ELMARAD! – Szaggasd!

Általános

Kedves Futóbarátaink! Sajnos a jelenlegi járványhelyzet miatt az idei Szaggasd az aszfaltot! futóversenyt nem tudjuk megrendezni. Az egyesület tagjainak egybehangzó véleménye az, hogy ez egy felelősségteljes döntés, köszönjük a megértéseteket, vigyázzatok magatokra! Akik már előneveztek és befizették a díjat, kérjük a zaszse@gmail.com email címen jelezzék, hogy részükre visszautaljuk-e a nevezési díjat vagy esetleg kérik átvezetni a jövő évi versenyünkre. 2021-ben újra SZAGGASD! Bagodban

2:3

Általános

Most már én is tartozok egy beszámolóval.

Akármennyire is kedvenc távom a maratoni táv, idén valahogy nem akart összejönni a terv szerint. Bár sikerült kétszer PBt futni (áprilisban Füreden 3:54, majd most Ljubljana-ban 3:52:34), úgy gondolom jobban kellett volna, hogy sikerüljön mind a kettő. Főleg, ha a félmaratoni eredményekre gondolok (1:45 és 1:43). Úgy tűnik 2019 inkább a félmaraton éve volt, ez az 1:45 még egy tavalyi álom volt, amire a nyáron sikerült még rá is tenni. Mind a kettő a maratonhoz való felkészülés része volt, edzőversenyként futottam. Most már azt mondom, hogy lehet nem kellett volna ezeket maxra futni.

Budapest Night Run félmaraton

Ezek alapján a félmaratonok és edzésadatok alapján egy minimum 3:40 alatti időre lehetne számítani. Füred után a következő próbálkozásom Pesten volt. Nagyon vártam anapot, májusban kezdtem a felkészülést egy hónapos sérülés után, amit Füreden szedtem össze. Nehéz volt a kezdet nagyon, mintha újra kezdtem volna futni. Küzdelem volt eleinte a 6:00 perces tempóért, és a meleg se könnyítette a dolgomat. Aztán szép lassan kezdtem visszarázódni, próbáltam az előírt pulzust tartani. Egy 12 km-es versenyen 5:10-es átlagot mentem, aminek akkor nagyon örültem, majd augusztusban sikerült egy félmaraton 4:53-as átlaggal, augusztus végén pedig egy 30 kilométeres edzés 5:09 átlaggal. Ezek alapján lehetett talán reménykedni, hogy menni fog a maraton 5:15-el. Aztán…

Aznap, amikor ébredtem, már gyomorgörcs és szédülés kerülgetett, már ott voltam, hogy el se indulok. De a rajtig valahogy összeszedtem magam, minden szépen is indult, eleinte kellemes futóidő volt. 17 kmnél valaki mondta is, hogy 3:35 a várható érkezési idő. 20 kilométer után pedig kisütött a nap, elment az energia, nagy mélypont jött, amin nem sikerült túljutni. Pedig figyeltem a frissítésre. Kiszálláson gondolkodtam, de valahogy végig csúsztam. Hogy értelme volt-e, arról biztos megoszlanak a vélemények, de nekem sokkal negatívabb élmény lett volna abbahagyni a versenyt. Kissé csalódottan 4:02-vel értem célba. A célba érés után egyből az volt az első gondolatom, hogy Ljubljana-ban október végén biztos hűvösebb lesz, meg amúgy is imádom azt a versenyt, próbáljuk meg.

Egy hetet kihagytam, majd újult erővel csaptam bele az edzésekbe megint. Két héttel a verseny előtt Lillával futottunk egy 27 kmt 5:02 átlaggal, végig dumálva, ami megint bizakodásra adhatott okot. Aztán..

Nem kaptam meg a hűvös időjárást ott se, 22 fok volt. De aznap reggel jó kedvvel, jó erővel ébredtem. Az 1. km borzalom volt, egy szűk utcán mentünk, mozdulni alig lehetett a tömegben. De utána helyreállt a rend. Picit lassabban kezdtem, mint Pesten. 25 km-ig ment az 5:10-es tempó, majd jött a fal. Szerettem volna egyenletesen futni, ez most se sikerült, a déli meleg se segített ebben. Picit azért jobban tudtam haladni, mint Pesten. Egy PB-t sikerült összehozni, aminek azért örülök.

