PUB

Általános

Április végén olvastam Csipi face oldalán a privát ultrabalatonról (PUB).Jobb sípcsontomban nem múlt el a csonthártya gyulladás , emiatt március végéig összesen 69 futott km-em volt. A tavalyi Ub teljesítéssel pályáztam a szabad szeptemberi időpontokra. Ezek közben elkeltek, maradt az október 17. Semmi sem történik véletlen.Jött email, sikerült, napokig végtelen boldogságot éreztem, van cél.:) Igaz nem indultam még sok versenyen, de egyet sem adtam fel. Ha valami miatt nem sikerül behúzni, kíváncsiság furdalt, hogy milyen érzés kiszállni. Hogyan dolgozom fel, milyenek lesznek a következő napok. Tehát ha nem jönne össze, tanulok belőle. De néha kell egy kis határ feszegetés, őrültség. Persze, ha ámor nyila eltalál, eszembe sem jutott volna még egyszer indulni.
De aki nem indul, nem érkezik, mondta egy bölcs kollégám. 🙂

1850 km-t futottam, 7500 km-t bringáztam, 65 km-t úsztam idén. Áprilistól minden edzés után végeztem egy köredzést( fekvőtámasz, plank, has, kitörés, húzódzkodás), amire régebben nehezen tudtam rávenni magam. Idén nem futottam maratoni táv felett, a többször visszatérő sípcsont fájdalom miatt óvatoskodtam. Sokat hengereztem, napi többször nyújtottam.
Nagyon köszönöm a High-5  támogatását az én kis magyar “elkaminómra”. Ha már frissítés, próbáltam grammozni a szénhitrátot. 21 db 1.5 órás ellátmányt készítettem. Minden csomagban egy zacsi 47 g-os izo por volt 0.75-ös kulacshoz, 1 banán, 1 csoki. Ez 50 g szénhidrát óránként. Mivel nem izzadtam, sótablettát eleinte 2, majd 3 óránként vettem be. Ezt használtam a folyamatos 15 órás tekerésnél, és privát IM-kor is. Tartalékba raktam el 2 kolbászos szendvicset, többféle jutalom kekszet. Mindegyik banán szárát rövidre vágtam, a nagy üveg kólát hajnalban Györökön hagytuk, hogy könnyebb legyen felkergetni a málházott bringát a dombokon. Hideg dolgot nem tudok inni, egyből megkapja a torkom. Termosszal nem szerettem volna nehezíteni a csomagot, mást meg nem találtam ki. Így végig kortyolgattam, számban melegítettem az izot.
PUB előtt 2 héttel letekertem UB-re, öröm volt élőben látni Csipit, Simonyit, Bogár Janit, Aszfaltszaggató szöszi csajokat.A PUB hetében olvastam Dr. Herr Gyula: Az út maga a cél c. könyvét. Tetszett, motivált, hogy rengeteg őrült sportoló van, aki jóval többet edz, mint én. Kilátástalan szituációkból is tudták folytatni.

Tavaly ezt a kört sikerült 28 óra 43 perc alatt teljesítenem, bringával kb 8x körbeértem. Ennek ellenére elég gyengén tájékozódom, figyelni kellett a jeleket.
20.30-kor lefeküdtem, 23.30-kor tudtam elaludni, 3.30-kor keltem. Előző 2 napban 9 óra felett aludtam, kihagytam egy hajnali úszóedzést is, hogy ki tudjam magam pihenni. Sem induláskor, sem előtte nem éreztem tehernek a távot. Nagyon vártam ezt a bulit.
Úgy gondoltam, hogy bokára erősíthető lesz a jeladó, mint versenyeken. Szerencsére volt Gábornál egy övtáska, amibe beletettük a két nyomkövetőt, 7-kor indultunk Füredről. Az elején vacogtam, majd negyed óra után lekerült az esőkabát.
Kővágóörs-Kékkút közt futott velünk egy pesti trail-es pár. Jót dumáltunk. Balaton-felvidék nem vesztett szépségéből. Nem véletlenül kerekeznek annyian errefelé. Balaton is egy csoda.
Varga pincészetben lépcsőzés közben meghívtuk vacsorázni UB kísérőnket Ránky Dezsőt, aki ezután Berényben fújta fel a lufikaput. 
Római utat egyedül mentem, szancsópanzám az alsó úton jött.
Indulás napjára mutattak egy kevés esőt, szitált is az elején. Így a 400 km-t futott Asics GT-2000-7-ben indultam. Szigliget előtt éreztem, hogy alig van már benne csillapítás. Lett egy hólyagom is, leültem egy tuskóra, kiszúrtam, újra krémeztem lanolinnal, és a 8-as GT 2000-t vettem fel.
Szigligeti temetőből kiszólva hajrázott egy Ub-n induló ismeretlen hölgy. Majd jöttek a Zalaegerszegi Aszfaltszaggatóktól Móniék, többször is megálltak buzdítani. Örültem nekik, mint maci a méznek. Umberto révén felkerültem a helyi újság honlapjára, a zaol.hu-ra. 🙂

