II. RESTART – Félmaraton és váltó futóverseny

Általános

NEVEZEK!

II. RESTART – Félmaraton és áltó futóverseny
Zalaegerszeg, 2018.07.08. vasárnap

Facebook esemény

Helyszín: Zalaegerszeg belvárosa
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Szervező: Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE és a Zöld Irány Egyesület

Käsz Ferenc: 00 36 30 386 4903
Szabó Zoltán: 00 36 30 557 6195

Időmérés: Chipes időmérés a Temposport által

Legközelebbi kórház: Zala Megyei Szent Rafael Kórház
8900 Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós u.1
Tel: 00 36 90 507 500

Verseny egészségügyi biztosítása: OMSZ, Zalaegerszegi Mentőállomás

Öltözési lehetőség: Ady iskolában (Zalaegerszeg, Kisfaludy S. u. 2.)

Távok: 21 km, 10,5 km, 5,2 km, 4×5,2 km váltó
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Pálya: 5,250 kilométeres körpálya (1 körön a szintemelkedés 36m), mely a Dísz térről indul, és áthalad Zalaegerszeg belvárosán.

Kategóriák:

Abszolút egyéni: nők, férfiak (6-6 kategória)

⦁női: -14, 15-18, 19-29, 30-44, 45-59, 60-

⦁férfi: -14, 15-18, 19-34, 35-49, 50-65, 66-

Váltó: női, férfi (ha a női csapatban férfi induló is van, a férfiaknál lesz a csapat értékelve)

A verseny célja: versenyzési lehetőség biztosítása a Restart sportfesztivál keretein belül, kezdő, újra kezdő, valamint rendszeresen sportoló amatőröknek. Az egészséges életmódra való törekvés segítése. Afutás, mint tömegsport népszerűsítése. Hasonló érdeklődési körrel bíró emberek találkozásának elősegítése.

Versenyszámok:

  • Félmaraton 21km/4 kör
  • 10,5 km/2 kör
  • 5 km/1kör
  • 4×5 km váltó
  • handbike
    Szintidő
    :
    2:30 óra, rész szintidő: 10 km-nél 80 perc

    Időrend:

    Verseny időpontja: 2018.07.08. vasárnap 9.30 óra

  • Regisztráció, helyszíni nevezés: 07.00 – 09.00
  • Rajt: 09.30 óra
  • Eredményhirdetés: 12.30 óra Zalaegerszeg, Dísz tér RESTART színpadVersenytérkép:

page2image869183296

Útvonal:

Dísz tér – Kossuth Lajos u – Táncsics M u – Ady E u –Botfy L u –VizslaparkPlatánsor – Arany J u – Vizslapark fordító – Arany J u – Platánsor – Ola – Ola u – Rákóczi F u – Kazinczy tér – Széchenyi tér – Kossuth Lajos utca – Dísz tér

Előnevezés:

www.restartfesztival.hu

Nevezési információk:

Nevezés:
– Történhet banki átutalással, valamint készpénzzel a helyszínen a verseny napján.
– A nevezések feldolgozása heti rendszerességgel történik, így a rajtlistát is ilyen gyakorisággal frissítjük. Aki rajtszámmal szerepel a rajtlistán, annak a futónak minden rendben a nevezésével.
– A nevezés akkor válik érvényessé, ha az átutalás napján érvényes nevezési díj összege megérkezik a verseny bankszámlájára. (Tehát ne az on-line nevezés napját, hanem a banki utalásét vegyétek alapul a nevezési díj összegénél!)

Nevezési díjak (forintban):

2018. június 30-ig:

Félmaraton: 4000 Ft
10 km: 2500 Ft
5 km: 2000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 16000 Ft

Helyszíni nevezés:

Félmaraton: 6000 Ft
10 km: 4000 Ft
5 km: 3000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 22000 Ft

Bankszámla-adatok az átutalással történő fizetéshez:
– Kedvezményezett: Zöld Irány Egyesület Zalaegerszeg, Vizslaparki u. 25
– Bankszámlaszám: Budapest Bank: 10104961-11037900-01004002
Megjegyzés rovatba feltétlenül kérjük a név és a versenyszám megjelölését!

Nevezési díj tartalmazza:

  • rajtcsomag ajándékokkal
  • chippel ellátott rajtszám
  • chipes időmérés
  • Minden félmaratoni indulónak emblémázott technikai póló.
  • Minden célba érkező egyéni versenyző és váltó számára egyedi érem.
  • High5 frissítés
  • egészségügyi és rendőri biztosítás
  • ingyenes parkolási lehetőség
  • baleset biztosítás
  • további szolgáltatások, melyekről folyamatos tájékoztatást találtok a híreinkben

Díjazás:

– Abszolútban és korcsoportonként az 1. helyezett: kupa, oklevél+ajándék,
– korcsoportonként a 2-3. helyezett érem, oklevél+ajándék díjazásban részesül. Minden célba érő befutó érmet kap.

A nevezéshez kérjük:
– a nevezési díj befizetését
– a nevezési adatlap kitöltését, illetve az adatvédelmi nyilatkozat és a versenyszabályzat elfogadását (mindkettőt lásd: Nevezés menüpont alatt)-kiskorú résztvevők indulása esetén kérjük, hogy a versenyszabályzatot a rajtcsomag felvételekor az egyik szülő is írja alá!