Ljubljana Marathon

Tudom, hogy hittetek páran abban, hogy ennél sokkal jobban mehetne ez a táv is nekem. Én is hiszem, de még nem jött el ennek az ideje. Nem fogom a melegre, ennyit tudok most testileg és mentálisan is. Sokat kell még tanulni. Valószínű azért kedvencem ez a táv, mert tele van kihívással, amiket egyszer le lehet győzni, ahogy Kipchoge is bebizonyította. Úgy gondolom, változtatni kell picit a felkészülésben is. Köszönet mindenkinek aki szurkolt és akivel futhattam.

És zárásnak még annyit, hogy persze nem a számokért futunk, hanem mert szeretünk futni. Lőrincz Olivér szavaival élve: A számok csak hozzátesznek az élményhez. A futásban rejlő egyéb szépségeket, örömöket nem lehet számokkal leírni, szavakkal is nehéz.

„Nem attól leszel boldog ha jól, eredményesen futsz, hanem attól leszel eredményes, ha boldogan futsz”

Pálfy Antal

Terítés Workshop

Általános

 

2019. július 7-én

Sportolóknak a TestSzobrász Műhely közreműködésével

 

a Restart Fesztiválon 

 

Kedves Sportoló, Egyesületvezető!

 

Mi, a TestSzobrász Műhely Zala TestSzobrászaiszeretettel köszöntünk!

 

Sportoló vagy? Amatőr? Félprofi? Profi? 

Bárhogy is van, Neked szól az ajánlatunk itt a Restarton!

 

Mi, TestSzobrászok széles érintési repertoárunkon felül megtanultunk egy speciális kezelési technikát, ami nagyon hasonlít egy masszázshoz. Mi Terítés”-neknevezzük.

Ez egy verseny előtt és után alkalmazható, teljes testet érintő, kezelőasztalon, kakaóvaj alapú vivőanyag felhasználásával történő kezelés. (csokiillatú leszel, de nem ragadós)

 

Mit várhatsz tőle?

Mi teszteltük magunkon. Nekünk ez jött ki:

 

Erő van a testemben. Rugalmasabb és robbanékonyvagyok.

Ide nekem az oroszlánt! Könnyebb a mozgás.

 

 

 

 

Itt pedig a Restarton indulók visszajelzései 2017-ből:

 

 „A verseny előtt és szerencsére utána is kezeltetek a sátorban. Bár csak a félmaraton előtt 2 héttelkezdtem edzeni, nem viselte meg a lábamat a futás. Csodálkoztam, hogy nem fáradtam el nagyon, és másnap nem volt izomlázam sem. Ha lehet, mennék jövőre is!”

 

 A ruha miatti részleges terítés után könnyedebbenjártam, bélműködésem intenzívebb lett, nyakamatjobban tudtam mozgatni.

A teljes terítés után ezeken kívül még jobbankaptam levegőt, csípőfájdalmat kevésbé éreztem a túra után. Szóval összességében nagyon .

 

Ajánlatunk:

 

Azt gondoltuk, hogy csak itt, a Restarton legyen ezrészünkről Számodra egy 

 

“ Térítés nélkül adott Terítés”!

 

Jól hangzik? Szerintünk is! Írj, foglalj időpontot és gyere!

 

Amit várunk Tőled: 

 

1. Írj a tszmzala@gmail.com címre és iratkozz fel névvel a megjelölt időpontokra!
2. A verseny után 3 napon belül írj visszajelzést a tszmzala@gmail.com címre, max. A4 terjedelemben! A visszajelzést adók között  3 db „TSZMZala Meglepetés Ajándékutalványt”sorsolunk ki!

Fontos infó!

A júl. 8. éjfélig gyorsvisszajelzők közül egyvalaki

3 alkalomra szóló Terítés Ajándékutalvány”-t

nyerhet!

 

 

Tehát összefoglalva:

Terítés Workshop a TSZMZala TestSzobrászaival!

Ideje: 2019. 07. 07. 7.30 – 17.17

Helye: Dísz tér, a TestSzobrász Műhely Zala félig elfüggönyzött sátra

Öltözék: kb. fürdőruha, ami fölé még lesz időd és helyed felvenni versenyző ruhádat nálunk.