Keszthelyig szembe és oldalszelünk volt, vékony hosszúnadrágban nagyon kihűlt a csípőm, combom. Szélvédett helyeken elég volt a vékony gatya, ahol fújt ott sovány volt. Ezt leszámítva az időjárásra nem lehetett panaszunk. Végig 5 és 11 fok között lehetett a hőmérséklet.
87 km volt a lábamban mikor Keszthelyre értünk, bruttó 6 perces volt az átlag. Ennek örültem, hiszen elsősorban síkon 150-es, emelkedőkön 160-as pulzust terveztem az elejére (max pulzusomom:190), hogy legyen egy kis előny a szintidőhöz képest, majd utána lazábbat.
Vonyarc- Keszthely közt 3x jött szurkolni Zalatriatlon klub elnökünk, Asztfaltszaggató társam Németh Jani. Mondtam neki vigyél haza a g…be. :)Halászcsárdánál hajrázott Molnár Évi, Keszthely után dudáltak rám Paál Szabiék. Tihanyban futott félmaratonról jöttek. Dumáltunk, készült pár fotó. Töltődtem.
Lányom nagyon izgult, sokszor hívott, már az agyunkra ment néha.:) Osztotta az észt: Apa…amibe belekezdtél azt csináld végig…hát nem egy rugóra jár az agyunk. 🙂
Berény előtt 6 km-t egyedül mentem, serpám közben vacsorázott, kevert izot stb. Bosszankodtam neki, hogy nagyon leesett a tempóm, annak ellenére, hogy nem fáj semmim és a pulzusom sem magas.
Berényben meleg kajával várt Gábor húga, Móni. Hagymakrém levest ettem, majd milánóit, jól esett, finom volt. A sertésbordát nem kívántam, rövid nyújtás után mozgás tovább.