– Ha számlát kérsz, pontosan töltsd ki a számlázási adatokat. Ha ezt nem töltöd ki, akkor a nevedre állítjuk ki a számlát. Ha a nevezésed sikeres válasz e-mailt fogszkapni egy azonosítóval. A befizetésnél a közleményben csak ezt az egy azonosító számot kell megadni! Az előnevezés végéig lemondott nevezések nevezési díját 1000 Ft levonása után visszautaljuk.

– Az előnevezés lezárása után lemondást nem fogadunk el és nevezési díjat nemutalunk vissza.

Mit javaslunk magaddal hozni:

– megfelelő sportruházatot
– a sportoláshoz fontos eszközöket (pl: törölköző, csere ruha)- mosolyt
– igazolványokat (személyi igazolvány, TB kártya)

Frissítő pontok:
Frissítőkkel mind a pályán, mind a célban tudunk szolgálni.
A versenyzők a nevezésnél aláírásukkal nyilatkoznak a következőkről:

  • A verseny teljesítéséhez megfelelő fizikai állapotban vagyok, a teljesítést akadályozó betegségben nem szenvedek.
  • A versenyen teljes mértékben saját felelősségemre indulok, bármely a verseny előtt/alatt/után bekövetkező sérülésért, illetve anyagi kárért a rendező egyesület, a rendező- és a rendezőség által megbízott személyek/szervezetek, továbbá a verseny útvonala által érintett területek tulajdonosai, illetve kezelői semmilyen címen felelősséget nem vállalnak, illetve felelősségre nem vonhatóak.
  • Lemondok minden, a versennyel bármilyen kapcsolatba hozható elszenvedettbaleset vagy kár esetén az előző bekezdésben felsoroltakkal szembeni jogi eljárásról. Tudomásul veszem, hogy baleset esetén semmiféle igényt nem támaszthatok a fentebb felsoroltakkal szemben. A verseny előtt/alatt/után minden általam okozott kárért személyes és anyagi felelősséggel tartozom.
  • Elfogadom, hogy a sporteseményről készült film-, és képanyagokon, valamint azok reklámcélú felhasználásában szerepelhetek, ellenszolgáltatást ezért nem kérek.
  • Elfogadom, hogy a nevezési adatlap pontatlan kitöltéséből, a nevezés során helytelen adatok megadásából adódó problémákért a rendezők nem vállalnak felelősséget.A szervezők a szabályok változtatásának jogát fenntartják.

 

 

 

24 órás ultrafutó EB

Általános

Nagy öröm és büszkeség az egyesületünk számára, hogy Büki Tivadar is tagja lesz a magyar válogatottnak a 24 órás ultrafutó Európa-bajnokságon, amit Temesváron rendeznek május 26-27-én. Csapattársai lesznek: Bene Ármin, Csécsei Zoltán, Halama Levente, Mihalik Norbert és Rudolf Tamás. Nőknél: Kisháziné Zombory Erika, Maráz Zsuzsanna, Makai Viktória, Zétényi Szvetlana és Vágó Boglárka.

Szakértők szerint ezzel az összeállítással az elmúlt időszak legerősebb válogatottja áll majd rajthoz Romániában.

További információ a verseny hivatalos honlapján:

Drukkolunk, HAJRÁ! 🙌🏻

(a kiemelt kép az idei ultrafutó évadnyitó találkozón készült, Tivadar középen kék felsőben látható, forrás: atletika.hu)

ZASZ szombati közös futás

Általános

Móni blogbejegyzése:

Imola kezdeményezésére jöttünk ma össze hatan – az egyesület UB csapata, a Lusta Banda nagy része (Imola, Rudi, Umberto, Sólyom, én) és Jocó -, hogy egy változatosabb útvonalon fussunk hosszút. A szokásos találkahelyről, az Ificentrumtól indultunk az Andráshida, Kiskutas, Nagykutas, Kispáli, Ságod, Neszele körre, amit előtte közösen megszavaztunk (a fő szempont az volt, hogy legyenek temetők útközben a frissítés miatt).

img_6542

Strava

Umbertoval többször bringáztunk már erre, egyszer meg is futottuk, de mindig ellenkező irányban. Ez a mai nekem sokkal szimpatikusabb valamiért, nem tudom. 🤷🏻‍♀️ Szép, egyenletes tempóban haladtunk, megbeszéltük a heti történéseket, Jocó lelkesen fotózott, mindenki nagyon élvezte a jó társaságot. Először a nagykutasi temetőben álltunk meg, itt körülbelül a táv felénél tartottunk. Habár mi készültünk isoval, mégis ittam én is abból a jéghideg vízből egy kortyot, nem esett jól. A kis szusszanás azért igen, ezután következtek a dombok. Nem bírom az emelkedőket, de viszonylag jól vettem őket. Kispáli előtt van egy gyönyörű erdős szakasz, ahol libasorban futottunk egymás után szép csendben. Ez volt a kedvenc pillanatom a mai napon. Idilli kép volt, ahogy némán követtük egymást, meg is örökítettem.

img_6531

Imola, Umberto, Jocó, Sólyom, Rudi

Bent a faluban történt egy kis izgalom, kb. 5 kutya futott ki utánunk. Szegény Jocóba kapaszkodtam, nem is néztem hátra, csak reménykedtem, hogy megússzuk. Végülis nem lett baj, szerencsére jött egy rendőr is, épp jókor, látta az esetet. Nem figyeltem, hogy megállt-e figyelmeztetni a tulajt… 🙄 Innen kicsit nehézkesebb volt a mozgásom, de az erőnlétemmel nem volt gond, úgy látszik hasznosak Lillával való edzéseink. 💪🏻😎 Visszaérve a pályára, Jocó készült nagyon finom névnapi pezsgővel, koccintottunk és hazakocogtunk.

