Rockenbauer Pál emlékúton Zalában 130 km, avagy ROKI 130

Standard

Mivel Gyulának nincs ínyére az írás, nekem jutott ez a “hálás” feladat.

Túra honlapja itt érhető el:

http://www.teljesitmenyturazoktarsasaga.hu/tura?id=3397

 

3:55-kor keltem, megsütöttem 4 tojást, ránéztem a faliórára. Te jó ég, még csak 3 óra, mire tekertem az ébresztőt? Megállt a falivekker…

Mentünk Rudiért, irány Kanizsa

Rudi mindig kemény megpróbáltatásként beszélt róla. Mivel nem volt 60 km feletti futásom, láttam bent kihívást bőven. Megfordult a fejemben az egyéni UB jövőre, kapóra is jött.

4 helyre depóztattam ISO-t, vizet, banánt, csokit, lámpát, meleg felsőt éjszakára.

Kanizsáról indultunk 5 perccel 6 órás tömegrajt után hárman.

Az első 13 km-t 6:00 és 6:30 közötti km-ekkel tettük meg, ezzel sok mindenkit megelőztünk, kivéve Rudolf Tomit, aki 40-en ment és jól tolta. Kanizsáról indultak a 40 km-esek is.

Homokkomáromi templomnál hűtöttük okos fejünket csap alá dugva.

Oltárci vadászháznál találkoztunk kanizsai futóklubbosokkal akik 40 km-t nyomtak, vagy egy kicsivel többet, mert többször eltévedtek.:)

Rajtuk kívül zalaiakat nem igazán láttunk. Voltak viszont a Mecsekből, Szabolcsból, Kalocsáról no meg Pestről.

Hahóton a művházzal szembeni kocsmában legyűrtünk pár zsíros kenyeret paradicsommal, sót nem sajnáltuk.:)

Fél 2-kor értünk Söjtörre Deák házhoz, ahol kaptunk egy őszibarackot. Kb. 37 fok forróság volt.

Pusztaederics környékén tempónk még lassult, nyomókutas fejmosást végeztünk.

16 órakor Rádiházán Rudi a forróság+ kellő motiváció + a nagypapi kor 🙂 miatt jobbnak látta, ha hívja Erikát. Racionális döntés volt részéről.

Itt értek utol minket a pesti csajok, amin meg is lepődtünk. Egyikük adott a sarkamra leukoplasztot, ami a célig jó szolgálatot tett.

Rudinak volt GPS óráján track, ami sokat segített, de ennek ellenére a ritka jelzések miatt pár helyen eltévedtünk. Ismét zsíros kenyér paradicsommal.

Gyula Rudival tavaly Bázakerettyéig jutott, figyeltük a jelőléseket, de sok helyre emlékezett.

Rádiházáról ugyanazon az úton mentünk fel ahol lejöttünk.

Szentpéterföldén temetőben mai nap ötödjére hideg vízzel hűtöttük kobakunk.

Fél 8-kor értünk a Torhai forráshoz, ami ki volt apadva.

Este 9 óra körül mindkét talpamra féltenyérnyi vízhólyag fejlődött. Innentől futni nem tudtam, menni is csak komoly fájdalommal.

Elkerült bennünk egy magas vékony pesti srác Solomon félcipőben, akinek jóval durvább bokasüllyedése volt mint nekem.

Lasztonyán próbáltunk vizet lelni, de nem találtunk. Ablakok bedeszkázva, sehol egy lélek. Tettünk egy kis kitérőt, mikor tüsszentettem egy óriásit, amire egy kisgyerek kb, 40 méterre elnevette magát. Mentünk a hang irányába.H angos köszöngetés után kijöttek a kis srác nagyszülei és kaptunk vizet.:)

Házuk mellett vezetett fel egy végtelen hosszúnak tűnő emelkedő, ami egy kilátóhoz vezetett. Már nem volt kedvem felmenni, egy 2011-ben épített szép fakilátó volt.

Bázakerettyei kocsmánál megint utolértek a csajok, pedig jó tempót futottunk. Mi elindultunk, ők még kajáltak 20 percet.

Tisztában voltunk vele, hogy reggeli 8 előtt még szerencsével sem érhetünk be.

Mégis egy pillanatra sem gondoltunk arra, hogy feladjuk.