Máriánál a csatornaparton felvettem a bolyhos nadrágom. Ebben futottam tavaly a szilveszteri maratont gond nélkül. Most kb 5x krémeztem lanolinnal, vazelinnel, de így is dörzsölt combtőben, sokszor idegesített.
Fenyvesen este 7 körül haverjaival szurkolt Hegyi Peti aszfaltos cimborám. Ő is Tihanyban félmaratonozott. Elég sötét volt, hangjáról ismertem fel.
Déli részen valamerre éjjel láttam két zöld nyilat, követtem is. Egy szétázott kavicsos, tócsás parkolóba vezetett. Gondolom váltópont parkolóként funkcionált, éppen jött Dezső, mondom neki a méreg megesz a megtévesztő nyilaktól.
Sok beszámolóból olvasom, hogy milyen unalmasak, lehangolóak a déli part végtelen utcái. Elég nagy a monotónia tűrésem, imádtam ezeket a szakaszokat. De a Zamárdi egyenes végén, azt mondtam bringásomnak, annyit jöttünk, hogy nem csodálkoznék egy Debrecen táblán sem. 🙂
Így október közepén éjszaka teljesen kihalt a Balcsi. Órákat jöttünk úgy, hogy egy lélekkel sem találkoztunk, majd egy kis utcából jött egy rendőrautó. Nem is vágom, hogy ki lepődött meg jobban. Be is néztük a pályát, később mentünk fel egy kereszteződéssel.
147-nél csúsztam ki a 7 perces átlagból. Éreztem, hogy merevebbek a lábaim, szűkült a mozgástartomány,  de semmilyen fájdalmam sem volt. Valamiért nem akart menni a futás, kocogtam komfortosan. Nem volt bennem tűz. Nagyon lassan mentek a 100 méterek is, nemhogy az ezrek. Mondtam Gábornak, nem is nézem a megtett távot, mert lehangol, hogy nem haladok. Egy-egy pörgősebb zenére beindultak a lábak, de tiszavirág életű volt. Imádom a muzsikát, 7 éves futómúltam alatt most futottam először zenére, csipáztam.
Tavaly Keszthelyen félzombin addig pakolásztam, amíg ott felejtettem a fejlámpám. Most hoztam hármat. Pár óra után lemerült a Würth, pedig sokat volt lekapcsolva.
A banánra már rá sem bírtam nézni. Váltottunk keksz-csoki-izo kombóra.
Világosi magaspartra sétáltam, Gábor vett fel vizet. 175 körül jártunk.Nem vagyok híve a sétának, amíg bírom futómozgás féle van, még ha kintről nézve nem is ez jön le. De olyan jól esett, olyan lazán elvoltam, mintha egy múzeumban tárlatot néznék. Pedig csak az északi part fényei világítottak.
Találtunk egy kisebb alagutat, itt már tavaly full zombi lehettem. Nem emlékeztem rá, gondoltam eltévedtünk…de nem.
195km Fűzfőnél már nagyon nem szerettek volna futni a lábaim. Az év eleji jobb sípcsont fájdalom visszajött. Puha cipőm sem tudta csillapítani a becsapódását.
Gáborral abban maradtunk, hogy sétálok, majd később, ha javul megpróbálok kocogni. Mivel nem lett jobb, az egészségem meg jóval fontosabb a sportnál, a maradék félmaratont sétával töltöttük. Közben ment a matek, ha a sétát bírja, beérhetünk szintidőn belül. Felvettem még 2 felsőt, mert a fáradtságtól vacogtam.
Paloznakon várt egy UB trailt teljesítő ismeretlen társulat, Séd Krisztiánnal (PUB induló, aki többek közt télen körbefutotta a Balcsit) egy kb 6 fős csapattal, nagy zenebona, ünneplés, fantasztikusak voltak. Kínáltak mákos sütivel, de csak a cél járt a fejemben…köszönet nekik. Kisütött a nap is.
Veszprémi Peti triatlonos cimbim, a klub spinning edzője kísért bringával, akitől kaptam egy tuti kakaós csigát.
Füreden csatlakozott hozzánk az UB-n induló Záróbusz csapata, ez milyen gáz…még PrivátUB-n is elér a záróbusz. 🙂 Célig kísértek. Majd segítettek bepakolni.

30 óra 8 perc lett a menetidőm. Órám elfeledtem kinyomni, örültem a célkapunak. Pár hete Stratos 2-ről váltottam Suunto 9-re. Berénytől töltöttük egy óráig, célban 41 %-on volt legpontosabb beállításon, mellkaspánttal használva. Jól szolgált, pántot éreztem a bordáimon, félidőnél tettem alá vazelint.
Végére hagytam, de nem utolsó sorban szeretnék néhány szót segítőmről Kovács Gábor triatlon társamról(3xIM,UTT,kitekert Erdélybe Nagylengyelből), aki májusra halasztotta egyéni UB indulását. Úgy néz ki, hogy tudok neki egy segítőt. :)Oroszlánrésze van a teljesítésben. Az első pillanattól pozitívan állt a dolgokhoz, lenyúlta a neje bringáját, mert ugye a női vázasról könnyebb leszállni. Hozott magával profi bringás táskát, amit én indulás előtti napokban megkaptam, tudtam pakolászni. Rakott fel egy kosarat előre, amiben a kulacsok, meg a frissítés egy része volt. Nyomtatott térképeket Csipi útvonala alapján. Volt a telóján is track, ha nem találtunk nyilat, mutatta az utat. Déli parton ő volt a DJ. Az ismerősök üzeneteit adta át. Persze evett-ivott ő is. 🙂 Fotózott, telefonált. Gondoskodott a vízről, bekeverte az izot. Főzetett anyukájával vacsorát. Mikor koppon voltam a fáradtságtól, konzultált orvossal. Végén Füredről Zalaegerszegre hazavezette a kocsim. Bármennyire is csipázom az egyedüli teljesítéseket, ma ez nélküle nem lett volna meg. Még nagyobb respekt Csipinek, Blaskó Misinek a kísérő nélküli PUB-ért.
Gondoltam, hogy nem lesz laza a buli, nem adják könnyen a vigyorgós érmet. Nagyon örülök, hogy nagyobb gond nélkül beértem. Nem bohóckodni mentünk. Sajnálom, hogy ilyen jó futó időben nem sikerült egy lendületesebbet mennem. 

