UltraBalaton, avagy a Lusta Banda életérzés

Általános

Minden egy évvel ezelőtt kezdődött, amikor Keszi összeállította az UB-re a csapatokat. Páran ragaszkodtunk hozzá, hogy olyan emberekkel szeretnénk együtt futni, akik végig a csapattal lesznek, drukkolunk egymásnak, mert úgy a buli. 🙂 Olyan jól sikerült, hogy az UB az éves bakancslistámra került.

IMG_6974

Közvetlenül a rajt előtt

A CSAPAT
Ingrid. A hős. Idén nem tudta vállalni a versenyzést, de tavalyi éjszakai futása örök emlék marad. Éjjel 2 körül ment ki a jeges esős viharba, ahol a szél kb. vízszintesen fújta az arcába az esőt 10 km-en keresztül. Emlékszem annyira aggódtunk érte, hogy csak bírja ki valahogy… aztán szinte extázisban jött vissza a buszra azzal, hogy ez k..va jó volt!
Persze ezt most is megemlegettük és minden szakaszt, amiről semmi infónk nem volt tavalyról (milyen szintes stb.), tuti, hogy Ingrid futotta… 😉

Lilla. Akinek van drága izomlazító rúdja. 🙂 Idén csatlakozott hozzánk, őt is megbabonázta az egy évvel ezelőtti hangulat híre. Annyira izgult az első szakasza előtt, ha nem látom, el sem hiszem. El tudjátok képzelni őt, aki másfél óra alatti félmaratonokkal a lábában azt próbálgatja, hogy tud-e egyáltalán futni???

IMG_6966

Endre váltja Lillát Balatonvalahol

Endre. Akinek be nem állt a szája. 🙂 Pistitől kapott valami bogyót a nyelve alá és pörgött egész éjjel. Navigálta a buszt, ment fogadni az éppen beérkező társunkat, telefonon jelzett nekem, hogy készüljön a váltótárs. Minden klappolt, csak egyszer tévedtünk el, amikor nem ő diktálta a koordinátákat a GPS-be, éppen kint volt terepen… 🙂 Ha látta volna, mit műveltünk! Hajszálon múlt, hogy odaértünk az aktuális váltópontra. 😀

Rudi. Az alapember, aki megadja a kezdő hangot. Aki győzködte magát, hogy a következő szakaszt most már biztosan 5’10-ben fogja lekocogni, aztán még az utolsó hajnalit is 4’45-ben tolta. Aki Erika szerint túl kipihent arccal érkezett haza, de eláruljuk neki, hogy mindez csak Lilla drága rúdjának köszönhető, Rudi új dimenziókba lépett az izomlazítás terén. És akit soha nem igazolhat le a Zalaszám, mert ragaszkodunk hozzá!

IMG_6937

Rudit hűtik a fiúk a rajt előtt

Imola. A névadó. Még soha nem futott maratont, de ultrát igen. Éppen az UB előtt egy héttel. Hogy Andor Jocót idézzem, vannak UFÓk az egyesületben, most már Imolát is ide sorolom. Földöntúli energiával és sebességgel száguldozta körbe a tavat, szerintem egyszer egyéniben is szoríthatunk érte. Úgy startolt el valahol Balatondögunalom magasságában a déli parton hajnali 4-5 óra felé, “mint akit farpofán lőttek sóspuskával” (Umberto).

IMG_6964

Imolát váltja Lilla, végülis tudott futni 🙂

Sólyom. A CSK. Tökéletesen megszervezett mindent, legfőképp a szakaszbeosztást. Ennek köszönhetően pörgés volt egész éjjel, mindenki meg tudott újulni a következő etapjára, s nyomhatott sprintet. Sólyom visszafogott ember, szépen csendben ő a leggyorsabb köztünk. Sokat jelent, mikor egyszer csak odalép hozzád és átölel.

Umberto. A pótsofőr, aki hálát adott a jóistennek, meg a fóliasátornak, hogy van vonóhorog a buszon. 🙂 Tudom róla, hogy ő inkább magányos futó, mint csapatember, mégis az Ultrabalatonra külön edz, az UB hétvégéje kőbe van vésve a naptárban. A februári veronai félmaraton óta nem is versenyzett, viszont nagyon jó formában van, tele energiával, kiéhezve egy jó teljesítményre. Menetrendszerűen egyéni legjobb 5 km-es eredménnyel indított és tartotta végig ezt a jó tempót. Kifejezetten örültem, hogy neki jutott a jelen esetben hosszúnak számító éjjeli 12 km Keszthelytől Balatonberényig, hogy meglegyen a “csak úgy futok a semmibe” érzés.

