km-es ultrát (477 m szinttel). Járfás Gyula tőle szokatlan módon részletes versenybeszámolót írt. 🙂

4:23:37-es legjobb egyéni idővel 89 versenyző közül az abszolút 15. helyezést, korosztályában pedig 50 versenyző közül a 10. helyezést érte el. Szuper teljesítmény, gratulálunk!

Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 km, avagy ROKI 130

Általános

Mivel Gyulának nincs ínyére az írás, nekem jutott ez a “hálás” feladat.

Túra honlapja itt érhető el:

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=3397

 

3:55-kor keltem, megsütöttem 4 tojást, ránéztem a faliórára. Te jó ég, még csak 3 óra, mire tekertem az ébresztőt? Megállt a falivekker…

Mentünk Rudiért, irány Kanizsa

Rudi mindig kemény megpróbáltatásként beszélt róla. Mivel nem volt 60 km feletti futásom, láttam bent kihívást bőven. Megfordult a fejemben az egyéni UB jövőre, kapóra is jött.

4 helyre depóztattam ISO-t, vizet, banánt, csokit, lámpát, meleg felsőt éjszakára.

Kanizsáról indultunk 5 perccel 6 órás tömegrajt után hárman.

Az első 13 km-t 6:00 és 6:30 közötti km-ekkel tettük meg, ezzel sok mindenkit megelőztünk, kivéve Rudolf Tomit, aki 40-en ment és jól tolta. Kanizsáról indultak a 40 km-esek is.

Homokkomáromi templomnál hűtöttük okos fejünket csap alá dugva.

Oltárci vadászháznál találkoztunk kanizsai futóklubbosokkal akik 40 km-t nyomtak, vagy egy kicsivel többet, mert többször eltévedtek.:)

Rajtuk kívül zalaiakat nem igazán láttunk. Voltak viszont a Mecsekből, Szabolcsból, Kalocsáról no meg Pestről.

Hahóton a művházzal szembeni kocsmában legyűrtünk pár zsíros kenyeret paradicsommal, sót nem sajnáltuk.:)

Fél 2-kor értünk Söjtörre Deák házhoz, ahol kaptunk egy őszibarackot. Kb. 37 fok forróság volt.

Pusztaederics környékén tempónk még lassult, nyomókutas fejmosást végeztünk.

16 órakor Rádiházán Rudi a forróság+ kellő motiváció + a nagypapi kor 🙂 miatt jobbnak látta, ha hívja Erikát. Racionális döntés volt részéről.

Itt értek utol minket a pesti csajok, amin meg is lepődtünk. Egyikük adott a sarkamra leukoplasztot, ami a célig jó szolgálatot tett.

Rudinak volt GPS óráján track, ami sokat segített, de ennek ellenére a ritka jelzések miatt pár helyen eltévedtünk. Ismét zsíros kenyér paradicsommal.

Gyula Rudival tavaly Bázakerettyéig jutott, figyeltük a jelőléseket, de sok helyre emlékezett.

Rádiházáról ugyanazon az úton mentünk fel ahol lejöttünk.

Szentpéterföldén temetőben mai nap ötödjére hideg vízzel hűtöttük kobakunk.

Fél 8-kor értünk a Torhai forráshoz, ami ki volt apadva.

Este 9 óra körül mindkét talpamra féltenyérnyi vízhólyag fejlődött. Innentől futni nem tudtam, menni is csak komoly fájdalommal.

Elkerült bennünk egy magas vékony pesti srác Solomon félcipőben, akinek jóval durvább bokasüllyedése volt mint nekem.

Lasztonyán próbáltunk vizet lelni, de nem találtunk. Ablakok bedeszkázva, sehol egy lélek. Tettünk egy kis kitérőt, mikor tüsszentettem egy óriásit, amire egy kisgyerek kb, 40 méterre elnevette magát. Mentünk a hang irányába.H angos köszöngetés után kijöttek a kis srác nagyszülei és kaptunk vizet.:)

Házuk mellett vezetett fel egy végtelen hosszúnak tűnő emelkedő, ami egy kilátóhoz vezetett. Már nem volt kedvem felmenni, egy 2011-ben épített szép fakilátó volt.

Bázakerettyei kocsmánál megint utolértek a csajok, pedig jó tempót futottunk. Mi elindultunk, ők még kajáltak 20 percet.

Tisztában voltunk vele, hogy reggeli 8 előtt még szerencsével sem érhetünk be.

Mégis egy pillanatra sem gondoltunk arra, hogy feladjuk.

Többször volt szerencsénk is, mikor láttuk, merre mennek azok, akik már sokadjára teljesítik. Találkoztunk egy rutinos túrázóval, akit Rudi ismert a 90-es évekből. Ő most az út mellett feküdt, egy talán vodkás üveggel a kezében. Utánunk eredt, nyelve nehezen fordult, de menni tudott.

Budafai arborétumnál, ismét eltévedtünk lementem egy völgybe jelzést keresve, de nem volt.:( Itt utolért a piás, mutatott, hogy balra. Később megint beelőztek Dóriék, többet nem láttuk őket.

