Hónap: május 2019
Álom/határ
Tavalyi évem jól sikerült,Mikulás napig nem kellett egy hetet sem kihagynom sérülés miatt.Október végén saját ZASZ rendezvényünkön sikerült 1:30-as félmaratont futni.Utána viszont folyamatosan jött valami.Olyan helyekről,amikkel sosem volt gondom Hosszabb edzésekre gondolni sem mertem.Egy 73 km-es Zeg-Keszthely koraszülött pályabefutáson kívül nem tudtam semmit produkálni. Versenyhét hétfőjén 3 nap pihenő után 3 km-nél sétálva kellett hazatérnem esőben,bal sípcsontom mellett betonkeményre duzzadt az izmom,derekam is fájt. UB-ra az esélyeim közelítették a nullát.Többen kérdezték,mi lesz így,lemondod?Kampós bottal is odaállok,nagyon szerettem volna behúzni ezt az UB-t.
Minden érted van,semmi sem ellened.De nem bírtam rájönni,hogy mi lehet ez a folyamatos több hónapja tartó logikátlanul a testen össze-vissza jelentkező nyavalya. Bal sarok hónapok óta fáj,sípcsontom,derék,comb elöl,majd verseny előtt 3 nappal bal farizom felső része,amit próbáltam kimasszíroztatni.Csütörtökön viszont talán a sok pihi miatt,jól ment a nyújtás,izmaim magamhoz képest lazák voltak.Szedek pár hete porc-izom-csont komplexet,szerves magnéziumot másfél hónapja.Pár éve eltanácsoltak a futástól,kevés a csípő mozgástartományom+bal csípőmnél a röntgen kopást mutatott.1000 futott kilóméterem van idén.Rengeteg beszámolót elolvastam,domboztam,résztávoztam,úsztam,tekertem.Erősítő gyakorlatokat végeztem,sok időm volt a készülésben.
Pénteken Gyulával mentünk rajtcsomagot felvenni.Technikai értekezletről lecsúsztunk,a tésztát meg lecsusszantottuk.7-kor hivatalos megnyitót tartottak.Megtapsoltak minden eddigi teljesítőt.Majd a “szerencsétlen” első bálozókat is.Ennyi szerény ember…ide sem paprikajancsik járnak.
Szállásunkra belépve egyből lejött,hogy ez egy nyári szállás,radiátor nélkül.Semmi stressz nem volt rajtam,csak a dupla ruha,három takaró,de a papírvékony bejárati ajtó miatt képtelenség volt pihenni.
Alig aludtam,mégsem ébredtem fáradtan.Bringás pólóba pakolásztam.Mivel nagyon mocorgott a két zselé,kiraktam az egyiket,meg a kulacsot tartóstul.
Siettünk a starthelyre.Bementem a mosdóba,Gyula eltűnt.273-an indultunk egyéniben,a 13 000 össz nevezőhöz képest nem nagy szám,de Gyuccit nem látom a rajt zónában. Előkerült,csippantás után mindenkiről fotó készült.A mezőny utolsó harmadából indultunk sétálva,mert akkora volt a torlódás.
Azt beszéltük Gyulával,hogy amíg tudom tartani a tempóját megyünk együtt,majd szétválunk.
Az első 5 km-t lazán toltuk,kígyózott a sor Tihany felé,majd jött a hegy.Szinte mindenki sétált felfelé.Sétáljunk mi is,mire Gyula azt mondta,hogy ő nem szokott,de megvár a dombtetőn.Futottunk…Gyula Miki cimbijével dumált,én egy pesti csajjal.Mesélte,már 2x fel kellett adnia.Rakonczay Gáborral ráztam kezet,aki nemrég járt Zegen,és nagyon motíváló előadást tartott.Később Bogár Janit láttuk sántikálni,meg a régi agyonmatricázott zöld nyeremény Mercijét.(később ki kellett állnia)
Minden második frissítőnél kértem egy egész banánt,amit két adagban betoltam futva.Közte sós vajas kenyeret,aszalt gyümölcsöket,sajtot ettem.Kőtenger,Káli-medence,tanúhegyek sokadjára is csodásak.Ezen a környéken sok nyomókút van.Követendő lenne…A Badacsony előtti részt egy szűk,fűvel benőtt bringaúton Gyula után loholva,kissé túltoltam.