Köszönet szurkolóknak, edzőtársaknak, családomnak, illetve azoknak akik követték a jelet. Lőrincz Endrének, Hegyi Petinek (Zalaegerszegi Aszfaltszaggatók SE), akik vállalták a telefonos éjszakai ügyeletet. Köszönet az UB csapatnak a lehetőségért, segítségükért, no meg az 5 alkalmas bérletért. 🙂

Andor József

Hosszú az út 2.0

Általános

Ott hagytam abba hogy Desada tó kerülés kétszer (28km), és hogy bizakodó vagyok, akármennyire is nehéz ebben a mindannyiunk számára őrült időszakban. Említettem ott, hogy erre az évre a Budapest Maratont szántam fő versenynek. Felvázolnám, mi történt azóta.

Bódis Tamás edzőtábora

A nyári szünetet igyekeztem minél hasznosabban tölteni. Minden nap szerettem volna annak érdekében tenni, hogy jól sikerüljön idén a maraton. Néha a szociális közösségi oldalakon elfecsérelt időnek is tud haszna lenni. Egyik nap egy véletlen folyamán megláttam, hogy Bódis Tamás edzőtábort tart. Pont úgy volt, hogy el tudtam menni. Edzőm (Gábor) is jó ötletnek tartotta, így felültem a buszra és elmentem. Az ország másik végén volt a tábor, Tomi szülőfalujában, egy Hangony nevű településen. Szerintem nem kell bemutatni Tomit, a világ egyik talán legjobb ultrafutóját. Ennek ellenére egy rendkívül szerény közvetlen Embert ismertem meg benne.

Bódis Tamással a hangonyi edzőtáborban

Pestig mentem busszal, előtte nap felhívott, hogy szívesen elvisz Pestről autóval közvetlenül a tábor helyszínére. Tomi taxis is volt, mielőtt az edzősködésbe belefogott. Az akkori szolgálati autóját használja most személyautónak, így egy taxinak kinéző autóval utaztunk Hangonyba. Amikor beszálltam az autóba, rámnézett, és bemutatkozás helyett ez volt az első mondata: Te 70 kg vagy és 5:00 perces kilométereket szoktál leginkább futni. Kérdeztem ezt honnan tudja, a válasz az volt hogy ránézésre 😄.

A táborban jó kis csapat gyűlt össze, a szobatársam például három órán belüli maratonra készült úgy, hogy egy éve se fut. (2:51 lett neki). Délelőttönként laza terepfutás volt a program, bár a több mint 30 fokban nem volt annyira laza. Meg sok olyan helyre vitt minket Tamás, ahol gyalogolni se volt egyszerű. Első nap még mondta, hogy az erdőben lesznek segítők, akik a tempóról fognak gondoskodni. Szerintem mindenki azt hitte, hogy hívott  sztárvendégeket, de mint kiderült a poloskákról volt szó. Délután pedig futóiskola volt a fő program, ahol mindenkiből “tökéletes” futóformát próbált kihozni.

