Versenybeszámoló a teskándi félmaratonról

Általános

Andor Jocó írása az április 30-án megrendezett versenyről

Vasárnapi közös edzés után, hétfőn és kedden reggel 22 km-t futottam 5:30 átlaggal, majd szerdán 10 km-en sikerült 5 perc alatti átlagot futnom, idén először. Meg is fájdult a jobb térdem, amit szombati bringázással próbáltam orvosolni. Verseny napján reggel 3 fokot mutatott a hőmérő. Rövidnadrág-pólóban indultunk Járfás Gyulával, de mivel elbeszélgettük az időt középmezőnyből kezdtünk. Egyszerre indították az 5,10 és 21 km-t, fogalmam sem volt, hogy hányan vannak előttem.1:45-ös alatti időről álmodtam. Gyulával próbáltam menni pár km-t de lemaradtam. Egy helyet mindjárt javítottam, mikor láttam, hogy Németh Gábor visszafordul 5 km-nél.:) Az első meglepi a csébi fordulónál ért, amikor egy jó ismerősöm Tóth Ricsi jött velem szemben suhogósban elsőként fordulva, aki kiabálta, hogy húzzál bele, mindjárt utolérsz. 🙂 Majd Gyucci és Paál Szabi. Fél banánt ettem meg és egy pohár vízzel letoltam. 14 km-nél és utána többször volt erősebb fájdalmam a jobb combom hátsó részében. Végig a nyakamon volt Vincze János aki a 15 km-es frissítőnél megállt, mire én kis tempóváltással próbáltam eltávolodni tőle. Végig előttem futott Szabi, aki kb. 16 km-nél intett, hogy menjek el mellette, nem bírják a lábai. 19 km környékén lüktetett a fejem bal oldala, egy arasznyit visszavettem, kb. 100 m-re jött mögöttem Jani. Én úgy számoltam, hogy 3.vagyok, mikor beértem, Sólyom mondta második lettem. Ekkor esett le, hogy Ricsi nem versenyzett hála az égnek…:) A nap sokat sütött, jó futóidő volt. 1:38 lett az időm, ami 4:40-es átlagot jelent. Örültem mint majom a biciklinek.:)

Járfás Gyula ideje1:30:38

24 órás dióhéjban…

Általános
Büki Tivadar beszámolója a sárvári 24 órás versenyről
A számok dióhéjban: 24 óra alatt 221,715 km-t​ sikerült letrappolni, ezzel összetettben a második, a korosztályomban pedig az első helyet sikerült elbitorolni.
(Csécsei Zoli futott csak többet, de szerintem az nem szégyen…)
Sajnos nem tudtam, pontosan hogyan értékelik az OB eredményeket, illetve kishitű voltam, nem gondoltam, hogy egy ilyen hobbifutó a nagymenő magyar ultrákkal összemérhető, így a nyílt versenyre neveztem.
A huszadik óránál derült ki, hogy Zolinak nem sikerült meghosszabbítani a versenyengedélyét, így ő is a nyílton jön. Így az a faramuci helyzet alakult ki, hogy az OB nyertes Zahorán Jani két kilométerrel kevesebb eredménnyel nyert, mint az enyém… 🙂
Szóval ha jó helyre nevezek, ma ZASZ országos bajnok lett volna…
Az eredményhirdetésen nem is tudtam, sírjak, vagy örüljek…

Pályabefutás – Készülve a koraszülött futásra

Általános

Négy ZASZ futó pályabejárást tartott a napokban. Lőrinc Endre, Szittár Rudi, Járfás Gyula és e beszámoló szerzője, Andor József.

Első ultrám.:)
2017 május 5-én esőben futottam le a falumúzeumig.
Ezen a 2 km-es szakaszon több esőt kaptam,mint később egész nap.
Parkolóban várt már Lőrinc Endre,Szittár Rudi.Kicsit megcsúszva jött Járfás Gyuszi is.10 órakor pár fotó,drón videó után ki nem találjátok mit csináltunk…szaladtunk laza tempóban:)
Érintettük csácsi iskolát,csácsi kápolnát,majd egy karos kúthoz értünk ahol frissítettünk.Itt 11.5 km-nél jártunk.
Sajnos egy erdei szakaszon leszedték a “szívesmacis” pályajelzéseket.
Ezen részen átfutott egy szarvascsorda mögöttünk-lehet ők verték le? 🙂
Következő nagyobb megállónk 30 km-nél,a kallósdi körtemplomnál volt.
Endrével készítettek egy rövid bemutatófilmet,majd a golfpálya felé vettük az irányt.(39 km)
Nemesbükön a híd alól újra felröppent a drón.(45 km)
Hévízi tófürdőnél(54 km) már elég fáradtak voltunk,jól esett volna egy kis áztatás a tóban.:)
71-es út kereszteződésénél Dávid Attila várt bennünk frissítővel,itt lekerültek a futózsákok.
Kb 59,5 km-nél értünk Keszthely főterére.
Szép helyek,jó kilátás,remek hangulat,segítette célunkat..Garmin szerint 1140 m szintet hagytunk magunk mögött.
Hazajutásunkról az új Honda Civic gondoskodott,Dávid Attilával a kormánynál.
Jó arcokkal futni,mindig nagy élmény.Köszönet mindenkinek aki segített,hogy sikerüljön!
Andor József

 

30 kilométer futás Hári Gyulára emlékezve

Általános

Hári Gyula, Zala megye első ultrafutója, aki dobogós volt a Spartathlonon, Nován született. Hatvan éves lenne. Születésnapja alkalmából emlékfutást szervezett Bérces Edit, ultrafutó, világbajnok.
A program úgy alakult, hogy péntek este egy fórumot tartottunk, ahol találkoztam néhány sok (nagyon sok) kilométeres ultrafutóval, akik megosztották Hári Gyulával kapcsolatos emlékeiket az érdeklődőknek.
Másnap, 18-án, szombat délben a novai temetőben tartottunk egy pár perces emlékezést. Sok futó aláírásával díszített fehér szalagot helyeztünk el a sírján.

Sergyán Gábor és jómagam fél kilenckor indultunk útnak szombat reggel, Zalaegerszegről, hogy aztán harminc kilométert megfutva érkezzünk szülőfalumba, Novára. (Pali bácsi, akinek a lábában 256 ezer kilométer van már és 78 éves) korábban indult, tekintettel a lassabb tempójára.
Enyhe izgalommal szedtem a lábam, hisz a harminc kilométer azért mégis csak harminc kilométer. Nem beszélve arról, hogy három nappal ezelőtt, szerdán, március 15-én, nem csak a forradalomra emlékezve, futottam szintén harmincat, tehát a két hosszútáv között két nap pihenő volt csak. (ilyet sem csináltam még, végül is a tervem az volt, hogy a heti edzés adagom most nem négy futással teljesítem, hanem csak kettővel 😉 A szerdai futás, nagyon kifárasztott, két nap után is éreztem a vádlimban. Aggódtam, hogy nem hátráltat-e a novai futásban, de szerencsére minden rendben volt.

Gábor is aláírja a fehér szalagot

Szóval enyhe izgalommal és némi aggódalommal futottam Gábor után, aztán később már előtte, a tempót tartva….

Olvasd és további képek az eseményről Umberto blogjában

LEPKE 40 túrafutás – élménybeszámoló

Általános
A képen balról jobbra: Járfás Gyula, Lőrincz Endre, Andor József, Szittár Rudolf, Dávid Attila (további képek az egyesület Facebook oldalán találhatók)

Lepke túrát minden évben március közepén tartják és mondhatom, szinte már hagyomány, hogy a csapatunk túrafutó részlege részt vesz rajta.
A több évre visszamenő emlékezetem szerint – mint nagypapa már ugye ez így mondható – mindenféle időjárási viszonyok között teljesítettük. Volt hogy hóban, volt eső de még olyan meleg is, hogy a túra utolsó szakaszán a vizünkből is kifogytunk.
Most mondhatom optimálisan alakult az időjárás ma, bár nem erre számítottunk.  Eső elkerült, igaz a nap se sütött ki de így nem volt melegünk annyira – azért izzadni izzadtunk így is.
Reggel 8.00 órakor volt megbeszélve a találkozó nálunk, sajnos csak az alapcsapat érkezett meg, Futrinkákra is számítottunk de aztán nem jöttek, illetve ZASZ-os kollégákat is elrettentette az eső ígérete vagy egyéb programjaik.
8 óra körül öten kocogtunk le a rajthoz (vasútállomáshoz). Gyors regisztráció után már indulhattunk is. Piros jelzésen indultunk a hegyek felé, az  első ellenőrzőpontig szinte folyamatosan emelkedik a terep. Túrafutásban egyeztünk meg, de azért az első km-en felfelé is kocogtunk. Az ötös fogat (Rudi, Attila, Gyula és Jocó mint újonc ebben a szerepben és jómagam) kellemes beszélgetős tempóban haladt mikor szemből a tetőn pár száz méterre szintén 5 fős csapat futott szembe csak ezeken sok volt a szőr. Kisebb vaddisznó csorda túrázott a rengetegbe. Nem sokára elértük a Berzsenyi kilátót, pecsételés, Jocó még felmászott a kilátást megcsodálni aztán indultunk tovább. Sárga jelzést követve Büdös kút felé. Ez a szakasz nem egy nehéz rész kisebb emelkedők vannak de jól futható és nagyon szép. Büdös kútnál pecsét beszerzése után, kicsit frissítettünk ki zsíros kenyérrel, ki csak egy kis teával. Innen szét válik a 25-ös és a hosszabb táv útvonala mi a piros jelzés után át váltottunk a sárga jelre és meg kezdtük ereszkedésünket a Bélap völgyi ponthoz. Itt is egy ellenőrzőpont volt és ezután egy dombocska legyűrése után 2-2,5 km után megérkeztünk a szép kilátó büfésorához ahol ismételten pecsételtettünk. Elnosztalgiáztunk azon, hogy volt olyan mikor nyitva volt az egyik büfé és egy sört meg tudtunk inni, de sajnos erre most nem volt lehetőségünk. Irány tovább Pap hegyre. a távolság nem nagy kb. 1 km, de elég meredek a szakasz a futást mellőztük és szépen komótosan felkaptattunk a tetőre ahol na mi volt? – naná hogy kilátó és Józsink ismételten meghódította addig mi a pontőrökkel diskuráltunk és a járandóságunkat fogyasztottuk el (egy Balaton szeletet). Miután futótársunk is lemászott a kilátóról tovább haladtunk. A következő szakasz nagyon szép de helyenként elég meredeken emelkedik így a futást a sétával váltogatva törtünk a célunk felé. Vékonycseri ellenőrzőpontnál ismételten a 25 km-esekkel együtt megy az útvonal. Itt Rudi ismeretsége révén a srácok extra frissítést kaptak pálinka formájában. Nehezen de tovább indultunk a Szent-Miklós forráshoz. Ez egy viszonylag könnyebb szakasz egyenes illetve enyhe lejtővel. A forrásnál ismételten pecsételtünk és mivel szépen jött a víz így a forrás-vízből frissítettünk.
Továbbiakban rövid emelkedőn kaptattunk fel, majd hosszabb enyhe emelkedő következett. A kutya síroknál pár fotó erejéig megpihentünk, majd viszonylag egyenes szakasz következett Büdös kútig. Mivel már út közben is több helyen csemegéztünk a medve hagymából most az ellenőrzőpont előtt szedtünk  még hogy a kenyerünket a frissítő ponton azzal is megízesítsük. Hamar elértük Büdös kutat és itt kicsit hosszabban elidőztünk. Miután mindenki belakmározott a zsíros kenyérből tovább indultunk. Itt sem volt nagy távolság a két ellenőrzőpont között gyenge 700 m, de szintén végig emelkedik. A rövid táv okán futottunk felfelé is. Kilátó itt is van, és igen Józsink ismételten a tetejére hágott. Sikerült leimádkoznunk így indultunk tovább. A következő szakasz hosszabb és lefelé halad, de azért kisebb hullámok vannak benne, de kényelmesen futható és mi így is tettünk. Csereze hegyen egy felszámolt kavicsbánya tetején volt a következő ellenőrzőpont. Itt a srácoknak volt egy kis boruk, de mivel nekik még egy darabig kint kell maradniuk így a szíves kínálás ellenére szomjasan haladtunk tova. Az útunk Levezetett Vonyarcra majd kivételesen egy kis aszfaltos szakaszon értük el a Szent Mihály dombot, aminek a tetejére felkapaszkodva tudtunk pecsételni. Itt Attila javaslatára rövidebb pihenőt tartottunk, de mielőtt teljesen kihűltek volna az izmaink, az utolsó emelkedő felé vettük utunkat. Ismételten aszfaltos szakaszon közelítettük meg a Vas hegyet majd erős kaptatón lehetett elérni a pecsételő helyet. Az utolsó emelkedőt már rövidebb séta kivételével kocogva gyűrtük le. A pontőr lányokkal közös fotózás után még a kilátóhoz oda futottunk csak hogy ne maradjon ki. Józsi ezt már kihagyta, úgy látszik megunta a lépcsőmászást. Innen már csak lefelé kellett gurulnunk a cél felé ami szintén a vasútállomáson volt.
Kellemesen elfáradtunk, a jelvény és oklevél átvétele után szép kényelmesen fel sétáltunk hozzánk. Itt már reggel óta várt minket a frissítés iszogatva-eszegetve elevenítettük fel az út mozzanatait. Közben az eső is elkezdett esni, jókor, bár sok nem esett.
Összesítve 38 km-t 1100 m szintemelkedéssel hagytunk magunk mögött, a nettó időnk 4 óra 5 perc volt, állás idővel együtt 4 óra 50 percet volt szerencsék eltölteni. Szervezésre nem lehet panasz, útvonal jelzéseket nemigen figyeltük, mivel szinte bekötött szemmel végig tudnánk menni rajta. Egy szó, mint száz, jó volt, meleg szívvel tudom ajánlani, máskor többen gyertek a következő ilyen alkalomra, hiszen jó állóképességet ad, és mivel nem verseny, így szépen meg várunk mindig mindenkit (vagy ti vártok meg minket öregeket).

Lőrincz Endre

Göcsej Galopp 2017

Általános

Szerintem minden futótársunk izgalommal várta a Göcsej Galopp túra és terepfutóverseny időpontját. A régebbiek azért, mert olyan élményeik vannak a korábbi versenyekről, hogy “kihagyhatatlan” futásnak számit náluk. Az újak, pedig azért, mert jókat hallottak már a régiektől 😉

Szóval a csapatunk úgy döntött, hogy a vasárnapi közös edzést túrafutásra váltja március ötödikén, vasárnap. (hogy ki futott a sportcentrumból? nem tudni… futott valaki?)
Tizenegyen, +Csili a kutya (Imola) jöttünk össze Káváson, mindenki eljött, aki jelezte, hogy részt kíván venni a kiránduláson. (Mónika hiányzott mindenkinek nagyon 🙂 ő kisebb sérülés miatt volt kénytelen kihagyni a futást.

A Kustánszegi tó partján

33 kilométeres távra neveztünk, nem futóként, hanem túrázóként, mert nem akartunk versenyezni.
Fél tíz körül indultunk útnak, nyugiban, beszélgetős túra üzemmódban. Ennek megfelelően nem siettünk, hatos körüli tempóban futottunk, inkább lassabban, bevárós és beszélgetős, laza menet volt ez.

Németfalu után…

Az útvonal: Kávás, Kustánszeg, Németfalu, Böde, Kávás volt. Pár méter aszfaltos út érintésével. Szinte végíg ösvényeken, erdőben, járt és járatlan utakon futottunk, néhány emelkedővel is megküzdve.
Szerencsére az időjárás is kegyes volt hozzánk, nem esett az eső, sőt napokkal a verseny előtt sem, így a legendás sártengerekkel sem találkoztunk 😉 A nap sem sütött ki, úgy, hogy kellemes, tíz fok körüli időben túráztunk, néha sétáltunk, ahogy éppen jólesett.

Így az eredményünk: 31 km – 4 óra öt és tizenöt perc körül lett.

(Pezzetta Umberto)

Képek:

Kustánszeg előtt…

Kávás után…

Valahol útközben

A bödei emlkedőt kezdjük meg….

Aztán a nyújtás… az ablakban Csilivel

A fotókat Andor József és Pezzetta Umberto készítette
Köszönjük Sólyomnak a szervezést és a túraélményt!