Tivadar ultratáborban

Általános

Az elmúlt három napon részt vettem egy ultrafutó edzőtáborban, melyet Lubics Szilvi szervezett, a Nagykanizsa melletti Obornakon. A tábor tulajdonképpen tök ingyenes volt, vagy mondhatni “non profit”, hiszen csak a kajánkat és a szállást kellett fizetni, de ezek is szinte filléres költségek voltak, pedig Szilvi rengeteg melót, időt, szervezést fektetett az egészbe.

A “főhadiszállás” egy gyönyörű vadászház volt az erdőben, mindentől-és mindenkitől megfelelő távolságra, még a mobiltelefon sem működött, vagy csak nagyon hosszas térerő-keresgélés után. A tábor valójában négy napos volt, de a csütörtök egy vízitúrával telt, valamint a “beköltözéssel”, futás csak egy tízes körüli táv volt, az is este, illetve a sportorvosimat kellett intéznem, így én csak péntek reggeltől csatlakoztam. Kb negyven-ötven futó jött össze az egész országból, a teljesség igénye nélkül: Miskolc, Makó, Szeged, többen voltak a fővárosból és jó páran voltunk a Dunántúlról is. Szilvi elég színes társaságot hozott össze, voltak sokszoros Spartathlon-teljesítők, sokszoros Ironman-ek, 24 órás menők és a terep-ultrában nagyon szép magyar-és nemzetközi eredményekkel bíró hegyi zergék.

Az első napra egy 50 km-es erdei terepfutás volt előirányozva, kb 1200 m szinttel. Szerencsétlen módon, az egész heti kiváló és száraz időjárás után, csütörtök délutántól elkezdett esni az eső és egész éjszaka esett kiadósan, így a pálya elképesztő állapotban volt. A reggel kilences rajt után szinte azonnal elkezdett újra szakadni, hol eső, hol hó formában. Nekiindult a csapat, de senki nem tudta mire vállalkozunk! 🙂 Többen 10 km után visszafordultak, mások levágták erre-arra, végül hatan futottuk le a teljes távot, öt és fél óra alatt. (aszfalton nekem ez kb négy óra) Ahogy a visszaérkezéskor kinéztünk, az megért egy misét… :DD A zuhany után késői kaja, majd hosszas beszélgetés következett.

A második napon 26 kilométernyi aszfaltos/murvás futás volt a morcos időjárás miatt (Szilvi szerint pihenőnap 🙂 ), beszélgetős tempóban, utána kaja és hengeres-köteles nyújtás Koller Judit vezényletével ( ez előző nap is volt, csak a fantasztikus hatos lekéste 😀 ), majd Rakonczay Gabi tartott egy előadást. Aki nem ismerné, keressen rá! Eszméletlen pali: egyszer gondolt egyet és 73 nap alatt egy kenuval, egymaga átevezett Európából Amerikába, keresztülszelve az Atlanti óceánt! Már mindenki lemondott róla, mert tönkrement a műholdas telefonja és minden műszere, egyszer csak beevezett Amerikába….. 😀 Ezután dumcsi, amely sörbe és viszkibe fulladt… 😀

A harmadik napon lehetett választani egy 50 km-es aszfaltos, vagy egy 37 km-es 1000 m-es szintes terepfutás közt, én az utóbbi mellett döntöttem, mivel aszfaltosat itthon is tudok bármikor. Jó kondiban éreztem magam még így, a harmadik napon is, úgyhogy (nagy bátran) felzárkóztam az elején ellépő négy terepultrásra.Mint később kiderült, mindegyikük megjárta már a Mont-Blanc-t, de szerintem nem “nyélen” mentek, így, ha néha fogszorítva is, de bírtam az iramot velük. (ha esetleg valakinek mond valamit: Bacsó Bence vitte az elejét). Sokat röhögtünk, gyönyörű idő volt és még szebb táj. A beérkezés után hengerezés Judittal, majd kaja és búcsúzkodás….

Szuper volt az egész,remek emberekkel, akik közt úgy éreztem magam, mint aki otthon van…

Remélem jövőre is lesz és újra kapok meghívást, mert jó lenne ebből méééég!

Büki Tivadar