Boldogan konstatáltam, hogy nem a konyhában töltöttem a mai délelőttöt, habár nagyon multifunkcionális vagyok: mialatt lefutottam 25 km-t, elmosogattam, sütöttem egy kenyeret és kimostam egy adag szennyest. Sajnos kiteregetni és ebédet főzni még nem tudok közben, ezt mindenképpen fejlesztenem kell a jövőben. 🤔

Gensan Giulietta e Romeo Half Marathon

Általános

Móni blogbejegyzése:

Felkészülésnek a legjobb jóindulattal sem nevezném azt, amit erre a versenyre sikerült összehozni az elmúlt hónapokban. Több hetes sérülés miatti kihagyás után kezdtem el decemberben újra az edzéseket, ám január végén a változatosság kedvéért egy megfázásos betegség miatt kellett 2 hetet kihagynom. Szóval kb. csak az volt a célom Veronában, hogy fussam végig a versenyt. Na jó, azért ha lehet 2 óra alatt. 🙂
A verseny előtt egy kisebb közjáték zavarta meg azt a fantasztikus hangulatot, amit annyira szeretek ilyenkor kiélvezni. Most ehelyett a csomagunkkal kellett küzdeni, mert rutintalanul? a saját sporttáskánkban vittük a holminkat és a csomagmegörző kamionoknál csak a hivatalos rajtszütyőt vették át. Itt lazaságból, problémamegoldó készségből leszerepeltek előttem az olaszok, abszolút kötötték az ebet a karóhoz és nagyon kényelmetlen szituációba keveredtem miattuk. Üres táskát kérni, kipakolni, ezt minek hoztad?, most már mindegy, tömjük bele, ezt rakjuk a tiédbe, így már belefér, de ott meg átvették a másik futó túrazsákját, kapjákbe…

Jó, próbáltam gyorsan elengedni, nehogy elrontsa a hangulatomat. Gyors közös szelfi és indultunk bemelegíteni, majd négyünk közül rajtam kívül mindenki (Korpa, Lilla, Umberto) elfoglalta a tempójának megfelelő szektort. Itt jött a második “na még csak ez hiányzott”… A helyzet az volt, hogy nagyon későn álltam be a rajtzónámba, így a 2 óra 20 perces iramfutóktól küzdöttem át magam a tömegen egészen kicsivel a 2 órások elé. Nagyon sokat kellett kerülgetnem, ami a végén elég szépen “megbosszulta magát”. Nagyon szép, változatos a pálya, kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel. Már az elején kiderült, hogy több száz méterrel hosszabb lesz a hivatalos félmaratoni távnál. Két kört futottunk, az első végén még visszatértünk a stadionhoz, a befutó azonban már az amfiteátrumnál volt. Nagyon nagy élmény volt látni szembejönni a mezőnyt. Még az elit futókat is elcsíptem! Semmi gondom nem volt a verseny alatt. Jól éreztem magam, az időjárás tökéletes volt, sikerült a frissítésem, kihajtottam magam. Úgy találták ki az útvonalat, hogy az amfiteátrumot csak az utolsó pillanatban lehet meglátni, ami nagyon nagy élmény. Itt, pár száz méterrel a cél előtt Lilláék szurkoltak nekem, Korpa elsütött egy poént, Umberto pedig a célban várt. A második legjobb időm lett, hivatalosan 1:56:28, az általam mért táv 21,67 km. Minden várakozásomat felülmúltam ezen a hétvégén.

A célbaérkezés boldog pillanata:

Verona Félmaraton 2018-02-18

Általános

Korpa blogbejegyzése:

Előrebocsátom: nem szokásom távolabbi versenyekre járni. Oké, ha kiküldetésben vagyok, megesik, hogy véletlenül találok arra a hétvégére egyet a környéken, de ennyi. Néha többet is, de szerintem most már hagyjuk ezt a témát 🙂

Ezúttal viszont szándékosan utaztunk messzebbre egy ZASZos különítménnyel: Lillával, Mónival és Umbertoval, hisz idejekorán nevezve potom pénzért lehetett Veronában futni. 20EUR-ért technikai futópóló, tésztaparti, terülj-terülj. Emellett 0.93 (nullaegészkilencvenhárom) EUR-ért tudtam venni kint Bresaola sonkát – jó 15 dekát! Itt véget is érhetne az írás, mert már ezt sem könnyű megemészteni 🙂

Na de azért sportoltunk is, hisz a kinti tészta/pizza/sör szentháromságból adódó kalóriatöbbletet valahogy ki kellett egyensúlyoznunk. Egy félmaraton pedig ideálisnak tűnt mindehhez.

Szombat este még a Chievo-Cagliari meccsen szorítottam – főleg azért, hogy ne fagyjak szét az esőben, de másnap reggel már eső és szél nélkül, 4-5 fokban szorítottunk mind a négyen azért, hogy ez így is maradjon a verseny végéig. Így maradt.

Közel hétezer induló, köztük négyezer szakállas, jóképű, kisportolt digóval (ezt a lányok jegyezték meg, nem én) – így nézett ki a stadion környéke, azaz a rajt helyszíne. De ez pont a cél nyáron:

Szinte az első sorból indultam, ilyen könnyen még nem jutottam be az elit ketrecbe ekkora rendezvényen, de a speckó rajtszámom miatt szinte belökdöstek a légüres térbe, míg mögöttem tömött heringek módjára torlódott a szinte teljes mezőny.

