Futás a koraszülöttekért

Általános

KORPA

2.-3. szakasz

A tavalyi szünet után ismét részt vettem a Koraszülöttfutáson, újra csapatban (hisz max. 42,2km-ig vagyok hitelesítve, mostanság addig sem), ezúttal négyen indultunk Lusta Banda Light néven Mónival, Lillával és Umbertoval, egyedi pólóval!
Homályos emlékeim alapján rendszerint szénné szoktunk égni ezen a futáson, most viszont mintha ez a veszély kevésbé fenyegette volna a mezőnyt: 4-5 fok, erős északi szél és némi eső tett róla.
Nekem a dombos, de aránylag jól futható szakaszok jutottak Csácsból Nemesapátin keresztül Gyűrűsig (16,2km). Mónit váltottam miután két kilométert melegítettem mellette és a hazai pályás emelkedőkkel kezdtem is már a Csácsi hegyen a legelejétől 8 percre. Mostanság a tempófutásaimat Gálafej-Jánka érintésével végzem, így nem volt gond a felfelékkel a többi futóhoz képest. Őszinte leszek: konkrétan leginkább nőket és Hit Gyülekezetes hívőket fogtam be 🙂

Sőt, az erdős terepes rész után (ahol egymás hegyén-hátán futottak négyen) már a negyedik helyen haladtam, amiből harmadik lett, mire leértem a műútra Nemesapáti felé és az ezüst sem futott túl messze tőlem, miközben a kedves csapattársak folyamatosan ledudáltak az útról, mutogattak, fényképezgettek – nálam mindenesetre jobban érezték magukat 🙂.

Megyegetett a futás, de azért kirobbanó erőben nem éreztem magam. Felkalimpáltam a templomig (szakasz vége: 4’30”/km), aztán jöhetett a Gyűrűsig tartó nehezebb terepes szakasz (4’51”).
Teqballos társamat előztem a falu utáni kaptatón (hiába, az asztali foci igazi úrisport), de azt tudtam, hogy az első messze jár(hat). Jött egy saras, néhol futhatatlan meredek fal, de aztán a nagyon gázos sárkorcsolyás lefelét már kockázatosan futottam (egy esés lett a jutalma), így a végére „csak” 3 perces fórral rendelkeztek a pestiek Lilla legmocsarasabb szakaszai előtt.


Végül ezt a helyezést (egy kis oda-vissza előzgetéssel fűszerezve) meg is tartotta a csapat a végéig, így a 2-4 fős váltók versenyét megnyertük, abszolútban pedig másodikak lettünk.
Élmény volt, szeretem ezt a mocskos időt.

UMBERTO

Az idei koraszülött jótékonysági futás számomra az első alakalom volt, amikor nem mint fotóriporter, hanem futóként vettem részt benne. Bár amikor reggel felébredtünk és láttam, hogy az időjárás elég extrém, mondtam Móninak, most inkább fotóznék 😉 s nem azért mert megrettentem volna a körülményektől, hanem azért mert nem mindennapi körülmények nem mindennapi képeket szülhetnek… ne.. de nem! Futóként akartam élvezni a mostoha körülményeket. Mert szeretek esőben futni, szeretem az ilyen konfortzónaelhagyásos futásokat és az ügy, számomra is nagyon fontos.

Miután a bé verziót léptettük életbe a csapattagokkal egyeztetve, hogy hát mindenki lehetőleg csak egyszer ázzon el, nekem három szakaszt kellett futnom egyben, a kehidai golfpályától a hévízi tófürdő bejáratáig, ami 14.3 kilométert jelentett.

Lillát váltottam. A harmadik helyen voltunk ekkor, előttem egy lány váltott öt perc előnnyel aki a második volt akkor. Viccelődtem is Korpát kérdezve, milyen futó ő, mert talán megpróbálom megelőzni. Jó futó, volt a válasz. Fasza….

Erős északi széllel szemben futottam ki a golfpályáról, könnyben ázott  szemmel, emiatt alig láttam a szalagokat. Fázni nem fáztam, lágy eső esett, s amikor nem szembe futottam a széllel kifejezetten élvezetes volt a dolog. 4:50-es tempóra álltam be, így futottam a kocsmáig. 

A kustányi hegyre vezetett az út, két kilométer hosszan emelkedett. Ez nem okozott különösebb gondot, utólag megnézve az adatokat egész jó dombozás volt az! Az emelkedő vége felé megláttam a második helyen futó lányt, éppen gyalogolt… Vérszemet kaptam ettől, futottom felfele s a hegyhátra felérve megelőztem. Jó futást kívánva elhúztam mellette. A hegyen átfutva erdős rész következett, ahol kész akrobatika volt tempóban maradni. Akkor ott egy kívülálló látta volna a mozgásomat, biztosan hetekig röhögött volna rajtam, ahogy szöcske módjára pattogok a keréknyomok közt, hol középre, hol a keréknyomokban, mikor hol tűnt biztonságosabbnak a haladás. Néhány pocsolyába is belecuppantam, más lehetőség nem lévén. Órámra nézve csodálkoztam, 5:30-as tempóban voltam ott az erőben…

A hegyről lefele futva eszembe jutott Lőrincz Endre intelme, ne próbáld meg behozni a felfele „elvesztett” időt, mert nagyon veszélyes ilyen körülmények között, de azért Tivadar módszert bevetve próbáltam erősíteni 😉 egy kicsit.