Jelentkezés: tszmzala@gmail.com

Visszajelzés:  Júl. 8. éjfélig (csak gyorsvisszajelzőknek) a „ 3 alkalmasTerítés Ajándékutalvány” megnyeréséhez

 Júl. 10. éjfélig  a 3 db „TSZMZala Meglepetés Ajándékutalvány” valamelyikének megnyeréséhez.

 

 S ha szívesen tudnál meg többet a Terítésről, itt egylink arról, hogy milyen eredménnyel alkalmazták az USA egyik felkészítő táborában a Terítést:

https://testszobrasz.hu/blog/hogyan-dolgozunk-sportolokkal-cikk-az-abmp-amerikai-masszazs-szovetseg-magazinjabol-angol/

 

 Esetleg a TestSzobrászatról? www.testszobrasz.hu

 

Választható időpontok:

 

2019. Július 07. Vasárnap

 

 7.30
 8.15
 9.00
 9.45
 11.30
 12.15
 13.00
 15.00
 15.45
 16.30

 

Mi már nagyon várjuk, hogy életed legjobb formájában versenyezhess Te is a Terítéssel!

 

Ugye, Te is várod már?

 

Szeretettel:

 

 

A TestSzobrász Műhely Zala csapata nevében

 

Borsos Miklós

Műhelyvezető, TestSzobrász mester

 

Járfás Gyula (Gyucci), egyesületünk legtöbbet versenyző futója

Általános

Több mint egy hete, hogy lezajlott az UltraBalaton, kis országunk legnagyobb futórendezvénye. Egyre több beszámoló kerül a különböző weboldalakra, blogokra, közösségi médiába. Hosszabbak, rövidebbek, részletekben elveszők, vagy elnagyoltak, sírósak, vagy épp nevetősek. Mindenki másban jó. Van, aki írni tud, van, aki futni és akad olyan is, aki egyiket sem igazán, mégis mindkettőt csinálja. 

Járfás Gyula számos dologban kiváló, az írás azonban nem tartozik ezek közé és ezt ő maga is elismeri. Gyula, klubunk belső levelező listájára írt beszámolói, tartalmilag, jobbára az adott verseny megtörténtét hivatottak rögzíteni, a külcsínt illetően pedig az email tárgy mezőjébe íródnak, csupa nagybetűvel. Ha hozzáírná, hogy „jól ment”, túllépné a bűvös hat szavas álomhatárt, de ilyen még nem fordult elő a történelemben.

Nem így van a futással! A 44 éves, Zalaháshágyon élő Gyula, 2003 óta fut versenyszerűen, melyet a Zalaegerszegen, minden évben, szilveszter napján megrendezett Mountain Man Marathonnal (41 km, 800 m D+) kezdett el, némi focis múltat követően, és aminek azóta zsinórban 16 (!)-szoros finishere. A Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány támogatására, jótékony céllal rendezett 65 km-es terepfutás visszatérő résztvevője, a sárvári hatórás futás rendszeres versenyzője. Gyula, sok egyéb mellett, sikeresen ért célba a 2018-as 111 km-es Ultra Tisza Tó (UTT) aszfaltos ultrán, ugyanebben az évben a Vadlán Ultra Trail 108 km-én és ötször indult egyéniben a 221 km-es UltraBalatonon, ebből négyszer sikerült is az egyéni beérkezőknek járó célszalagot elnyernie.

Mivel Gyula ilyen szerényen és csendben gyűjti magának, ezzel pedig egyesületünknek is az eredményeket, a helyi média érdeklődését pedig viszonylag ritkán sikerül felcsigáznunk, úgy döntöttem, hogy idei újabb, immáron negyedik, sikeres, egyéni UB teljesítése kapcsán felkeresem és én írok róla. Nevezhetnénk az írást interjúnak, de olyat újságírók készítenek, így hívjuk inkább egy baráti beszélgetésnek, leírva.

B.T.- Gyulus, mindannyian tudjuk, hogy rengeteget versenyzel. Hozzávetőleg hány eseményen vettél részt a 16 év alatt?

J.GY.- Erre egészen pontosan tudok válaszolni, ugyanis egy füzetbe vezetem az összes versenyt, amin részt vettem. 165 esemény volt összesen, egészen széles repertoárban, hiszen a 14 km-es örömfutástól a 221 km-es UltraBalatonig minden létező táv és terep szerepel benne.

