PUB

Általános

Április végén olvastam Csipi face oldalán a privát ultrabalatonról (PUB).Jobb sípcsontomban nem múlt el a csonthártya gyulladás , emiatt március végéig összesen 69 futott km-em volt. A tavalyi Ub teljesítéssel pályáztam a szabad szeptemberi időpontokra. Ezek közben elkeltek, maradt az október 17. Semmi sem történik véletlen.Jött email, sikerült, napokig végtelen boldogságot éreztem, van cél.:) Igaz nem indultam még sok versenyen, de egyet sem adtam fel. Ha valami miatt nem sikerül behúzni, kíváncsiság furdalt, hogy milyen érzés kiszállni. Hogyan dolgozom fel, milyenek lesznek a következő napok. Tehát ha nem jönne össze, tanulok belőle. De néha kell egy kis határ feszegetés, őrültség. Persze, ha ámor nyila eltalál, eszembe sem jutott volna még egyszer indulni.
De aki nem indul, nem érkezik, mondta egy bölcs kollégám. 🙂

1850 km-t futottam, 7500 km-t bringáztam, 65 km-t úsztam idén. Áprilistól minden edzés után végeztem egy köredzést( fekvőtámasz, plank, has, kitörés, húzódzkodás), amire régebben nehezen tudtam rávenni magam. Idén nem futottam maratoni táv felett, a többször visszatérő sípcsont fájdalom miatt óvatoskodtam. Sokat hengereztem, napi többször nyújtottam.
Nagyon köszönöm a High-5  támogatását az én kis magyar “elkaminómra”. Ha már frissítés, próbáltam grammozni a szénhitrátot. 21 db 1.5 órás ellátmányt készítettem. Minden csomagban egy zacsi 47 g-os izo por volt 0.75-ös kulacshoz, 1 banán, 1 csoki. Ez 50 g szénhidrát óránként. Mivel nem izzadtam, sótablettát eleinte 2, majd 3 óránként vettem be. Ezt használtam a folyamatos 15 órás tekerésnél, és privát IM-kor is. Tartalékba raktam el 2 kolbászos szendvicset, többféle jutalom kekszet. Mindegyik banán szárát rövidre vágtam, a nagy üveg kólát hajnalban Györökön hagytuk, hogy könnyebb legyen felkergetni a málházott bringát a dombokon. Hideg dolgot nem tudok inni, egyből megkapja a torkom. Termosszal nem szerettem volna nehezíteni a csomagot, mást meg nem találtam ki. Így végig kortyolgattam, számban melegítettem az izot.
PUB előtt 2 héttel letekertem UB-re, öröm volt élőben látni Csipit, Simonyit, Bogár Janit, Aszfaltszaggató szöszi csajokat.A PUB hetében olvastam Dr. Herr Gyula: Az út maga a cél c. könyvét. Tetszett, motivált, hogy rengeteg őrült sportoló van, aki jóval többet edz, mint én. Kilátástalan szituációkból is tudták folytatni.

Tavaly ezt a kört sikerült 28 óra 43 perc alatt teljesítenem, bringával kb 8x körbeértem. Ennek ellenére elég gyengén tájékozódom, figyelni kellett a jeleket.
20.30-kor lefeküdtem, 23.30-kor tudtam elaludni, 3.30-kor keltem. Előző 2 napban 9 óra felett aludtam, kihagytam egy hajnali úszóedzést is, hogy ki tudjam magam pihenni. Sem induláskor, sem előtte nem éreztem tehernek a távot. Nagyon vártam ezt a bulit.
Úgy gondoltam, hogy bokára erősíthető lesz a jeladó, mint versenyeken. Szerencsére volt Gábornál egy övtáska, amibe beletettük a két nyomkövetőt, 7-kor indultunk Füredről. Az elején vacogtam, majd negyed óra után lekerült az esőkabát.
Kővágóörs-Kékkút közt futott velünk egy pesti trail-es pár. Jót dumáltunk. Balaton-felvidék nem vesztett szépségéből. Nem véletlenül kerekeznek annyian errefelé. Balaton is egy csoda.
Varga pincészetben lépcsőzés közben meghívtuk vacsorázni UB kísérőnket Ránky Dezsőt, aki ezután Berényben fújta fel a lufikaput. 
Római utat egyedül mentem, szancsópanzám az alsó úton jött.
Indulás napjára mutattak egy kevés esőt, szitált is az elején. Így a 400 km-t futott Asics GT-2000-7-ben indultam. Szigliget előtt éreztem, hogy alig van már benne csillapítás. Lett egy hólyagom is, leültem egy tuskóra, kiszúrtam, újra krémeztem lanolinnal, és a 8-as GT 2000-t vettem fel.
Szigligeti temetőből kiszólva hajrázott egy Ub-n induló ismeretlen hölgy. Majd jöttek a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatóktól Móniék, többször is megálltak buzdítani. Örültem nekik, mint maci a méznek. Umberto révén felkerültem a helyi újság honlapjára, a zaol.hu-ra. 🙂

Keszthelyig szembe és oldalszelünk volt, vékony hosszúnadrágban nagyon kihűlt a csípőm, combom. Szélvédett helyeken elég volt a vékony gatya, ahol fújt ott sovány volt. Ezt leszámítva az időjárásra nem lehetett panaszunk. Végig 5 és 11 fok között lehetett a hőmérséklet.
87 km volt a lábamban mikor Keszthelyre értünk, bruttó 6 perces volt az átlag. Ennek örültem, hiszen elsősorban síkon 150-es, emelkedőkön 160-as pulzust terveztem az elejére (max pulzusomom:190), hogy legyen egy kis előny a szintidőhöz képest, majd utána lazábbat.
Vonyarc- Keszthely közt 3x jött szurkolni Zalatriatlon klub elnökünk, Asztfaltszaggató társam Németh Jani. Mondtam neki vigyél haza a g…be. :)Halászcsárdánál hajrázott Molnár Évi, Keszthely után dudáltak rám Paál Szabiék. Tihanyban futott félmaratonról jöttek. Dumáltunk, készült pár fotó. Töltődtem.
Lányom nagyon izgult, sokszor hívott, már az agyunkra ment néha.:) Osztotta az észt: Apa…amibe belekezdtél azt csináld végig…hát nem egy rugóra jár az agyunk. 🙂
Berény előtt 6 km-t egyedül mentem, serpám közben vacsorázott, kevert izot stb. Bosszankodtam neki, hogy nagyon leesett a tempóm, annak ellenére, hogy nem fáj semmim és a pulzusom sem magas.
Berényben meleg kajával várt Gábor húga, Móni. Hagymakrém levest ettem, majd milánóit, jól esett, finom volt. A sertésbordát nem kívántam, rövid nyújtás után mozgás tovább.