Egregybe érve Kocsmár Tomiék várták a futójukat. Csalódottak voltak amikor engem láttak befordulni az erdei kanyarban. Tomi kérdezte láttam e a Csengét, már Nemesbük előtt megelőztem, mondtam. Ez még jobban elszomorította őket. S mivel hallottam, hogy ott váltanak, Egregyből Hévízre próbáltam minél jobb iramban futni, mert ha váltanak egy friss emberre akkor biztosan visszaelőz… Ezt semmiképp nem szerettem volna, hisz éreztem, hogy miénk a második hely, de biztos nem voltam benne. No mindegy, rohantam ahogy tudtam.. de ekkor már erőm fogytán volt, megváltásként éltem meg a tófürdőnél Mónikával a váltást!

Térdre rogytam a kimerültségtől és az órámra néztem: 14.3 km, 1:15 perc… 

Csak hogy érzékeltessem, május elsején futottunk félmaratont Bad Blumauban, (1:47) s ott nem fáradtam el annyira mint most a 14 kilométeren… Szóval szétfutottam magam…

Jó volt!

Büszke vagyok magunkra! Mert hobbifutóként azt gondoltam, soha semmilyen versenyt nem fogok tudni megnyerni, ezért próbálom az élvezet rész erősíteni futásomban és lám! Kategória első, abszolútban a második helyen értünk célba. Nem tudom melyik a nagyobb truváj… (persze kellett ehhez a két vágtázó (Liller és Korpa) és Mónika komoly tempója is ugye…)

Köszönöm a csapat tagjainak a remek élményt! Hogy elindultunk és ott voltunk!!! 

Hajrá ZASZ!!! Hajrá Lusta Banda és a Light verziónak is!!!

LILLA

Lusta Banda Light néven neveztünk a kedvenc négyesünkkel a Koraszülött futàsra idén.

“A” és “B” verzió is volt a csapatelosztàst illetően,a rossz és még rosszabb idő esetére.Vasàrnap reggel egyöntetűen a “B” verziót vàlasztotta a csapat (egyébként is ehhez húzott a szívem).Így ugyanis Mindenki egybe futotta az adagjàt,nem pedig rövidebb szakaszokra szétszedve.

Lelkesen ültünk autóba,és mentünk a rajthoz negyed 9-re.Sok lelkes futóval vàrtuk a szivdobbanàst,hogy elindulhasson Mónika kezdő emberként.

A 2-3. szakaszt Ati nyerte,aki nyilván esett is egy jókoràt.Pedig Endre elmondta az elején,hogy ne akarjuk behozni az emelkedőkön elvesztett màsodperceket lefelé.Ő bezzeg tolta neki,pedig megbeszéltük ez ma NEM verseny, jótékonysági futás.😃🤨

Majd én következtem Gyűrűstől a Golf pàlyàig,16.8 kilométert raktam a làbamba.

Hm…sík aszfaltot kedvelőként ez igazi ínyenc falatnak szàmított nekem.😋

Dombok,mocsàr,pocsolyâk,erdő,szàntóföldek,térdig erő vizes fű,beragadt terepjàró,dagonya,igazi sàrkorcsolya.Sok helyen a talpon maradàsért küzdöttem,olyan izmok dolgoztak amikről eddig nem nagyon tudtam.Komfortzóna elhagyàsa volt ez rendesen.Mindennek ellenére nagyon élveztem az egészet.Leküzdöttem Önmagam.Örök élmény a tarsolyomban!

Szétfagyva,kissé megviselten vàltottam Umbertót,aki alig vàrta,hogy futhassa a következő két szakaszt.Bravúros tempót tolt.💪

Utolsó két etap,ismét Mónika következett.Mindig azt mondja mennyi energiát kap tőlem,ha együtt futunk,így muszáj volt beàllnom mellé.Nagy duzzogava😄Aztàn kicsit felcserélődtek a szerepek,végül nem tudom ki motivált kit 😁,de leküzdöttük a szeles,viharverte bringautat.

A főtéren màr vàrtak a fiúk és együtt futottunk be,elégedett mosollyal az arcunkon 4 fős csapat kategóriában 1. helyezettként.

Szuper vasàrnapunk volt,egy jó ügy érdekében futni pedig megható és hálás dolog mindig.Kiemelkedő szervezés,profin kijelölt útvonal,köszönjük a szervezők munkàjàt.