Így aztán tényleg semmi gondom nem akadt a rajttal, azonnal gyorsan lehetett haladni az elejétől fogva. Akadt, aki mezítláb 3’3x”-es tempót futott a városi utakon, majd macskakövön (!) egyensúlyozott, ha sikerült neki.

Egy brazilféle kinézetű olasz nővel, Coinceicao Lopes Sonia Mariaval futottam együtt kilométerekig bőven négyperces tempó alatt, és valahogy az első 6 km elég nehezen ment, inkább mentálisan, mert azon agyaltam, hogy miként fog menni a futás. A NET-en láttam csak később, hogy annyira mediterrán a csaj, hogy pályaversenyekre is inkább csak strandolni jár 🙂

Őt elhagyva, hamarosan beértem a mezítlábas srácot is (ott már nagyon szenvedett), de csak miután visszaértem a stadionhoz (féltáv). Időt nem nézegettem közben, de a nagyórán láttam, hogy egész jól állok, meglehet 1:20 alatt is a vége, viszont addigra már 200m-rel többet mért a GPS, mint a kilométertáblák. Sajnos ez a különbség a végéig még nőtt is, viszont az állapotom majdhogynem javult. A kis emelkedőkön (55m szintemelkedés jött ki főleg hidak miatt) kicsit mindig megrogytam (más is), de aztán összekaptam magam és a táv második felében még öt helyet javítottam.

A városi pálya egyébként egy pillanatig sem volt unalmas, az aszfalt és macskakő ideálisan váltotta egymást, ahogy a bel- és külvárosi részek is jól harmonizáltak. A befutó pedig a régi amfiteátrumnál volt kialakítva, ahová egészen jó erőben érkeztem 3’40”/km környékén. A GPS szerinti félmaraton (21,1km) még 1:20 alatti, de a hivatalos időm már a feletti értéket mutatott (1:20:36). Mindenesetre elégedett voltam a versenyemmel, télvíz idején biztató formát mutattam kedvező körülmények között. Sőt, a többiek is egyéni rekord közeli időkkel finiseltek, szóval jól megdicsérhettük egymást utána. Az átlagom 3’46”/km lett, helyezésben 120./3978 férfi induló.

Térkép, futás adatok.

 

Félmaraton Veronában – versenybeszámoló

Általános

Umberto blogbejegyzése:

Fontos, hogy az ember kimozduljon a jól megszokott környezetéből, vigyen egy kis változatosságot futóéletébe és a mindennapi futásait feldobja egy kis izgalommal, élménnyel, hogy általuk mentálisan pozitívan töltődjön. Ez nagyon fontos!

Mónival eldöntöttük, hogy minden évben megpróbálunk eljutni egy-egy nagyobb futóversenyre, csak a fíling kedvéért és ha teljesíteni is sikerül ezeken a versenyeken, az dupla élvezet…, ilyen volt tavaly a Koppenhaga félmaraton, ahol PB-t futottam, 1:46:35 és az UB, amit barátokkal volt nagy élmény megcsinálni.

A ZASZ futói Veronában: Én, Lilla, Móni, Korpa

Az idei első ilyen akciónkra már tavaly novemberben letettük a voksunkat, azzal, hogy beneveztünk a veronai Rómeó és Júlia félmaratonra. S az, hogy Lilla és Korpa lelkesen csatlakozott hozzánk, plusz habot jelentett a tortánkra 😉

A versenyt megelőző felkészülésem nem igazán sikerült, előbb Mónika aztán én is beteget jelentettem, és két hetes kényszerszünet beiktatásával “készültem”. Egyáltalán nem volt lehetőségem megfelelő mennyiségű hosszú futásra, rövid pörgősebb edzésre sem igazán.
Így aztán nem nagy elvárásokkal indultam útnak. Kirándulunk, élvezzük Veronát…
A tervem az volt, hogy ha már jó eredményre nem vagyok kész, akkor marad az élvezet. Nézelődöm és frissítek, futok, ahogy jólesik.

Vasárnap délelőtt kicsit késve érkeztünk a rajt helyszínére, volt egy kis kavarodás a csomagleadással, így aztán kapkodva kereste meg ki-ki a szektorát, hisz mind a négyen más-más rajtzónából indultunk az eddigi időeredményeink alapján besorolva. Of course, elől Korpa, aztán Lilla, én és Móni a szürke zónából. (tanulság: érkezz időben! soha nem tudhatod milyen bonyodalom akadályozza a nyugodt rajtodat)

Az időjárásra nem lehetett panasz, 5-6 fok és borult idő… igazi futóidő. Később volt olyan szakasza a versenynek, ahol esett kicsit az eső.
Csináltam egy selfit és olasz srácokkal is fotózkodtam kicsit és már nyomultunk is előre a rajtkapu felé. Lassan indultunk meg, de aztán alig száz méter után a tömeg begyorsult, és felvette a 4:55-ös tempót. Öt kilométerig tartottam velük a lépést, előzgettem is, aztán gondolva a végére, kicsit lassítottam. De ekkor sem volt a tempó öt perc felett. Ezen nagyon csodálkoztam, hogy képes vagyok rá! Annyira megörültem, hogy újra 4:50-est kilométerek következtek. A pálya elég sokat kanyarodott, ezeken a szakaszokon, ilyenkor óhatatlanul is lassítani kellett. Valósággal hömpölygött a hét ezer ember. Az utcák elég szélesek voltak, így lehetett haladni, közlekedni rendesen. (tanulság2: igyekezz az ideális íven, vagy annak közelében futni, akkor elkerülheted, hogy 3-400 méterrel többet futsz a kimért távnál)

7 kilométernél találkoztam szembe először az élmezőnnyel. A két kenyai meccselt már akkor az elsőségért. Az győztes 1:01 percet futott. Mindenki kiabált, hajtotta őket. Ezek meg rezzenéstelen arccal rongyoltak a cél felé.