Máriánál a csatornaparton felvettem a bolyhos nadrágom. Ebben futottam tavaly a szilveszteri maratont gond nélkül. Most kb 5x krémeztem lanolinnal, vazelinnel, de így is dörzsölt combtőben, sokszor idegesített.
Fenyvesen este 7 körül haverjaival szurkolt Hegyi Peti aszfaltos cimborám. Ő is Tihanyban félmaratonozott. Elég sötét volt, hangjáról ismertem fel.
Déli részen valamerre éjjel láttam két zöld nyilat, követtem is. Egy szétázott kavicsos, tócsás parkolóba vezetett. Gondolom váltópont parkolóként funkcionált, éppen jött Dezső, mondom neki a méreg megesz a megtévesztő nyilaktól.
Sok beszámolóból olvasom, hogy milyen unalmasak, lehangolóak a déli part végtelen utcái. Elég nagy a monotónia tűrésem, imádtam ezeket a szakaszokat. De a Zamárdi egyenes végén, azt mondtam bringásomnak, annyit jöttünk, hogy nem csodálkoznék egy Debrecen táblán sem. 🙂
Így október közepén éjszaka teljesen kihalt a Balcsi. Órákat jöttünk úgy, hogy egy lélekkel sem találkoztunk, majd egy kis utcából jött egy rendőrautó. Nem is vágom, hogy ki lepődött meg jobban. Be is néztük a pályát, később mentünk fel egy kereszteződéssel.
147-nél csúsztam ki a 7 perces átlagból. Éreztem, hogy merevebbek a lábaim, szűkült a mozgástartomány,  de semmilyen fájdalmam sem volt. Valamiért nem akart menni a futás, kocogtam komfortosan. Nem volt bennem tűz. Nagyon lassan mentek a 100 méterek is, nemhogy az ezrek. Mondtam Gábornak, nem is nézem a megtett távot, mert lehangol, hogy nem haladok. Egy-egy pörgősebb zenére beindultak a lábak, de tiszavirág életű volt. Imádom a muzsikát, 7 éves futómúltam alatt most futottam először zenére, csipáztam.
Tavaly Keszthelyen félzombin addig pakolásztam, amíg ott felejtettem a fejlámpám. Most hoztam hármat. Pár óra után lemerült a Würth, pedig sokat volt lekapcsolva.
A banánra már rá sem bírtam nézni. Váltottunk keksz-csoki-izo kombóra.
Világosi magaspartra sétáltam, Gábor vett fel vizet. 175 körül jártunk.Nem vagyok híve a sétának, amíg bírom futómozgás féle van, még ha kintről nézve nem is ez jön le. De olyan jól esett, olyan lazán elvoltam, mintha egy múzeumban tárlatot néznék. Pedig csak az északi part fényei világítottak.
Találtunk egy kisebb alagutat, itt már tavaly full zombi lehettem. Nem emlékeztem rá, gondoltam eltévedtünk…de nem.
195km Fűzfőnél már nagyon nem szerettek volna futni a lábaim. Az év eleji jobb sípcsont fájdalom visszajött. Puha cipőm sem tudta csillapítani a becsapódását.
Gáborral abban maradtunk, hogy sétálok, majd később, ha javul megpróbálok kocogni. Mivel nem lett jobb, az egészségem meg jóval fontosabb a sportnál, a maradék félmaratont sétával töltöttük. Közben ment a matek, ha a sétát bírja, beérhetünk szintidőn belül. Felvettem még 2 felsőt, mert a fáradtságtól vacogtam.
Paloznakon várt egy UB trailt teljesítő ismeretlen társulat, Séd Krisztiánnal (PUB induló, aki többek közt télen körbefutotta a Balcsit) egy kb 6 fős csapattal, nagy zenebona, ünneplés, fantasztikusak voltak. Kínáltak mákos sütivel, de csak a cél járt a fejemben…köszönet nekik. Kisütött a nap is.
Veszprémi Peti triatlonos cimbim, a klub spinning edzője kísért bringával, akitől kaptam egy tuti kakaós csigát.
Füreden csatlakozott hozzánk az UB-n induló Záróbusz csapata, ez milyen gáz…még PrivátUB-n is elér a záróbusz. 🙂 Célig kísértek. Majd segítettek bepakolni.

30 óra 8 perc lett a menetidőm. Órám elfeledtem kinyomni, örültem a célkapunak. Pár hete Stratos 2-ről váltottam Suunto 9-re. Berénytől töltöttük egy óráig, célban 41 %-on volt legpontosabb beállításon, mellkaspánttal használva. Jól szolgált, pántot éreztem a bordáimon, félidőnél tettem alá vazelint.
Végére hagytam, de nem utolsó sorban szeretnék néhány szót segítőmről Kovács Gábor triatlon társamról(3xIM,UTT,kitekert Erdélybe Nagylengyelből), aki májusra halasztotta egyéni UB indulását. Úgy néz ki, hogy tudok neki egy segítőt. :)Oroszlánrésze van a teljesítésben. Az első pillanattól pozitívan állt a dolgokhoz, lenyúlta a neje bringáját, mert ugye a női vázasról könnyebb leszállni. Hozott magával profi bringás táskát, amit én indulás előtti napokban megkaptam, tudtam pakolászni. Rakott fel egy kosarat előre, amiben a kulacsok, meg a frissítés egy része volt. Nyomtatott térképeket Csipi útvonala alapján. Volt a telóján is track, ha nem találtunk nyilat, mutatta az utat. Déli parton ő volt a DJ. Az ismerősök üzeneteit adta át. Persze evett-ivott ő is. 🙂 Fotózott, telefonált. Gondoskodott a vízről, bekeverte az izot. Főzetett anyukájával vacsorát. Mikor koppon voltam a fáradtságtól, konzultált orvossal. Végén Füredről Zalaegerszegre hazavezette a kocsim. Bármennyire is csipázom az egyedüli teljesítéseket, ma ez nélküle nem lett volna meg. Még nagyobb respekt Csipinek, Blaskó Misinek a kísérő nélküli PUB-ért.
Gondoltam, hogy nem lesz laza a buli, nem adják könnyen a vigyorgós érmet. Nagyon örülök, hogy nagyobb gond nélkül beértem. Nem bohóckodni mentünk. Sajnálom, hogy ilyen jó futó időben nem sikerült egy lendületesebbet mennem. 

Köszönet szurkolóknak, edzőtársaknak, családomnak, illetve azoknak akik követték a jelet. Lőrincz Endrének, Hegyi Petinek (Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE), akik vállalták a telefonos éjszakai ügyeletet. Köszönet az UB csapatnak a lehetőségért, segítségükért, no meg az 5 alkalmas bérletért. 🙂

Andor József

Hosszú az út 2.0

Általános

Ott hagytam abba hogy Desada tó kerülés kétszer (28km), és hogy bizakodó vagyok, akármennyire is nehéz ebben a mindannyiunk számára őrült időszakban. Említettem ott, hogy erre az évre a Budapest Maratont szántam fő versenynek. Felvázolnám, mi történt azóta.

Bódis Tamás edzőtábora

A nyári szünetet igyekeztem minél hasznosabban tölteni. Minden nap szerettem volna annak érdekében tenni, hogy jól sikerüljön idén a maraton. Néha a szociális közösségi oldalakon elfecsérelt időnek is tud haszna lenni. Egyik nap egy véletlen folyamán megláttam, hogy Bódis Tamás edzőtábort tart. Pont úgy volt, hogy el tudtam menni. Edzőm (Gábor) is jó ötletnek tartotta, így felültem a buszra és elmentem. Az ország másik végén volt a tábor, Tomi szülőfalujában, egy Hangony nevű településen. Szerintem nem kell bemutatni Tomit, a világ egyik talán legjobb ultrafutóját. Ennek ellenére egy rendkívül szerény közvetlen Embert ismertem meg benne.

Bódis Tamással a hangonyi edzőtáborban

Pestig mentem busszal, előtte nap felhívott, hogy szívesen elvisz Pestről autóval közvetlenül a tábor helyszínére. Tomi taxis is volt, mielőtt az edzősködésbe belefogott. Az akkori szolgálati autóját használja most személyautónak, így egy taxinak kinéző autóval utaztunk Hangonyba. Amikor beszálltam az autóba, rámnézett, és bemutatkozás helyett ez volt az első mondata: Te 70 kg vagy és 5:00 perces kilométereket szoktál leginkább futni. Kérdeztem ezt honnan tudja, a válasz az volt hogy ránézésre 😄.