Többször volt szerencsénk is, mikor láttuk, merre mennek azok, akik már sokadjára teljesítik. Találkoztunk egy rutinos túrázóval, akit Rudi ismert a 90-es évekből. Ő most az út mellett feküdt, egy talán vodkás üveggel a kezében. Utánunk eredt, nyelve nehezen fordult, de menni tudott.

Budafai arborétumnál, ismét eltévedtünk lementem egy völgybe jelzést keresve, de nem volt.:( Itt utolért a piás, mutatott, hogy balra. Később megint beelőztek Dóriék, többet nem láttuk őket.

11-kor kistolmácsi büfében, Gyula evett egy hot-dogot, újra beért a piás, tejet kért. Azt mondta, hogy rossz a gyomra.:)

Valkonyán turista háznál újra pecsét, zsíros kenyér, Gyula engedett vizet. Kiengedte a csapot rendesen, aki utána jött nem tudott már engedni. Pecsételős bácsika kereste a vízmű számát.:)

Elért bennünk egy piros pólós srác. Csak övtáskája volt, elején egy hosszú sor leddel, amit a haverja bütykölt össze neki. Egy viszonylag nagy, 12 V-os akku hajtotta. Rengeteget beszélt. Nekünk nem tetszett a dzsindzsa, a méteres csalán, sok kidőlt fa stb. Erre azt mondta, hogy Zemplénben sokkal rosszabb a helyzet. Ismerte a csajokat, aki leelőztek, kiderült, hogy NB 1-es túrázók és ők ketten vezetik a bajnokságot. Egyiküket Örsi Annának hívják és megnyert egy 1600 km-es cseh-szlovák túrát “végtelen” szinttel,20 nap 7 óra alatt.(Társát hívják Dórinak.)

http://www.turistamagazin.hu/orsi-anna-sokan-mondjak-hogy-kockaztatok.html

Rengeteg 100 km feletti túrán indultak már. Mikor beszéltünk neki a verseny durva szintjeiről, csak nevetett. Elmondta Mátrán 132 km,6760 szinttel.32 óra szintidővel nagyságrendekkel keményebb.

Jött a messzi susnyásból egy tag, kérdeztem eltévedt-e. De csak hasmenése volt, először túrázásai során. Szívesen cserélt volna vízhólyagomra. Elmondta, hogy több megoldás van vízhólyagra. Fájdalomcsillapítóra esküdözött, mondtam, hogy ha lehet nem eszek gyógyszert. Aztán bevallotta, hogy droghoz is hozzányúlt már, érzi ilyenkor a fájdalmat, de nem érdekli. Itt le is zártuk a beszélgetést…

Sokat villámlott, mivel nem jósoltak esőt, otthon hagytam az esőkabátom. Talán negyed órát esett az eső. Erdőben fel-le, fel-le milliószor sötétben, beugrott egy kép az Ultra c. filmből: Mit is keresek én itt? 🙂

Eszteregnye szőlőhegyen kaptunk pecsétet, innen “bagatell” 20 km volt vissza. Egy túrázó szerint már csak 2 emelkedő lesz vissza. Volt vagy 22… A kb. 70 indulóból ekkor már 12-en feladták. Innentől keveset dumáltunk. Itt megint mentünk kb. 500 métert pluszban.Gyula elég sok ultrán indult, de neki is kemény volt. Megegyeztünk Gyulával, behúzzuk ezt a versenyt, de többet nem indulunk rajta.

Reggel 9-kor értünk be.27 órát voltunk talpon, nem aludtunk egy percet sem. Nekem eddig ez volt a leghosszabb, legkeményebb kihívásom, örülök, hogy túl vagyok rajta.

Hogy miért keletkezett 6 nagyobb méretű hólyag a lábamon?

1. Asics GT 2000 cipőben futottam, amiben előtte legfeljebb 10 alkalommal használtam, egyszer terepen 32 km-t nyomattam.

2.Csak az ujjak közé + ahol a régebbi cipőim néha feltörték tettem vazelint. Lehet lanolint kellet volna használnom, vagy az egész lábfejet vékonyan bekenni

Aki kipróbálná magát ultra túrán, az az 1000 Ft-os nevezési díjért cserében sok élménnyel lehet gazdagabb. 🙂

Köszönet mindenkinek aki segített ,főként Rudinak, aki minden kérdésemre válaszolt. Gyulának, hogy “hólyagos” tempóban is végig jött velem, és annak aki végigolvasta, üdv: Andor Jocó