56km-nél Varga pincészetnél futottunk fel.Itt kaptunk először meleg ételt.Kértem egy dupla adag tésztát sajttal,behúzódtam a forróságból az árnyékba.Láttam egy masszázságyat,kértem is egy jégzselés masszázst.Gyula még a hűvösben falatozott,azt mondta menjek csak előre,neki pihenni kell.Egy csaj kérdezte,hogyan lehet a hordós részt kikerülni.Mondom neki,miért kellene?Gyula azt mondta már nincs csigalépcső.Római úton is jóval forróbb levegőt tolt vissza az aszfalt,mint amit az előrejelzés mutatott.Emellett a sok gyermelyitől is émelyegtem.
Edericsnél már egy ideje készült egy vízhólyag bal láb középujjra,kiböktem,ragasztottam. Felállni alig bírtam, beért a Gyula, mondtam neki nem vagyok jól, menjen csak.Járás nehézkes volt,futómozgást nem tudtam produkálni,pedig vagy 15x próbáltam.
Egyszer csak elkapta,felkiáltottam:újjászülettem!Volt boldogság.A golfpályánál a Tivadar jött motorral,mondta a Gyula kb 200 méterrel van előttem.Vizet,flaskát nem vittünk,így a nagy melegben örültem Györöknél több raklapnyi feles víznek.Kértem egyet a szervezőtől,de nem adhattak egyénieknek sem.Kérte menjek tovább,lesz majd frissítőpont…persze sehol sem volt fél literes,csak másfeles üveg.
Györök után megláttam a Szent Mihály-dombot,ahova sok szép emlék köt.Meg a Kokót.Vele már párszor gurultunk,hihetetlen jó arc.Kaptam egy kulacs hideg vizet,toltam magamba-fejemre.Komoly dopping volt na.Mellette dicsért,hogy egyben van a mozgásom.Tuti nem iszogattak előtte…Vonyarcon sörrel kínáltak a nagy melegben a triatlonos társaim,akik szurkolni jöttek le bringákkal.Az UB után 4 nappal mondta a Gyula,ő is köztük ült.Piszkosul bánom,hogy nem álltam meg.Sört most sem írnék,csak a jó társaság miatt pauzáltam volna.Ez UB-m legjobban fájó döntése.
Keszthelyen viszont hiába volt meleg kaja,semmit nem kívántam enni.Leengedtem jobb lábujjamról is a vízhólyagot,nyújtottam.Lilla belém tolt egy sportcsokit,mondta,hogy a Gyula még nem ért ide.Ez fura volt,mert engem rég elkerült.Kaptam egy dopping ölelést,ami a célig repített.:)Keszthelyből kiérve Dóri biztosította a vasúti átjárót.Adott egy feles üveget vízzel,végtelen boldogság…sikerült ritmust váltani,ahogy hűlt a levegő.Beugrott,hogy “Addig üsd a vasat…”Szépen mentem olyan 6:30-akkal,itt az útminőség is fasza,vekkerem is 145-ös pulzust mutatott.Így nem féltem a túltolástól.Vihar,eső még sehol.
Fenyvesre érve 3 frissítőn is kerestem éjszakára csomagolt cuccom.Ez időveszteséget,bosszúságot kreált.(Mint utólag kiderült Márián kellett volna körülnéznem.)A fejlámpám sem találtam,pedig pót elemeket is küldtem Földvárra.Este fél 10-kor Fonyódon jött a vonat,vagy 15 futót fogott meg a sorompó.
Nagyon lehűlt.Éjjel fél 1 körül ott voltam pólóban,alap esőruhában ami zippzár mentén átázott,lámpa,teló nélkül már hosszú gyaloglás után.Megkérdeztem,mikor jön a záróbusz.Reggel 7 órát mondtak.Vacogtam nagyon.Nem volt lehetőség meleg helyre menni.Pedig de feladtam volna,így is milyen sokáig vittem.Aztán kocogtam tovább.