A táborban jó kis csapat gyűlt össze, a szobatársam például három órán belüli maratonra készült úgy, hogy egy éve se fut. (2:51 lett neki). Délelőttönként laza terepfutás volt a program, bár a több mint 30 fokban nem volt annyira laza. Meg sok olyan helyre vitt minket Tamás, ahol gyalogolni se volt egyszerű. Első nap még mondta, hogy az erdőben lesznek segítők, akik a tempóról fognak gondoskodni. Szerintem mindenki azt hitte, hogy hívott  sztárvendégeket, de mint kiderült a poloskákról volt szó. Délután pedig futóiskola volt a fő program, ahol mindenkiből “tökéletes” futóformát próbált kihozni.

Ezenkívül tartott szakmai előadásokat az edzéseiről, a vegán táplálkozásáról stb. Egyik nap Maráz Zsuzsanna is velünk tartott. Az utolsó nap az volt az egyik feladat, hogy futással kapcsolatos céljainkat fogalmazzuk meg magunkban, magunknak. Sok sikert kívántunk egymásnak. Szerintem a tábor minden résztvevője sok erőt merített ebből az utolsó ülésből.

Pápa Félmaraton

A felkészülés következő állomása a Pápa Félmaraton volt augusztus 16-án. Még javában tombol a nyár, bár a fesztiválok idén kevésbé. Ehelyett folytatódnak az edzések. Július eleje óta töretlenül heti kétszer járok erősítő edzésre már, valamint továbbra is sokat ad a heti masszázs.  A Pápa félmaraton célja egy picit pörgősebb tempó volt a Deseda után. Az időjáráselőrejelzés alapján ez tökéletesen kivitelezhető volt. Jó időt is fogtunk ki, szemerkélő esőben futhattunk, olyan 18 fok lehetett, ami a nyári kánikula után felüdülés volt. Alapos bemelegítő kocogást kért tőlem Gábor előző nap és a verseny előtt is. A versenyre fokozó féle futást írt, 5:20-as kezdéssel, 4:55-ös hajrával úgy, hogy minden 5. kilométernél emeljem a tempót. Többnyire sikerült is ez, 5:07 átlaggal, 1:46:01 idővel értem célba.

Ekkor még a tervezett maratoni tempó 5:20 körül volt, így teljesen meg voltam elégedve ezzel az eredménnyel. Jól működött a frissítés, amit a Desedan és azóta a hosszabb edzéseken is gyakoroltam: 20 percenként víz, óránként a jó öreg SIS zselé. Jól bevált az új futóövem, amit az edzőtáborban láttam az egyik lányon. Ez az első olyan öv, ami nem zavar, nem lafog, nem dörzsöl ki. Kényelmesen tudom benne cipelni a frissítésemet. Sokat tud az edzéseken is segíteni egy ilyen apróság. És ami a leglényegesebb: jól esett  végig a futás, nem volt semmi holtpont.

Kis-Balaton kör

Véget ért a nyár, kinyitottak az iskolák,  picit bizarr körülmények között,de vissza lehetett térni a valós iskolai életbe. Az ember próbál kiigazodni azon, ami a nagyvilágban történik. Próbálja megérteni, próbál tervezni, próbál vigyázni magára és környezetére. De ahogy Scott Jurek könyvében is olvasható: ” Csak tedd a dolgod, és kész.” A versenyeket sorban mondják le, fel voltam készülve rá, hogy Budapest Maraton se lesz, ahogy azt már az előző írásban is említettem: ha nem lesz, megcsinálom edzésből. 

Visszatérve az edzésekre: közben lehűlt picit az idő, és az edzés programban egyre több a résztáv. Néhol heti kettő is volt. Gábor rendkívül lelkiismeretes edző, minden hétvégén felhívott, hogy hogy érzem magam. Egyre több a 20 km feletti hosszú futás, ezek egyre jobban mennek. Hétről hétre jönnek az 5:10 alatti átlagok. A Kis-Balaton kört szántuk a maraton előtti legfontosabb futásnak, tökéletes időpontban volt, három héttel a maraton előtt így jutott idő a regenerációra is. Gábor azt mondta azon a héten, hogy laza hét lesz, ahhoz képest volt szerdán egy 12*400 méteres résztávos edzés, de hát úgy tűnik annak is megvolt a miértje. Erre a versenyre a pálya hullámvasutas jellege miatt nem tempótervet kaptam, hanem  pulzuskontrollt. A rajt előtt két Bódis táborlakóval is összefutottam (egyikük főszervező), jó emlékek törtek így elő. Egerszegi különítmény is volt, mentek a pacsizások. Az időjárás hűvös éppen nem volt, de még a tűrhető kategória. Jó iramban sikerült kezdeni, az 5:00 körüli kilométerek a huplikon is jól estek, lefelé és a sík részeken többnyire alatta futottam. Picit azért tartottam az elején, hogy nem lesz-e túl erős ez a kezdés, nem jön-e az a fal ami a tavalyi két maratonon 20 km után már köszönt nekem. De a pulzus nem volt semmivel se magasabb, mint ahogy azt Gábor kérte, sőt! Annak ellenére is, hogy ebédidő közeledtével egyre melegebb lett, nem fogytam el, 20 km felett is jól esően mozogtam. Ekkor van talán a pálya leghosszabb sík része, ekkor is szinte végig 5:00 alatt haladtam anélkül, hogy a pulzus elszállt volna. Feltűnt egyszer csak Gyula a távolban, egy ideig együtt haladtunk. Eljött a 33. km, amit az ezen a napon 33. születésnapját ünneplő Lillának ajánlottam. Itt pont egy emelkedő kezdődött, de nem volt mese, meg kellett futni.😄🎉.  A célban nagy örömmel fogadott a két táborlakó. 2:53:37 alatt, 5:02 átlaggal értem célba. Alakul.

35. Budapest Spar Maraton

A maraton előtt még említésre méltó esemény volt az UB, ahova utolsó pillanatban kerültem egy csapatba. Egy 5 és egy 9 km-es szakasz lett az enyém, mindkettőt meglepően jól sikerült magamhoz képest megfutni, PB is lett 4:32 és 4:35 átlaggal.

A maraton hetére szintén maradt még egy résztávos edzés, de most csak 9*400/200. A Kis-Balaton kör és a hosszú edzések alapján úgy gondoltam, reális lehet, hogy 5:00 ezrekkel csináljam végig a maratont. Megkérdeztem Gábor véleményét, zöld utat engedett. Úgy hallottam, hogy Móni is seggberúg, ha nem futok 3:30-at. 😄

Felvettem előző nap a rajtcsomagom már. A verseny reggelén 7:00-kor reggeliztem a szálláson. Egy időre előtört belőlem a tavalyi emlék, hogy akkor már a reggelinél mennyire rosszul lettem. De ezt az emléket el is űztem, most 2020. október 11. van, az pedig 2019 volt. Felvettem a maszkot és mentem a rajtzóna felé. Hamar megláttam a 3:30-as iramfutókat, akik a zóna közepe feléről indultak. Sokan faggatták szegényeket, hogy milyen taktikával fognak haladni. Mint kiderült, kissé lassuló tempó volt a terv. 4:50 ezreket mondtak az elejére. Elgondolkodtam, nem kéne e óvatosabban kezdeni. De az aki mer az nyer filozófia jött belőlem elő. Az időjárás tökéletes volt, kívánni se lehet jobbat: 13 fok,  helyenként szemerkélő eső, szélcsend. Az OB mezőny versenyzőit konferálták közben, elhangzott Málics Hajni neve,  akinek nagyon gratulálok, nagy jövő előtt áll. A frissítési terv nagyjából a szokásos volt, csak most rajt előtt is volt 15 perccel SIS. Amúgy meg: minden óra 20. perce víz, 30. sótabletta 40. víz, egészkor zselé.