11-kor kistolmácsi büfében, Gyula evett egy hot-dogot, újra beért a piás, tejet kért. Azt mondta, hogy rossz a gyomra.:)

Valkonyán turista háznál újra pecsét, zsíros kenyér, Gyula engedett vizet. Kiengedte a csapot rendesen, aki utána jött nem tudott már engedni. Pecsételős bácsika kereste a vízmű számát.:)

Elért bennünk egy piros pólós srác. Csak övtáskája volt, elején egy hosszú sor leddel, amit a haverja bütykölt össze neki. Egy viszonylag nagy, 12 V-os akku hajtotta. Rengeteget beszélt. Nekünk nem tetszett a dzsindzsa, a méteres csalán, sok kidőlt fa stb. Erre azt mondta, hogy Zemplénben sokkal rosszabb a helyzet. Ismerte a csajokat, aki leelőztek, kiderült, hogy NB 1-es túrázók és ők ketten vezetik a bajnokságot. Egyiküket Örsi Annának hívják és megnyert egy 1600 km-es cseh-szlovák túrát “végtelen” szinttel,20 nap 7 óra alatt.(Társát hívják Dórinak.)

http://www.turistamagazin.hu/orsi-anna-sokan-mondjak-hogy-kockaztatok.html

Rengeteg 100 km feletti túrán indultak már. Mikor beszéltünk neki a verseny durva szintjeiről, csak nevetett. Elmondta Mátrán 132 km,6760 szinttel.32 óra szintidővel nagyságrendekkel keményebb.

Jött a messzi susnyásból egy tag, kérdeztem eltévedt-e. De csak hasmenése volt, először túrázásai során. Szívesen cserélt volna vízhólyagomra. Elmondta, hogy több megoldás van vízhólyagra. Fájdalomcsillapítóra esküdözött, mondtam, hogy ha lehet nem eszek gyógyszert. Aztán bevallotta, hogy droghoz is hozzányúlt már, érzi ilyenkor a fájdalmat, de nem érdekli. Itt le is zártuk a beszélgetést…

Sokat villámlott, mivel nem jósoltak esőt, otthon hagytam az esőkabátom. Talán negyed órát esett az eső. Erdőben fel-le, fel-le milliószor sötétben, beugrott egy kép az Ultra c. filmből: Mit is keresek én itt? 🙂

Eszteregnye szőlőhegyen kaptunk pecsétet, innen “bagatell” 20 km volt vissza. Egy túrázó szerint már csak 2 emelkedő lesz vissza. Volt vagy 22… A kb. 70 indulóból ekkor már 12-en feladták. Innentől keveset dumáltunk. Itt megint mentünk kb. 500 métert pluszban.Gyula elég sok ultrán indult, de neki is kemény volt. Megegyeztünk Gyulával, behúzzuk ezt a versenyt, de többet nem indulunk rajta.

Reggel 9-kor értünk be.27 órát voltunk talpon, nem aludtunk egy percet sem. Nekem eddig ez volt a leghosszabb, legkeményebb kihívásom, örülök, hogy túl vagyok rajta.

Hogy miért keletkezett 6 nagyobb méretű hólyag a lábamon?

1. Asics GT 2000 cipőben futottam, amiben előtte legfeljebb 10 alkalommal használtam, egyszer terepen 32 km-t nyomattam.

2.Csak az ujjak közé + ahol a régebbi cipőim néha feltörték tettem vazelint. Lehet lanolint kellet volna használnom, vagy az egész lábfejet vékonyan bekenni

Aki kipróbálná magát ultra túrán, az az 1000 Ft-os nevezési díjért cserében sok élménnyel lehet gazdagabb. 🙂

Köszönet mindenkinek aki segített ,főként Rudinak, aki minden kérdésemre válaszolt. Gyulának, hogy “hólyagos” tempóban is végig jött velem, és annak aki végigolvasta, üdv: Andor Jocó

15. Csatafutás Szentgotthárd

Általános

 

2017.07.29-én az egyesületből hárman (Móni, Roli és Umberto) vettünk részt a versenyen, Korpa Roli iramfutójaként teljesítette a 9,5 km-es távot. Évről évre többen is szeretünk ide visszajárni, hiszen nagyon jól megszervezett, hangulatos kis verseny, aminek a táv felénél kezdődő 1,5 km hosszú, 91 m szintemelkedés adja meg igazán a szépségét. Roli mértani pontossággal teljesítette a kítűzött célt, szinte másodpercre pontosan 38 perc alatt ért be, amivel korosztályában az első helyet érte el. Az idei versenynek Umberto nagy várakozással nézett elébe, hiszen ő pontosan 2 évvel ezelőtt itt futotta élete első versenyét és nagy kérdés volt, hogy szögre akassza-e a cipőit, vagy azért van látszata a rengeteg edzésnek. 😉 Az alábbi linken olvashatjátok azt a blogbejegyzését, amiből mindez kiderül… 😉
Csatafutás 2.0 – a 13. versenyemről

A képen Móni szalad a cél felé, 50:35 perces idejével ő is nagyon elégedett volt 🙂

Roli a dobogón