IMG_6955

Umberto érkezik az első sprintjéből, Sólyom integet

Pisti. A csapatember. Végre élő egyenesben megtapasztaltuk, hogy készülnek a néha megfejthetetlen bejegyzések a Stravára. Őt a nagyon jó humora miatt szeretem és emberségből jeles. Abszurd helyzet alakult ki sajnos a közös befutónk után, amikor kiderült, hogy a Lusta Banda kategóriájában a 3. helyen végzett.  Vérzett a szívem, de mi nem tudtunk Umbertoval ottmaradni az eredményhirdetésre. A csapat mellett neki külön köszönöm a korrekt hozzáállását.

IMG_6956

Pisti indul körbeszaggatni a Balatont

Móni. Ezt a részt nem nekem kellene írnom. Ha valaki megtenné, ígérem cenzúrázatlanul beillesztem ide. 🙂

mde

Nagyrészt fejlámpával futottam idén

Ebben a két napban nekem két új dolgot sikerült megtapasztalni magammal kapcsoltban. Az egyik a sebesség. Nagyszerű volt lefelé döngetni 4’30-ban Dörgicséről, miközben csak úgy kopogtak az arcomon a szúnyogok, mint az autó szélvédőjén 150 km/h-nál. Mondjuk nem finomak, de még azt sem éreztem derogálónak, amikor válogatott triatlonos mezben ezalatt egy hajrá-t odabökve, könnyedén szökellve elhúzott mellettem egy gazellaképű fiú.
A másik a fáradtság egy újabb szintje. Nem szeretem a déli partot. Lillával ellentétben, aki itt új szárnyakat kapott az éjjeli holtpontja után, nekem ez kis túlzással kínszenvedés. Nem vagyok egy hegyimenő, de ami sok, az sok. Minden nyaraló egyforma azokon a végeláthatatlan sík utcákban. Bocsánat, pár kilométerenként van egy kanyar, de aztán kezdődik minden előről. Brrr… Szóval úgy taktikázok a szakaszválasztásnál, hogy ide jusson a legkevesebb km és tuti legyen alkalma a többieknek üvölteni a buszból. 😉 Nem is panaszkodom, 5,4 és 4,3 km-t kellett itt leküzdenem, de valójában mindkettő rész a duplájának tűnt. Annyira hihetetlen, de nem tudtam értelmezni a balra tarts jelzést. Erre mondta Endre és teljesen igaza van, nem lehet egy pályát úgy kijelölni, hogy ne tévedjen el senki. Mert erre tényleg nem lehet felkészülni szervezőként. Futóként sem szerintem, valaki csak jön mögöttem, mint ahogy most is jött és útbaigazított. 🙂

IMG_7014

221 km-t futottunk le 17 óra 7 perc alatt, átlagban 26-28 km jutott fejenként

A legnagyobb visszaigazolás, hogy mennyire jól érezte magát mindenki, szerintem az, hogy másnapra már elkészült a 2019. évi szakaszbeosztás és nagy része el is kelt, stipi-stopi. Nem tudom elégszer elmondani, hogy az ilyen élmények miatt imádok futni!

Köszönjük egyesületünknek, a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE-nek a támogatását!

Keszthelyi Kilométerek futóverseny

Általános

Ha Pünkösd, akkor KKM, lássuk a ZASZ-osok eredményeit:

Maraton egyéni:

  • Járfás Gyula
    Időeredmény: 03:38:45
    Helyezés:
    – abszolút: 15/123
    – nem szerint: 13/101
    – kategória szerint (41-50): 8/55
  • Pálfy Antal
    Időeredmény: 04:02:43
    Helyezés:
    – abszolút: 44/123
    – nem szerint: 39/101
    – kategória szerint (31-40): 12/20

Félmaraton egyéni:

  • Korpics Attila
    Időeredmény: 01:22:38
    Helyezés:
    – abszolút: 6/474
    – nem szerint: 6/305
    – kategória szerint (41-50): 1/118

    Korpa a második kört kezdi

  • Devecseri Bálint
    Időeredmény: 01:27:03
    Helyezés:
    – abszolút: 10/474
    – nem szerint: 9/305
    – kategória szerint (31-40): 6/83

    Félmaraton váltó:
  • Németh Lilla, Lőrincz Eszter – HosszúLépés
    Időeredmény: 01:49:38
    1. kör Németh Lilla 10,55 km 4’11/km
    2. kör Lőrincz Eszter 10,55 km 6’13/km
    Helyezés:
    – abszolút: 22/107
    – nem szerint: 6/33
    – kategória szerint: 6/33

Az 1. zóna rajtja: Korpa, mögötte Lilla indul

10,5 km egyéni:

  • Kocsmár Tamás
    Időeredmény: 00:46:02
    Helyezés:
    – abszolút: 11/272
    – nem szerint: 11/115
    – kategória szerint (41-60): 4/42

GRATULÁLUNK!
HAJRÁ ZASZ!