Hát elindultunk. Ott maradtam az iramfutókkal. Jól esett a tempójuk. 1. km után beszólt valaki a közönségből, hogy már csak 41 km 😄. Minden ideális volt, szépen haladtunk. A rakparton egyik futó a bolyban megjegyezte, milyen “rossz” azoknak akik ebben a luxushajóban élvezkednek most. Majd iramfutónk megjegyezte, hogy ne irigykedjünk rájuk, ők nem tudnak futni. Eljött az a pont, ahol tavaly kezdődtek a gondok. Felemelő érzés volt most minden probléma nélkül tovább haladni, ekkor bevallom elérzékenyültem és rámjöttek az örömkönnyek. 33. km körül kezdték az iramfutók a lassítást. Úgy éreztem, maradt még bennem erő és megpróbáltam tartani azt, amit elkezdtünk.

Sikerült!!! Nagy örömmel, 3:27:40 álomidővel, 4:55 átlaggal  értem célba. 24 percet sikerült javítani a maratoni időmön. A seggberúgást is megúsztam. 😄 Köszönöm mindenkinek még egyszer, aki szurkolt és hozzájárult ehhez az előrelépéshez.

Pálfy Antal

Hosszú az út

Általános

Az idei év fő versenye számomra a Budapest Maraton. Az arra való felkészülés jegyében futottam a Deseda tó körül két kört a hétvégén. (28 km). A tavaly ősszel nem túl jól sikerült 2 maraton során mindkét alkalommal 21 km után jöttek a gondok, így az utóbbi időben a 20-30 km közti területet igyekeztük és igyekszünk az edző bával (mostantól Gábor) megerősíteni. Voltak nagyon bíztató edzések. 

Magán a verseny napján nagy kánikula tombolt, 11:30-as rajttal annyira nem örültem ennek. Egy kedves barátomtól a következő tippet kaptam előző este:”élvezd a napot, ne hajszold a tempót, de majd úgyis érzed”. Az előző esti koncert pozitív energiája is jó hatással volt rám. Gábor is felhívott, és írt egy tervet, a melegre való tekintettel meglehetősen tartalékos kezdéssel. Azt mondta, ha úgy is érzem, hogy jobban menne azt hagyjam a végére.

A következő volt a terv:

3km 6:00/km

3*7+1km:

5:35-5:25+6:00/km

5:25-5:15+6:00/km

5:15-5:05+6:00/km

Utolsó km:MAX

Ezt próbáltam követni, nagyjából sikerült is. 

Az első 3km nagyon nehezen ment. Tüzesen sütött le a nyári nap sugára a gátra, extrém magas pulzust mutatott az óra, emellett volt pár ravaszul emelkedő hupli is. De nem hajszoljuk a tempót és élvezzük a napot. Aztán ahogy egy erdős, árnyékos részre értünk, minden rendben is lett. Az első frissítő állomás utáni vizes borogatás (köszi Gyula a sapkát) a pulzus is visszaállt. Innentől kezdve már rendesen élveztem. Végig nagyon koncentrálni kellett már, hogy ne fussak gyorsabban. A 14 km-es kör második fele amúgy könnyebb is egy fokkal, sokkal több itt a lejtő már.

Talán ez az első olyan verseny, ahol úgy érzem teljesen rendben volt a frissítés. Az első kör végén abszolút nem éreztem fáradtságot (persze a könnyebb kezdésnek is köszönhetően). Arra törekedtem frissítés kapcsán hogy minél egyszerűbb legyen és minél jobban el legyen osztva. Rajt előtt 2 liter vizet ittam, hogy ne legyen gond a hidratációval. Verseny közben pedig 20 percenként ittam, edzéseken is ez a módszer jól bevált. Minden 7. km után pedig jött egy zselé. Ez ugye 3 zselét jelent, a SIS vált be nekem legjobban. Az első kettő elektrolitos zselé volt, az utolsó koffeines. Mindhárom alkalommal éreztem, hogy helyreáll a szervezetem. Egyszer volt csak egy nehéz pillanata a gyomromnak, de összeszorítottam a fogam, futottam tovább és elmúlt. 🙂 A Gábor által írt terv pedig figyelembe vette a frissítési tervet is: ahová a 6:00 perces tempókat írta, ott frissítettem. Szépen megvolt a tempóváltás az első frissítés után, jött a második kör. Itt már jól esett a pálya eleje is a huplikkal együtt. Az utolsó tempóváltás eleje azért volt nehéz, mert pont emelkedő jött (talán itt volt az is, hogy a gyomrom rövid ideig rosszalkodott). De az utolsó 5 km már nagyon jól ment, itt már 5:00 ezrek mentek. 6. helyen értem be 28 versenyzőből,. 2:32:49 idővel.(avg. 5:28)

A Spar maratonon 5:20 átlag a cél. (Eddigi legjobb 5:35)  Van még addig azért idő, meg még 3 felkészülési verseny, meg egy edzőtábor.

 Úgy fejeztem be a versenyt, hogy tudtam még volna futni. Az éremátadó hölgy mondta is, hogy álljak már meg, itt a cél. Ennek tükrében bizakodó vagyok. Lassan, de biztosan összeáll a kirakó, úgy érzem.

Pálfy Antal

ELMARAD! – Szaggasd!

Általános

Kedves Futóbarátaink! Sajnos a jelenlegi járványhelyzet miatt az idei Szaggasd az aszfaltot! futóversenyt nem tudjuk megrendezni. Az egyesület tagjainak egybehangzó véleménye az, hogy ez egy felelősségteljes döntés, köszönjük a megértéseteket, vigyázzatok magatokra! Akik már előneveztek és befizették a díjat, kérjük a zaszse@gmail.com email címen jelezzék, hogy részükre visszautaljuk-e a nevezési díjat vagy esetleg kérik átvezetni a jövő évi versenyünkre. 2021-ben újra SZAGGASD! Bagodban

BSZM 2020, ahogy megéltem….

Általános

2019-ben a FélBalaton Szupermaratonon (2 napos) futottam, ami után valahogy úgy éreztem, maradt még bennem….

Így ezt a „FélBalatont” és a 2019. évi UB fáradalmait kipihenve kacérkodtam a gondolattal, hogy bevállalom mind a 4 napot. Valami komolyabb kihívásra vágytam, aztán 2019. augusztusában, még kihasználva a viszonylag kedvező nevezési díj adta lehetőséget, beneveztem egyéniben a BSZM 2020-ra!

Innen már nem volt visszaút….mondjuk eszembe sem jutott, hogy visszakozzak…

Elkezdtem megtervezni a 4 nap forgatókönyvét, szállás foglalás, Férjem, és Szövetségesem 😊 ismételt rábeszélése, milyen jó lesz neki, hogy 4 napon keresztül kerékpáron kísérhet, esténként meg masszírozhatja sajgó lábaimat.

Tulajdonképpen 2019 ősz óta edzettem erre a versenyre, a BSI-től, 3 hetenként kapott edzéstervet a magam életritmusára alakítva, esőben, szélben, sötétben, fagyban (bár ez ritkán fordult elő) futottam. 

Itt megragadom a lehetőséget, és köszönetet mondok minden futó társamnak (Ági, Imola, Zsolt, Jocó és még sokan mások), hogy velem tartott, és próbált igazodni (vagy csak elviselt) az én rigolyáimhoz. 😊

Heti 70-100-115 km körüli futásaim voltak, ez heti 5 futást jelentett, a hangsúly a 4, egymást követő napon történő terhelésen volt, köztük 2-3 hosszú futással.

