Hosszú az út

Általános

Az idei év fő versenye számomra a Budapest Maraton. Az arra való felkészülés jegyében futottam a Deseda tó körül két kört a hétvégén. (28 km). A tavaly ősszel nem túl jól sikerült 2 maraton során mindkét alkalommal 21 km után jöttek a gondok, így az utóbbi időben a 20-30 km közti területet igyekeztük és igyekszünk az edző bával (mostantól Gábor) megerősíteni. Voltak nagyon bíztató edzések. 

Magán a verseny napján nagy kánikula tombolt, 11:30-as rajttal annyira nem örültem ennek. Egy kedves barátomtól a következő tippet kaptam előző este:”élvezd a napot, ne hajszold a tempót, de majd úgyis érzed”. Az előző esti koncert pozitív energiája is jó hatással volt rám. Gábor is felhívott, és írt egy tervet, a melegre való tekintettel meglehetősen tartalékos kezdéssel. Azt mondta, ha úgy is érzem, hogy jobban menne azt hagyjam a végére.

A következő volt a terv:

3km 6:00/km

3*7+1km:

5:35-5:25+6:00/km

5:25-5:15+6:00/km

5:15-5:05+6:00/km

Utolsó km:MAX

Ezt próbáltam követni, nagyjából sikerült is. 

Az első 3km nagyon nehezen ment. Tüzesen sütött le a nyári nap sugára a gátra, extrém magas pulzust mutatott az óra, emellett volt pár ravaszul emelkedő hupli is. De nem hajszoljuk a tempót és élvezzük a napot. Aztán ahogy egy erdős, árnyékos részre értünk, minden rendben is lett. Az első frissítő állomás utáni vizes borogatás (köszi Gyula a sapkát) a pulzus is visszaállt. Innentől kezdve már rendesen élveztem. Végig nagyon koncentrálni kellett már, hogy ne fussak gyorsabban. A 14 km-es kör második fele amúgy könnyebb is egy fokkal, sokkal több itt a lejtő már.

Talán ez az első olyan verseny, ahol úgy érzem teljesen rendben volt a frissítés. Az első kör végén abszolút nem éreztem fáradtságot (persze a könnyebb kezdésnek is köszönhetően). Arra törekedtem frissítés kapcsán hogy minél egyszerűbb legyen és minél jobban el legyen osztva. Rajt előtt 2 liter vizet ittam, hogy ne legyen gond a hidratációval. Verseny közben pedig 20 percenként ittam, edzéseken is ez a módszer jól bevált. Minden 7. km után pedig jött egy zselé. Ez ugye 3 zselét jelent, a SIS vált be nekem legjobban. Az első kettő elektrolitos zselé volt, az utolsó koffeines. Mindhárom alkalommal éreztem, hogy helyreáll a szervezetem. Egyszer volt csak egy nehéz pillanata a gyomromnak, de összeszorítottam a fogam, futottam tovább és elmúlt. 🙂 A Gábor által írt terv pedig figyelembe vette a frissítési tervet is: ahová a 6:00 perces tempókat írta, ott frissítettem. Szépen megvolt a tempóváltás az első frissítés után, jött a második kör. Itt már jól esett a pálya eleje is a huplikkal együtt. Az utolsó tempóváltás eleje azért volt nehéz, mert pont emelkedő jött (talán itt volt az is, hogy a gyomrom rövid ideig rosszalkodott). De az utolsó 5 km már nagyon jól ment, itt már 5:00 ezrek mentek. 6. helyen értem be 28 versenyzőből,. 2:32:49 idővel.(avg. 5:28)

A Spar maratonon 5:20 átlag a cél. (Eddigi legjobb 5:35)  Van még addig azért idő, meg még 3 felkészülési verseny, meg egy edzőtábor.

 Úgy fejeztem be a versenyt, hogy tudtam még volna futni. Az éremátadó hölgy mondta is, hogy álljak már meg, itt a cél. Ennek tükrében bizakodó vagyok. Lassan, de biztosan összeáll a kirakó, úgy érzem.

Pálfy Antal

BSZM 2020, ahogy megéltem….

Általános

2019-ben a FélBalaton Szupermaratonon (2 napos) futottam, ami után valahogy úgy éreztem, maradt még bennem….

Így ezt a „FélBalatont” és a 2019. évi UB fáradalmait kipihenve kacérkodtam a gondolattal, hogy bevállalom mind a 4 napot. Valami komolyabb kihívásra vágytam, aztán 2019. augusztusában, még kihasználva a viszonylag kedvező nevezési díj adta lehetőséget, beneveztem egyéniben a BSZM 2020-ra!

Innen már nem volt visszaút….mondjuk eszembe sem jutott, hogy visszakozzak…

Elkezdtem megtervezni a 4 nap forgatókönyvét, szállás foglalás, Férjem, és Szövetségesem 😊 ismételt rábeszélése, milyen jó lesz neki, hogy 4 napon keresztül kerékpáron kísérhet, esténként meg masszírozhatja sajgó lábaimat.

Tulajdonképpen 2019 ősz óta edzettem erre a versenyre, a BSI-től, 3 hetenként kapott edzéstervet a magam életritmusára alakítva, esőben, szélben, sötétben, fagyban (bár ez ritkán fordult elő) futottam. 

Itt megragadom a lehetőséget, és köszönetet mondok minden futó társamnak (Ági, Imola, Zsolt, Jocó és még sokan mások), hogy velem tartott, és próbált igazodni (vagy csak elviselt) az én rigolyáimhoz. 😊

Heti 70-100-115 km körüli futásaim voltak, ez heti 5 futást jelentett, a hangsúly a 4, egymást követő napon történő terhelésen volt, köztük 2-3 hosszú futással.

Szerencsére csak apróbb hátráltató tényező nehezítette a felkészülésemet, kis megfázás (mert szakadó esőben a barátnőjével az ember akkor is elmegy futni, ha az edzésterv csupán laza, 6 km-es futást ír elő.. 😊), a „Szervekkel” is meggyűlt a bajom, amikor „gazella” lábaimmal keresztül-kasul átvágtam a nem éppen gyalogos forgalomra kijelölt helyen…

Büntetést utólag befizettem, rendes voltam, mert nem futottam el, pedig egy jó kis fartleknek biztos örült volna rendőr bácsi…, amit viszont kicsit nehezen emésztettem meg, hogy a csekkre azt írta : „gyalogosan közlekedtem”….gyalogosan, mi? Futottam, ember !!!! 😊

Hja, meg egyszer azt hittem, tudok repülni, de kiderült, hogy nem, így néhány sebet szerezve konstatáltam, hogy a négylábúak szeretnek láb alatt lenni… 😊

A futások mellett még 1 nap („pihenőnap”) személyi edzőhöz jártam, járok, crossfit, és egyéb erősítő, stabilizáló edzésre, hiszen ahhoz, hogy sérülés mentesen lehessen edzeni, versenyezni, fontos bizonyos izmok megerősítése, stabilizálása. Hasznos is volt…

Közeledett a VERSENY időpontja, bevallom kb. annyira izgultam, mint Érettségi előtt. 

Tele pakoltunk egy „dobozos” autót mindennel, mi szem-szájnak ingere, kerékpár, nagy bőrönd, közepes táska, kis táska, még kisebb táska, henger, meg minden is…

Marcival megbeszéltük, hogy minden nap elmegy autóval a célig, ott kiveszi a biciklit, és elkezd szembe tekerni velem, így kb. a napi táv felénél tudunk találkozni, addig meg kihúzom a nálam lévő 1 géllel, 3 dl izo itallal, sótabikkal, + frissítő pontok is voltak, kb 5 km-ként.

1.nap Siófokról indultunk (Fonyódig), a táv 48,4 km. Eléggé időben odaértünk, hogy be tudjak melegíteni stb., találkozás ismerősökkel, ölelkezés, puszi, bíztatás…(koronavírus meg menjen a ….)

Idén sok „celeb” Ultra futó vett részt a versenyen, jó volt őket élőben is látni. Tivadart egy kicsit hiányoltam, de talán majd legközelebb…neki ez egy jó kis edzés lehet…😊

10:45-kor tömegrajtoltatással indultunk, toporgás, tötyörgés, előzés, padok kerülgetése, de aztán, lehetett futni is. A táv első felét egész jó tempóban tudtam futni, 5:37 – 5:40 körül kényelmesen, jól ment a ritmus, mosolyogtam,13 km körül egy gél, aztán megérkezett Marci is, ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindig találkozhatott az elsőkkel, mondta is mindig, hogy nagyjából kit, melyik km-nél látott. Kaptam tőle kortyonként az izo-t, aztán még 2 gélt ettem a szakaszon. BCAA-t 2-3 kortyot, 1 sótabit.

Csak a nagyobb frissítőpontokon, azaz a Váltó pontokon, vagy nevezzük „Dugó pontnak” lassítottam, ittam pár korty vizet, colát. A 30-35 km körül kezdtem kicsit fáradni, lassultam is, lehet, hogy előtte kicsit többet kellett volna frissíteni, benyomtam a koffeines gélt, amitől erőre kaptam, a végén a cél előtt még kicsit gyorsítani is volt erőm, sőt a „házi” forgató csoportnak villám interjút is adtam.

5:49 min/km lett a napom.

Elfáradtam, de aztán kaja, nyújtás, hengerezés, lábmasszírozás jót tett.

2.nap Fonyódról Szigligetre futottunk, ezen a napon tettük meg a leghosszabb távot: 53,2 km.