Kiemelt kép forrás: Facebook

18. Lauffestival Bad Blumau

Általános

Annak úgy kellett lennie, hogy fussak Bad Blumauban. Az utolsó pillanatban nyílt lehetőségem a részvételre (köszönet Lillának és Attilának, akik kb. 5 perc alatt szerveztek  nekem ingyen nevezést a versenyre, szerencsére egy szombathelyi futó helyett indulhattam 10 km-en). Öten képviseltük a ZASZ-t a versenyen: Roli, Timi, Attila, Lilla és én. Mostanában volt pár bíztató edzésem Lillával, jó formában vagyok. Éreztem magamban az erőt, kissé bizonytalan csak a meleg időjárás miatt voltam, mennyire hat majd ki a futásomra. Az elmúlt napokhoz képest hálásak lehettünk, mivel fátyolfelhős időben, kb. 17 fok volt a rajtnál.IMG_6793Nagyon erősen kezdtem az első kilométereket, tudtam, hogy a 4’47-es átlag túl gyors lesz nekem, később megbosszulhatja magát. Visszaálltam 4’55 körüli ezrekre, amit a 6-7 km-ig tudtam tartani, ott volt a holtpontom, utolért az 1:45-ös félmaratonos iramfutó is. IMG_6787Elhatároztam, hogy nem engedem magam elé, s mintha megérezte volna rajtam, bíztatott, s az utolsó km-en tudtam hajrázni. 10 km-nél rápillantottam az órámra, mert biztos volt az egyéni csúcs: 48’44, innen már szárnyaltam az utolsó pár száz méteren. 🙂IMG_6786Nagyon jól esett, hogy Lilla a célban várt és a verseny alatt is folyamatosan drukkolt és fotózott. Rosszullét miatt már rajthoz sem állt, borzasztóan sajnáltam, hogy így alakult. Attilát sikerült elcsípnünk még az utolsó körben, ő az abszolút harmadik helyen végzett. Roli 10 km-en indult Timivel, aki egy év kihagyás után is nagyon ügyes volt. Mi lenne, ha edzene is? 🙂 A tésztaparti után megvártuk az eredményhirdetést és a tombolasorsolást. A gyümölcskosár biztos volt, a háromszáz eurós hosszú hétvégét nem nekünk dobta a gép. 🙂 Nagyon elégedett és boldog vagyok az eredményemmel, a következő verseny az Ultrabalaton lesz, ahol a ZASZ Lusta Bandájában nyomulok!

II. RESTART – Félmaraton és váltó futóverseny

Általános

NEVEZEK!

II. RESTART – Félmaraton és áltó futóverseny
Zalaegerszeg, 2018.07.08. vasárnap

Facebook esemény

Helyszín: Zalaegerszeg belvárosa
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Szervező: Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE és a Zöld Irány Egyesület

Käsz Ferenc: 00 36 30 386 4903
Szabó Zoltán: 00 36 30 557 6195

Időmérés: Chipes időmérés a Temposport által

Legközelebbi kórház: Zala Megyei Szent Rafael Kórház
8900 Zalaegerszeg, Zrínyi Miklós u.1
Tel: 00 36 90 507 500

Verseny egészségügyi biztosítása: OMSZ, Zalaegerszegi Mentőállomás

Öltözési lehetőség: Ady iskolában (Zalaegerszeg, Kisfaludy S. u. 2.)

Távok: 21 km, 10,5 km, 5,2 km, 4×5,2 km váltó
Versenyközpont: Zalaegerszeg, Dísz tér
Pálya: 5,250 kilométeres körpálya (1 körön a szintemelkedés 36m), mely a Dísz térről indul, és áthalad Zalaegerszeg belvárosán.

Kategóriák:

Abszolút egyéni: nők, férfiak (6-6 kategória)

⦁női: -14, 15-18, 19-29, 30-44, 45-59, 60-

⦁férfi: -14, 15-18, 19-34, 35-49, 50-65, 66-

Váltó: női, férfi (ha a női csapatban férfi induló is van, a férfiaknál lesz a csapat értékelve)

A verseny célja: versenyzési lehetőség biztosítása a Restart sportfesztivál keretein belül, kezdő, újra kezdő, valamint rendszeresen sportoló amatőröknek. Az egészséges életmódra való törekvés segítése. Afutás, mint tömegsport népszerűsítése. Hasonló érdeklődési körrel bíró emberek találkozásának elősegítése.