10 kilométernél ettem meg a magammal vitt egyetlen high5 gélemet. (egyszer gyakorolni fogok, mert a hócipőm tele van azzal, hogy versenyzés közben soha sem tudom kinyitni rendesen ezeket a tasakokat és elég nehéz úgy frissíteni, hogy közben az ember fuldokol) 4:55 – 5:00 pace volt ekkor a tempóm.

Aztán ismét szembe jött a mezőny. Most a mögöttem futókkal találkoztam s próbáltam kivenni Mónika rózsaszín sapeszát a tömegben. Mennyi rózsaszín sapkás nő futott Veronában!

14 kilométernél néztem meg az órám adatait először rendesen, idő, tempó, hol tartunk, meg ilyesmi. Kicsit csalódott voltam, hogy még csak 14. Úgy 17 kilométerre saccoltam a távot, amit már megtettünk, de még csak 14… unatkoztam volna? minden esetre szórakoztattam magam kicsit a többi futó mozgását tanulmányozva… s rájöttem, nincs normális és jó fotótechnika. Mindenki úgy fut fusson, ahogy jól esik neki… csak fusson! Ez a lényeg 😉 (ez volt a harmadik tanulság)

18 kilométernél 1:31 -et mutatott az óra, s úgy éreztem, van még bennem erő, ezért belekezdtem egy hajrába. Számításaim szerint, ha jól bírom, akkor a dániai legjobbamat megjavíthatom itt Veronában. Futottam, ahogy erőm és lábam bírta. (5-10 másodpercet sikerült gyorsulnom kilométerenként)

21.55 km – 1:46:31 idő – 4:57 pace
ez a hivatalos időm. A sok kerülgetés, előzés miatt többet futottam 400 méterrel, mint a félmaraton.
A Strava szerint ha a netto 21.1k távot tekintjük hivatalosnak, akkor 1:44 az időm, ami természetesen personal record!

Elégedett vagyok a teljesítményemmel!
Még akkor is jót futottam, hogy nem igazán sikerült a felkészülés. Sőt, sokkal jobbat.
Élvezetem a verseny hangulatát, s jó volt tapasztalni hogy lehetsz akár barna, fehér vagy sárga, emberek vagyunk és az ember szeretetre, sőt tovább megyek, futásra született…
Verona pedig egy csodálatos város!

A Strava szerint a világ: 

 

 

Tivadar ultratáborban

Általános

Az elmúlt három napon részt vettem egy ultrafutó edzőtáborban, melyet Lubics Szilvi szervezett, a Nagykanizsa melletti Obornakon. A tábor tulajdonképpen tök ingyenes volt, vagy mondhatni “non profit”, hiszen csak a kajánkat és a szállást kellett fizetni, de ezek is szinte filléres költségek voltak, pedig Szilvi rengeteg melót, időt, szervezést fektetett az egészbe.

A “főhadiszállás” egy gyönyörű vadászház volt az erdőben, mindentől-és mindenkitől megfelelő távolságra, még a mobiltelefon sem működött, vagy csak nagyon hosszas térerő-keresgélés után. A tábor valójában négy napos volt, de a csütörtök egy vízitúrával telt, valamint a “beköltözéssel”, futás csak egy tízes körüli táv volt, az is este, illetve a sportorvosimat kellett intéznem, így én csak péntek reggeltől csatlakoztam. Kb negyven-ötven futó jött össze az egész országból, a teljesség igénye nélkül: Miskolc, Makó, Szeged, többen voltak a fővárosból és jó páran voltunk a Dunántúlról is. Szilvi elég színes társaságot hozott össze, voltak sokszoros Spartathlon-teljesítők, sokszoros Ironman-ek, 24 órás menők és a terep-ultrában nagyon szép magyar-és nemzetközi eredményekkel bíró hegyi zergék.

Az első napra egy 50 km-es erdei terepfutás volt előirányozva, kb 1200 m szinttel. Szerencsétlen módon, az egész heti kiváló és száraz időjárás után, csütörtök délutántól elkezdett esni az eső és egész éjszaka esett kiadósan, így a pálya elképesztő állapotban volt. A reggel kilences rajt után szinte azonnal elkezdett újra szakadni, hol eső, hol hó formában. Nekiindult a csapat, de senki nem tudta mire vállalkozunk! 🙂 Többen 10 km után visszafordultak, mások levágták erre-arra, végül hatan futottuk le a teljes távot, öt és fél óra alatt. (aszfalton nekem ez kb négy óra) Ahogy a visszaérkezéskor kinéztünk, az megért egy misét… :DD A zuhany után késői kaja, majd hosszas beszélgetés következett.