B.T.- Az sem titok, hogy szereted halmozni a versenyeket. Mi volt az eddigi legsűrűbb, vagy legnehezebb sorozat egymásután?

J.GY.- Valóban többször előfordult, hogy kedvenc események nagyon sűrűn követték egymást a versenynaptárban, de ez nem szokott eltántorítani, ilyenkor egyszerűen elmentem mindkettőre, csak a terheléshez igazítottam a tempót. Ha tudtam, hogy másnap is verseny lesz, akkor már az adott napi rendezvényen tartalékoltam az erőt. 2017-ben pl. az Őrségi 74 km-es futás (ami egy eltévedés miatt 81 km lett) után másnap a Koraszülött Futás 65 km-es távján álltam rajthoz, de előfordult szombati 60 km-es terepfutás után vasárnap egy aszfaltos maraton is.

B.T.- Miért futsz, miért versenyzel? Mi a motivációd? 

J.GY.- Örömfutó vagyok. Nem mondom, hogy nem esik jól, ha valahol dobogóra állhatok, de nem ez az elsődleges. Szeretek futni, a versenyeken jó a társaság, visz a hangulat. Az évek során rengeteg embert ismertem meg, sokukkal barátságot is kötöttem és jó újra, meg újra összefutni velük.

B.T.- Melyik volt a legnehezebb versenyed/melyikre vagy a legbüszkébb?

J.GY.- A 2018-as Vadlán Ultra terepverseny hosszú távja volt a legnehezebb. Előtte nem tudtam érdemben pihenni, a munka is sok volt, hiszen a fő munkahelyem mellett másod, sőt, időnként harmad állásban is dolgozom. A verseny utolsó harmada nagyon megviselt, de óriási élmény volt. A 2014-es egyéni UB teljesítésemre vagyok a legbüszkébb. Az első ilyen hosszú futásom volt és az akkor még 212 km-t, 27 óra 4 perc alatt sikerült behúznom.

B.T.- A családod támogat a sportolásban?

J.GY.- Maximálisan. Az ultrákon az autós kísérést általában Zsuzsa húgom vállalja, párjával, Rafival. Idén sajnos nem tudtak jönni, így Andrea unokanővérem jött el, amiért ezúton is óriási köszönet illeti, szüleim pedig nagyon büszkék rám.

B.T.- Mesélj kicsit az idei UB-ról, hogy ment? Szenvedtél, vagy volt helyed a pályán?

J.GY.- Az ultraversenyeken általában a szintidőn belüli teljesítést tűzöm célul. Ez most is így volt. A szokásos, laza tempómban kezdtem, semmi sietség. A dombokat szeretem megfutni, de most az először induló Andor Jocónak is szerettem volna az elején kicsit segíteni, így általában a dombokra felérve bevártam. Szigliget környékén elkeveredtünk egymástól, utána egyedül folytattam. Vonyarcvashegy környékén a Zalatriatlon-klub szurkoló csapata várt, akik bringával tekertek oda Zalaegerszegről. Jókedvű brigád, etettek, sörrel is itattak, majd zajos biztatásuk közepette indultam tovább. Keszthelyre érve a frissítő ponton tevékenykedő Lilla fogadott, szokásos, laza, pörgős stílusában. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, majd egy óriási energiaöleléssel felturbózva kocogtam tovább a déli part felé. Balatonmáriánál sötétedni kezdett, Anditól átvettem a fejlámpámat és megkezdtem az éjszakát. Balatonboglárnál dördült egy nagyot az ég, előbb erős szél támadt, majd az eső is eleredt. A part közelébe érve a szelet már viharos erejűnek éreztem, oldalazva kellett futnom, a szemembe csapó esőcseppektől pedig alig láttam. Átázott az esőkabátom. Kis idő múlva elállt az eső, cseréltem ruhát, cipőt. Siófoknál újra megeredt, de ekkor már nem érdekelt. Balatonkenesénél, a 183 km-nél levő csekkponton egy kisebb társaság várt. Egyikük közölte, hogy ő versenybíró és lejárt a szintidő, nem mehetek tovább. Annyira meglepődtem, hogy először válaszolni sem tudtam neki. A fejemben már raktam össze a választ, mikor a körülötte állók közül megszólalt valaki: „Én ismerem ezt a srácot, ő megcsinálja! Engedd tovább nyugodtan, ő be fog érni szintidőn belül!” Továbbengedett… Kicsit belehúztam, mert valóban szorított az idő. A 190. km körül beütött egy technikai probléma is, ugyanis Andi lerobbant a kísérő kocsival. Szerencsére a csapatunk már a célban volt, a segítségemre siettek és a célig kitartottak mellettem, így 31 óra 25 perces idővel sikeresen, szintidőn belül célba értem.