Versenyszámok:

  • Félmaraton 21km/4 kör
  • 10,5 km/2 kör
  • 5 km/1kör
  • 4×5 km váltó
  • handbike
    Szintidő
    :
    2:30 óra, rész szintidő: 10 km-nél 80 perc

    Időrend:

    Verseny időpontja: 2018.07.08. vasárnap 9.30 óra

  • Regisztráció, helyszíni nevezés: 07.00 – 09.00
  • Rajt: 09.30 óra
  • Eredményhirdetés: 12.30 óra Zalaegerszeg, Dísz tér RESTART színpadVersenytérkép:

page2image869183296

Útvonal:

Dísz tér – Kossuth Lajos u – Táncsics M u – Ady E u –Botfy L u –VizslaparkPlatánsor – Arany J u – Vizslapark fordító – Arany J u – Platánsor – Ola – Ola u – Rákóczi F u – Kazinczy tér – Széchenyi tér – Kossuth Lajos utca – Dísz tér

Előnevezés:

www.restartfesztival.hu

Nevezési információk:

Nevezés:
– Történhet banki átutalással, valamint készpénzzel a helyszínen a verseny napján.
– A nevezések feldolgozása heti rendszerességgel történik, így a rajtlistát is ilyen gyakorisággal frissítjük. Aki rajtszámmal szerepel a rajtlistán, annak a futónak minden rendben a nevezésével.
– A nevezés akkor válik érvényessé, ha az átutalás napján érvényes nevezési díj összege megérkezik a verseny bankszámlájára. (Tehát ne az on-line nevezés napját, hanem a banki utalásét vegyétek alapul a nevezési díj összegénél!)

Nevezési díjak (forintban):

2018. június 30-ig:

Félmaraton: 4000 Ft
10 km: 2500 Ft
5 km: 2000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 16000 Ft

Helyszíni nevezés:

Félmaraton: 6000 Ft
10 km: 4000 Ft
5 km: 3000 Ft
Félmaraton váltó (csapatonként): 22000 Ft

Bankszámla-adatok az átutalással történő fizetéshez:
– Kedvezményezett: Zöld Irány Egyesület Zalaegerszeg, Vizslaparki u. 25
– Bankszámlaszám: Budapest Bank: 10104961-11037900-01004002
Megjegyzés rovatba feltétlenül kérjük a név és a versenyszám megjelölését!

Nevezési díj tartalmazza:

  • rajtcsomag ajándékokkal
  • chippel ellátott rajtszám
  • chipes időmérés
  • Minden félmaratoni indulónak emblémázott technikai póló.
  • Minden célba érkező egyéni versenyző és váltó számára egyedi érem.
  • High5 frissítés
  • egészségügyi és rendőri biztosítás
  • ingyenes parkolási lehetőség
  • baleset biztosítás
  • további szolgáltatások, melyekről folyamatos tájékoztatást találtok a híreinkben

Díjazás:

– Abszolútban és korcsoportonként az 1. helyezett: kupa, oklevél+ajándék,
– korcsoportonként a 2-3. helyezett érem, oklevél+ajándék díjazásban részesül. Minden célba érő befutó érmet kap.

A nevezéshez kérjük:
– a nevezési díj befizetését
– a nevezési adatlap kitöltését, illetve az adatvédelmi nyilatkozat és a versenyszabályzat elfogadását (mindkettőt lásd: Nevezés menüpont alatt)-kiskorú résztvevők indulása esetén kérjük, hogy a versenyszabályzatot a rajtcsomag felvételekor az egyik szülő is írja alá!

– Ha számlát kérsz, pontosan töltsd ki a számlázási adatokat. Ha ezt nem töltöd ki, akkor a nevedre állítjuk ki a számlát. Ha a nevezésed sikeres válasz e-mailt fogszkapni egy azonosítóval. A befizetésnél a közleményben csak ezt az egy azonosító számot kell megadni! Az előnevezés végéig lemondott nevezések nevezési díját 1000 Ft levonása után visszautaljuk.

– Az előnevezés lezárása után lemondást nem fogadunk el és nevezési díjat nemutalunk vissza.