A második napon 26 kilométernyi aszfaltos/murvás futás volt a morcos időjárás miatt (Szilvi szerint pihenőnap 🙂 ), beszélgetős tempóban, utána kaja és hengeres-köteles nyújtás Koller Judit vezényletével ( ez előző nap is volt, csak a fantasztikus hatos lekéste 😀 ), majd Rakonczay Gabi tartott egy előadást. Aki nem ismerné, keressen rá! Eszméletlen pali: egyszer gondolt egyet és 73 nap alatt egy kenuval, egymaga átevezett Európából Amerikába, keresztülszelve az Atlanti óceánt! Már mindenki lemondott róla, mert tönkrement a műholdas telefonja és minden műszere, egyszer csak beevezett Amerikába….. 😀 Ezután dumcsi, amely sörbe és viszkibe fulladt… 😀

A harmadik napon lehetett választani egy 50 km-es aszfaltos, vagy egy 37 km-es 1000 m-es szintes terepfutás közt, én az utóbbi mellett döntöttem, mivel aszfaltosat itthon is tudok bármikor. Jó kondiban éreztem magam még így, a harmadik napon is, úgyhogy (nagy bátran) felzárkóztam az elején ellépő négy terepultrásra.Mint később kiderült, mindegyikük megjárta már a Mont-Blanc-t, de szerintem nem “nyélen” mentek, így, ha néha fogszorítva is, de bírtam az iramot velük. (ha esetleg valakinek mond valamit: Bacsó Bence vitte az elejét). Sokat röhögtünk, gyönyörű idő volt és még szebb táj. A beérkezés után hengerezés Judittal, majd kaja és búcsúzkodás….

Szuper volt az egész,remek emberekkel, akik közt úgy éreztem magam, mint aki otthon van…

Remélem jövőre is lesz és újra kapok meghívást, mert jó lenne ebből méééég!

Büki Tivadar

Mountain Man Marathon 24km 2017.12.31.

Általános

Amikor minden adott egy jó eredményhez, csak te magad nem, pontosabban éppen akkor nem, amikor kellene – nos akkor élvezetes beszámolót írni is elég nehéz 🙂

Szélcsend, 4-5 fok, lelkes mezőny és kihívásokkal teli pályavezetés. Utóbbiak kivételével ritkán jön össze a másik kettő éppen szilveszter reggelén.

Idén is a 24-esre készültem, de akár maratonra is készen álltam a felkészülés alapján, sőt, a csácsi részt annyira megszerettem december végére, hogy már-már sajnáltam, hogy nekem nincs egy speciális ’24+Csácsi hegyek’ futamom.

Aztán Karácsony után kaptam egy gyomrost egy meghűlés – köhögés, nátha, feszítő arcüreg – szerencsére láz nélkül – formájában úgy, hogy utoljára talán 2 éve volt egyáltalán torokfájásom is…

Most – pont most – mégis megkaptam. Fizikailag és mentálisan egyaránt felkészülten, mégis gyengén voltam kénytelen rajthoz állni. Nem tudhattam, meddig és hogyan fog menni, ha egyáltalán megy akár a TV toronyig is. Ment. Addig mindenképpen.

Muhari Gabival és Jakabfy Zolival uphill

Szóval meglepően jól indult számomra a futás (4’36” a toronynál az átlag), épp ahogy „amúgy” is kellett volna mennie. Így az élen is álltunk ketten egy fiatal tájfutó sráccal (Szalay Levente), ahogy arra számítani lehetett. Azt mondom, még a Zárdánál is úgy ahogy tartottam magam, nem is éreztem különösebb problémát (41 perccel végeztem volna, ha akkor befutok a 10-es távon), tudtam, hogy a sík részen majd elleszünk kettesben, ahogy addig is történt.

Azt találtam gyanúsnak, hogy ki a Flexhez majdhogynem edzéstempóban haladtunk (4’04”-05” körül) és nem lett volna ingerenciám elmenni abból, pedig alapesetben itt már lehetett volna forszírozni a tempót.

Aztán Bozsokon belül már ennél is lassabbra váltottunk, óriási megzuhanást nem tapasztaltam, csak azt, hogy már a harmadik Pulai Gabi is felfut mindjárt ránk, ami azért már sejttette a későbbieket.

Aztán az emelkedő (amire kifejezetten felkészültem és jó is voltam benne) teljesen betette a kaput. A „fal”-on kénytelen voltam belesétálni (…), majd láttam, hogy a tetőn 10mp/km-rel lassabb az átlagom a korábbi 33km-es edzésen futott botfai átlagomnál is. Persze itt már tudtam, hogy kb 10km-ig bírta a terhelést a szervezetem, aztán túlélő üzemmódba kapcsolt.

A lefelén azért visszahoztam még a srácokat, de az utolsó 4km síkon már csak vánszorogtam. Igazából a győzelemhez is elég lett volna „csak” 15mp-cel gyorsabban haladni kilométerenként (ami még mindig jócskán elmarad attól, amit edzésen futok dombok után síkon), de teljesen reménytelennek bizonyult, ahogy ezen a kifejezetten előnyös képen is tisztán látszik (fotó: Bálizs Zsuzsa) 🙂

Az időm 1:44:47 lett (4’19”/km), absz. 3. hely., 6,5 perccel lassabban a 2 évvel ezelőttihez képest.

Nyilván sajnálom, hogy így esett, illetve ma (Jan 4) már némileg jobban vagyok a kögőrohamok csökkenő számának hála, remélhetőleg ennyivel megúsztam a dolgot. Természetesen gratulálok a többieknek és mindenkinek, aki bármely távon futott, főleg a maratonistáknak.