B.T.- Már csak egy kérdésem lehet: elégedett vagy ezzel az eredménnyel?

J.GY.- Nézd, nekem az jelenti a sikeres teljesítést, ha mosolyogva, épségben érek célba. Inkább legyen egy, két órával rosszabb időeredményem, mintsem szenvedjek. Nem mondom, hogy néha nem fáj itt-ott, de ha szenvedés lenne az egész, nem csinálnám, ha pedig az egészségem lenne veszélyben, habozás nélkül kiállnék. Versenyt rendeznek mindig, de élet csak egy van. A kérdésedre válaszolva: elhoztam immáron negyedik alkalommal is a szalagot, így elégedett vagyok.

B.T.- Szívből gratulálok, a szüleidhez hasonlóan az egyesület is büszke rád. További szép sportsikereket kívánunk!

Büki Tivadar a 24 órás ultrafutó EB-ről

Általános
Amint azt már sokan tudtátok, férfias mosolyom és tavalyi nemzetközi “B” szintű sárvári eredményem okán meghívtak az ultrafutó válogatottba.
A csapat ezúttal az IAU 24 órás Európa-bajnokságon lett indítva, amely május 26-27-én került megrendezésre a romániai Temesváron.
A versenyre immáron szokásosnak mondható frissítő emberemmel, Bekk Csabival mentem, valamint a zalaegerszegi futólegenda, Bérces Edit is velünk tartott, hogy önkéntesnek csatlakozzon a szervezőgárdához.
Pénteken délelőtt érkeztünk meg a városközpontban található versenyszállásra, a Hotel Temesvárba. A hely már nyüzsgő hangyabolyra hasonlított, csak kissé színesebb volt: közel harminc ország csapatainak tagjai jöttek-mentek nemzeti szerelésükben, bábeli hangzavarban. Csapatvezetőnk, Bárdos Barnabás, már várt bennünket, segítségével pillanatok alatt becsekkoltunk a szállodába, majd magára a versenyre. Délután megnyitó ünnepség volt a belvárosban egy nagyon szép, régi épületekkel körülvett téren. A román szervezők nagyon kitettek magukért, látszott, hogy nagyon sokat készültek rá és minden hibátlanul működött.
A hangolódás keretében este bejártuk a belváros sétálóutcáit, illetve megnéztük a pályát. A kijelölés kiváló volt, a veszélyesebb helyeken mindenhol bójákat tettek, a gyalogos átkelés megkönnyítésére mobil hidakat építettek két helyen is. A pálya maga egy szép, gondozott parkban volt. Fás, zöld részek, egyik oldalán folyó. Jól nézett ki. Hátránya a két emelkedő volt, illetve hogy teljes egészében térkő volt a burkolat. Ilyen hosszút még sohasem futottam térkövön, de sejthető volt, hogy az izmokat rendkívüli módon igénybe fogja venni.
Mielőtt rátérnék a versenyre, pár szót a felkészülésről.
Én még soha, egyetlen eseményre sem készültem ennyit. A munkám miatt ez óriási logisztikai feladatot is jelent, de mikor decemberben telefonon hívtak, hogy tagja vagyok az előzetes keretnek, egyből elkezdtem gyűjteni a kilométereket. Csapattársaimat már névről ismertem, világos volt, hogy itt egy ütőképes brigád alakul, óriási esélyekkel. Tulajdonképpen kizárólag hosszú edzéseket csináltam. Mentem extrém hidegben befagyott szakállal, hajnali háromkor a napi munkám előtt és egész éjszakai meló után, kialvatlanul, délutáni melegben, de volt száz kilométeres edzés, viharban, a végén négy teljes órán át ázva. Kemény volt. Azt mondtam Csabinak ott a pályán, hogy most már a neheze megvan, ezután csak a szórakozás jön! 😀