Esőt jósoltak erre a napra, ami be is jött, azzal a módosítással, hogy reggel jól kieste magát, így a 10:30-as rajtnál csak szemerkélésben volt részünk.

Rajt előtt megint ismerősökkel ölelkezés, búzdítás. Marci posztolta az eseményeket, őt egyébként megbíztam, hogy legyen a „social media manager”-em, mivel én az ilyesmire alkalmatlan vagyok. Kb.10:40-kor sikerült is elrajtolnom, nagy volt a sorban állás az indulós dugókázásnál, mert csak 2 sorban lehetett rajtolni.

Jól indultam, kb. a 4. km-nél vasútnál pirosat kaptunk, amit persze jóváírtak, csak kicsit érdekes volt a vasúti átjáróban a dugókázásnál az a tülekedés, néztem is furcsán néhány emberre, mert, mintha az élete múlt volna rajta…

Igaz, én sem szeretem, ha megszakítja valami a futó ritmusomat, de hát ez van, versenyszabályzat…

A szakasz elején kicsit untam magamat, aztán beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki állítólag Százhalombattáról jött, így jobban mentek a kilóméterek.

A 26. km körül egyszer csak hatalmas meglepetésként megpillantottam Mónit, Lillát, Umbertot, nagyon megörültem nekik, pár km múlva ismét ott voltak, Umberto meg is örökítette ezt a pillanatot, szerintem tök jó fotó lett…(nem hiába, aki érti a szakmát.. 😊)

A 32. km-nél aztán elértük Keszthelyt, innen már csak egy félmaraton volt hátra.

Marci tukmálta belém a gélt, inni valót, de fáradtam, lassultam.( összesen 3 gél fogyott, itt már nem nagyon ízlett)

Márkus Öcsiékkel kerülgettük egymást, olykor egy-egy vicces megjegyzést elsütve.

Aztán, amikor befordultunk a szigligeti egyenesbe, onnan már bíztam, hogy menni fog a végén az emelkedő, ami „ajándék” volt, de felfutottam, itt sem sétáltam bele. Így 6:06-os átlaggal végeztem a napi szakaszon.

3. nap Badacsony-Balatonfüred, 43,4 km. 

Ezt a napot több szempontból is nagyon vártam. Főleg, mert tudtam, hogy Ági barátnőm érkezik szurkolni, másrészt ez a legrövidebb táv a verseny során. Soha nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni „csak” 43 km-nek. 

Tapolcán aludtunk, 10:20-kor volt a rajt, de 10 előtt már ott voltunk, Ági is férjével, Kornéllal már ott vártak minket, annyira örültem nekik, egymás nyakába borultunk. Itt már több zalai ismerőssel találkoztam. Ez a táv valahogy úgy lement, hogy szinte észre sem vettem, pedig már az idő is szelesre fordult. Végig mosolyogtam ezt is, Ágiék több ponton is szurkoltak, Zsolt is előkerült egyszer csak, ennyi meglepetés…, annyira feldobott, hogy eszembe sem jutott, hogy ennyit futok. persze az időm nem lett túl csodás, kb. 6:10-es átlaggal zártam ezt a „rövid” szakaszt. Biztos a szél, és az a néhány emelkedő lassított így be, 😊 amiket Sólyomnak szántam, hiszen vele szoktunk keddenként dombozni. 

Ezen a napon megint nem sok gél fogyott, 2 db-ot sikerült betolni az arcomba. Némi izo, víz, cola stb, kíséretében.

4.nap Balatonfüred – Siófok, 51,2 km.

Annak ellenére, hogy előző nap szeretet cunamit kaptam, este masszázst is, reggel valahogy fáradtan ébredtem, ráadásul előző nap a lábamon 2 körmöm is megadta magát, este böködtem a vérhólyagomat, reggel leragasztottam, gondoltam lesz, ami lesz, megcsinálom valahogy, másnem út közben kérek valakitől egy kést, és levágom az ujjamat, ami felesleges… 😊

Rájöttem, hogy ez a köröm dolog annyira szükségtelen az ember számára…

Az eddigiekhez képest korábban, 8:30-kor volt a rajt, nagyon szeles időnk lett, persze nem hátszéllel, de azért megküzdöttem az elemekkel. A géleket a gyomrom kezdte megtorolni, 12-14 km körül elkezdett görcsölni a hasam, de tűrtem, nem álltam meg, lassan, de biztosan haladtam. Az időm már nem érdekelt, csak az, hogy célba érjek. 

Ágiék a 16. km-nél lévő ponton vártak, kérdezte, szükségem van-e valamire, de nem kellett semmi, volt nálam 1 db gél, nem nagyon mertem enni.

21.km körül kicsit szédültem, ekkor egy zalai ismerős megveregette a vállamat, elismerően bíztatott, amitől erőre kaptam.

Már nem is tudom, hogy hol került elő Marci, de annyira vártam már, annyira örültem neki, hogy elkezdtek folyni a könnyeim, ő meg csak mondta, hogy jó vagyok, megcsinálom.

Előre megbeszéltük, hogy Ági fut velem a 36. km-től, az utcsó 15 km-t, már nagyon vártam, hogy odaérjek, megkönnyebbültem, amikor megláttam…

Mondtam neki, hogy bocs, egy kicsit késtem… 😊

Innentől csacsogás, futómozgás imitálása, röhögés.. köszönöm Ági, hogy segítetted az utolsó kilómétereket! 

A időt már elengedtem, csak néha pillantottam rá az órámra, hogy milyen sebességgel haladok, gyönyörködtem a tájban, a Balatonban…

Aztán befordultunk a célegyenesbe, már hallani lehetett a szpíker hangját, ekkor tudtam, hogy igen, megcsináltam, innen már, ha négykézláb is, de bevonszolom magamat..

Ági az utolsó métereken még bíztatott, én próbáltam hálálkodni neki, de közben a könnyeimmel küszködtem. Bal kanyar, és CÉL kapu, itt lányos zavaromban, és talán, hogy ne törjön ki belőlem a zokogás, elkezdtem szökdelni, így beérve a célba, már mosolyogva.

Kocsis Árpi akasztotta a nyakamba az érmet, és megjegyezte, hogy hihetetlen, milyen mosolyogva csináltam végig ezt a 4 napot, és jövőre is várnak… 

Ezen a napon 6:26-os átlaggal imitáltam a futó mozgást.

A 4 nap alatt, 196 km-t futva, összesen 20:07 idővel, átlag 6:10 min/km-rel részese lehettem egy varázslatnak, mert ez számomra azt jelentette.

A 4 nap alatt 4-szer meghaltam, és a célban 4-szer feltámadtam, idén nem éreztem, hogy maradt volna bennem…. 😊

Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, aki hitt bennem, legfőképp férjemnek, Marcinak, hogy hősiesen végig csinálta velem a 4 napot, Áginak, aki a felkészüléseimen is velem volt, amikor tudott, és szurkolt, bíztatott; Móninak, Lillának, Umbertonak, Zsoltnak, akik szintén eljöttek szurkolni. És hálás vagyok azoknak is, akik nem hittek bennem, mert ez még erősebbé tett, elszántabbá a tekintetben, hogy még inkább bízzak magamban.

Trajbár Judit

Vadlán 108

Általános

Már UB előtt agyaltam ezen a karikán, de a történet június utolsó vasárnapján kezdődött.
Közös edzésen Rudi említette, hogy ő nevez Vadlánra. Nagyon tartottam a terep 108 dombjaitól. Mivel utolsó kedvezményes nap volt, hiába őrültség,neveztem.:) Egyik sporim mondta futam előtti nap: holnap megpusztulsz…:) Relatív sokat terepeztem, de a leghosszabb futásom is csak 28 km volt. Láttam kihívást a versenyben.:) 3-kor keltem, reggeliztem, 4 után mentem Gyuláért. Csütörtök este lerongyolta egy szarvas a kocsiját.Rajt előtt Vidra Ati mondja, hogy ő 14:20 alatt szeretne beérni. Leeset az állunk. Mutatja rajtszám alatt a pontos időtervet. UB-n is ezt csinálja évek óta. Gyulával az volt az álmunk, hogy eredményhirdetésre 21:30-ra (ez 15 és fél óra a 18 órás szintidőből) beérjünk, hátha nyerünk a tombolán.:)

Rajt előtt


6-kor rajtoltunk, én rövid bringás mezben zsák és lámpa nélkül. Váltósokkal együtt 350-en indultunk. Kb 6:40-kor pirkadt, jól jött volna a világítás. Rezi várig mentem jól eső tempóban, Gyula lemaradt. 18-nál leültem a betonra, cipőt ürítettem, már vagy 10 km-t mentem valami bökőssel. Magyar Gergővel tempóztam fel a Sztúpához. Mivel 170 felett volt a pulzusom már tartósan, jó futást kívántam neki. Nem akartam fejre állni. Jött Rudi, Endre Zalaszántónál, 17 km-en becsatlakoztak Gyulához, majd 41-re egészítették ki. Hosszú réten mentünk át. A vizes nagy fűtől átázott az aszfaltos cipőm, hiába emeltem lábaim. Egy patakon keltünk át, az előttem lévő srác alatt megmozdult a kő, megúszott a cipője. No majd én, az öreg rája…tök ugyanúgy jártam.:) Jött egy technikás sziklás rész. Nem gondolom, hogy ezt az 500 métert futotta bárki is.