Szerencsére csak apróbb hátráltató tényező nehezítette a felkészülésemet, kis megfázás (mert szakadó esőben a barátnőjével az ember akkor is elmegy futni, ha az edzésterv csupán laza, 6 km-es futást ír elő.. 😊), a „Szervekkel” is meggyűlt a bajom, amikor „gazella” lábaimmal keresztül-kasul átvágtam a nem éppen gyalogos forgalomra kijelölt helyen…

Büntetést utólag befizettem, rendes voltam, mert nem futottam el, pedig egy jó kis fartleknek biztos örült volna rendőr bácsi…, amit viszont kicsit nehezen emésztettem meg, hogy a csekkre azt írta : „gyalogosan közlekedtem”….gyalogosan, mi? Futottam, ember !!!! 😊

Hja, meg egyszer azt hittem, tudok repülni, de kiderült, hogy nem, így néhány sebet szerezve konstatáltam, hogy a négylábúak szeretnek láb alatt lenni… 😊

A futások mellett még 1 nap („pihenőnap”) személyi edzőhöz jártam, járok, crossfit, és egyéb erősítő, stabilizáló edzésre, hiszen ahhoz, hogy sérülés mentesen lehessen edzeni, versenyezni, fontos bizonyos izmok megerősítése, stabilizálása. Hasznos is volt…

Közeledett a VERSENY időpontja, bevallom kb. annyira izgultam, mint Érettségi előtt. 

Tele pakoltunk egy „dobozos” autót mindennel, mi szem-szájnak ingere, kerékpár, nagy bőrönd, közepes táska, kis táska, még kisebb táska, henger, meg minden is…

Marcival megbeszéltük, hogy minden nap elmegy autóval a célig, ott kiveszi a biciklit, és elkezd szembe tekerni velem, így kb. a napi táv felénél tudunk találkozni, addig meg kihúzom a nálam lévő 1 géllel, 3 dl izo itallal, sótabikkal, + frissítő pontok is voltak, kb 5 km-ként.

1.nap Siófokról indultunk (Fonyódig), a táv 48,4 km. Eléggé időben odaértünk, hogy be tudjak melegíteni stb., találkozás ismerősökkel, ölelkezés, puszi, bíztatás…(koronavírus meg menjen a ….)

Idén sok „celeb” Ultra futó vett részt a versenyen, jó volt őket élőben is látni. Tivadart egy kicsit hiányoltam, de talán majd legközelebb…neki ez egy jó kis edzés lehet…😊

10:45-kor tömegrajtoltatással indultunk, toporgás, tötyörgés, előzés, padok kerülgetése, de aztán, lehetett futni is. A táv első felét egész jó tempóban tudtam futni, 5:37 – 5:40 körül kényelmesen, jól ment a ritmus, mosolyogtam,13 km körül egy gél, aztán megérkezett Marci is, ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindig találkozhatott az elsőkkel, mondta is mindig, hogy nagyjából kit, melyik km-nél látott. Kaptam tőle kortyonként az izo-t, aztán még 2 gélt ettem a szakaszon. BCAA-t 2-3 kortyot, 1 sótabit.

Csak a nagyobb frissítőpontokon, azaz a Váltó pontokon, vagy nevezzük „Dugó pontnak” lassítottam, ittam pár korty vizet, colát. A 30-35 km körül kezdtem kicsit fáradni, lassultam is, lehet, hogy előtte kicsit többet kellett volna frissíteni, benyomtam a koffeines gélt, amitől erőre kaptam, a végén a cél előtt még kicsit gyorsítani is volt erőm, sőt a „házi” forgató csoportnak villám interjút is adtam.

5:49 min/km lett a napom.

Elfáradtam, de aztán kaja, nyújtás, hengerezés, lábmasszírozás jót tett.

2.nap Fonyódról Szigligetre futottunk, ezen a napon tettük meg a leghosszabb távot: 53,2 km.

Esőt jósoltak erre a napra, ami be is jött, azzal a módosítással, hogy reggel jól kieste magát, így a 10:30-as rajtnál csak szemerkélésben volt részünk.

Rajt előtt megint ismerősökkel ölelkezés, búzdítás. Marci posztolta az eseményeket, őt egyébként megbíztam, hogy legyen a „social media manager”-em, mivel én az ilyesmire alkalmatlan vagyok. Kb.10:40-kor sikerült is elrajtolnom, nagy volt a sorban állás az indulós dugókázásnál, mert csak 2 sorban lehetett rajtolni.

Jól indultam, kb. a 4. km-nél vasútnál pirosat kaptunk, amit persze jóváírtak, csak kicsit érdekes volt a vasúti átjáróban a dugókázásnál az a tülekedés, néztem is furcsán néhány emberre, mert, mintha az élete múlt volna rajta…

Igaz, én sem szeretem, ha megszakítja valami a futó ritmusomat, de hát ez van, versenyszabályzat…

A szakasz elején kicsit untam magamat, aztán beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki állítólag Százhalombattáról jött, így jobban mentek a kilóméterek.

A 26. km körül egyszer csak hatalmas meglepetésként megpillantottam Mónit, Lillát, Umbertot, nagyon megörültem nekik, pár km múlva ismét ott voltak, Umberto meg is örökítette ezt a pillanatot, szerintem tök jó fotó lett…(nem hiába, aki érti a szakmát.. 😊)

A 32. km-nél aztán elértük Keszthelyt, innen már csak egy félmaraton volt hátra.

Marci tukmálta belém a gélt, inni valót, de fáradtam, lassultam.( összesen 3 gél fogyott, itt már nem nagyon ízlett)

Márkus Öcsiékkel kerülgettük egymást, olykor egy-egy vicces megjegyzést elsütve.

Aztán, amikor befordultunk a szigligeti egyenesbe, onnan már bíztam, hogy menni fog a végén az emelkedő, ami „ajándék” volt, de felfutottam, itt sem sétáltam bele. Így 6:06-os átlaggal végeztem a napi szakaszon.

3. nap Badacsony-Balatonfüred, 43,4 km. 

Ezt a napot több szempontból is nagyon vártam. Főleg, mert tudtam, hogy Ági barátnőm érkezik szurkolni, másrészt ez a legrövidebb táv a verseny során. Soha nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni „csak” 43 km-nek. 

Tapolcán aludtunk, 10:20-kor volt a rajt, de 10 előtt már ott voltunk, Ági is férjével, Kornéllal már ott vártak minket, annyira örültem nekik, egymás nyakába borultunk. Itt már több zalai ismerőssel találkoztam. Ez a táv valahogy úgy lement, hogy szinte észre sem vettem, pedig már az idő is szelesre fordult. Végig mosolyogtam ezt is, Ágiék több ponton is szurkoltak, Zsolt is előkerült egyszer csak, ennyi meglepetés…, annyira feldobott, hogy eszembe sem jutott, hogy ennyit futok. persze az időm nem lett túl csodás, kb. 6:10-es átlaggal zártam ezt a „rövid” szakaszt. Biztos a szél, és az a néhány emelkedő lassított így be, 😊 amiket Sólyomnak szántam, hiszen vele szoktunk keddenként dombozni. 

Ezen a napon megint nem sok gél fogyott, 2 db-ot sikerült betolni az arcomba. Némi izo, víz, cola stb, kíséretében.

4.nap Balatonfüred – Siófok, 51,2 km.