Ezenkívül tartott szakmai előadásokat az edzéseiről, a vegán táplálkozásáról stb. Egyik nap Maráz Zsuzsanna is velünk tartott. Az utolsó nap az volt az egyik feladat, hogy futással kapcsolatos céljainkat fogalmazzuk meg magunkban, magunknak. Sok sikert kívántunk egymásnak. Szerintem a tábor minden résztvevője sok erőt merített ebből az utolsó ülésből.

Pápa Félmaraton

A felkészülés következő állomása a Pápa Félmaraton volt augusztus 16-án. Még javában tombol a nyár, bár a fesztiválok idén kevésbé. Ehelyett folytatódnak az edzések. Július eleje óta töretlenül heti kétszer járok erősítő edzésre már, valamint továbbra is sokat ad a heti masszázs.  A Pápa félmaraton célja egy picit pörgősebb tempó volt a Deseda után. Az időjáráselőrejelzés alapján ez tökéletesen kivitelezhető volt. Jó időt is fogtunk ki, szemerkélő esőben futhattunk, olyan 18 fok lehetett, ami a nyári kánikula után felüdülés volt. Alapos bemelegítő kocogást kért tőlem Gábor előző nap és a verseny előtt is. A versenyre fokozó féle futást írt, 5:20-as kezdéssel, 4:55-ös hajrával úgy, hogy minden 5. kilométernél emeljem a tempót. Többnyire sikerült is ez, 5:07 átlaggal, 1:46:01 idővel értem célba.

Ekkor még a tervezett maratoni tempó 5:20 körül volt, így teljesen meg voltam elégedve ezzel az eredménnyel. Jól működött a frissítés, amit a Desedan és azóta a hosszabb edzéseken is gyakoroltam: 20 percenként víz, óránként a jó öreg SIS zselé. Jól bevált az új futóövem, amit az edzőtáborban láttam az egyik lányon. Ez az első olyan öv, ami nem zavar, nem lafog, nem dörzsöl ki. Kényelmesen tudom benne cipelni a frissítésemet. Sokat tud az edzéseken is segíteni egy ilyen apróság. És ami a leglényegesebb: jól esett  végig a futás, nem volt semmi holtpont.

Kis-Balaton kör

Véget ért a nyár, kinyitottak az iskolák,  picit bizarr körülmények között,de vissza lehetett térni a valós iskolai életbe. Az ember próbál kiigazodni azon, ami a nagyvilágban történik. Próbálja megérteni, próbál tervezni, próbál vigyázni magára és környezetére. De ahogy Scott Jurek könyvében is olvasható: ” Csak tedd a dolgod, és kész.” A versenyeket sorban mondják le, fel voltam készülve rá, hogy Budapest Maraton se lesz, ahogy azt már az előző írásban is említettem: ha nem lesz, megcsinálom edzésből. 

Visszatérve az edzésekre: közben lehűlt picit az idő, és az edzés programban egyre több a résztáv. Néhol heti kettő is volt. Gábor rendkívül lelkiismeretes edző, minden hétvégén felhívott, hogy hogy érzem magam. Egyre több a 20 km feletti hosszú futás, ezek egyre jobban mennek. Hétről hétre jönnek az 5:10 alatti átlagok. A Kis-Balaton kört szántuk a maraton előtti legfontosabb futásnak, tökéletes időpontban volt, három héttel a maraton előtt így jutott idő a regenerációra is. Gábor azt mondta azon a héten, hogy laza hét lesz, ahhoz képest volt szerdán egy 12*400 méteres résztávos edzés, de hát úgy tűnik annak is megvolt a miértje. Erre a versenyre a pálya hullámvasutas jellege miatt nem tempótervet kaptam, hanem  pulzuskontrollt. A rajt előtt két Bódis táborlakóval is összefutottam (egyikük főszervező), jó emlékek törtek így elő. Egerszegi különítmény is volt, mentek a pacsizások. Az időjárás hűvös éppen nem volt, de még a tűrhető kategória. Jó iramban sikerült kezdeni, az 5:00 körüli kilométerek a huplikon is jól estek, lefelé és a sík részeken többnyire alatta futottam. Picit azért tartottam az elején, hogy nem lesz-e túl erős ez a kezdés, nem jön-e az a fal ami a tavalyi két maratonon 20 km után már köszönt nekem. De a pulzus nem volt semmivel se magasabb, mint ahogy azt Gábor kérte, sőt! Annak ellenére is, hogy ebédidő közeledtével egyre melegebb lett, nem fogytam el, 20 km felett is jól esően mozogtam. Ekkor van talán a pálya leghosszabb sík része, ekkor is szinte végig 5:00 alatt haladtam anélkül, hogy a pulzus elszállt volna. Feltűnt egyszer csak Gyula a távolban, egy ideig együtt haladtunk. Eljött a 33. km, amit az ezen a napon 33. születésnapját ünneplő Lillának ajánlottam. Itt pont egy emelkedő kezdődött, de nem volt mese, meg kellett futni.😄🎉.  A célban nagy örömmel fogadott a két táborlakó. 2:53:37 alatt, 5:02 átlaggal értem célba. Alakul.

35. Budapest Spar Maraton

A maraton előtt még említésre méltó esemény volt az UB, ahova utolsó pillanatban kerültem egy csapatba. Egy 5 és egy 9 km-es szakasz lett az enyém, mindkettőt meglepően jól sikerült magamhoz képest megfutni, PB is lett 4:32 és 4:35 átlaggal.

A maraton hetére szintén maradt még egy résztávos edzés, de most csak 9*400/200. A Kis-Balaton kör és a hosszú edzések alapján úgy gondoltam, reális lehet, hogy 5:00 ezrekkel csináljam végig a maratont. Megkérdeztem Gábor véleményét, zöld utat engedett. Úgy hallottam, hogy Móni is seggberúg, ha nem futok 3:30-at. 😄

Felvettem előző nap a rajtcsomagom már. A verseny reggelén 7:00-kor reggeliztem a szálláson. Egy időre előtört belőlem a tavalyi emlék, hogy akkor már a reggelinél mennyire rosszul lettem. De ezt az emléket el is űztem, most 2020. október 11. van, az pedig 2019 volt. Felvettem a maszkot és mentem a rajtzóna felé. Hamar megláttam a 3:30-as iramfutókat, akik a zóna közepe feléről indultak. Sokan faggatták szegényeket, hogy milyen taktikával fognak haladni. Mint kiderült, kissé lassuló tempó volt a terv. 4:50 ezreket mondtak az elejére. Elgondolkodtam, nem kéne e óvatosabban kezdeni. De az aki mer az nyer filozófia jött belőlem elő. Az időjárás tökéletes volt, kívánni se lehet jobbat: 13 fok,  helyenként szemerkélő eső, szélcsend. Az OB mezőny versenyzőit konferálták közben, elhangzott Málics Hajni neve,  akinek nagyon gratulálok, nagy jövő előtt áll. A frissítési terv nagyjából a szokásos volt, csak most rajt előtt is volt 15 perccel SIS. Amúgy meg: minden óra 20. perce víz, 30. sótabletta 40. víz, egészkor zselé.

Hát elindultunk. Ott maradtam az iramfutókkal. Jól esett a tempójuk. 1. km után beszólt valaki a közönségből, hogy már csak 41 km 😄. Minden ideális volt, szépen haladtunk. A rakparton egyik futó a bolyban megjegyezte, milyen “rossz” azoknak akik ebben a luxushajóban élvezkednek most. Majd iramfutónk megjegyezte, hogy ne irigykedjünk rájuk, ők nem tudnak futni. Eljött az a pont, ahol tavaly kezdődtek a gondok. Felemelő érzés volt most minden probléma nélkül tovább haladni, ekkor bevallom elérzékenyültem és rámjöttek az örömkönnyek. 33. km körül kezdték az iramfutók a lassítást. Úgy éreztem, maradt még bennem erő és megpróbáltam tartani azt, amit elkezdtünk.

Sikerült!!! Nagy örömmel, 3:27:40 álomidővel, 4:55 átlaggal  értem célba. 24 percet sikerült javítani a maratoni időmön. A seggberúgást is megúsztam. 😄 Köszönöm mindenkinek még egyszer, aki szurkolt és hozzájárult ehhez az előrelépéshez.

Pálfy Antal