15. Csatafutás Szentgotthárd

Standard

 

2017.07.29-én az egyesületből hárman (Móni, Roli és Umberto) vettünk részt a versenyen, Korpa Roli iramfutójaként teljesítette a 9,5 km-es távot. Évről évre többen is szeretünk ide visszajárni, hiszen nagyon jól megszervezett, hangulatos kis verseny, aminek a táv felénél kezdődő 1,5 km hosszú, 91 m szintemelkedés adja meg igazán a szépségét. Roli mértani pontossággal teljesítette a kítűzött célt, szinte másodpercre pontosan 38 perc alatt ért be, amivel korosztályában az első helyet érte el. Az idei versenynek Umberto nagy várakozással nézett elébe, hiszen ő pontosan 2 évvel ezelőtt itt futotta élete első versenyét és nagy kérdés volt, hogy szögre akassza-e a cipőit, vagy azért van látszata a rengeteg edzésnek. 😉 Az alábbi linken olvashatjátok azt a blogbejegyzését, amiből mindez kiderül… 😉
Csatafutás 2.0 – a 13. versenyemről

A képen Móni szalad a cél felé, 50:35 perces idejével ő is nagyon elégedett volt 🙂

Roli a dobogón

 

ULTRABALATON 2017

Standard

Három csapattal vettünk részt az idei Ultrabalatonon.

Eredmények:

ZASZ SE III.
kategória helyezés (6-12 fős férfi csapat): 16.
Abszolút helyezés: 39.
Versenyidő: 17:44:06

Célban a ZASZ SE III. csapata

Csapat tagjai: Mézes Tibor Sólyom, Kovács Imola, Lőrincz Endre, Szittár Rudolf, Szakonyi István, Pezzetta Umberto, Sótonyi Ingrid, Vaski Mónika

 

ZASZ SE II.
kategória helyezés (6-12 fős férfi csapat): 36.
Abszolút helyezés: 86.
Versenyidő: 18:31:48

Célban a ZASZ SE II. csapata

Csapat tagjai: Járfás Gyula, Vági Katalin, Dr. Keszei András, Keszei Krisztina, Andor József, Paál Szabolcs, Sipos Tímea

 

ZASZ SE I.
kategória helyezés (6-12 fős férfi csapat): 46.
Abszolút helyezés: 120.
Versenyidő: 19:03:05

Célban a ZASZ SE I. csapata

Csapat tagjai: Cseh Andrea, Käsz Ferenc, Bölecz Zoltán, Németh János, Farkas Károly, Völler Ferenc, Kálmán Marietta

 

Közös csoportkép a célbaérkezés után

Az egyesület leggyorsabb csapata

Pezzetta Umberto beszámolója a versenyről:

http://futokwazze.blogspot.hu/2017/05/ub-2017-elso-resz.html

http://futokwazze.blogspot.hu/2017/05/ub-2017-masodik-resz-megcsinaltuk.html

Jótékonysági futás a koraszülöttekért

Image

Másodszor is célba érünk! – Képes beszámoló, eredmények

A képen balról jobbra: Sótonyi Ingrid, Németh Lilla, Szakonyi István, Korpics Attila, Vaski Mónika, Vincze Viktória, Járfás Gyula

A ZASZ SE egyik váltója összesítésben a második helyen végzett. Gyula természetesen egyéniben futotta végig a távot.

A képen balról jobbra: Sótonyi Ingrid, Szakonyi István, Németh Lilla, Korpics Attila, Vaski Mónika

A befutó 🙂

A képen hátsó sor, balról jobbra: Cseh Andrea, Németh János, Völler Ferenc. Középen: Perger Valéria, Andor József, Keszei Krisztina, Dr. Keszei András. Elöl: Kocsmár Tamás, Járfás Gyula, Büki Tivadar.

ZASZOSOK a célban Keszthely főterén, köztük a ZASZ Trió váltó

Hátul: Szakonyi István, Sótonyi Ingrid, Németh Lilla. Elöl: Vaski Mónika, Korpics Attila. A képről hiányzik: Vincze Viktória

Második helyen az egyesület egyik váltója

Eredmények:

Abszolút összesített lista

Abszolút részidős lista

Kategória összesített lista

Kategória részidős lista

Versenybeszámoló a teskándi félmaratonról

Standard

Andor Jocó írása az április 30-án megrendezett versenyről

Vasárnapi közös edzés után, hétfőn és kedden reggel 22 km-t futottam 5:30 átlaggal, majd szerdán 10 km-en sikerült 5 perc alatti átlagot futnom, idén először. Meg is fájdult a jobb térdem, amit szombati bringázással próbáltam orvosolni. Verseny napján reggel 3 fokot mutatott a hőmérő. Rövidnadrág-pólóban indultunk Járfás Gyulával, de mivel elbeszélgettük az időt középmezőnyből kezdtünk. Egyszerre indították az 5,10 és 21 km-t, fogalmam sem volt, hogy hányan vannak előttem.1:45-ös alatti időről álmodtam. Gyulával próbáltam menni pár km-t de lemaradtam. Egy helyet mindjárt javítottam, mikor láttam, hogy Németh Gábor visszafordul 5 km-nél.:) Az első meglepi a csébi fordulónál ért, amikor egy jó ismerősöm Tóth Ricsi jött velem szemben suhogósban elsőként fordulva, aki kiabálta, hogy húzzál bele, mindjárt utolérsz. 🙂 Majd Gyucci és Paál Szabi. Fél banánt ettem meg és egy pohár vízzel letoltam. 14 km-nél és utána többször volt erősebb fájdalmam a jobb combom hátsó részében. Végig a nyakamon volt Vincze János aki a 15 km-es frissítőnél megállt, mire én kis tempóváltással próbáltam eltávolodni tőle. Végig előttem futott Szabi, aki kb. 16 km-nél intett, hogy menjek el mellette, nem bírják a lábai. 19 km környékén lüktetett a fejem bal oldala, egy arasznyit visszavettem, kb. 100 m-re jött mögöttem Jani. Én úgy számoltam, hogy 3.vagyok, mikor beértem, Sólyom mondta második lettem. Ekkor esett le, hogy Ricsi nem versenyzett hála az égnek…:) A nap sokat sütött, jó futóidő volt. 1:38 lett az időm, ami 4:40-es átlagot jelent. Örültem mint majom a biciklinek.:)

Járfás Gyula ideje1:30:38

24 órás dióhéjban…

Standard
Büki Tivadar beszámolója a sárvári 24 órás versenyről
A számok dióhéjban: 24 óra alatt 221,715 km-t​ sikerült letrappolni, ezzel összetettben a második, a korosztályomban pedig az első helyet sikerült elbitorolni.
(Csécsei Zoli futott csak többet, de szerintem az nem szégyen…)
Sajnos nem tudtam, pontosan hogyan értékelik az OB eredményeket, illetve kishitű voltam, nem gondoltam, hogy egy ilyen hobbifutó a nagymenő magyar ultrákkal összemérhető, így a nyílt versenyre neveztem.
A huszadik óránál derült ki, hogy Zolinak nem sikerült meghosszabbítani a versenyengedélyét, így ő is a nyílton jön. Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy az OB nyertes Zahorán Jani két kilométerrel kevesebb eredménnyel nyert, mint az enyém… 🙂
Szóval ha jó helyre nevezek, ma ZASZ országos bajnok lett volna…
Az eredményhirdetésen nem is tudtam, sírjak, vagy örüljek…

Pályabefutás – Készülve a koraszülött futásra

Standard

Négy ZASZ futó pályabejárást tartott a napokban. Lőrinc Endre, Szittár Rudi, Járfás Gyula és e beszámoló szerzője, Andor József.

Első ultrám.:)
2017 május 5-én esőben futottam le a falumúzeumig.
Ezen a 2 km-es szakaszon több esőt kaptam,mint később egész nap.
Parkolóban várt már Lőrinc Endre,Szittár Rudi.Kicsit megcsúszva jött Járfás Gyuszi is.10 órakor pár fotó,drón videó után ki nem találjátok mit csináltunk…szaladtunk laza tempóban:)
Érintettük csácsi iskolát,csácsi kápolnát,majd egy karos kúthoz értünk ahol frissítettünk.Itt 11.5 km-nél jártunk.
Sajnos egy erdei szakaszon leszedték a “szívesmacis” pályajelzéseket.
Ezen részen átfutott egy szarvascsorda mögöttünk-lehet ők verték le? 🙂
Következő nagyobb megállónk 30 km-nél,a kallósdi körtemplomnál volt.
Endrével készítettek egy rövid bemutatófilmet,majd a golfpálya felé vettük az irányt.(39 km)
Nemesbükön a híd alól újra felröppent a drón.(45 km)
Hévízi tófürdőnél(54 km) már elég fáradtak voltunk,jól esett volna egy kis áztatás a tóban.:)
71-es út kereszteződésénél Dávid Attila várt bennünk frissítővel,itt lekerültek a futózsákok.
Kb 59,5 km-nél értünk Keszthely főterére.
Szép helyek,jó kilátás,remek hangulat,segítette célunkat..Garmin szerint 1140 m szintet hagytunk magunk mögött.
Hazajutásunkról az új Honda Civic gondoskodott,Dávid Attilával a kormánynál.
Jó arcokkal futni,mindig nagy élmény.Köszönet mindenkinek aki segített,hogy sikerüljön!
Andor József

 

30 kilométer futás Hári Gyulára emlékezve

Standard

Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal ezelőtt, szerdán, március 15-én, nem csak a forradalomra emlékezve, futottam szintén harmincat, tehát a két hosszútáv között két nap pihenő volt csak. (ilyet sem csináltam még, végül is a tervem az volt, hogy a heti edzés adagom most nem négy futással teljesítem, hanem csak kettővel 😉 A szerdai futás, nagyon kifárasztott, két nap után is éreztem a vádlimban. Aggódtam, hogy nem hátráltat-e a novai futásban, de szerencsére minden rendben volt.

Gábor is aláírja a fehér szalagot

Szóval enyhe izgalommal és némi aggódalommal futottam Gábor után, aztán később már előtte, a tempót tartva….

Olvasd és további képek az eseményről Umberto blogjában

LEPKE 40 túrafutás – élménybeszámoló

Standard
A képen balról jobbra: Járfás Gyula, Lőrincz Endre, Andor József, Szittár Rudolf, Dávid Attila (további képek az egyesület Facebook oldalán találhatók)

Lepke túrát minden évben március közepén tartják és mondhatom, szinte már hagyomány, hogy a csapatunk túrafutó részlege részt vesz rajta.
A több évre visszamenő emlékezetem szerint – mint nagypapa már ugye ez így mondható – mindenféle időjárási viszonyok között teljesítettük. Volt hogy hóban, volt eső de még olyan meleg is, hogy a túra utolsó szakaszán a vizünkből is kifogytunk.
Most mondhatom optimálisan alakult az időjárás ma, bár nem erre számítottunk.  Eső elkerült, igaz a nap se sütött ki de így nem volt melegünk annyira – azért izzadni izzadtunk így is.
Reggel 8.00 órakor volt megbeszélve a találkozó nálunk, sajnos csak az alapcsapat érkezett meg, Futrinkákra is számítottunk de aztán nem jöttek, illetve ZASZ-os kollégákat is elrettentette az eső ígérete vagy egyéb programjaik.
8 óra körül öten kocogtunk le a rajthoz (vasútállomáshoz). Gyors regisztráció után már indulhattunk is. Piros jelzésen indultunk a hegyek felé, az  első ellenőrzőpontig szinte folyamatosan emelkedik a terep. Túrafutásban egyeztünk meg, de azért az első km-en felfelé is kocogtunk. Az ötös fogat (Rudi, Attila, Gyula és Jocó mint újonc ebben a szerepben és jómagam) kellemes beszélgetős tempóban haladt mikor szemből a tetőn pár száz méterre szintén 5 fős csapat futott szembe csak ezeken sok volt a szőr. Kisebb vaddisznó csorda túrázott a rengetegbe. Nem sokára elértük a Berzsenyi kilátót, pecsételés, Jocó még felmászott a kilátást megcsodálni aztán indultunk tovább. Sárga jelzést követve Büdös kút felé. Ez a szakasz nem egy nehéz rész kisebb emelkedők vannak de jól futható és nagyon szép. Büdös kútnál pecsét beszerzése után, kicsit frissítettünk ki zsíros kenyérrel, ki csak egy kis teával. Innen szét válik a 25-ös és a hosszabb táv útvonala mi a piros jelzés után át váltottunk a sárga jelre és meg kezdtük ereszkedésünket a Bélap völgyi ponthoz. Itt is egy ellenőrzőpont volt és ezután egy dombocska legyűrése után 2-2,5 km után megérkeztünk a szép kilátó büfésorához ahol ismételten pecsételtettünk. Elnosztalgiáztunk azon, hogy volt olyan mikor nyitva volt az egyik büfé és egy sört meg tudtunk inni, de sajnos erre most nem volt lehetőségünk. Irány tovább Pap hegyre. a távolság nem nagy kb. 1 km, de elég meredek a szakasz a futást mellőztük és szépen komótosan felkaptattunk a tetőre ahol na mi volt? – naná hogy kilátó és Józsink ismételten meghódította addig mi a pontőrökkel diskuráltunk és a járandóságunkat fogyasztottuk el (egy Balaton szeletet). Miután futótársunk is lemászott a kilátóról tovább haladtunk. A következő szakasz nagyon szép de helyenként elég meredeken emelkedik így a futást a sétával váltogatva törtünk a célunk felé. Vékonycseri ellenőrzőpontnál ismételten a 25 km-esekkel együtt megy az útvonal. Itt Rudi ismeretsége révén a srácok extra frissítést kaptak pálinka formájában. Nehezen de tovább indultunk a Szent-Miklós forráshoz. Ez egy viszonylag könnyebb szakasz egyenes illetve enyhe lejtővel. A forrásnál ismételten pecsételtünk és mivel szépen jött a víz így a forrás-vízből frissítettünk.
Továbbiakban rövid emelkedőn kaptattunk fel, majd hosszabb enyhe emelkedő következett. A kutya síroknál pár fotó erejéig megpihentünk, majd viszonylag egyenes szakasz következett Büdös kútig. Mivel már út közben is több helyen csemegéztünk a medve hagymából most az ellenőrzőpont előtt szedtünk  még hogy a kenyerünket a frissítő ponton azzal is megízesítsük. Hamar elértük Büdös kutat és itt kicsit hosszabban elidőztünk. Miután mindenki belakmározott a zsíros kenyérből tovább indultunk. Itt sem volt nagy távolság a két ellenőrzőpont között gyenge 700 m, de szintén végig emelkedik. A rövid táv okán futottunk felfelé is. Kilátó itt is van, és igen Józsink ismételten a tetejére hágott. Sikerült leimádkoznunk így indultunk tovább. A következő szakasz hosszabb és lefelé halad, de azért kisebb hullámok vannak benne, de kényelmesen futható és mi így is tettünk. Csereze hegyen egy felszámolt kavicsbánya tetején volt a következő ellenőrzőpont. Itt a srácoknak volt egy kis boruk, de mivel nekik még egy darabig kint kell maradniuk így a szíves kínálás ellenére szomjasan haladtunk tova. Az útunk Levezetett Vonyarcra majd kivételesen egy kis aszfaltos szakaszon értük el a Szent Mihály dombot, aminek a tetejére felkapaszkodva tudtunk pecsételni. Itt Attila javaslatára rövidebb pihenőt tartottunk, de mielőtt teljesen kihűltek volna az izmaink, az utolsó emelkedő felé vettük utunkat. Ismételten aszfaltos szakaszon közelítettük meg a Vas hegyet majd erős kaptatón lehetett elérni a pecsételő helyet. Az utolsó emelkedőt már rövidebb séta kivételével kocogva gyűrtük le. A pontőr lányokkal közös fotózás után még a kilátóhoz oda futottunk csak hogy ne maradjon ki. Józsi ezt már kihagyta, úgy látszik megunta a lépcsőmászást. Innen már csak lefelé kellett gurulnunk a cél felé ami szintén a vasútállomáson volt.
Kellemesen elfáradtunk, a jelvény és oklevél átvétele után szép kényelmesen fel sétáltunk hozzánk. Itt már reggel óta várt minket a frissítés iszogatva-eszegetve elevenítettük fel az út mozzanatait. Közben az eső is elkezdett esni, jókor, bár sok nem esett.
Összesítve 38 km-t 1100 m szintemelkedéssel hagytunk magunk mögött, a nettó időnk 4 óra 5 perc volt, állás idővel együtt 4 óra 50 percet volt szerencsék eltölteni. Szervezésre nem lehet panasz, útvonal jelzéseket nemigen figyeltük, mivel szinte bekötött szemmel végig tudnánk menni rajta. Egy szó, mint száz, jó volt, meleg szívvel tudom ajánlani, máskor többen gyertek a következő ilyen alkalomra, hiszen jó állóképességet ad, és mivel nem verseny, így szépen meg várunk mindig mindenkit (vagy ti vártok meg minket öregeket).

Lőrincz Endre