Mit javaslunk magaddal hozni:

– megfelelő sportruházatot
– a sportoláshoz fontos eszközöket (pl: törölköző, csere ruha)- mosolyt
– igazolványokat (személyi igazolvány, TB kártya)

Frissítő pontok:
Frissítőkkel mind a pályán, mind a célban tudunk szolgálni.
A versenyzők a nevezésnél aláírásukkal nyilatkoznak a következőkről:

  • A verseny teljesítéséhez megfelelő fizikai állapotban vagyok, a teljesítést akadályozó betegségben nem szenvedek.
  • A versenyen teljes mértékben saját felelősségemre indulok, bármely a verseny előtt/alatt/után bekövetkező sérülésért, illetve anyagi kárért a rendező egyesület, a rendező- és a rendezőség által megbízott személyek/szervezetek, továbbá a verseny útvonala által érintett területek tulajdonosai, illetve kezelői semmilyen címen felelősséget nem vállalnak, illetve felelősségre nem vonhatóak.
  • Lemondok minden, a versennyel bármilyen kapcsolatba hozható elszenvedettbaleset vagy kár esetén az előző bekezdésben felsoroltakkal szembeni jogi eljárásról. Tudomásul veszem, hogy baleset esetén semmiféle igényt nem támaszthatok a fentebb felsoroltakkal szemben. A verseny előtt/alatt/után minden általam okozott kárért személyes és anyagi felelősséggel tartozom.
  • Elfogadom, hogy a sporteseményről készült film-, és képanyagokon, valamint azok reklámcélú felhasználásában szerepelhetek, ellenszolgáltatást ezért nem kérek.
  • Elfogadom, hogy a nevezési adatlap pontatlan kitöltéséből, a nevezés során helytelen adatok megadásából adódó problémákért a rendezők nem vállalnak felelősséget.A szervezők a szabályok változtatásának jogát fenntartják.

 

 

 

24 órás ultrafutó EB

Általános

Nagy öröm és büszkeség az egyesületünk számára, hogy Büki Tivadar is tagja lesz a magyar válogatottnak a 24 órás ultrafutó Európa-bajnokságon, amit Temesváron rendeznek május 26-27-én. Csapattársai lesznek: Bene Ármin, Csécsei Zoltán, Halama Levente, Mihalik Norbert és Rudolf Tamás. Nőknél: Kisháziné Zombory Erika, Maráz Zsuzsanna, Makai Viktória, Zétényi Szvetlana és Vágó Boglárka.

Szakértők szerint ezzel az összeállítással az elmúlt időszak legerősebb válogatottja áll majd rajthoz Romániában.

További információ a verseny hivatalos honlapján:

Drukkolunk, HAJRÁ! 🙌🏻

(a kiemelt kép az idei ultrafutó évadnyitó találkozón készült, Tivadar középen kék felsőben látható, forrás: atletika.hu)

ZASZ szombati közös futás

Általános

Móni blogbejegyzése:

Imola kezdeményezésére jöttünk ma össze hatan – az egyesület UB csapata, a Lusta Banda nagy része (Imola, Rudi, Umberto, Sólyom, én) és Jocó -, hogy egy változatosabb útvonalon fussunk hosszút. A szokásos találkahelyről, az Ificentrumtól indultunk az Andráshida, Kiskutas, Nagykutas, Kispáli, Ságod, Neszele körre, amit előtte közösen megszavaztunk (a fő szempont az volt, hogy legyenek temetők útközben a frissítés miatt).

img_6542

Strava

Umbertoval többször bringáztunk már erre, egyszer meg is futottuk, de mindig ellenkező irányban. Ez a mai nekem sokkal szimpatikusabb valamiért, nem tudom. 🤷🏻‍♀️ Szép, egyenletes tempóban haladtunk, megbeszéltük a heti történéseket, Jocó lelkesen fotózott, mindenki nagyon élvezte a jó társaságot. Először a nagykutasi temetőben álltunk meg, itt körülbelül a táv felénél tartottunk. Habár mi készültünk isoval, mégis ittam én is abból a jéghideg vízből egy kortyot, nem esett jól. A kis szusszanás azért igen, ezután következtek a dombok. Nem bírom az emelkedőket, de viszonylag jól vettem őket. Kispáli előtt van egy gyönyörű erdős szakasz, ahol libasorban futottunk egymás után szép csendben. Ez volt a kedvenc pillanatom a mai napon. Idilli kép volt, ahogy némán követtük egymást, meg is örökítettem.

img_6531

Imola, Umberto, Jocó, Sólyom, Rudi

Bent a faluban történt egy kis izgalom, kb. 5 kutya futott ki utánunk. Szegény Jocóba kapaszkodtam, nem is néztem hátra, csak reménykedtem, hogy megússzuk. Végülis nem lett baj, szerencsére jött egy rendőr is, épp jókor, látta az esetet. Nem figyeltem, hogy megállt-e figyelmeztetni a tulajt… 🙄 Innen kicsit nehézkesebb volt a mozgásom, de az erőnlétemmel nem volt gond, úgy látszik hasznosak Lillával való edzéseink. 💪🏻😎 Visszaérve a pályára, Jocó készült nagyon finom névnapi pezsgővel, koccintottunk és hazakocogtunk.