Egy soproni váltós lánnyal beszélgettem. 35 km körül benézték az utat, túlmentünk vagy 500 métert. 37-nél Tátika-várból nézhettünk körbe. 45 km-ig 6:15-ös bruttó átlag jött össze. Láz-hegyi kilátó előtt botlottunk egy siratófalba, ami olyan meredek, hogy mászva is nehézkes volt feljutni. Ismét eltévedtünk, hárman lefutottunk egy völgybe.Itt láttunk futókat felfele menni, be is akartak állni. Mondom nekik,hogy megismerem a fa beállót. Ne menjünk arra, inkább kérjünk telefonos segítséget.:) Egy pécsi váltós lány hívta a szervezőket. Kérték menjünk vissza az ösvényen. (Gyula+az absz. 1 helyezett+sokan mások újra mászták a siratót, kb. 20 percet buktak. Legalább 10 percet mi is.) 55 körül újra túlfutottam ez volt a harmadik eltévedésem. Az előttem futót követtem, jobbra lett volna egy szűk út. Ez mentálisan is megviselt, volt akit többször megelőztem,mert sétálta az emelkedőket. Lesajnáltam a versenyzést.

Átraktam magam komfortosabb zónába. Azért érdekes, milyen “műanyag harcos” tudok lenni.:) Láttam előttem egy “kalapos” embert sétálni. No végre, megjött a mi Gyulánk, amíg én össze-vissza bolyongtam, gondoltam. Takács Krisztián (Csipi) volt ismét,pink körfűrész hajjal. De három körfűrésze volt. Verseny után mondta,már többen kalapnak nézték.:)60 km-nél jött Büdöskút,ettem egy adag rizses húst.Ederics előtt csodás panoráma fogadott. A domboldalból lehetett látni Fonyódot Balatonnal és a Tanú-hegyeket. Leültem,gyönyörködtem a tájban. Kiöntöttem mindkét cipőmből a mocskot. Harmadszor ment el mellettem Csipi.Edericsi frissítőponton messziről kiabálja Zoli:Hajrá Egerszeg!!!Csipegettem,Csipivel mentem tovább.  Azt mondja egyek meg 2 sótablettát,úgy látja húzza a görcs a vádlim.Jobb is lett később.Három borosgazda is “kitelepült”a szőlőhegyen, kínáltak fröccsel. Nagy volt a csábítás, de csak vizet ittam. Egy-egy fürt szőlőt ettem.

74-nél györöki szépkilátó. DJ,keverőpult,vidámság. Ellenőrző ponton dugtam,majd sipirc tovább.80 után utolért Mag Erika(2x UB egyéni,ebből 1x 3. hely+Spartatlon teljesítő) akitől kaptam egy sókapszulát. Folyadékom nem volt,majd megfulladtam mire lement. Egy 17 éves(!) sráccal volt,aki egyéniben tolta a 108-at. Erika lazán sétálta az emelkedőket,vissza is esett a pulzusom 120 alá. Sokat dumáltunk, magasan tettem a helyezésre,tempóra (kb 5 percem odalett). Barlangászok tartottak képzést sisakban, tízen buzdítottak. 87 km-nél újra Büdöskút, levest nem kívántam, megint egy adag rizsáshús. Úgy megsóztam alig tudtam lenyomni. Csomagpontról felvettem a fejlámpát,terepcipő egyebek nem kellettek. 90-nél 5 órakor agyaltam:estére erős északi szelet ígértek+sötétben sincs nagy humorom futni. Kicsit belehúztam,jól is esett. Olyan lazán ment,mintha most kezdtem volna a futást. Hogy honnan jött az energia,nem vágom. Nem tartott soká,jobb sípcsont boka felett emelkedőn,majd lejtőn is beszúrt.Láttam egy fasza Vadlán barlangot,majd rövid mászófal jött,meg egy mukucs.:)Hirtelen nagyon megeredt az eső. Fel is vettem az esőkabátom.96-nál értem Nagymezőre. Előtte feltereltek a kilátóra. Az egyik önkéntes futott utánam,hogy adjam le a kézben cipelt esőkabátom.Nem volt teher. A frissítők hangja,élükön Gerencsér Zolival már messziről hallatszott. Igazi buli volt,énekeltek,szívesen maradtam volna.:) Ettem egy palacsintát,kóláztam majd uccu tovább.

103-nál Mobilgáz benzinkút előtt akadálypályán találtam magam. Egy mély árkon kellett átmászni. Az utolsó 5 km többnek tűnt,itt sem volt bent sík rész.:) Egy váltós ért utol, amíg megettem egy müzlit. De elléptem tőle. A verseny során még csak tippem sem volt,hogy hányadik vagyok.Öröm,boldogság,beértem,taps. Kérték dedikáljak 3 pólót,no de nagy sztár lettem hirtelen.:) Kaptam egy gravírozott befutóbort,amit ott felejtettem az asztalon. Ott várt negyed óra múlva is.Nyújtás után megettem 2 tányér babgulyást,puha kenyérrel.Díjátadó,tombola következett.Gyula felől érdeklődtem(már sokadszor mentem az agyukra). Zuhanyzás után is csak azt mondták,hogy elhagyta Büdöskútat,de nem ért a következő pontra. 10 után beért,nagy ováció volt,mivel sokan ismerik.Mindegyik frissítőn ettem-ittam. A táv 2/3-ig nem cipeltem folyadékot. Néha egy csokit dugtam a bringás mezembe. Az órám pánt nélkül 100-ról 30%-ra merült.14. lettem a beérkező 62-ből. 12 indulónak nem jött ki a lépés. Az időm 13 óra 19 perc lett. Ha nem tévedek el,kevesebbet dumálok,bent vagyok 13 órán belül. De nagyon örülök,hogy élveztem a versenyt mélypontok nélkül. Nem volt egy laza menet,de keményebbre számítottam. Sok lazán futható részt is belecsempésztek.


A táv 2/3-ig többször ettem banánt,utána viszont rá sem bírtam nézni. Ennyi csokit rég ettem egy nap alatt. Müzlit, aszalt gyümölcsöket, kevés sajtot, mogyorót ettem. Izót, vizet, néha kólát ittam felváltva. 1 zselém volt, de nem kellett.Kaptam egy negyed órás lábmasszázst, kicsit megfontoltan mozogtam.:) Két kis hólyaggal a lábamon megúsztam a mókát.Vasárnap úsztam, hétfőn már kocogtam.Gyorsra sikerült a regenerálódás. Gyulát éjfélre vittem haza. Közel 200 km-t vezettem.

Hosszú nap volt, rengeteg pozitív inger ért, sokszor volt bent varázslat. Juhász Petiék szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy csak a futásra kelljen figyelnünk. A pálya jó ki volt jelölve, néhol túl sok is volt. Egy-egy helyre jól jött volna egy nyíl. Nem volt meleg, az erdőben sokszor japán kert feelingem volt a ságra-piros őszi ösvényeken. Talajjal is szerencsénk volt,pláne aszfaltos cipőben. Ajánlom mindenkinek mindkét távot,vagy a váltózást is. Andor József

Álom/határ

Általános

Tavalyi évem jól sikerült,Mikulás napig nem kellett egy hetet sem kihagynom sérülés miatt.Október végén saját ZASZ rendezvényünkön sikerült 1:30-as félmaratont futni.Utána viszont folyamatosan jött valami.Olyan helyekről,amikkel sosem volt gondom Hosszabb edzésekre gondolni sem mertem.Egy 73 km-es Zeg-Keszthely koraszülött pályabefutáson kívül nem tudtam semmit produkálni.  Versenyhét hétfőjén 3 nap pihenő után 3 km-nél sétálva kellett hazatérnem esőben,bal sípcsontom mellett betonkeményre duzzadt az izmom,derekam is fájt. UB-ra az esélyeim közelítették a nullát.Többen kérdezték,mi lesz így,lemondod?Kampós bottal is odaállok,nagyon szerettem volna behúzni ezt az UB-t.

Minden érted van,semmi sem ellened.De nem bírtam rájönni,hogy mi lehet ez a folyamatos több hónapja tartó logikátlanul a testen össze-vissza jelentkező nyavalya. Bal sarok hónapok óta fáj,sípcsontom,derék,comb elöl,majd verseny előtt 3 nappal bal farizom felső része,amit próbáltam kimasszíroztatni.Csütörtökön viszont talán a sok pihi miatt,jól ment a nyújtás,izmaim magamhoz képest lazák voltak.Szedek pár hete porc-izom-csont komplexet,szerves magnéziumot másfél hónapja.Pár éve eltanácsoltak a futástól,kevés a csípő mozgástartományom+bal csípőmnél a röntgen kopást mutatott.1000 futott kilóméterem van idén.Rengeteg beszámolót elolvastam,domboztam,résztávoztam,úsztam,tekertem.Erősítő gyakorlatokat végeztem,sok időm volt a készülésben.