Annak ellenére, hogy előző nap szeretet cunamit kaptam, este masszázst is, reggel valahogy fáradtan ébredtem, ráadásul előző nap a lábamon 2 körmöm is megadta magát, este böködtem a vérhólyagomat, reggel leragasztottam, gondoltam lesz, ami lesz, megcsinálom valahogy, másnem út közben kérek valakitől egy kést, és levágom az ujjamat, ami felesleges… 😊

Rájöttem, hogy ez a köröm dolog annyira szükségtelen az ember számára…

Az eddigiekhez képest korábban, 8:30-kor volt a rajt, nagyon szeles időnk lett, persze nem hátszéllel, de azért megküzdöttem az elemekkel. A géleket a gyomrom kezdte megtorolni, 12-14 km körül elkezdett görcsölni a hasam, de tűrtem, nem álltam meg, lassan, de biztosan haladtam. Az időm már nem érdekelt, csak az, hogy célba érjek. 

Ágiék a 16. km-nél lévő ponton vártak, kérdezte, szükségem van-e valamire, de nem kellett semmi, volt nálam 1 db gél, nem nagyon mertem enni.

21.km körül kicsit szédültem, ekkor egy zalai ismerős megveregette a vállamat, elismerően bíztatott, amitől erőre kaptam.

Már nem is tudom, hogy hol került elő Marci, de annyira vártam már, annyira örültem neki, hogy elkezdtek folyni a könnyeim, ő meg csak mondta, hogy jó vagyok, megcsinálom.

Előre megbeszéltük, hogy Ági fut velem a 36. km-től, az utcsó 15 km-t, már nagyon vártam, hogy odaérjek, megkönnyebbültem, amikor megláttam…

Mondtam neki, hogy bocs, egy kicsit késtem… 😊

Innentől csacsogás, futómozgás imitálása, röhögés.. köszönöm Ági, hogy segítetted az utolsó kilómétereket! 

A időt már elengedtem, csak néha pillantottam rá az órámra, hogy milyen sebességgel haladok, gyönyörködtem a tájban, a Balatonban…

Aztán befordultunk a célegyenesbe, már hallani lehetett a szpíker hangját, ekkor tudtam, hogy igen, megcsináltam, innen már, ha négykézláb is, de bevonszolom magamat..

Ági az utolsó métereken még bíztatott, én próbáltam hálálkodni neki, de közben a könnyeimmel küszködtem. Bal kanyar, és CÉL kapu, itt lányos zavaromban, és talán, hogy ne törjön ki belőlem a zokogás, elkezdtem szökdelni, így beérve a célba, már mosolyogva.

Kocsis Árpi akasztotta a nyakamba az érmet, és megjegyezte, hogy hihetetlen, milyen mosolyogva csináltam végig ezt a 4 napot, és jövőre is várnak… 

Ezen a napon 6:26-os átlaggal imitáltam a futó mozgást.

A 4 nap alatt, 196 km-t futva, összesen 20:07 idővel, átlag 6:10 min/km-rel részese lehettem egy varázslatnak, mert ez számomra azt jelentette.

A 4 nap alatt 4-szer meghaltam, és a célban 4-szer feltámadtam, idén nem éreztem, hogy maradt volna bennem…. 😊

Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, aki hitt bennem, legfőképp férjemnek, Marcinak, hogy hősiesen végig csinálta velem a 4 napot, Áginak, aki a felkészüléseimen is velem volt, amikor tudott, és szurkolt, bíztatott; Móninak, Lillának, Umbertonak, Zsoltnak, akik szintén eljöttek szurkolni. És hálás vagyok azoknak is, akik nem hittek bennem, mert ez még erősebbé tett, elszántabbá a tekintetben, hogy még inkább bízzak magamban.

Trajbár Judit

2:3

Általános

Most már én is tartozok egy beszámolóval.

Akármennyire is kedvenc távom a maratoni táv, idén valahogy nem akart összejönni a terv szerint. Bár sikerült kétszer PBt futni (áprilisban Füreden 3:54, majd most Ljubljana-ban 3:52:34), úgy gondolom jobban kellett volna, hogy sikerüljön mind a kettő. Főleg, ha a félmaratoni eredményekre gondolok (1:45 és 1:43). Úgy tűnik 2019 inkább a félmaraton éve volt, ez az 1:45 még egy tavalyi álom volt, amire a nyáron sikerült még rá is tenni. Mind a kettő a maratonhoz való felkészülés része volt, edzőversenyként futottam. Most már azt mondom, hogy lehet nem kellett volna ezeket maxra futni.

Budapest Night Run félmaraton

Ezek alapján a félmaratonok és edzésadatok alapján egy minimum 3:40 alatti időre lehetne számítani. Füred után a következő próbálkozásom Pesten volt. Nagyon vártam anapot, májusban kezdtem a felkészülést egy hónapos sérülés után, amit Füreden szedtem össze. Nehéz volt a kezdet nagyon, mintha újra kezdtem volna futni. Küzdelem volt eleinte a 6:00 perces tempóért, és a meleg se könnyítette a dolgomat. Aztán szép lassan kezdtem visszarázódni, próbáltam az előírt pulzust tartani. Egy 12 km-es versenyen 5:10-es átlagot mentem, aminek akkor nagyon örültem, majd augusztusban sikerült egy félmaraton 4:53-as átlaggal, augusztus végén pedig egy 30 kilométeres edzés 5:09 átlaggal. Ezek alapján lehetett talán reménykedni, hogy menni fog a maraton 5:15-el. Aztán…

Aznap, amikor ébredtem, már gyomorgörcs és szédülés kerülgetett, már ott voltam, hogy el se indulok. De a rajtig valahogy összeszedtem magam, minden szépen is indult, eleinte kellemes futóidő volt. 17 kmnél valaki mondta is, hogy 3:35 a várható érkezési idő. 20 kilométer után pedig kisütött a nap, elment az energia, nagy mélypont jött, amin nem sikerült túljutni. Pedig figyeltem a frissítésre. Kiszálláson gondolkodtam, de valahogy végig csúsztam. Hogy értelme volt-e, arról biztos megoszlanak a vélemények, de nekem sokkal negatívabb élmény lett volna abbahagyni a versenyt. Kissé csalódottan 4:02-vel értem célba. A célba érés után egyből az volt az első gondolatom, hogy Ljubljana-ban október végén biztos hűvösebb lesz, meg amúgy is imádom azt a versenyt, próbáljuk meg.

Egy hetet kihagytam, majd újult erővel csaptam bele az edzésekbe megint. Két héttel a verseny előtt Lillával futottunk egy 27 kmt 5:02 átlaggal, végig dumálva, ami megint bizakodásra adhatott okot. Aztán..

Nem kaptam meg a hűvös időjárást ott se, 22 fok volt. De aznap reggel jó kedvvel, jó erővel ébredtem. Az 1. km borzalom volt, egy szűk utcán mentünk, mozdulni alig lehetett a tömegben. De utána helyreállt a rend. Picit lassabban kezdtem, mint Pesten. 25 km-ig ment az 5:10-es tempó, majd jött a fal. Szerettem volna egyenletesen futni, ez most se sikerült, a déli meleg se segített ebben. Picit azért jobban tudtam haladni, mint Pesten. Egy PB-t sikerült összehozni, aminek azért örülök.

Ljubljana Marathon

Tudom, hogy hittetek páran abban, hogy ennél sokkal jobban mehetne ez a táv is nekem. Én is hiszem, de még nem jött el ennek az ideje. Nem fogom a melegre, ennyit tudok most testileg és mentálisan is. Sokat kell még tanulni. Valószínű azért kedvencem ez a táv, mert tele van kihívással, amiket egyszer le lehet győzni, ahogy Kipchoge is bebizonyította. Úgy gondolom, változtatni kell picit a felkészülésben is. Köszönet mindenkinek aki szurkolt és akivel futhattam.