Boldogan konstatáltam, hogy nem a konyhában töltöttem a mai délelőttöt, habár nagyon multifunkcionális vagyok: mialatt lefutottam 25 km-t, elmosogattam, sütöttem egy kenyeret és kimostam egy adag szennyest. Sajnos kiteregetni és ebédet főzni még nem tudok közben, ezt mindenképpen fejlesztenem kell a jövőben. 🤔

Gensan Giulietta e Romeo Half Marathon

Általános

Móni blogbejegyzése:

Felkészülésnek a legjobb jóindulattal sem nevezném azt, amit erre a versenyre sikerült összehozni az elmúlt hónapokban. Több hetes sérülés miatti kihagyás után kezdtem el decemberben újra az edzéseket, ám január végén a változatosság kedvéért egy megfázásos betegség miatt kellett 2 hetet kihagynom. Szóval kb. csak az volt a célom Veronában, hogy fussam végig a versenyt. Na jó, azért ha lehet 2 óra alatt. 🙂
A verseny előtt egy kisebb közjáték zavarta meg azt a fantasztikus hangulatot, amit annyira szeretek ilyenkor kiélvezni. Most ehelyett a csomagunkkal kellett küzdeni, mert rutintalanul? a saját sporttáskánkban vittük a holminkat és a csomagmegörző kamionoknál csak a hivatalos rajtszütyőt vették át. Itt lazaságból, problémamegoldó készségből leszerepeltek előttem az olaszok, abszolút kötötték az ebet a karóhoz és nagyon kényelmetlen szituációba keveredtem miattuk. Üres táskát kérni, kipakolni, ezt minek hoztad?, most már mindegy, tömjük bele, ezt rakjuk a tiédbe, így már belefér, de ott meg átvették a másik futó túrazsákját, kapjákbe…

Jó, próbáltam gyorsan elengedni, nehogy elrontsa a hangulatomat. Gyors közös szelfi és indultunk bemelegíteni, majd négyünk közül rajtam kívül mindenki (Korpa, Lilla, Umberto) elfoglalta a tempójának megfelelő szektort. Itt jött a második “na még csak ez hiányzott”… A helyzet az volt, hogy nagyon későn álltam be a rajtzónámba, így a 2 óra 20 perces iramfutóktól küzdöttem át magam a tömegen egészen kicsivel a 2 órások elé. Nagyon sokat kellett kerülgetnem, ami a végén elég szépen “megbosszulta magát”. Nagyon szép, változatos a pálya, kisebb emelkedőkkel, lejtőkkel. Már az elején kiderült, hogy több száz méterrel hosszabb lesz a hivatalos félmaratoni távnál. Két kört futottunk, az első végén még visszatértünk a stadionhoz, a befutó azonban már az amfiteátrumnál volt. Nagyon nagy élmény volt látni szembejönni a mezőnyt. Még az elit futókat is elcsíptem! Semmi gondom nem volt a verseny alatt. Jól éreztem magam, az időjárás tökéletes volt, sikerült a frissítésem, kihajtottam magam. Úgy találták ki az útvonalat, hogy az amfiteátrumot csak az utolsó pillanatban lehet meglátni, ami nagyon nagy élmény. Itt, pár száz méterrel a cél előtt Lilláék szurkoltak nekem, Korpa elsütött egy poént, Umberto pedig a célban várt. A második legjobb időm lett, hivatalosan 1:56:28, az általam mért táv 21,67 km. Minden várakozásomat felülmúltam ezen a hétvégén.

A célbaérkezés boldog pillanata:

Verona Félmaraton 2018-02-18

Általános

Korpa blogbejegyzése:

Előrebocsátom: nem szokásom távolabbi versenyekre járni. Oké, ha kiküldetésben vagyok, megesik, hogy véletlenül találok arra a hétvégére egyet a környéken, de ennyi. Néha többet is, de szerintem most már hagyjuk ezt a témát 🙂

Ezúttal viszont szándékosan utaztunk messzebbre egy ZASZos különítménnyel: Lillával, Mónival és Umbertoval, hisz idejekorán nevezve potom pénzért lehetett Veronában futni. 20EUR-ért technikai futópóló, tésztaparti, terülj-terülj. Emellett 0.93 (nullaegészkilencvenhárom) EUR-ért tudtam venni kint Bresaola sonkát – jó 15 dekát! Itt véget is érhetne az írás, mert már ezt sem könnyű megemészteni 🙂

Na de azért sportoltunk is, hisz a kinti tészta/pizza/sör szentháromságból adódó kalóriatöbbletet valahogy ki kellett egyensúlyoznunk. Egy félmaraton pedig ideálisnak tűnt mindehhez.