Pénteken Gyulával mentünk rajtcsomagot felvenni.Technikai értekezletről lecsúsztunk,a tésztát meg lecsusszantottuk.7-kor hivatalos megnyitót tartottak.Megtapsoltak minden eddigi teljesítőt.Majd a “szerencsétlen” első bálozókat is.Ennyi szerény ember…ide sem paprikajancsik járnak.
Szállásunkra belépve egyből lejött,hogy ez egy nyári szállás,radiátor nélkül.Semmi stressz nem volt rajtam,csak a dupla ruha,három takaró,de a papírvékony bejárati ajtó miatt képtelenség volt pihenni.
Alig aludtam,mégsem ébredtem fáradtan.Bringás pólóba pakolásztam.Mivel nagyon mocorgott a két zselé,kiraktam az egyiket,meg a kulacsot tartóstul.
Siettünk a starthelyre.Bementem a mosdóba,Gyula eltűnt.273-an indultunk egyéniben,a 13 000 össz nevezőhöz képest  nem nagy szám,de Gyuccit nem látom a rajt zónában. Előkerült,csippantás után mindenkiről fotó készült.A mezőny utolsó harmadából indultunk sétálva,mert akkora volt a torlódás.
Azt beszéltük Gyulával,hogy amíg tudom tartani a tempóját megyünk együtt,majd szétválunk. 

Az első 5 km-t lazán toltuk,kígyózott a sor Tihany felé,majd jött a hegy.Szinte mindenki sétált felfelé.Sétáljunk mi is,mire Gyula azt mondta,hogy ő nem szokott,de megvár a dombtetőn.Futottunk…Gyula Miki cimbijével dumált,én egy pesti csajjal.Mesélte,már 2x fel kellett adnia.Rakonczay Gáborral ráztam kezet,aki nemrég járt Zegen,és nagyon motíváló előadást tartott.Később Bogár Janit láttuk sántikálni,meg a régi agyonmatricázott zöld nyeremény Mercijét.(később ki kellett állnia)
Minden második frissítőnél kértem egy egész banánt,amit két adagban betoltam futva.Közte sós vajas kenyeret,aszalt gyümölcsöket,sajtot ettem.Kőtenger,Káli-medence,tanúhegyek sokadjára is csodásak.Ezen a környéken sok nyomókút van.Követendő lenne…A Badacsony előtti részt egy szűk,fűvel benőtt bringaúton Gyula után loholva,kissé túltoltam. 
56km-nél Varga pincészetnél futottunk fel.Itt kaptunk először meleg ételt.Kértem egy dupla adag tésztát sajttal,behúzódtam a forróságból az árnyékba.Láttam egy masszázságyat,kértem is egy jégzselés masszázst.Gyula még a hűvösben falatozott,azt mondta menjek csak előre,neki pihenni kell.Egy csaj kérdezte,hogyan lehet a hordós részt kikerülni.Mondom neki,miért kellene?Gyula azt mondta már nincs csigalépcső.Római úton is jóval forróbb levegőt tolt vissza az aszfalt,mint amit az előrejelzés mutatott.Emellett a sok gyermelyitől is émelyegtem.
Edericsnél már egy ideje készült egy vízhólyag bal láb középujjra,kiböktem,ragasztottam. Felállni alig bírtam, beért a Gyula, mondtam neki nem vagyok jól, menjen csak.Járás nehézkes volt,futómozgást nem tudtam produkálni,pedig vagy 15x próbáltam.

Egyszer csak elkapta,felkiáltottam:újjászülettem!Volt boldogság.A golfpályánál a Tivadar jött motorral,mondta a Gyula kb 200 méterrel van előttem.Vizet,flaskát nem vittünk,így a nagy melegben örültem Györöknél több raklapnyi feles víznek.Kértem egyet a szervezőtől,de nem adhattak egyénieknek sem.Kérte menjek tovább,lesz majd frissítőpont…persze sehol sem volt fél literes,csak másfeles üveg. 

Györök után megláttam a Szent Mihály-dombot,ahova sok szép emlék köt.Meg a Kokót.Vele már párszor gurultunk,hihetetlen jó arc.Kaptam egy kulacs hideg vizet,toltam magamba-fejemre.Komoly dopping volt na.Mellette dicsért,hogy egyben van a mozgásom.Tuti nem iszogattak előtte…Vonyarcon sörrel kínáltak a nagy melegben a triatlonos társaim,akik szurkolni jöttek le bringákkal.Az UB után 4 nappal mondta a Gyula,ő is köztük ült.Piszkosul bánom,hogy nem álltam meg.Sört most sem írnék,csak a jó társaság miatt pauzáltam volna.Ez UB-m legjobban fájó döntése.
Keszthelyen viszont hiába volt meleg kaja,semmit nem kívántam enni.Leengedtem jobb lábujjamról is a vízhólyagot,nyújtottam.Lilla belém tolt egy sportcsokit,mondta,hogy a Gyula még nem ért ide.Ez fura volt,mert engem rég elkerült.Kaptam egy dopping ölelést,ami a célig repített.:)Keszthelyből kiérve Dóri biztosította a vasúti átjárót.Adott egy feles üveget vízzel,végtelen boldogság…sikerült ritmust váltani,ahogy hűlt a levegő.Beugrott,hogy “Addig üsd a vasat…”Szépen mentem olyan 6:30-akkal,itt az útminőség is fasza,vekkerem is 145-ös pulzust mutatott.Így nem féltem a túltolástól.Vihar,eső még sehol.

Fenyvesre érve 3 frissítőn is kerestem éjszakára csomagolt cuccom.Ez időveszteséget,bosszúságot kreált.(Mint utólag kiderült Márián kellett volna körülnéznem.)A fejlámpám sem találtam,pedig pót elemeket is küldtem Földvárra.Este fél 10-kor Fonyódon jött a vonat,vagy 15 futót fogott meg a sorompó.
Nagyon lehűlt.Éjjel fél 1 körül ott voltam pólóban,alap esőruhában ami zippzár mentén átázott,lámpa,teló nélkül már hosszú gyaloglás után.Megkérdeztem,mikor jön a záróbusz.Reggel 7 órát mondtak.Vacogtam nagyon.Nem volt lehetőség meleg helyre menni.Pedig de feladtam volna,így is milyen sokáig vittem.Aztán kocogtam tovább.
138-tól több km-t gyalogoltam totál göröngyös járdán vak sötétben.Futni tudtam volna,de nem mertem,nagy volt a kockázat egy esésre,ami könnyen a verseny végét jelenthette volna.Ez a 4 km-em frissítéssel 52 percembe került,ismét kihűltem.Az út során sokszor a pusztulatból visszahozott lábikóimnak esze ágában sem volt megindulni.Lábam Keszhely(86 km) után nem tudtam nyújtani,legkisebb hajlításra beállt.Ment a Szőnyi mantra:”Nem tudok továbbmenni,tovább kell mennem,tovább megyek.”Sokadik csoda.Nem is akartam elhinni.Kissé robotos,de futómozgás…:)
146 km,jött a földvári frissítőpont,ahova az órám töltőjét depóztattam.10% maradt bent.Örültem,de tartottam tőle,hogy amíg összerakom,újra beáll a lábam,meg attól is,hogy beázik a zsebem és zárlat lesz a töltő csatijánál.Nemsokra rá megnyomódhatott a zsebemben,Siófok előtt ránéztem,leállt. Csak új mérést tudtam indítani.
Éjjel fél 3-kor Zamárdiban Vidra Ati fiától kaptam vazelint.Hiába kentem rajt előtt lanolint combtőbe,nem jutott mindenhova,már egy jó ideje sebesedett.

Éjjel többször ömlött az eső,partközelben erős volt az északi szél,ringatta a Balatont rendesen. Sok váltóponton kunyeráltam fejlámpát,nem tudtak adni.Kérdeztem pár futótársat is is,de nem volt senkinek tartaléka. Siófokon elhúzott mellettem egy bringával kísért futó.Visszafutott (!),levette a fejéről a lámpást,azt mondta boldogulnak már a bringa lámpájával is.Kérdeztem:milyen névre adjam le?-Hagyjad a pi***ba,majd elviharzott.
Használnom nem kellett,azon a részen volt közvilágítás.Világosi megállónál a kenyeremre mézet csorgattak,megöntötték a flaskám, és valamit csipegettem.Távol a ponttól jött le,semmi méz íz nincs a számban,ott felejtettem a vajas-mézest. Kezdett feljönni a nap,felkocogtam a dombon.Bringán itt szoktam enni,ez egy mesebeli hely pazar kilátással.A lejtők csak sétálós tempóban mentek,akkor is majd becsináltam.187 km-nél jött Kenese,ami csomagpont.Leadtam a lámpát.Ettem brokkolikrém levest,ami nem esett jól,pár karika sajtos kifli jól jött.Több km hosszon teljes szélességében fel volt marva az út,ami “masszírozta”  a szétázott talppárnám.Ez még az éjszakai tócsakerülő projektnél is frusztrálóbb volt,pedig ott hangosan bosszankodtam.A táv talán felétől nehezen tudtam megállni a frissítő asztal mellett.Kicsit köröztem,mint aki részeg.Pánikoltak mikor megláttak,sok helyen kérték üljek le egy székre.Ennél nagyobb blődséget.Lapockáim,kezeim is fájtak,persze nem kézen járástól.😁
Kólaszínű vizelettel,vizelettartási problémával küszködtem,Hiába kérdezgettem az állomásokon,a társaktól,nem tudták,mi a teendő.Valaki só+vízre tippelt,ettem,ittam is.Verseny előtt az UB egyéni face csoportba beírt Lőrinc Olivér,hogy mit kell tenni ilyenkor:sok folyadék,lassabb tempó.Ki is írogattam,de hiába,az agy már nagyon fáradt lehetett,nem emlékeztem.