És zárásnak még annyit, hogy persze nem a számokért futunk, hanem mert szeretünk futni. Lőrincz Olivér szavaival élve: A számok csak hozzátesznek az élményhez. A futásban rejlő egyéb szépségeket, örömöket nem lehet számokkal leírni, szavakkal is nehéz.

„Nem attól leszel boldog ha jól, eredményesen futsz, hanem attól leszel eredményes, ha boldogan futsz”

Pálfy Antal

Pálóczi TT 25

Általános

Ezt a teljesítménytúrát idén harmadik alkalommal szervezték meg a petrikeresztúri önkéntesek és már tavaly, tavalyelőtt is szemezgettem vele, de valahogy sajnos mindig úgy jött ki, hogy sem futóként, sem túrázóként nem tudtam részt venni rajta.
Négy különböző távon (15/25/35/45 km) is jelöltek ki útvonalakat. Umbertoval mi a 25 km-es kört választottuk, ez illett az edzéstervünkbe. Már napokkal előtte izgatottan vártam a vasárnapot, mert tudtam, hogy gyönyörű helyen, tiszta levegőn, csodaszép őszi időben futhatunk. Kevéssel fél kilenc után értünk a helyi kultúrházba, a rajt helyszínére. Kitöltöttük a jelentkezési lapokat, ahol az egyik nagyon kedves szervező javaslata ellenére végülis maradtunk az eredeti tervnél. Szerinte a 35 km-es túra a legszebb. Megbeszéltük, ha nagyon kívánnánk még azt a plusz 10 km-t, akkor talán… 😉
Nulla térképolvasási tudással felvértezve, abban bízva, hogy ez lesz az első TT, ahol nem tévedünk el, kilenc óra előtt pár perccel elindultunk. Pontosan az a pozitív érzés töltött el már a legelején, amiért ezt a napot annyira vártam. Kellemes tempóban haladtunk az első ellenőrzőpont, Iborfia felé. Végre eljutok abba a kicsi faluba, ahol mindig 100%-os a választási arány, gondoltam magamban. 🙂 Nem vettük szigorúan a futást, ha olyan tájképet láttunk, amit szerettünk volna megörökíteni, hát megtettük.

Mező Iborfia előtt

Az iborfiai faluházban pecsételés, rövid szusszanás és frissítés után bizonytalankodva indultunk tovább. Meg is kérdeztük a többieket, hogy merre az arra. Balra végig egyenesen! Köszi, hát nem jött be. 🙂 Először balra, aztán rögtön jobbra kellett volna fordulni, mi ezzel ellentétben simán kifutottunk a műúton a faluból. 🙂 Piros-fehér jelzőszalag hiányában hátraarc, széles mosoly, akkor kezdjük elölről. Megszoktuk, sohasem bosszankodunk nagyobb kitérők miatt sem. Merthogy mi vagyunk mindig figyelmetlenek, a szalagozás tökéletes volt, csak nem vettük időben észre a jelzést.

Pató-hegy felé

Pató-hegyre csodaszép út vezet, itt jött az első komolyabb emelkedő is. Az első felét megsétáltam, a végét a kép kedvéért megfutottam. 🙂 A túra egyik legszebb látványa tárult elénk, mielőtt még a domb tetejére értünk volna. Nemsokára felbukkant a hegyi pincesor. Annyira rendezett, takaros kis porták ezek, látszik, hogy a gazdák szívvel-lélekkel dolgoznak itt hétről hétre. A frissítőpont asztalát egy kisebb társaság ülte körbe, jóízűen ették a zsíros kenyeret hagymával. Minket is hellyel kínáltak, de nem fogadtuk el, pecsét az itinerbe és indultunk is tovább. Az egyik helyi termelő pálinkával kínálta a résztvevőket, nagyon kedves, példaértékű gesztus volt tőle.
Egész nap erős déli szél fújt, ami a fás erdős részeken alig volt érezhető. Nem úgy a Barlahida felé vezető fennsíkon, ahol átment deltás főcímbe a történet azzal a különbséggel, hogy itt a hó helyett port hordott az arcunkba a szél.

A barlahidai fennsík

A barlahidai könyvtárban frissítettünk komolyabban, miután megbuktunk a beugró kérdésen: milyen vallású a templom, ami mellett eljöttünk a faluban? Ugyan jutalomcukrot nem (hé, a Pató-hegyen ingyen pálinkát osztanak! 🙂 , de friss vizet kaptunk az ivótasakunkba. Pár falat müzli, nyomás tovább. Ennél a pontnál már bőven 16 km felett jártunk, fáradtabbnak éreztem magam, mint a hétvégi félmaratoni verseny után. Változatos, vadregényes terepen folytattuk utunkat. A lápos, sáros patakpart, a mély avar, a kövek, a lehullott faágak megmozgatták az összes nem létező izmunkat is. Ez a szakasz volt a legnehezebben futható, gyakorlatilag bukdácsoltunk a Rákóczi tölgyig.

Valahol a Salomfai-patak után

Innen már csak egy dologra koncentráltunk, figyeltük a szalagokat és a nyilakat, hogy véletlenül se kanyarodjunk a 35 km-es körre. 🙂 Jólesően és csak annyira fájó végtagokkal, amire még jószívvel emlékezik az ember, ma ennyi fért bele. Egy nem várt kaptató után hamar Petrikeresztúrra értünk, ahol egy (kizárólag számunkra) kétes elágazásnál nyilván nem a jó irányt választottuk 🙂 , így a főúton kocogtunk be a célba.

A 15 km-rel már többen végeztek, mire asztalhoz ültünk és vártunk az ebédre. Jó volt látni a sok családot, párt, barátot, ismerőst, baráti társaságot, akik vidáman mesélték egymásnak az élményeiket.
A forró paprikás krumplival persze elégettem a nyelvem, a lábszáram még mindig ég a csaláncsípéstől, rosszul esik minden lépcsőfok, de pont így képzeltem a mai napot és ezt vártam annyira. 🙂

Köszönöm a szervezők lelkiismeretes munkáját, a sok mosolyt és azt a finom piros almát!

Útban a cél felé Petrikeresztúron

Vadlán 108

Általános

Már UB előtt agyaltam ezen a karikán, de a történet június utolsó vasárnapján kezdődött.
Közös edzésen Rudi említette, hogy ő nevez Vadlánra. Nagyon tartottam a terep 108 dombjaitól. Mivel utolsó kedvezményes nap volt, hiába őrültség,neveztem.:) Egyik sporim mondta futam előtti nap: holnap megpusztulsz…:) Relatív sokat terepeztem, de a leghosszabb futásom is csak 28 km volt. Láttam kihívást a versenyben.:) 3-kor keltem, reggeliztem, 4 után mentem Gyuláért. Csütörtök este lerongyolta egy szarvas a kocsiját.Rajt előtt Vidra Ati mondja, hogy ő 14:20 alatt szeretne beérni. Leeset az állunk. Mutatja rajtszám alatt a pontos időtervet. UB-n is ezt csinálja évek óta. Gyulával az volt az álmunk, hogy eredményhirdetésre 21:30-ra (ez 15 és fél óra a 18 órás szintidőből) beérjünk, hátha nyerünk a tombolán.:)

Rajt előtt


6-kor rajtoltunk, én rövid bringás mezben zsák és lámpa nélkül. Váltósokkal együtt 350-en indultunk. Kb 6:40-kor pirkadt, jól jött volna a világítás. Rezi várig mentem jól eső tempóban, Gyula lemaradt. 18-nál leültem a betonra, cipőt ürítettem, már vagy 10 km-t mentem valami bökőssel. Magyar Gergővel tempóztam fel a Sztúpához. Mivel 170 felett volt a pulzusom már tartósan, jó futást kívántam neki. Nem akartam fejre állni. Jött Rudi, Endre Zalaszántónál, 17 km-en becsatlakoztak Gyulához, majd 41-re egészítették ki. Hosszú réten mentünk át. A vizes nagy fűtől átázott az aszfaltos cipőm, hiába emeltem lábaim. Egy patakon keltünk át, az előttem lévő srác alatt megmozdult a kő, megúszott a cipője. No majd én, az öreg rája…tök ugyanúgy jártam.:) Jött egy technikás sziklás rész. Nem gondolom, hogy ezt az 500 métert futotta bárki is.

Egy soproni váltós lánnyal beszélgettem. 35 km körül benézték az utat, túlmentünk vagy 500 métert. 37-nél Tátika-várból nézhettünk körbe. 45 km-ig 6:15-ös bruttó átlag jött össze. Láz-hegyi kilátó előtt botlottunk egy siratófalba, ami olyan meredek, hogy mászva is nehézkes volt feljutni. Ismét eltévedtünk, hárman lefutottunk egy völgybe.Itt láttunk futókat felfele menni, be is akartak állni. Mondom nekik,hogy megismerem a fa beállót. Ne menjünk arra, inkább kérjünk telefonos segítséget.:) Egy pécsi váltós lány hívta a szervezőket. Kérték menjünk vissza az ösvényen. (Gyula+az absz. 1 helyezett+sokan mások újra mászták a siratót, kb. 20 percet buktak. Legalább 10 percet mi is.) 55 körül újra túlfutottam ez volt a harmadik eltévedésem. Az előttem futót követtem, jobbra lett volna egy szűk út. Ez mentálisan is megviselt, volt akit többször megelőztem,mert sétálta az emelkedőket. Lesajnáltam a versenyzést.

Átraktam magam komfortosabb zónába. Azért érdekes, milyen “műanyag harcos” tudok lenni.:) Láttam előttem egy “kalapos” embert sétálni. No végre, megjött a mi Gyulánk, amíg én össze-vissza bolyongtam, gondoltam. Takács Krisztián (Csipi) volt ismét,pink körfűrész hajjal. De három körfűrésze volt. Verseny után mondta,már többen kalapnak nézték.:)60 km-nél jött Büdöskút,ettem egy adag rizses húst.Ederics előtt csodás panoráma fogadott. A domboldalból lehetett látni Fonyódot Balatonnal és a Tanú-hegyeket. Leültem,gyönyörködtem a tájban. Kiöntöttem mindkét cipőmből a mocskot. Harmadszor ment el mellettem Csipi.Edericsi frissítőponton messziről kiabálja Zoli:Hajrá Egerszeg!!!Csipegettem,Csipivel mentem tovább.  Azt mondja egyek meg 2 sótablettát,úgy látja húzza a görcs a vádlim.Jobb is lett később.Három borosgazda is “kitelepült”a szőlőhegyen, kínáltak fröccsel. Nagy volt a csábítás, de csak vizet ittam. Egy-egy fürt szőlőt ettem.

74-nél györöki szépkilátó. DJ,keverőpult,vidámság. Ellenőrző ponton dugtam,majd sipirc tovább.80 után utolért Mag Erika(2x UB egyéni,ebből 1x 3. hely+Spartatlon teljesítő) akitől kaptam egy sókapszulát. Folyadékom nem volt,majd megfulladtam mire lement. Egy 17 éves(!) sráccal volt,aki egyéniben tolta a 108-at. Erika lazán sétálta az emelkedőket,vissza is esett a pulzusom 120 alá. Sokat dumáltunk, magasan tettem a helyezésre,tempóra (kb 5 percem odalett). Barlangászok tartottak képzést sisakban, tízen buzdítottak. 87 km-nél újra Büdöskút, levest nem kívántam, megint egy adag rizsáshús. Úgy megsóztam alig tudtam lenyomni. Csomagpontról felvettem a fejlámpát,terepcipő egyebek nem kellettek. 90-nél 5 órakor agyaltam:estére erős északi szelet ígértek+sötétben sincs nagy humorom futni. Kicsit belehúztam,jól is esett. Olyan lazán ment,mintha most kezdtem volna a futást. Hogy honnan jött az energia,nem vágom. Nem tartott soká,jobb sípcsont boka felett emelkedőn,majd lejtőn is beszúrt.Láttam egy fasza Vadlán barlangot,majd rövid mászófal jött,meg egy mukucs.:)Hirtelen nagyon megeredt az eső. Fel is vettem az esőkabátom.96-nál értem Nagymezőre. Előtte feltereltek a kilátóra. Az egyik önkéntes futott utánam,hogy adjam le a kézben cipelt esőkabátom.Nem volt teher. A frissítők hangja,élükön Gerencsér Zolival már messziről hallatszott. Igazi buli volt,énekeltek,szívesen maradtam volna.:) Ettem egy palacsintát,kóláztam majd uccu tovább.

103-nál Mobilgáz benzinkút előtt akadálypályán találtam magam. Egy mély árkon kellett átmászni. Az utolsó 5 km többnek tűnt,itt sem volt bent sík rész.:) Egy váltós ért utol, amíg megettem egy müzlit. De elléptem tőle. A verseny során még csak tippem sem volt,hogy hányadik vagyok.Öröm,boldogság,beértem,taps. Kérték dedikáljak 3 pólót,no de nagy sztár lettem hirtelen.:) Kaptam egy gravírozott befutóbort,amit ott felejtettem az asztalon. Ott várt negyed óra múlva is.Nyújtás után megettem 2 tányér babgulyást,puha kenyérrel.Díjátadó,tombola következett.Gyula felől érdeklődtem(már sokadszor mentem az agyukra). Zuhanyzás után is csak azt mondták,hogy elhagyta Büdöskútat,de nem ért a következő pontra. 10 után beért,nagy ováció volt,mivel sokan ismerik.Mindegyik frissítőn ettem-ittam. A táv 2/3-ig nem cipeltem folyadékot. Néha egy csokit dugtam a bringás mezembe. Az órám pánt nélkül 100-ról 30%-ra merült.14. lettem a beérkező 62-ből. 12 indulónak nem jött ki a lépés. Az időm 13 óra 19 perc lett. Ha nem tévedek el,kevesebbet dumálok,bent vagyok 13 órán belül. De nagyon örülök,hogy élveztem a versenyt mélypontok nélkül. Nem volt egy laza menet,de keményebbre számítottam. Sok lazán futható részt is belecsempésztek.


A táv 2/3-ig többször ettem banánt,utána viszont rá sem bírtam nézni. Ennyi csokit rég ettem egy nap alatt. Müzlit, aszalt gyümölcsöket, kevés sajtot, mogyorót ettem. Izót, vizet, néha kólát ittam felváltva. 1 zselém volt, de nem kellett.Kaptam egy negyed órás lábmasszázst, kicsit megfontoltan mozogtam.:) Két kis hólyaggal a lábamon megúsztam a mókát.Vasárnap úsztam, hétfőn már kocogtam.Gyorsra sikerült a regenerálódás. Gyulát éjfélre vittem haza. Közel 200 km-t vezettem.

Hosszú nap volt, rengeteg pozitív inger ért, sokszor volt bent varázslat. Juhász Petiék szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy csak a futásra kelljen figyelnünk. A pálya jó ki volt jelölve, néhol túl sok is volt. Egy-egy helyre jól jött volna egy nyíl. Nem volt meleg, az erdőben sokszor japán kert feelingem volt a ságra-piros őszi ösvényeken. Talajjal is szerencsénk volt,pláne aszfaltos cipőben. Ajánlom mindenkinek mindkét távot,vagy a váltózást is. Andor József