Szombat este még a Chievo-Cagliari meccsen szorítottam – főleg azért, hogy ne fagyjak szét az esőben, de másnap reggel már eső és szél nélkül, 4-5 fokban szorítottunk mind a négyen azért, hogy ez így is maradjon a verseny végéig. Így maradt.

Közel hétezer induló, köztük négyezer szakállas, jóképű, kisportolt digóval (ezt a lányok jegyezték meg, nem én) – így nézett ki a stadion környéke, azaz a rajt helyszíne. De ez pont a cél nyáron:

Szinte az első sorból indultam, ilyen könnyen még nem jutottam be az elit ketrecbe ekkora rendezvényen, de a speckó rajtszámom miatt szinte belökdöstek a légüres térbe, míg mögöttem tömött heringek módjára torlódott a szinte teljes mezőny.

Így aztán tényleg semmi gondom nem akadt a rajttal, azonnal gyorsan lehetett haladni az elejétől fogva. Akadt, aki mezítláb 3’3x”-es tempót futott a városi utakon, majd macskakövön (!) egyensúlyozott, ha sikerült neki.

Egy brazilféle kinézetű olasz nővel, Coinceicao Lopes Sonia Mariaval futottam együtt kilométerekig bőven négyperces tempó alatt, és valahogy az első 6 km elég nehezen ment, inkább mentálisan, mert azon agyaltam, hogy miként fog menni a futás. A NET-en láttam csak később, hogy annyira mediterrán a csaj, hogy pályaversenyekre is inkább csak strandolni jár 🙂

Őt elhagyva, hamarosan beértem a mezítlábas srácot is (ott már nagyon szenvedett), de csak miután visszaértem a stadionhoz (féltáv). Időt nem nézegettem közben, de a nagyórán láttam, hogy egész jól állok, meglehet 1:20 alatt is a vége, viszont addigra már 200m-rel többet mért a GPS, mint a kilométertáblák. Sajnos ez a különbség a végéig még nőtt is, viszont az állapotom majdhogynem javult. A kis emelkedőkön (55m szintemelkedés jött ki főleg hidak miatt) kicsit mindig megrogytam (más is), de aztán összekaptam magam és a táv második felében még öt helyet javítottam.

A városi pálya egyébként egy pillanatig sem volt unalmas, az aszfalt és macskakő ideálisan váltotta egymást, ahogy a bel- és külvárosi részek is jól harmonizáltak. A befutó pedig a régi amfiteátrumnál volt kialakítva, ahová egészen jó erőben érkeztem 3’40”/km környékén. A GPS szerinti félmaraton (21,1km) még 1:20 alatti, de a hivatalos időm már a feletti értéket mutatott (1:20:36). Mindenesetre elégedett voltam a versenyemmel, télvíz idején biztató formát mutattam kedvező körülmények között. Sőt, a többiek is egyéni rekord közeli időkkel finiseltek, szóval jól megdicsérhettük egymást utána. Az átlagom 3’46”/km lett, helyezésben 120./3978 férfi induló.

Térkép, futás adatok.

 

Félmaraton Veronában – versenybeszámoló

Általános

Umberto blogbejegyzése:

Fontos, hogy az ember kimozduljon a jól megszokott környezetéből, vigyen egy kis változatosságot futóéletébe és a mindennapi futásait feldobja egy kis izgalommal, élménnyel, hogy általuk mentálisan pozitívan töltődjön. Ez nagyon fontos!

Mónival eldöntöttük, hogy minden évben megpróbálunk eljutni egy-egy nagyobb futóversenyre, csak a fíling kedvéért és ha teljesíteni is sikerül ezeken a versenyeken, az dupla élvezet…, ilyen volt tavaly a Koppenhaga félmaraton, ahol PB-t futottam, 1:46:35 és az UB, amit barátokkal volt nagy élmény megcsinálni.

A ZASZ futói Veronában: Én, Lilla, Móni, Korpa

Az idei első ilyen akciónkra már tavaly novemberben letettük a voksunkat, azzal, hogy beneveztünk a veronai Rómeó és Júlia félmaratonra. S az, hogy Lilla és Korpa lelkesen csatlakozott hozzánk, plusz habot jelentett a tortánkra 😉

A versenyt megelőző felkészülésem nem igazán sikerült, előbb Mónika aztán én is beteget jelentettem, és két hetes kényszerszünet beiktatásával “készültem”. Egyáltalán nem volt lehetőségem megfelelő mennyiségű hosszú futásra, rövid pörgősebb edzésre sem igazán.
Így aztán nem nagy elvárásokkal indultam útnak. Kirándulunk, élvezzük Veronát…
A tervem az volt, hogy ha már jó eredményre nem vagyok kész, akkor marad az élvezet. Nézelődöm és frissítek, futok, ahogy jólesik.