Találkoztam Mónikával(Göcsej KTFE),bíztatott,de verseny után ezt írta:Szia. Nem is tudod mennyire örültem, hogy olvastam a bejegyzésedet. Ez azt jelenti, hogy jól vagy és minden rendben. Amikor kora reggel utolértelek és megérintettem a hátadat (nem tudom emlékszel – e rá) nagyon rosszul néztél ki, legszívesebben azt mondtam volna, hogy ülj le és ne kockáztasd az életedet. Ennyit nem ér az egész. Ezzel szemben bátorítottalak, mert tudtam hogy úgy sem adod fel, pedig a komfortzónádból már rég kiléptél. Tettem ezt azért, mert én is futó vagyok és ezt az érzést csak az értheti, aki maga is benne van. Szóval aggódtam, de szívből gratulálok neked,ez hatalmas teljesítmény. Jó pihenést és mielőbbi regenerálódást. 👍👏👏😀
Csopak körül két sétáló egyéni mellett kocogtam el.Hidegen hagyott,no de azért egy hangyányit örültem.:)Nem tartott sokáig,jött egy újabb holtpont,ment el a látásom.Ittam egyből,következő ponton banánt haraptam.
Pár km-rel a vége előtt,két gondolat volt a fejemben.-Ha délig beérnék,meglenne 30 órán belül…-Ne álmodozz hülyegyerek,még elalszol.Szintidőn (32 óra) belüli teljesítés volt a cél,nem?Futómozgás baszki!Ekkor már nem mehetett a matek.A táv felétől nem beszéltem semmit,jobb hüvelykujjal biztattam közel minden sporit.
Tagore sétány még sosem ilyen hosszú.Judit Marcival futott elém,segítettek átlépni a görög faludombon az emberpróbáló kb 15 centis térkő szegélyét.Utolsó csippantás.Senki el nem veheti…😁28 óra 41 perc lett.273 indulóból 103 tudta szintidőn belül teljesíteni, 39. lettem.Legdurvább álmomban sem gondoltam ilyen felkészültség mellett,az én futóstílusommal,hogy ekkorát sikerül futnom kísérő nélkül.Pláne,hogy a fáradtság leghalványabb jele sem látszik rajtam.😉1 zselém fogyott el összesen,10 depós zselé megmaradt,mert hasmenéstől tartottam.Ugyanabban a ruhában,cipőben toltam végig. Továbbmenve rengeteg ember tapsolt a kordon mögött.Köztük pár ismerős,a többször dobogós klubtársak:Zasz Lusta Banda!Állati jó volt ölelkezni velük Már részemről…(irtó izzadt szagom lehetett).Mennyei állapotban voltam.Tetszett a hangos taps.Megkaptam a szalagot,érmet.Pár fotó után jó ötletnek tűnt masszázst kérni.

Képtelen voltam mozogni.Úgy hajtogattak fel az ágyra.Később percekig fordítottak át az Aszfaltosok.Egyszer csak jött valahonnan egy jóember.Azt mondta azt az ágyat szeretné elvinni amin fekszek.Mondom neki a másik is ugyan ilyen,nem vinné-e el inkább azt.Nem-nem,neki pont az kell amin fekszek. Mondom magamban, ez csak valami hülye vicc lehet.Újabb pár perc logisztika,szóljatok pár Zaszosnak…költözök.No,mondom mindig van lejjebb…Pár perc szünet után egy másik masszőr vett kezelésbe. Ahogy belenyújt a combomba majd becsináltam. Mozdulni sem bírtam,mégis szinte menekültem a masszázságyról. Lehet lovakhoz volt szokva…kértem tőle finomabban legyen szíves.De csak tolta neki.Inkább hagyjuk,gondoltam. 
Leültem enni.Megint szédültem,piszok gyenge voltam.Gyorsan lehúztam 1,2 liter vizet.Hoztak levest.Jobban lettem.
Hívtak dokit,mondom neki,hogy több órája kóla színű a vizeletem,az izmaim beton merevek,képtelenek a járásra.Van-e valami tippje?Mondja van ám,Veszprém sürgősségi mentővel.Leállhatnak a veséim.Labor kell mielőbb.Egerszeg sürgősségi lett belőle,Juditékkal.Nem egy beszari típus,mégis nagyon parázott,hogy gond lesz velem a kocsiban.Nem volt.Jöttek a gyerekeim,segítettek kiszedni az autóból.
Este egyedül tudtam zuhanyozni,nagy fejlődés volt délutánhoz képest.Hétfő reggel mérték tömegem,egy grammot sem vesztettem péntekhez viszonyítva.Hashimoto betegséget diagnosztizáltak,amit már a novemberi,majd az áprilisi labor is jelzett.Kaptam rá Letroxot.Hiába ettem-ittam mind a 48 frissítőn,még többet kellett volna.Csütörtökön kiengedtek a kórházból,jól vagyok,pihengetek.Nem volt habkönnyű,de egy súlyos beteg átlagos napjához képest szanatórium volt.
Még tudnék írni,vagy 20 oldalt,de úgy már hosszabb lenne a Gyuláénál.😉Meglett a fejlámpa pénteken,Keszthelyen visszacsomagoltam a depós zacsiba.Versenyzéstől kicsit elment a kedvem,majd visszajön…Egy jó úthálózattal jóval élvezhetőbb lenne az UB.Így sok helyen,még futásra is alkalmatlan,nemhogy bringázásra.Üdv,köszönet mindenkinek,aki az elmúlt években velem edzett vagy bármilyen módon segítettek elérni ezt az álmot.

Andor Jocó

Balaton Szupermaraton

Általános

A március 21-24. között megrendezésre került/kerulő eseményen különböző versenyszámokban az egyesület három tagja is részt vett/vesz.

Lakatos Roland egyéniben indult a négynapos megmérettetésen. A versenyt megelőző hetek nagy mennyiségű edzésmunkáját követően Roli nem kis célokkal várta a rajtot. Az első nap végén 48,5 km-rel a háta mögött még elégedetten nézett a következő 52,9 km-es etap elébe, aminek a teljesítése azonban sajnos némi aggodalomra adott okot a nap végén fellépő sípcsontfájdalma miatt. Bízva egy nagyobb sérülés elkerülésében Roli a harmadik napon feladni kényszerült a versenyt, Révfülöpnél 13 km után kiszállt.

Roli rajtja a harmadik napon
Fotó: maratonfuto.hu

Az egészsége megőrzése érdekében mindenképpen jó döntés volt, bízunk a gyors felépülésében és gratulálunk a teljesítményéhez!

Pálfy Antal a ‘Maratonfüred’ keretében futott maratont a hétvégén. 3:54:49-es egyéni legjobb idejével Tóni a 165 férfi induló közül a 46. helyen végzett. Gratulálunk!

Trajbár Judit a FélBalaton Szupermaratont gyűri éppen. Ahogy ő mondja, nyuggeres, Flow tempóban, 4:17 alatt tette meg a az első napi 43,6 km-t, ez 5:54 min/km tempó volt, ma jön a java…

Judit első nap végén a célban
Fotó: Tóth Marcell

Judit női abszolút 7. helyen végzett. Nagyon szép eredmény, büszkék vagyunk Rá!

Az én Spartathlonom

Általános

Amint sokan már tudtátok, régóta készültem a görögök történelmi futóversenyére, az Athén és Spárta közt rendezett, 246 km-es, 3300 m szintet tartalmazó  Spartathlonra.

A verseny kvalifikációhoz kötött, amely két szinten lehetséges. Van egy alacsonyabb szintű, amellyel elfogadják a nevezést, de sorsolják a versenyzőt. Ehhez óriási szerencse kell.  Illetve egy magasabb szintű, mely automatikus indulási jogot jelent. Ehhez eléggé komoly eredmény szükséges, mert aránylag magasan van a léc. Mivel nekem tavaly egy 24 órás versenyen sikerült ezt a szintet elérni, egy izgalommal szerencsére kevesebb volt a februári nevezés után.

Kvalifikációs eredményem okán a Nemzeti Válogatottba is meghívást kaptam, így a felkészülés tulajdonképpen már január elején megkezdődött és a májusi, temesvári 24 órás EB után egész nyáron folytatódott. A rengeteg edzés miatt a nyár közepe felé elkezdett nagyon rosszul menni a futás. Visszagondolva, valószínűleg a testem már riadót fújt, amiről én nem akartam tudomást venni. Mivel egyedül készülök, senki nem volt, aki jól hátba vágjon, hogy „Tivadar, állj már le és pihenj!”, így egyenes út vezetett a sérüléshez. Augusztusban majdnem egy teljes hónapnyi edzésmunka maradt ki, de- bár belül a pokol legmélyebb bugyrait is bejártam- próbáltam kemény és bizakodó maradni. Szerencsére egy zalaegerszegi orvos, aki maga is futó, a szabadsága alatt jött be a munkahelyére, hogy segítsen. Orvosi segítsége fizikailag, embersége pedig mentálisan jelentett óriási pluszt számomra, úgyhogy augusztus végére újra teljes értékű edzéseket tudtam végezni.

Azt terveztem, hogy teljesen egyedül fogok indulni a versenyen. Mivel ez egy történelmi futóverseny, illetve a mottója is az, hogy „Pheidippidész lépteinek nyomában”, nem láttam értelmét, hogy úgy menjek végig, hogy több fős team viszi helyettem a versenycuccot, tölti belém az „űrkaját”, lesi minden kívánságom. Ki akartam próbálni magam, nem egyszerűen lefutni szerettem volna, hanem megélni. Úgy éreztem, ha nem bukom el valahol a nagy úton, így tudok igazán büszkén felnézni majd a Királyra a spártai főtéren. Természetesen sokan féltettek és megpróbáltak lebeszélni erről, de (egy jó barátomat idézve) mivel az egyik legnagyobb és legvalósabb szabadságunk az önálló döntés szabadsága, szeptember 28-án egyedül álltam az esőben az Akropolisz lábánál a mezőnyben.

Nem kezdtem gyorsan. Mivel elsődleges célom a szintidőn belüli teljesítés volt, eleinte elsősorban erre koncentráltam. 3:45-re csekkoltam el a maratoni távot, 7:16-ra a 81 km-nél lévő korintoszi pontot. Én futóórát nem használok és sajnos semmilyen egyéb időmérő eszköz sem volt nálam, a pontnál azonban készségesen tájékoztattak mindenről. Több mint két óra volt már az előnyöm. Mivel sokkal gyorsabban haladtam a tervezettnél, jóval előbb értem az előreküldött éjszakai felszereléseimhez is. Nem bosszantott. Elszámoltam, én vállaltam, így hát cipeltem feleslegesen vagy három órán át. A féltávnál lévő Nemea pontnál már majdnem öt és fél óra előnyöm volt a szintidőhöz képest. Rájöttem, hogy ezzel többet nem érdemes törődnöm: a szintidő és én, nem vagyunk köszönő viszonyban. 🙂 A ponton, még a frissítés közben leszakadt az ég. Intenzív záporban hagytam el az állomást. Az ultrafutónak, főként ha magányosan fut, fejben mindig képben kell lennie. Nem árt, ha ismeri az anatómiát, szervezete reakcióit valamint ezek okait és a megoldásukat. Az éjszaka folyamán több kisebb mélypontom is volt, de mindig résen voltam és azonnal reagáltam, sohasem engedtem, hogy a mélypont, „megborulássá” fajuljon el.  Hol sótablettával, hol plusz szénhidráttal, vagy koffeinnal, esetleg némi pozitív gondolattal, hogy mennyien szurkolnak nekem otthon, Magyarországon. Zalaegerszegi futóként az ikonikus Parthenio-hegy nem jelentett különösebb kihívást, hiszen sokat futok dombokon, a lefelé vezető úton viszont cudar idő lett. A viharos szelet, az ömlő esővel nagyon megszenvedtem, de ekkor ez még nem szegte kedvemet. 190 km körül Tankcsapda számokat nótáztam a gyakran mellettem futó Rácz Robinak. Ekkor még úgy gondoltam, hogy harminc óra sem fog kelleni a befejezéshez.

Azt már előző nap lehetett tudni, hogy az időjárás nem lesz egyszerű, mert egy trópusi ciklon, a Zorba, kóborolt Görögország déli részén. A Tegea utáni siratófalat megmászva a fennsíkon ez csapott le a mezőnyre. Állíthatom, hogy kamionsofőrként egypár dolgot már láttam, sokmindenen nem lepődök meg, de ami ott volt, az kicsit ijesztő volt. Ezt igazán nem is tudom itt átadni, mert leírhatom, hogy süvített a szél, de ez nem pontos, azt is írhatom, hogy ömlött az eső, de ez sem fedi a valóságot. Igazi ítéletidő volt. Lerombolt egy Shell kutat, fákat és villanyoszlopokat csavart ki, autókerék nagyságú sziklákat sodort szemben az út szélén. Sáros patakokon gázoltam át, a szél néha odébb rakott egy méterrel és félig letépte rólam az esőkabátot. Mindezt órákon át, túl 230 km-en, majdnem harminc órája vizes cuccban.

Mikor megláttam a Tajgetoszt és előtte a völgyben Spártát, kisütött a nap. Kívül is és bent, a fejemben is. Az utolsó 15 km már lejtett, így is órákig tartott, mire elértem a várost, de akkor már tudtam, hogy ezt már senki el nem veheti tőlem. Ez meglesz…

A spártai futókat elképesztő tisztelet övezi nemcsak Spártában, hanem egész Görögországban. Utazásomkor és a verseny alatt megtett úton is az volt a benyomásom, hogy nem létezik görög ember, aki ne tudná, miről van szó ezeken a napokon. Az ablakokból, az udvarokról, az autókból, kamionokból, kávézók teraszáról mindenki őket biztatja. A taxis nem fogad el pénzt, ellenben kiugrik és kisegít. Mikor felnéztem a Királyra, arra gondoltam, ha másért nem, ezért mindenképpen megérte a sok évnyi edzés.

A végeredmény: 31 óra 32 perc, 51 ország 400 versenyzőjéből a 65. hely.

A versenyen való részvételemet és kiutazásomat támogatta szülővárosom, Zalaegerszeg Megyei jogú Város Önkormányzata és munkahelyem, az Éder Special Tank Transport. Segítségüket ezúton is tisztelettel köszönöm!

           

Hajrá Magyarok!

Büki Tivadar

Keszthelyi Kilométerek futóverseny

Általános

Ha Pünkösd, akkor KKM, lássuk a ZASZ-osok eredményeit:

Maraton egyéni:

  • Járfás Gyula
    Időeredmény: 03:38:45
    Helyezés:
    – abszolút: 15/123
    – nem szerint: 13/101
    – kategória szerint (41-50): 8/55
  • Pálfy Antal
    Időeredmény: 04:02:43
    Helyezés:
    – abszolút: 44/123
    – nem szerint: 39/101
    – kategória szerint (31-40): 12/20

Félmaraton egyéni:

  • Korpics Attila
    Időeredmény: 01:22:38
    Helyezés:
    – abszolút: 6/474
    – nem szerint: 6/305
    – kategória szerint (41-50): 1/118

    Korpa a második kört kezdi

  • Devecseri Bálint
    Időeredmény: 01:27:03
    Helyezés:
    – abszolút: 10/474
    – nem szerint: 9/305
    – kategória szerint (31-40): 6/83

    Félmaraton váltó:
  • Németh Lilla, Lőrincz Eszter – HosszúLépés
    Időeredmény: 01:49:38
    1. kör Németh Lilla 10,55 km 4’11/km
    2. kör Lőrincz Eszter 10,55 km 6’13/km
    Helyezés:
    – abszolút: 22/107
    – nem szerint: 6/33
    – kategória szerint: 6/33

Az 1. zóna rajtja: Korpa, mögötte Lilla indul

10,5 km egyéni:

  • Kocsmár Tamás
    Időeredmény: 00:46:02
    Helyezés:
    – abszolút: 11/272
    – nem szerint: 11/115
    – kategória szerint (41-60): 4/42

GRATULÁLUNK!
HAJRÁ ZASZ!

Kiemelt kép forrás: Facebook

Mountain Man Marathon 24km 2017.12.31.

Általános

Amikor minden adott egy jó eredményhez, csak te magad nem, pontosabban éppen akkor nem, amikor kellene – nos akkor élvezetes beszámolót írni is elég nehéz 🙂

Szélcsend, 4-5 fok, lelkes mezőny és kihívásokkal teli pályavezetés. Utóbbiak kivételével ritkán jön össze a másik kettő éppen szilveszter reggelén.

Idén is a 24-esre készültem, de akár maratonra is készen álltam a felkészülés alapján, sőt, a csácsi részt annyira megszerettem december végére, hogy már-már sajnáltam, hogy nekem nincs egy speciális ’24+Csácsi hegyek’ futamom.

Aztán Karácsony után kaptam egy gyomrost egy meghűlés – köhögés, nátha, feszítő arcüreg – szerencsére láz nélkül – formájában úgy, hogy utoljára talán 2 éve volt egyáltalán torokfájásom is…

Most – pont most – mégis megkaptam. Fizikailag és mentálisan egyaránt felkészülten, mégis gyengén voltam kénytelen rajthoz állni. Nem tudhattam, meddig és hogyan fog menni, ha egyáltalán megy akár a TV toronyig is. Ment. Addig mindenképpen.

Muhari Gabival és Jakabfy Zolival uphill

Szóval meglepően jól indult számomra a futás (4’36” a toronynál az átlag), épp ahogy „amúgy” is kellett volna mennie. Így az élen is álltunk ketten egy fiatal tájfutó sráccal (Szalay Levente), ahogy arra számítani lehetett. Azt mondom, még a Zárdánál is úgy ahogy tartottam magam, nem is éreztem különösebb problémát (41 perccel végeztem volna, ha akkor befutok a 10-es távon), tudtam, hogy a sík részen majd elleszünk kettesben, ahogy addig is történt.

Azt találtam gyanúsnak, hogy ki a Flexhez majdhogynem edzéstempóban haladtunk (4’04”-05” körül) és nem lett volna ingerenciám elmenni abból, pedig alapesetben itt már lehetett volna forszírozni a tempót.

Aztán Bozsokon belül már ennél is lassabbra váltottunk, óriási megzuhanást nem tapasztaltam, csak azt, hogy már a harmadik Pulai Gabi is felfut mindjárt ránk, ami azért már sejttette a későbbieket.

Aztán az emelkedő (amire kifejezetten felkészültem és jó is voltam benne) teljesen betette a kaput. A „fal”-on kénytelen voltam belesétálni (…), majd láttam, hogy a tetőn 10mp/km-rel lassabb az átlagom a korábbi 33km-es edzésen futott botfai átlagomnál is. Persze itt már tudtam, hogy kb 10km-ig bírta a terhelést a szervezetem, aztán túlélő üzemmódba kapcsolt.

A lefelén azért visszahoztam még a srácokat, de az utolsó 4km síkon már csak vánszorogtam. Igazából a győzelemhez is elég lett volna „csak” 15mp-cel gyorsabban haladni kilométerenként (ami még mindig jócskán elmarad attól, amit edzésen futok dombok után síkon), de teljesen reménytelennek bizonyult, ahogy ezen a kifejezetten előnyös képen is tisztán látszik (fotó: Bálizs Zsuzsa) 🙂

Az időm 1:44:47 lett (4’19”/km), absz. 3. hely., 6,5 perccel lassabban a 2 évvel ezelőttihez képest.

Nyilván sajnálom, hogy így esett, illetve ma (Jan 4) már némileg jobban vagyok a kögőrohamok csökkenő számának hála, remélhetőleg ennyivel megúsztam a dolgot. Természetesen gratulálok a többieknek és mindenkinek, aki bármely távon futott, főleg a maratonistáknak.

Összegezve kicsit az évet, a hosszú, közel 3 hónapos sérülés után sikerült összekapnom magam és ha csak félmaratonon is, de futottam egy jó eredményt ősszel, a szilveszteri lehetett volna a második… Nyilván a forma nem veszik el néhány nap alatt, csak nem tudom, hogy hol jönne ki most már. Kaposvár Dombjai érdekeltek volna, csak nem 9 000 ft-ért…

2017 – első futóévem

Általános

Pálfy Antal éves összefoglaló beszámolója:

2016. december 31. Zalaegerszeg

2016 decembere van. Fél éve álltam neki futni. Fél órás edzéseket tartottam eddig, nagyjából minden másnap, Célom az volt, hogy fél óra alatt minél többet tudjak futni, ha jól emlékszek 6,20km lett a legtöbb. Decemberben a két ünnep között ezt a szokásos távot futottam. Elköltöztünk egy éve Zalaegerszeg belvárosába, nagyon közel van a  futópálya, így  lustaság lenne nem menni. Az edzés során fennakadt a szemem egy hirdetésen: futóversenyt rendeznek 31-én. Mivel semmi programom nem volt  szilveszterre, úgy gondoltam, elmegyek. Különböző távokon lehet indulni, és valahogy számomra nem is volt kérdés hogy a 40,9 km-es távot fogom választani. Ahogy visszagondolok, ésszerűbb lett volna például a 10 km-es távra nevezni, mivel azelőtt  az 5-6 km-en túl még nem jutottam, De lejátszottam a fejemben, hogy mi történhet, ha az ember lefutja ezt a majdnem maratoni távot. A fél órás edzések igazából nem viseltek meg, fájdalmaim, sérüléseim sose voltak, sőt, mindig jobb kedvem, hangulatom volt utána. Tisztában voltam vele, hogy a 41 km nem ugyanaz, mint az 5 km. De valahogy úgy éreztem, hogy meg tudom csinálni. Gondoltam, a napi adagomat kell csak nyolcszor egymás után teljesíteni. Volt még két napom dönteni.  Roppantul érdekelt, hogy az ember mit élhet át ilyen táv leküzdése után.

Elmentem. Elég korán érkeztem a versenyközpontba, mivel figyelmeztettek, hogy rengetegen leszünk. Szerintem az elsők között érkeztem. Befizettem a nevezési díjat, átvettem a rajtszámot, már nem volt visszaút. Olyan korán ott voltam, hogy körülbelül még két órát kellett várni a versenyig. Egyre több és több futó érkezett, még sose láttam ennyi embert Zalaegerszeg utcáin. És igazából nem voltam ideges, nyugalommal vágtam neki a megmérettetésnek. Meleg nem volt,  szerintem kiváló futóidőnk volt. Elkezdődött a verseny. Nem volt nálam se telefon, se óra. Mivel az 5-6 km-hez voltam hozzászokva, a 6. km után el is vesztettem az időérzékemet. De nem volt gond. Jól haladtam, a feléig nem is volt semmiféle probléma. Ahogy visszaértünk a városba, azt hittem, a végéhez közeledünk. De ez korántsem volt így, a fele még biztos hátravolt. Ez volt az első mélypont. Valahogy átestem, és haladtam tovább. És jó érzés volta dombokon futni. A következő mélypont kb 9 km-rel a vége előtt következett, itt kezdett először borzasztóan fájni a lábam. Itt futni már nem igazán bírtam. Nagy szerencsém volt azonban, hogy Kozári Attila társaságában futhattam le a maradék távot. Ő is kínlódott már, és látta hogy én is bajban vagyok. De tartottuk egymásban a lelket, és bevonszoltuk egymást. Szintidőn belül maradtam (4:52), de nem is érdekelt. Annyi érdekelt, hogy letrappoljam a 41 km-t valahogy.

2017.04.22. Sárvár “szorítsd össze a fogad és fuss”

A következő lépés az volt, hogy csatlakoztam a ZASZ-hoz. Külföldi tanulmányaim miatt nem sokat vagyok Zalaegerszegen, de amikor csak tudtam, elmentem a közös edzésekre. Edzéseim annyiban változtak, hogy a tavalyi 5-6 km-es távokat felemeltem 10re. Emellett jógázni kezdtem rendszeresen. A közös edzések pedig nagyon jó motivációt adtak, még ha nem is tudtam sokszor elmenni. Itt hallottam a sárvári versenyről. Pont úgy adódott, hogy otthon voltam és el tudtam menni.  A 6 órás versenyre neveztem be. Örültem, hogy több ZASZ tag is ott volt. Ugyanolyan tempóban futottam nagyjából, mint az első versenyen. Egy 1000 m-es pályán köröztünk órákon át. 60 km-t tűztem ki célul. Ez ugye 10 km/órát jelent. A verseny feléig ezt sikerült is tartani, utána szétestem picit mind fejben, mind fizikailag. 30 km után iszonyatosan elkezdett fájni a térdem, a kiszálláson gondolkodtam. Többször le kellett ezután már állnom sétálni. Büki Tivadar kollegánk többször is elhaladt mellettem, akárhányszor látta, hogy sétálok, jó keményen hátba vágott hogy “ne aludjak” :). A térdem viszont egyre jobban sajogni kezdett, miután Tivadar ötödször hátba vágott, megkérdeztem tőle hogy mit ajánl térdfájás ellen. A válasz egyszerű volt : “Szorítsd össze a fogad és fuss”. Ez a tanács azóta is ott van a fejemben, ha nehéz pillanat jön. Sikerült végül valahogy kihúzni a hat órát, valahogy eljutottam 51 km-ig.

2017.06.04. Keszthely “Ha végig akarod csinálni, lassan csináld”

Pünkösd hétfő. Ez tanítási szünet, így el tudtam menni egy újabb versenyre. Ami leginkább megmaradt ebből a versenyből, az az iszonyatos hőség. 35 fok biztos volt, a verseny reggel tízkor kezdődött, így pont a legnagyobb forróságban futottunk. A helyi lakosok segítőkészsége példaértékű, a hivatalos frissítőállomásokon kívül rengetegen adtak vizet, ami a nagy hőségben kellett is.  Ezen a versenyen már megfordult a fejemben, hogy jó lenne jobb időt futni. De edzésterv alapján továbbra se készültem, és a nagy meleg se segített abban hogy gyorsabban teljesítsem a távot. A 30. km után pedig jött megint a mélypont. Az egyik állomásnál az orvosok meg is állítottak, itt egy picit megijedtem, hogy abba kell hagyni. De szerencsére rendben találták mind a pulzusomat, mind a vérnyomásomat. Belső remegést, kimerültséget láttak azonban. Figyelmeztettek, hogy ha be akarom fejezni, lassan kell csinálnom. A vizsgálat miatt legalább 15-20 percet veszítettem, így az idő már nem érdekelt. Végül 4:57 lett. A végén még találkoztam a doktor úrral, aki megdicsért hogy lassan csináltam, így nem csüggedtem hogy rosszabb lett az időm, mint az első versenyen.

2017.08.13. Kaposvár “30 km után kezdődik az élet”

Egy újabb felejthetetlen verseny. Ennek a futamnak az egyik érdekessége, hogy éjszaka futottunk és festői környezetben, a Deseda-tó körül. Picit sajnálom, hogy nem világosban kerültük meg a tavat, mivel a sötétben nem sokat láttam a tájból. A nyári forróságban azt hinné az ember, hogy éjszaka sokkal könnyebb futni. Igen, de nem 42 km-t. Egy 42 km-es táv során fejben ott kell lenni az első méterektől az utolsóig. Ez pedig hajnali három és négy körül borzasztó nehéz. Nem volt sok induló, ha jól emlékszek kilencen indultunk ezen a távon. Ez a negyedik maratonom volt, továbbra se izgatott annyira, hogy mennyi idő alatt érek be, de azért bennem volt ismét az, hogy “jó lenne, ha..”. Jól is kezdtem, ahogy ez lenni szokott a nagy küzdelem ismét körülbelül 30 km után kezdődött. Ezúttal azonban nem izomfájdalmaim voltak. Az egyik problémám az volt ismét, hogy fejben nem tudtam már eléggé összpontosítani hajnali háromkor, így nem tudtam már annyira kontrollálni a sebességemet. Ezenkívül a gyomrom kezdett el émelyegni, és 5 km-el a vége előtt szédülni is kezdtem. Az, hogy mennyi idő alatt érek be, megint nem érdekelt, csak be akartam fejezni valahogy. A zalaegerszegi versenyhez hasonlóan itt is egy futótárs segített át a holtponton, nagyon hálás vagyok Horváth Gábor futónak. Gáborral másodpercre pontosan egyszerre értünk be, egy sportbaráti öleléssel fejeztük be a versenyt. 4:45 lett a vége, ha nem is túl sokat de azért sikerült javítani az időn.  A verseny után pedig megismertem Kovács Dániel kaposvári futótársat, aki volt olyan nagylelkű hogy elvitt autóval az állomásig. Azóta két versenyen is találkoztunk. Dániel megerősített abban, hogy “30 km után kezdődik az élet”.

2017.09.22. Zalakaros

Elkezdtem edzésterv alapján készülni. Martin Grüning német futó tervét követtem. A terv arra készít fel, hogy négy órán belül le tudjuk futni a maratoni távot. A zalakarosi verseny 34 km-es távja pont beleillett az edzéstervbe. Ez volt az első olyan verseny, amire rendesen készültem. Az eredmény látszott is egyből. A 4 órán belüli teljesítéshez 5:40-es tempó kell, és ezt ezen a 34 km-es versenyen sikerült is végig tartani, másodpercre pontosan. 3:15-el értem be.  Utána úgy éreztem, maradt is még energiám, ha 42 km lett volna a verseny szerintem be tudtam volna fejezni ezzel a tempóval. Jó volt látni, hogy sok ZASZ-os ott volt, és sokan a dobogón végeztek.

2017.10.29. Ljubljana “Hajrá Zalaegerszeg”

30 éves lettem. Azzal ajándékoztam meg magam, hogy elmentem első külföldi maratonomra. Az edzésterv hatása itt is érződött. Elképesztő mennyiségű futó érkezett a versenyre. Amikor a rajtszámomat átvettem, a regisztrációs pultnál dolgozó hölgy ránézett a személyimre, és magyarul szólított meg. Ez még hagyján, de kiderült, hogy ő is zalaegerszegi születésű. ZASZ-os pólóban futottam, és a későbbiek során a nagy tömegből valaki dobott egy “Hajrá Zalaegerszeg”-et. Kicsi a világ. A hangulat remek volt, és ezt továbbfokozta a rengeteg élőzenekar is. Az élen kenyai sztárfutók végeztek. Ők olyan mosolyogva futnak még 40 km után is, mintha ez tényleg semmi se lenne.  Iramfutóval haladtam a verseny feléig. Kiderült, őt is Toninak hívják. Ő azt ajánlotta, hogy a 4 órán belüli teljesítéshez 5:38-ra kell törekedni a verseny első felében. Félmaratonig sikerült ezt tartani, utána picit lelassultam, de  a 30. km utáni szokásos szenvedés sokkal enyhébb volt. 4:19-es időd futottam végül, 26 percet javítva. Ez azt jelenti, hogy 19 percet kell még hogy javítsak a jelenlegi álomidőmhöz.

2017-es évzáró – szilveszteri versennyel

Általános

Lakatos Roland versenybeszámolója:

Nagyon régen, éppen egy éve jelentkeztem utoljára beszámolóval. Nem tűntem el, lelkesen futok azóta is, sajnos azonban kisebb-nagyobb (inkább egy nagyobb) sérülés miatt a 2017-es évben nagyon keveset versenyeztem, így nemigen volt apropó az íráshoz.

December 31-én viszont jó hangulatban sikerült búcsúztatni az esztendőt, erről jelentkezem most pár sorral, illetve ennek apropóján az évet is értékelném röviden.

Hosszabb kihagyás után, október elején tudtam újrakezdeni az edzéseket, először csak szépen óvatosan, aztán később is csak úgy, merthogy a sípcsontom még nagyon érzékeny, nem mertem még komolyan terhelni. A keringésemet így is sikerült egy közepes állapotra felhozni az év végére, viszont összességében még fényévekre járok a legjobb formámtól: 3 kg pluszsúly van rajtam, hiányoznak a gyors edzések, hiányoznak a hosszú edzések, és még hosszan sorolhatnám a problémákat. Mindezek ellenére szívem szerint bevállaltam volna a maratoni távot (korábban versenyen már 12-szer teljesítettem, és edzésen is kb. ugyanannyiszor), de féltem még a lábamat, hogy rásérülne a sípcsontom, így végül is a rövidebb, 10 km-es távra esett a választásom. Edzésen ugyan már sokszor teljesítettem, de versenyen még soha, itt volt tehát az ideje.

Az előzetes kalkulációk alapján 41-42 percre lőttem be a várható időmet, de titkon reménykedtem benne, hogy ha jó napot fognék ki, esetleg becsúszhatok 40 alá. Ennek megfelelően kalkuláltam ki a részidőket, annyi volt a taktikám, amíg csak tudom, próbálom ezt tartani, aztán majd meglátjuk a végén, mire lesz ez elég. A rajt után szinte azonnal faképnél hagyta a teljes mezőnyt Bicsák Bence és Ott Bendzsi, nincs ebben semmi meglepetés, a saját sportágaikban (triatlon és atlétika) mindketten az országos élvonalba tartoznak. Mögöttük viszont ott galloppoztam a harmadik helyen, egészen az emelkedő közepéig. Itt előbb egy tájfutó spori (Szalay Levente) majd a klubtárs Korpics Attila értek utol, mindketten a 24-es távról. A toronyhoz felérve aztán a maratoni távon élen álló duó (Muhari Gabi és Rudolf Tomi) is elhagytak. Ebben sem volt semmi meglepetés, ez most a realitás, de azért lelkileg nem esett valami könnyen a dolog. Mindegy, haladtam tovább, a saját futásomra koncentrálva.

A toronynál különben még majdnem megvolt a 40 perchez szükséges részidő (15 perc), pár másodperccel csúsztam csak ki, de éreztem, hogy sokkal nehezebben mozgok, mint kellene, így már itt biztos voltam benne, hogy a 40 perces végeredmény felejtős. A Jánkáig még úgy ahogy elevickéltem, de aztán a második emelkedő már igen megfogott, és utána hiába volt már csak vissza lejtő és sík, az utolsó 3 km-en már nem fogtak a lábaim, nem tudtam már kellőképpen pörögni. Előzetesen bíztam benne, hogy lesz még erőm egy nagy hajrára, de a futásban nincsenek csodák, 35-40 perc maximum közeli futás után már nem lehet száguldani, ha hiányzik az ehhez szükséges edzésmunka. A végére igencsak belassulva még a 42 percből is kicsúsztam, 42:33 lett a végeredményem. Láttam ugyan, hogy jön mögöttem Jakabfy Zoli, de egy 40 másodperc megmaradt az előnyömből, Bence és Bendzsi mögött befutottam a harmadik helyre.

Nagyjából végül is az előzetesen várható időt sikerült hozni, de úgy érzem, ha nem futom el az elejét a 40 perces irreális célt kergetve (hanem mondjuk a 41-et céloztam volna inkább meg), akkor talán egy erős hajrával hamarabb beérhettem volna. A helyezésen mondjuk nem változtatott volna, a két fiatalember fényévekre volt tőlem, semmi okom sincs a szégyenkezésre egy 270 fős mezőnyben abszolút harmadikként befutni két ilyen bajnok után.

Összes eredmény: itt

Saját futásom adatai: itt

Ha az egész 2017-es évet próbálom értékelni, túl sok pozitívumot sajnos nem sikerül felmutatni. Bár végig nagy kedvem volt nemcsak a futáshoz, de a keményebb edzésmunkához is, a sípcsontom sajnos nem engedte nemhogy a versenyzést, de még csak a közepes szintű edzésterhelést sem. A márciusi sérülést különben teljesen a saját hibámnak köszönhetem: túlhordtam egy cipőt éppen a legnagyobb edzésterhelés közben, mire észbekaptam már komolyan megfájdult a lábam. Azonnal lecseréltem a cipőt, és úgy tűnt, rendeződik is a dolog, jött azonban egy 100 km-es verseny, amit nem szerettem volna kihagyni, hiszen a főpróba lett volna a sárvári 24 órás indulás előtt. A verseny ugyan jól indult, de 45 km-nél megfájdult a sípcsontom, és persze erőltettem tovább, de csak egyre erősödött a fájdalom. Végül 60 km-nél ki kellett szállnom. Egészen márciustól októberig kísértett aztán ez a sérülés, a csonthártya gyulladás nagyon makacs dolog…

Mindegy, remélhetően túl vagyok rajta, végül is pozitívan sikerült zárni az évet. Hogy egy bizakodó fordulattal zárjam le ezt az amúgy gyászos esztendőt: ha azt nézzük, mindkét idei teljesített versenyemen (Szentgotthárdi Csatafutás és Szilveszteri Hegyimaraton) sikerült a korosztály élén végezni, ha úgy vesszük, 100 %-os mérleggel abszolváltam tehát az évet, amire korábban még nem volt példa! 🙂

A szentgotthárdi és a zalaegerszegi dobogó tetején

Na persze elszánt vagyok, hogy a jövőben nem az Old Boys kategóriában tudok csak villogni, hanem a fiatalokkal is felveszem még a versenyt. Ehhez persze előbb sok-sok edzésmunkát kell elvégezni, de készen állok rá, bátran tekintek előre 2018-ra!

Roli eredeti beszámolóját itt találhatjátok.