A reggeli rajt előtt volt némi probléma, ugyanis az IAU bíró nem fogadta el az előző nap szabályosan bemutatott, gyönyörű, címeres, direkt erre  az eseményre vásárolt kompressziós trikómat. Mivel nagyon érzékeny a bőröm, egy ilyennek rajtam kell lennie, különben a normál futópóló a hosszú versenyeken véresre dörzsöl, így kénytelen voltam dupla pólóban futni a melegben is.
A versenyt (ahogy én fejben is) négyszer hat órára osztom.
Az első hat óra vége felé nehéz volt már, elért a meleg. Hatvan kilométer körül mélypont jött, két órán át eléggé visszaesett a teljesítmény, de szerencsére segítőim kihoztak belőle. Nagy meló volt… Közben jött az esti hűvösebb idő és úgy összekaptam magam, hogy szinte egész éjszaka semmi bajom nem volt. Gyönyörűen gyűltek a kilométerek. Sajnos Tomi egy korábbi sérülés miatt már 100 km körül kiállt, mikor pedig Levire, később Árminra is többször ráköröztem világossá vált, hogy az enyém is a csapat eredményt befolyásoló lesz. Ez óriási nyomás alatt tartott, hiszen ha bármi miatt ki kell állnom, az egész csapat eredménye elmegy…
Tulajdonképpen komolyabb probléma a huszadik óráig nem volt, ekkor kezdtem határozottan érezni, hogy a térkő megtette a hatását. A sok kemény ütés miatt a combfeszítőim beálltak. Próbáltam nyújtani, de nem sokáig tartott a hatás és láttam, hogy a többiek is szenvednek. Mintha nem lett volna elég bajom, folyamatos hasmenés kezdett gyötörni. Lassult a tempóm, közben folyamatosan számok pörögtek a fejemben. Vágyamat, a 240 km feletti eredményt már a verseny felénél elengedtem, majd a 230-at, a végén pedig a PB is elment. Most sajnos csak 218 lett a vége. Nagyon nehéz verseny volt, nehéz pálya, de nem szeretem, ha egy eredményt meg kell magyarázni, hiszen a többieknek pont ugyanilyen nehéz!
Ez most a beton erős mezőnyben egyéniben a 33. helyre lett elég, a magyar férfi csapat pedig az ötödik lett az országok versenyében.
Végül, de nem utolsósorban segítőm, Bekk Csabi munkáját mutatnám be:
Csabi újra bebizonyította amit már amúgy is tudtunk róla, hogy egy jó barát, egy odaadó segítő, egy szemét hajcsár 😀, egy olyan arc a tömegben, amit ha meglátok tudom, hogy mindig van még egy lépés, mindig megy még egy kör, mert egyszerűen LÁTNI KELL!
Csabi keverte a kaját, italt, állandóan matekolt, egy pillantásból tudta, ha bajban vagyok, ha pedig repültem, egy szót sem szólt. Folyamatosan csekkolta az eredményeket, amihez sprint-szakaszokat futott a pálya melletti füvön egész éjjel, tudósított benneteket a FB-on, közben harcolt a versenybírókkal. Mikor nekem vége lett, neki ment tovább: könnyezett velem a célban, kaját hozott a szobába, vitte a táskám….
Úgyhogy a nevem bárhová is kerül ezzel kapcsolatban, a fejetekben legyen ott mellette az övé is!
Köszönöm a szurkolást, a MASZ-UB-nak a lehetőséget, Editnek a rengeteg dicséretet és a csokoládé-aranyérmet!
Hajrá ZASZ!
Hajrá Magyarország!

Tivadar ultratáborban

Általános

Az elmúlt három napon részt vettem egy ultrafutó edzőtáborban, melyet Lubics Szilvi szervezett, a Nagykanizsa melletti Obornakon. A tábor tulajdonképpen tök ingyenes volt, vagy mondhatni “non profit”, hiszen csak a kajánkat és a szállást kellett fizetni, de ezek is szinte filléres költségek voltak, pedig Szilvi rengeteg melót, időt, szervezést fektetett az egészbe.

A “főhadiszállás” egy gyönyörű vadászház volt az erdőben, mindentől-és mindenkitől megfelelő távolságra, még a mobiltelefon sem működött, vagy csak nagyon hosszas térerő-keresgélés után. A tábor valójában négy napos volt, de a csütörtök egy vízitúrával telt, valamint a “beköltözéssel”, futás csak egy tízes körüli táv volt, az is este, illetve a sportorvosimat kellett intéznem, így én csak péntek reggeltől csatlakoztam. Kb negyven-ötven futó jött össze az egész országból, a teljesség igénye nélkül: Miskolc, Makó, Szeged, többen voltak a fővárosból és jó páran voltunk a Dunántúlról is. Szilvi elég színes társaságot hozott össze, voltak sokszoros Spartathlon-teljesítők, sokszoros Ironman-ek, 24 órás menők és a terep-ultrában nagyon szép magyar-és nemzetközi eredményekkel bíró hegyi zergék.

Az első napra egy 50 km-es erdei terepfutás volt előirányozva, kb 1200 m szinttel. Szerencsétlen módon, az egész heti kiváló és száraz időjárás után, csütörtök délutántól elkezdett esni az eső és egész éjszaka esett kiadósan, így a pálya elképesztő állapotban volt. A reggel kilences rajt után szinte azonnal elkezdett újra szakadni, hol eső, hol hó formában. Nekiindult a csapat, de senki nem tudta mire vállalkozunk! 🙂 Többen 10 km után visszafordultak, mások levágták erre-arra, végül hatan futottuk le a teljes távot, öt és fél óra alatt. (aszfalton nekem ez kb négy óra) Ahogy a visszaérkezéskor kinéztünk, az megért egy misét… :DD A zuhany után késői kaja, majd hosszas beszélgetés következett.

A második napon 26 kilométernyi aszfaltos/murvás futás volt a morcos időjárás miatt (Szilvi szerint pihenőnap 🙂 ), beszélgetős tempóban, utána kaja és hengeres-köteles nyújtás Koller Judit vezényletével ( ez előző nap is volt, csak a fantasztikus hatos lekéste 😀 ), majd Rakonczay Gabi tartott egy előadást. Aki nem ismerné, keressen rá! Eszméletlen pali: egyszer gondolt egyet és 73 nap alatt egy kenuval, egymaga átevezett Európából Amerikába, keresztülszelve az Atlanti óceánt! Már mindenki lemondott róla, mert tönkrement a műholdas telefonja és minden műszere, egyszer csak beevezett Amerikába….. 😀 Ezután dumcsi, amely sörbe és viszkibe fulladt… 😀

A harmadik napon lehetett választani egy 50 km-es aszfaltos, vagy egy 37 km-es 1000 m-es szintes terepfutás közt, én az utóbbi mellett döntöttem, mivel aszfaltosat itthon is tudok bármikor. Jó kondiban éreztem magam még így, a harmadik napon is, úgyhogy (nagy bátran) felzárkóztam az elején ellépő négy terepultrásra.Mint később kiderült, mindegyikük megjárta már a Mont-Blanc-t, de szerintem nem “nyélen” mentek, így, ha néha fogszorítva is, de bírtam az iramot velük. (ha esetleg valakinek mond valamit: Bacsó Bence vitte az elejét). Sokat röhögtünk, gyönyörű idő volt és még szebb táj. A beérkezés után hengerezés Judittal, majd kaja és búcsúzkodás….

Szuper volt az egész,remek emberekkel, akik közt úgy éreztem magam, mint aki otthon van…

Remélem jövőre is lesz és újra kapok meghívást, mert jó lenne ebből méééég!

Büki Tivadar

XXIII. Egerszegi Decathlon Mountain Man Marathon

Általános

Egyesületünk is egyik segédrendezője az idén immár huszonharmadik alkalommal megrendezésre kerülő zalaegerszegi szilveszteri futóversenynek, a Mountain Man Marathon-nak.

A Zalatriatlon Facebook oldalán csatlakozhatsz az eseményhez, ahol minden friss információt megkapsz. Jelentkezés és versenykiírás a szilveszterihegyimaraton.hu oldalon!

Tarts velünk Te is, búcsúztassuk futással az óévet!