Vasárnap délelőtt kicsit késve érkeztünk a rajt helyszínére, volt egy kis kavarodás a csomagleadással, így aztán kapkodva kereste meg ki-ki a szektorát, hisz mind a négyen más-más rajtzónából indultunk az eddigi időeredményeink alapján besorolva. Of course, elől Korpa, aztán Lilla, én és Móni a szürke zónából. (tanulság: érkezz időben! soha nem tudhatod milyen bonyodalom akadályozza a nyugodt rajtodat)

Az időjárásra nem lehetett panasz, 5-6 fok és borult idő… igazi futóidő. Később volt olyan szakasza a versenynek, ahol esett kicsit az eső.
Csináltam egy selfit és olasz srácokkal is fotózkodtam kicsit és már nyomultunk is előre a rajtkapu felé. Lassan indultunk meg, de aztán alig száz méter után a tömeg begyorsult, és felvette a 4:55-ös tempót. Öt kilométerig tartottam velük a lépést, előzgettem is, aztán gondolva a végére, kicsit lassítottam. De ekkor sem volt a tempó öt perc felett. Ezen nagyon csodálkoztam, hogy képes vagyok rá! Annyira megörültem, hogy újra 4:50-est kilométerek következtek. A pálya elég sokat kanyarodott, ezeken a szakaszokon, ilyenkor óhatatlanul is lassítani kellett. Valósággal hömpölygött a hét ezer ember. Az utcák elég szélesek voltak, így lehetett haladni, közlekedni rendesen. (tanulság2: igyekezz az ideális íven, vagy annak közelében futni, akkor elkerülheted, hogy 3-400 méterrel többet futsz a kimért távnál)

7 kilométernél találkoztam szembe először az élmezőnnyel. A két kenyai meccselt már akkor az elsőségért. Az győztes 1:01 percet futott. Mindenki kiabált, hajtotta őket. Ezek meg rezzenéstelen arccal rongyoltak a cél felé.

10 kilométernél ettem meg a magammal vitt egyetlen high5 gélemet. (egyszer gyakorolni fogok, mert a hócipőm tele van azzal, hogy versenyzés közben soha sem tudom kinyitni rendesen ezeket a tasakokat és elég nehéz úgy frissíteni, hogy közben az ember fuldokol) 4:55 – 5:00 pace volt ekkor a tempóm.

Aztán ismét szembe jött a mezőny. Most a mögöttem futókkal találkoztam s próbáltam kivenni Mónika rózsaszín sapeszát a tömegben. Mennyi rózsaszín sapkás nő futott Veronában!

14 kilométernél néztem meg az órám adatait először rendesen, idő, tempó, hol tartunk, meg ilyesmi. Kicsit csalódott voltam, hogy még csak 14. Úgy 17 kilométerre saccoltam a távot, amit már megtettünk, de még csak 14… unatkoztam volna? minden esetre szórakoztattam magam kicsit a többi futó mozgását tanulmányozva… s rájöttem, nincs normális és jó fotótechnika. Mindenki úgy fut fusson, ahogy jól esik neki… csak fusson! Ez a lényeg 😉 (ez volt a harmadik tanulság)

18 kilométernél 1:31 -et mutatott az óra, s úgy éreztem, van még bennem erő, ezért belekezdtem egy hajrába. Számításaim szerint, ha jól bírom, akkor a dániai legjobbamat megjavíthatom itt Veronában. Futottam, ahogy erőm és lábam bírta. (5-10 másodpercet sikerült gyorsulnom kilométerenként)

21.55 km – 1:46:31 idő – 4:57 pace
ez a hivatalos időm. A sok kerülgetés, előzés miatt többet futottam 400 méterrel, mint a félmaraton.
A Strava szerint ha a netto 21.1k távot tekintjük hivatalosnak, akkor 1:44 az időm, ami természetesen personal record!

Elégedett vagyok a teljesítményemmel!
Még akkor is jót futottam, hogy nem igazán sikerült a felkészülés. Sőt, sokkal jobbat.
Élvezetem a verseny hangulatát, s jó volt tapasztalni hogy lehetsz akár barna, fehér vagy sárga, emberek vagyunk és az ember szeretetre, sőt tovább megyek, futásra született…
Verona pedig egy csodálatos város!

A Strava szerint a világ: