Hosszú az út 2.0

Általános

Ott hagytam abba hogy Desada tó kerülés kétszer (28km), és hogy bizakodó vagyok, akármennyire is nehéz ebben a mindannyiunk számára őrült időszakban. Említettem ott, hogy erre az évre a Budapest Maratont szántam fő versenynek. Felvázolnám, mi történt azóta.

Bódis Tamás edzőtábora

A nyári szünetet igyekeztem minél hasznosabban tölteni. Minden nap szerettem volna annak érdekében tenni, hogy jól sikerüljön idén a maraton. Néha a szociális közösségi oldalakon elfecsérelt időnek is tud haszna lenni. Egyik nap egy véletlen folyamán megláttam, hogy Bódis Tamás edzőtábort tart. Pont úgy volt, hogy el tudtam menni. Edzőm (Gábor) is jó ötletnek tartotta, így felültem a buszra és elmentem. Az ország másik végén volt a tábor, Tomi szülőfalujában, egy Hangony nevű településen. Szerintem nem kell bemutatni Tomit, a világ egyik talán legjobb ultrafutóját. Ennek ellenére egy rendkívül szerény közvetlen Embert ismertem meg benne.

Bódis Tamással a hangonyi edzőtáborban

Pestig mentem busszal, előtte nap felhívott, hogy szívesen elvisz Pestről autóval közvetlenül a tábor helyszínére. Tomi taxis is volt, mielőtt az edzősködésbe belefogott. Az akkori szolgálati autóját használja most személyautónak, így egy taxinak kinéző autóval utaztunk Hangonyba. Amikor beszálltam az autóba, rámnézett, és bemutatkozás helyett ez volt az első mondata: Te 70 kg vagy és 5:00 perces kilométereket szoktál leginkább futni. Kérdeztem ezt honnan tudja, a válasz az volt hogy ránézésre 😄.

A táborban jó kis csapat gyűlt össze, a szobatársam például három órán belüli maratonra készült úgy, hogy egy éve se fut. (2:51 lett neki). Délelőttönként laza terepfutás volt a program, bár a több mint 30 fokban nem volt annyira laza. Meg sok olyan helyre vitt minket Tamás, ahol gyalogolni se volt egyszerű. Első nap még mondta, hogy az erdőben lesznek segítők, akik a tempóról fognak gondoskodni. Szerintem mindenki azt hitte, hogy hívott  sztárvendégeket, de mint kiderült a poloskákról volt szó. Délután pedig futóiskola volt a fő program, ahol mindenkiből “tökéletes” futóformát próbált kihozni.

Ezenkívül tartott szakmai előadásokat az edzéseiről, a vegán táplálkozásáról stb. Egyik nap Maráz Zsuzsanna is velünk tartott. Az utolsó nap az volt az egyik feladat, hogy futással kapcsolatos céljainkat fogalmazzuk meg magunkban, magunknak. Sok sikert kívántunk egymásnak. Szerintem a tábor minden résztvevője sok erőt merített ebből az utolsó ülésből.

Pápa Félmaraton

A felkészülés következő állomása a Pápa Félmaraton volt augusztus 16-án. Még javában tombol a nyár, bár a fesztiválok idén kevésbé. Ehelyett folytatódnak az edzések. Július eleje óta töretlenül heti kétszer járok erősítő edzésre már, valamint továbbra is sokat ad a heti masszázs.  A Pápa félmaraton célja egy picit pörgősebb tempó volt a Deseda után. Az időjáráselőrejelzés alapján ez tökéletesen kivitelezhető volt. Jó időt is fogtunk ki, szemerkélő esőben futhattunk, olyan 18 fok lehetett, ami a nyári kánikula után felüdülés volt. Alapos bemelegítő kocogást kért tőlem Gábor előző nap és a verseny előtt is. A versenyre fokozó féle futást írt, 5:20-as kezdéssel, 4:55-ös hajrával úgy, hogy minden 5. kilométernél emeljem a tempót. Többnyire sikerült is ez, 5:07 átlaggal, 1:46:01 idővel értem célba.

Ekkor még a tervezett maratoni tempó 5:20 körül volt, így teljesen meg voltam elégedve ezzel az eredménnyel. Jól működött a frissítés, amit a Desedan és azóta a hosszabb edzéseken is gyakoroltam: 20 percenként víz, óránként a jó öreg SIS zselé. Jól bevált az új futóövem, amit az edzőtáborban láttam az egyik lányon. Ez az első olyan öv, ami nem zavar, nem lafog, nem dörzsöl ki. Kényelmesen tudom benne cipelni a frissítésemet. Sokat tud az edzéseken is segíteni egy ilyen apróság. És ami a leglényegesebb: jól esett  végig a futás, nem volt semmi holtpont.

Kis-Balaton kör

Véget ért a nyár, kinyitottak az iskolák,  picit bizarr körülmények között,de vissza lehetett térni a valós iskolai életbe. Az ember próbál kiigazodni azon, ami a nagyvilágban történik. Próbálja megérteni, próbál tervezni, próbál vigyázni magára és környezetére. De ahogy Scott Jurek könyvében is olvasható: ” Csak tedd a dolgod, és kész.” A versenyeket sorban mondják le, fel voltam készülve rá, hogy Budapest Maraton se lesz, ahogy azt már az előző írásban is említettem: ha nem lesz, megcsinálom edzésből. 

Visszatérve az edzésekre: közben lehűlt picit az idő, és az edzés programban egyre több a résztáv. Néhol heti kettő is volt. Gábor rendkívül lelkiismeretes edző, minden hétvégén felhívott, hogy hogy érzem magam. Egyre több a 20 km feletti hosszú futás, ezek egyre jobban mennek. Hétről hétre jönnek az 5:10 alatti átlagok. A Kis-Balaton kört szántuk a maraton előtti legfontosabb futásnak, tökéletes időpontban volt, három héttel a maraton előtt így jutott idő a regenerációra is. Gábor azt mondta azon a héten, hogy laza hét lesz, ahhoz képest volt szerdán egy 12*400 méteres résztávos edzés, de hát úgy tűnik annak is megvolt a miértje. Erre a versenyre a pálya hullámvasutas jellege miatt nem tempótervet kaptam, hanem  pulzuskontrollt. A rajt előtt két Bódis táborlakóval is összefutottam (egyikük főszervező), jó emlékek törtek így elő. Egerszegi különítmény is volt, mentek a pacsizások. Az időjárás hűvös éppen nem volt, de még a tűrhető kategória. Jó iramban sikerült kezdeni, az 5:00 körüli kilométerek a huplikon is jól estek, lefelé és a sík részeken többnyire alatta futottam. Picit azért tartottam az elején, hogy nem lesz-e túl erős ez a kezdés, nem jön-e az a fal ami a tavalyi két maratonon 20 km után már köszönt nekem. De a pulzus nem volt semmivel se magasabb, mint ahogy azt Gábor kérte, sőt! Annak ellenére is, hogy ebédidő közeledtével egyre melegebb lett, nem fogytam el, 20 km felett is jól esően mozogtam. Ekkor van talán a pálya leghosszabb sík része, ekkor is szinte végig 5:00 alatt haladtam anélkül, hogy a pulzus elszállt volna. Feltűnt egyszer csak Gyula a távolban, egy ideig együtt haladtunk. Eljött a 33. km, amit az ezen a napon 33. születésnapját ünneplő Lillának ajánlottam. Itt pont egy emelkedő kezdődött, de nem volt mese, meg kellett futni.😄🎉.  A célban nagy örömmel fogadott a két táborlakó. 2:53:37 alatt, 5:02 átlaggal értem célba. Alakul.

35. Budapest Spar Maraton

A maraton előtt még említésre méltó esemény volt az UB, ahova utolsó pillanatban kerültem egy csapatba. Egy 5 és egy 9 km-es szakasz lett az enyém, mindkettőt meglepően jól sikerült magamhoz képest megfutni, PB is lett 4:32 és 4:35 átlaggal.

A maraton hetére szintén maradt még egy résztávos edzés, de most csak 9*400/200. A Kis-Balaton kör és a hosszú edzések alapján úgy gondoltam, reális lehet, hogy 5:00 ezrekkel csináljam végig a maratont. Megkérdeztem Gábor véleményét, zöld utat engedett. Úgy hallottam, hogy Móni is seggberúg, ha nem futok 3:30-at. 😄

Felvettem előző nap a rajtcsomagom már. A verseny reggelén 7:00-kor reggeliztem a szálláson. Egy időre előtört belőlem a tavalyi emlék, hogy akkor már a reggelinél mennyire rosszul lettem. De ezt az emléket el is űztem, most 2020. október 11. van, az pedig 2019 volt. Felvettem a maszkot és mentem a rajtzóna felé. Hamar megláttam a 3:30-as iramfutókat, akik a zóna közepe feléről indultak. Sokan faggatták szegényeket, hogy milyen taktikával fognak haladni. Mint kiderült, kissé lassuló tempó volt a terv. 4:50 ezreket mondtak az elejére. Elgondolkodtam, nem kéne e óvatosabban kezdeni. De az aki mer az nyer filozófia jött belőlem elő. Az időjárás tökéletes volt, kívánni se lehet jobbat: 13 fok,  helyenként szemerkélő eső, szélcsend. Az OB mezőny versenyzőit konferálták közben, elhangzott Málics Hajni neve,  akinek nagyon gratulálok, nagy jövő előtt áll. A frissítési terv nagyjából a szokásos volt, csak most rajt előtt is volt 15 perccel SIS. Amúgy meg: minden óra 20. perce víz, 30. sótabletta 40. víz, egészkor zselé.

Hát elindultunk. Ott maradtam az iramfutókkal. Jól esett a tempójuk. 1. km után beszólt valaki a közönségből, hogy már csak 41 km 😄. Minden ideális volt, szépen haladtunk. A rakparton egyik futó a bolyban megjegyezte, milyen “rossz” azoknak akik ebben a luxushajóban élvezkednek most. Majd iramfutónk megjegyezte, hogy ne irigykedjünk rájuk, ők nem tudnak futni. Eljött az a pont, ahol tavaly kezdődtek a gondok. Felemelő érzés volt most minden probléma nélkül tovább haladni, ekkor bevallom elérzékenyültem és rámjöttek az örömkönnyek. 33. km körül kezdték az iramfutók a lassítást. Úgy éreztem, maradt még bennem erő és megpróbáltam tartani azt, amit elkezdtünk.

Sikerült!!! Nagy örömmel, 3:27:40 álomidővel, 4:55 átlaggal  értem célba. 24 percet sikerült javítani a maratoni időmön. A seggberúgást is megúsztam. 😄 Köszönöm mindenkinek még egyszer, aki szurkolt és hozzájárult ehhez az előrelépéshez.

Pálfy Antal