Összegezve kicsit az évet, a hosszú, közel 3 hónapos sérülés után sikerült összekapnom magam és ha csak félmaratonon is, de futottam egy jó eredményt ősszel, a szilveszteri lehetett volna a második… Nyilván a forma nem veszik el néhány nap alatt, csak nem tudom, hogy hol jönne ki most már. Kaposvár Dombjai érdekeltek volna, csak nem 9 000 ft-ért…

2017 – első futóévem

Általános

Pálfy Antal éves összefoglaló beszámolója:

2016. december 31. Zalaegerszeg

2016 decembere van. Fél éve álltam neki futni. Fél órás edzéseket tartottam eddig, nagyjából minden másnap, Célom az volt, hogy fél óra alatt minél többet tudjak futni, ha jól emlékszek 6,20km lett a legtöbb. Decemberben a két ünnep között ezt a szokásos távot futottam. Elköltöztünk egy éve Zalaegerszeg belvárosába, nagyon közel van a  futópálya, így  lustaság lenne nem menni. Az edzés során fennakadt a szemem egy hirdetésen: futóversenyt rendeznek 31-én. Mivel semmi programom nem volt  szilveszterre, úgy gondoltam, elmegyek. Különböző távokon lehet indulni, és valahogy számomra nem is volt kérdés hogy a 40,9 km-es távot fogom választani. Ahogy visszagondolok, ésszerűbb lett volna például a 10 km-es távra nevezni, mivel azelőtt  az 5-6 km-en túl még nem jutottam, De lejátszottam a fejemben, hogy mi történhet, ha az ember lefutja ezt a majdnem maratoni távot. A fél órás edzések igazából nem viseltek meg, fájdalmaim, sérüléseim sose voltak, sőt, mindig jobb kedvem, hangulatom volt utána. Tisztában voltam vele, hogy a 41 km nem ugyanaz, mint az 5 km. De valahogy úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. Gondoltam, a napi adagomat kell csak nyolcszor egymás után teljesíteni. Volt még két napom dönteni.  Roppantul érdekelt, hogy az ember mit élhet át ilyen táv leküzdése után.

Elmentem. Elég korán érkeztem a versenyközpontba, mivel figyelmeztettek, hogy rengetegen leszünk. Szerintem az elsők között érkeztem. Befizettem a nevezési díjat, átvettem a rajtszámot, már nem volt visszaút. Olyan korán ott voltam, hogy körülbelül még két órát kellett várni a versenyig. Egyre több és több futó érkezett, még sose láttam ennyi embert Zalaegerszeg utcáin. És igazából nem voltam ideges, nyugalommal vágtam neki a megmérettetésnek. Meleg nem volt,  szerintem kiváló futóidőnk volt. Elkezdődött a verseny. Nem volt nálam se telefon, se óra. Mivel az 5-6 km-hez voltam hozzászokva, a 6. km után el is vesztettem az időérzékemet. De nem volt gond. Jól haladtam, a feléig nem is volt semmiféle probléma. Ahogy visszaértünk a városba, azt hittem, a végéhez közeledünk. De ez korántsem volt így, a fele még biztos hátravolt. Ez volt az első mélypont. Valahogy átestem, és haladtam tovább. És jó érzés volta dombokon futni. A következő mélypont kb 9 km-rel a vége előtt következett, itt kezdett először borzasztóan fájni a lábam. Itt futni már nem igazán bírtam. Nagy szerencsém volt azonban, hogy Kozári Attila társaságában futhattam le a maradék távot. Ő is kínlódott már, és látta hogy én is bajban vagyok. De tartottuk egymásban a lelket, és bevonszoltuk egymást. Szintidőn belül maradtam (4:52), de nem is érdekelt. Annyi érdekelt, hogy letrappoljam a 41 km-t valahogy.

2017.04.22. Sárvár “szorítsd össze a fogad és fuss”

A következő lépés az volt, hogy csatlakoztam a ZASZ-hoz. Külföldi tanulmányaim miatt nem sokat vagyok Zalaegerszegen, de amikor csak tudtam, elmentem a közös edzésekre. Edzéseim annyiban változtak, hogy a tavalyi 5-6 km-es távokat felemeltem 10re. Emellett jógázni kezdtem rendszeresen. A közös edzések pedig nagyon jó motivációt adtak, még ha nem is tudtam sokszor elmenni. Itt hallottam a sárvári versenyről. Pont úgy adódott, hogy otthon voltam és el tudtam menni.  A 6 órás versenyre neveztem be. Örültem, hogy több ZASZ tag is ott volt. Ugyanolyan tempóban futottam nagyjából, mint az első versenyen. Egy 1000 m-es pályán köröztünk órákon át. 60 km-t tűztem ki célul. Ez ugye 10 km/órát jelent. A verseny feléig ezt sikerült is tartani, utána szétestem picit mind fejben, mind fizikailag. 30 km után iszonyatosan elkezdett fájni a térdem, a kiszálláson gondolkodtam. Többször le kellett ezután már állnom sétálni. Büki Tivadar kollegánk többször is elhaladt mellettem, akárhányszor látta, hogy sétálok, jó keményen hátba vágott hogy “ne aludjak” :). A térdem viszont egyre jobban sajogni kezdett, miután Tivadar ötödször hátba vágott, megkérdeztem tőle hogy mit ajánl térdfájás ellen. A válasz egyszerű volt : “Szorítsd össze a fogad és fuss”. Ez a tanács azóta is ott van a fejemben, ha nehéz pillanat jön. Sikerült végül valahogy kihúzni a hat órát, valahogy eljutottam 51 km-ig.

2017.06.04. Keszthely “Ha végig akarod csinálni, lassan csináld”

Pünkösd hétfő. Ez tanítási szünet, így el tudtam menni egy újabb versenyre. Ami leginkább megmaradt ebből a versenyből, az az iszonyatos hőség. 35 fok biztos volt, a verseny reggel tízkor kezdődött, így pont a legnagyobb forróságban futottunk. A helyi lakosok segítőkészsége példaértékű, a hivatalos frissítőállomásokon kívül rengetegen adtak vizet, ami a nagy hőségben kellett is.  Ezen a versenyen már megfordult a fejemben, hogy jó lenne jobb időt futni. De edzésterv alapján továbbra se készültem, és a nagy meleg se segített abban hogy gyorsabban teljesítsem a távot. A 30. km után pedig jött megint a mélypont. Az egyik állomásnál az orvosok meg is állítottak, itt egy picit megijedtem, hogy abba kell hagyni. De szerencsére rendben találták mind a pulzusomat, mind a vérnyomásomat. Belső remegést, kimerültséget láttak azonban. Figyelmeztettek, hogy ha be akarom fejezni, lassan kell csinálnom. A vizsgálat miatt legalább 15-20 percet veszítettem, így az idő már nem érdekelt. Végül 4:57 lett. A végén még találkoztam a doktor úrral, aki megdicsért hogy lassan csináltam, így nem csüggedtem hogy rosszabb lett az időm, mint az első versenyen.

2017.08.13. Kaposvár “30 km után kezdődik az élet”

Egy újabb felejthetetlen verseny. Ennek a futamnak az egyik érdekessége, hogy éjszaka futottunk és festői környezetben, a Deseda-tó körül. Picit sajnálom, hogy nem világosban kerültük meg a tavat, mivel a sötétben nem sokat láttam a tájból. A nyári forróságban azt hinné az ember, hogy éjszaka sokkal könnyebb futni. Igen, de nem 42 km-t. Egy 42 km-es táv során fejben ott kell lenni az első méterektől az utolsóig. Ez pedig hajnali három és négy körül borzasztó nehéz. Nem volt sok induló, ha jól emlékszek kilencen indultunk ezen a távon. Ez a negyedik maratonom volt, továbbra se izgatott annyira, hogy mennyi idő alatt érek be, de azért bennem volt ismét az, hogy “jó lenne, ha..”. Jól is kezdtem, ahogy ez lenni szokott a nagy küzdelem ismét körülbelül 30 km után kezdődött. Ezúttal azonban nem izomfájdalmaim voltak. Az egyik problémám az volt ismét, hogy fejben nem tudtam már eléggé összpontosítani hajnali háromkor, így nem tudtam már annyira kontrollálni a sebességemet. Ezenkívül a gyomrom kezdett el émelyegni, és 5 km-el a vége előtt szédülni is kezdtem. Az, hogy mennyi idő alatt érek be, megint nem érdekelt, csak be akartam fejezni valahogy. A zalaegerszegi versenyhez hasonlóan itt is egy futótárs segített át a holtponton, nagyon hálás vagyok Horváth Gábor futónak. Gáborral másodpercre pontosan egyszerre értünk be, egy sportbaráti öleléssel fejeztük be a versenyt. 4:45 lett a vége, ha nem is túl sokat de azért sikerült javítani az időn.  A verseny után pedig megismertem Kovács Dániel kaposvári futótársat, aki volt olyan nagylelkű hogy elvitt autóval az állomásig. Azóta két versenyen is találkoztunk. Dániel megerősített abban, hogy “30 km után kezdődik az élet”.

2017.09.22. Zalakaros

Elkezdtem edzésterv alapján készülni. Martin Grüning német futó tervét követtem. A terv arra készít fel, hogy négy órán belül le tudjuk futni a maratoni távot. A zalakarosi verseny 34 km-es távja pont beleillett az edzéstervbe. Ez volt az első olyan verseny, amire rendesen készültem. Az eredmény látszott is egyből. A 4 órán belüli teljesítéshez 5:40-es tempó kell, és ezt ezen a 34 km-es versenyen sikerült is végig tartani, másodpercre pontosan. 3:15-el értem be.  Utána úgy éreztem, maradt is még energiám, ha 42 km lett volna a verseny szerintem be tudtam volna fejezni ezzel a tempóval. Jó volt látni, hogy sok ZASZ-os ott volt, és sokan a dobogón végeztek.

2017.10.29. Ljubljana “Hajrá Zalaegerszeg”

30 éves lettem. Azzal ajándékoztam meg magam, hogy elmentem első külföldi maratonomra. Az edzésterv hatása itt is érződött. Elképesztő mennyiségű futó érkezett a versenyre. Amikor a rajtszámomat átvettem, a regisztrációs pultnál dolgozó hölgy ránézett a személyimre, és magyarul szólított meg. Ez még hagyján, de kiderült, hogy ő is zalaegerszegi születésű. ZASZ-os pólóban futottam, és a későbbiek során a nagy tömegből valaki dobott egy “Hajrá Zalaegerszeg”-et. Kicsi a világ. A hangulat remek volt, és ezt továbbfokozta a rengeteg élőzenekar is. Az élen kenyai sztárfutók végeztek. Ők olyan mosolyogva futnak még 40 km után is, mintha ez tényleg semmi se lenne.  Iramfutóval haladtam a verseny feléig. Kiderült, őt is Toninak hívják. Ő azt ajánlotta, hogy a 4 órán belüli teljesítéshez 5:38-ra kell törekedni a verseny első felében. Félmaratonig sikerült ezt tartani, utána picit lelassultam, de  a 30. km utáni szokásos szenvedés sokkal enyhébb volt. 4:19-es időd futottam végül, 26 percet javítva. Ez azt jelenti, hogy 19 percet kell még hogy javítsak a jelenlegi álomidőmhöz.