138-tól több km-t gyalogoltam totál göröngyös járdán vak sötétben.Futni tudtam volna,de nem mertem,nagy volt a kockázat egy esésre,ami könnyen a verseny végét jelenthette volna.Ez a 4 km-em frissítéssel 52 percembe került,ismét kihűltem.Az út során sokszor a pusztulatból visszahozott lábikóimnak esze ágában sem volt megindulni.Lábam Keszhely(86 km) után nem tudtam nyújtani,legkisebb hajlításra beállt.Ment a Szőnyi mantra:”Nem tudok továbbmenni,tovább kell mennem,tovább megyek.”Sokadik csoda.Nem is akartam elhinni.Kissé robotos,de futómozgás…:)
146 km,jött a földvári frissítőpont,ahova az órám töltőjét depóztattam.10% maradt bent.Örültem,de tartottam tőle,hogy amíg összerakom,újra beáll a lábam,meg attól is,hogy beázik a zsebem és zárlat lesz a töltő csatijánál.Nemsokra rá megnyomódhatott a zsebemben,Siófok előtt ránéztem,leállt. Csak új mérést tudtam indítani.
Éjjel fél 3-kor Zamárdiban Vidra Ati fiától kaptam vazelint.Hiába kentem rajt előtt lanolint combtőbe,nem jutott mindenhova,már egy jó ideje sebesedett.
Éjjel többször ömlött az eső,partközelben erős volt az északi szél,ringatta a Balatont rendesen. Sok váltóponton kunyeráltam fejlámpát,nem tudtak adni.Kérdeztem pár futótársat is is,de nem volt senkinek tartaléka. Siófokon elhúzott mellettem egy bringával kísért futó.Visszafutott (!),levette a fejéről a lámpást,azt mondta boldogulnak már a bringa lámpájával is.Kérdeztem:milyen névre adjam le?-Hagyjad a pi***ba,majd elviharzott.
Használnom nem kellett,azon a részen volt közvilágítás.Világosi megállónál a kenyeremre mézet csorgattak,megöntötték a flaskám, és valamit csipegettem.Távol a ponttól jött le,semmi méz íz nincs a számban,ott felejtettem a vajas-mézest. Kezdett feljönni a nap,felkocogtam a dombon.Bringán itt szoktam enni,ez egy mesebeli hely pazar kilátással.A lejtők csak sétálós tempóban mentek,akkor is majd becsináltam.187 km-nél jött Kenese,ami csomagpont.Leadtam a lámpát.Ettem brokkolikrém levest,ami nem esett jól,pár karika sajtos kifli jól jött.Több km hosszon teljes szélességében fel volt marva az út,ami “masszírozta” a szétázott talppárnám.Ez még az éjszakai tócsakerülő projektnél is frusztrálóbb volt,pedig ott hangosan bosszankodtam.A táv talán felétől nehezen tudtam megállni a frissítő asztal mellett.Kicsit köröztem,mint aki részeg.Pánikoltak mikor megláttak,sok helyen kérték üljek le egy székre.Ennél nagyobb blődséget.Lapockáim,kezeim is fájtak,persze nem kézen járástól.😁
Kólaszínű vizelettel,vizelettartási problémával küszködtem,Hiába kérdezgettem az állomásokon,a társaktól,nem tudták,mi a teendő.Valaki só+vízre tippelt,ettem,ittam is.Verseny előtt az UB egyéni face csoportba beírt Lőrinc Olivér,hogy mit kell tenni ilyenkor:sok folyadék,lassabb tempó.Ki is írogattam,de hiába,az agy már nagyon fáradt lehetett,nem emlékeztem.
Találkoztam Mónikával(Göcsej KTFE),bíztatott,de verseny után ezt írta:Szia. Nem is tudod mennyire örültem, hogy olvastam a bejegyzésedet. Ez azt jelenti, hogy jól vagy és minden rendben. Amikor kora reggel utolértelek és megérintettem a hátadat (nem tudom emlékszel – e rá) nagyon rosszul néztél ki, legszívesebben azt mondtam volna, hogy ülj le és ne kockáztasd az életedet. Ennyit nem ér az egész. Ezzel szemben bátorítottalak, mert tudtam hogy úgy sem adod fel, pedig a komfortzónádból már rég kiléptél. Tettem ezt azért, mert én is futó vagyok és ezt az érzést csak az értheti, aki maga is benne van. Szóval aggódtam, de szívből gratulálok neked,ez hatalmas teljesítmény. Jó pihenést és mielőbbi regenerálódást. 👍👏👏😀
Csopak körül két sétáló egyéni mellett kocogtam el.Hidegen hagyott,no de azért egy hangyányit örültem.:)Nem tartott sokáig,jött egy újabb holtpont,ment el a látásom.Ittam egyből,következő ponton banánt haraptam.
Pár km-rel a vége előtt,két gondolat volt a fejemben.-Ha délig beérnék,meglenne 30 órán belül…-Ne álmodozz hülyegyerek,még elalszol.Szintidőn (32 óra) belüli teljesítés volt a cél,nem?Futómozgás baszki!Ekkor már nem mehetett a matek.A táv felétől nem beszéltem semmit,jobb hüvelykujjal biztattam közel minden sporit.
Tagore sétány még sosem ilyen hosszú.Judit Marcival futott elém,segítettek átlépni a görög faludombon az emberpróbáló kb 15 centis térkő szegélyét.Utolsó csippantás.Senki el nem veheti…😁28 óra 41 perc lett.273 indulóból 103 tudta szintidőn belül teljesíteni, 39. lettem.Legdurvább álmomban sem gondoltam ilyen felkészültség mellett,az én futóstílusommal,hogy ekkorát sikerül futnom kísérő nélkül.Pláne,hogy a fáradtság leghalványabb jele sem látszik rajtam.😉1 zselém fogyott el összesen,10 depós zselé megmaradt,mert hasmenéstől tartottam.Ugyanabban a ruhában,cipőben toltam végig. Továbbmenve rengeteg ember tapsolt a kordon mögött.Köztük pár ismerős,a többször dobogós klubtársak:Zasz Lusta Banda!Állati jó volt ölelkezni velük Már részemről…(irtó izzadt szagom lehetett).Mennyei állapotban voltam.Tetszett a hangos taps.Megkaptam a szalagot,érmet.Pár fotó után jó ötletnek tűnt masszázst kérni.
Képtelen voltam mozogni.Úgy hajtogattak fel az ágyra.Később percekig fordítottak át az Aszfaltosok.Egyszer csak jött valahonnan egy jóember.Azt mondta azt az ágyat szeretné elvinni amin fekszek.Mondom neki a másik is ugyan ilyen,nem vinné-e el inkább azt.Nem-nem,neki pont az kell amin fekszek. Mondom magamban, ez csak valami hülye vicc lehet.Újabb pár perc logisztika,szóljatok pár Zaszosnak…költözök.No,mondom mindig van lejjebb…Pár perc szünet után egy másik masszőr vett kezelésbe. Ahogy belenyújt a combomba majd becsináltam. Mozdulni sem bírtam,mégis szinte menekültem a masszázságyról. Lehet lovakhoz volt szokva…kértem tőle finomabban legyen szíves.De csak tolta neki.Inkább hagyjuk,gondoltam.
Leültem enni.Megint szédültem,piszok gyenge voltam.Gyorsan lehúztam 1,2 liter vizet.Hoztak levest.Jobban lettem.
Hívtak dokit,mondom neki,hogy több órája kóla színű a vizeletem,az izmaim beton merevek,képtelenek a járásra.Van-e valami tippje?Mondja van ám,Veszprém sürgősségi mentővel.Leállhatnak a veséim.Labor kell mielőbb.Egerszeg sürgősségi lett belőle,Juditékkal.Nem egy beszari típus,mégis nagyon parázott,hogy gond lesz velem a kocsiban.Nem volt.Jöttek a gyerekeim,segítettek kiszedni az autóból.
Este egyedül tudtam zuhanyozni,nagy fejlődés volt délutánhoz képest.Hétfő reggel mérték tömegem,egy grammot sem vesztettem péntekhez viszonyítva.Hashimoto betegséget diagnosztizáltak,amit már a novemberi,majd az áprilisi labor is jelzett.Kaptam rá Letroxot.Hiába ettem-ittam mind a 48 frissítőn,még többet kellett volna.Csütörtökön kiengedtek a kórházból,jól vagyok,pihengetek.Nem volt habkönnyű,de egy súlyos beteg átlagos napjához képest szanatórium volt.
Még tudnék írni,vagy 20 oldalt,de úgy már hosszabb lenne a Gyuláénál.😉Meglett a fejlámpa pénteken,Keszthelyen visszacsomagoltam a depós zacsiba.Versenyzéstől kicsit elment a kedvem,majd visszajön…Egy jó úthálózattal jóval élvezhetőbb lenne az UB.Így sok helyen,még futásra is alkalmatlan,nemhogy bringázásra.Üdv,köszönet mindenkinek,aki az elmúlt években velem edzett vagy bármilyen módon segítettek elérni ezt az álmot.
Andor Jocó
Járfás Gyula (Gyucci), egyesületünk legtöbbet versenyző futója
Több mint egy hete, hogy lezajlott az UltraBalaton, kis országunk legnagyobb futórendezvénye. Egyre több beszámoló kerül a különböző weboldalakra, blogokra, közösségi médiába. Hosszabbak, rövidebbek, részletekben elveszők, vagy elnagyoltak, sírósak, vagy épp nevetősek. Mindenki másban jó. Van, aki írni tud, van, aki futni és akad olyan is, aki egyiket sem igazán, mégis mindkettőt csinálja.
Járfás Gyula számos dologban kiváló, az írás azonban nem tartozik ezek közé és ezt ő maga is elismeri. Gyula, klubunk belső levelező listájára írt beszámolói, tartalmilag, jobbára az adott verseny megtörténtét hivatottak rögzíteni, a külcsínt illetően pedig az email tárgy mezőjébe íródnak, csupa nagybetűvel. Ha hozzáírná, hogy „jól ment”, túllépné a bűvös hat szavas álomhatárt, de ilyen még nem fordult elő a történelemben.
Nem így van a futással! A 44 éves, Zalaháshágyon élő Gyula, 2003 óta fut versenyszerűen, melyet a Zalaegerszegen, minden évben, szilveszter napján megrendezett Mountain Man Marathonnal (41 km, 800 m D+) kezdett el, némi focis múltat követően, és aminek azóta zsinórban 16 (!)-szoros finishere. A Koraszülöttmentő és Gyermekintenzív Alapítvány támogatására, jótékony céllal rendezett 65 km-es terepfutás visszatérő résztvevője, a sárvári hatórás futás rendszeres versenyzője. Gyula, sok egyéb mellett, sikeresen ért célba a 2018-as 111 km-es Ultra Tisza Tó (UTT) aszfaltos ultrán, ugyanebben az évben a Vadlán Ultra Trail 108 km-én és ötször indult egyéniben a 221 km-es UltraBalatonon, ebből négyszer sikerült is az egyéni beérkezőknek járó célszalagot elnyernie.
Mivel Gyula ilyen szerényen és csendben gyűjti magának, ezzel pedig egyesületünknek is az eredményeket, a helyi média érdeklődését pedig viszonylag ritkán sikerül felcsigáznunk, úgy döntöttem, hogy idei újabb, immáron negyedik, sikeres, egyéni UB teljesítése kapcsán felkeresem és én írok róla. Nevezhetnénk az írást interjúnak, de olyat újságírók készítenek, így hívjuk inkább egy baráti beszélgetésnek, leírva.
B.T.- Gyulus, mindannyian tudjuk, hogy rengeteget versenyzel. Hozzávetőleg hány eseményen vettél részt a 16 év alatt?
J.GY.- Erre egészen pontosan tudok válaszolni, ugyanis egy füzetbe vezetem az összes versenyt, amin részt vettem. 165 esemény volt összesen, egészen széles repertoárban, hiszen a 14 km-es örömfutástól a 221 km-es UltraBalatonig minden létező táv és terep szerepel benne.
B.T.- Az sem titok, hogy szereted halmozni a versenyeket. Mi volt az eddigi legsűrűbb, vagy legnehezebb sorozat egymásután?
J.GY.- Valóban többször előfordult, hogy kedvenc események nagyon sűrűn követték egymást a versenynaptárban, de ez nem szokott eltántorítani, ilyenkor egyszerűen elmentem mindkettőre, csak a terheléshez igazítottam a tempót. Ha tudtam, hogy másnap is verseny lesz, akkor már az adott napi rendezvényen tartalékoltam az erőt. 2017-ben pl. az Őrségi 74 km-es futás (ami egy eltévedés miatt 81 km lett) után másnap a Koraszülött Futás 65 km-es távján álltam rajthoz, de előfordult szombati 60 km-es terepfutás után vasárnap egy aszfaltos maraton is.
B.T.- Miért futsz, miért versenyzel? Mi a motivációd?
J.GY.- Örömfutó vagyok. Nem mondom, hogy nem esik jól, ha valahol dobogóra állhatok, de nem ez az elsődleges. Szeretek futni, a versenyeken jó a társaság, visz a hangulat. Az évek során rengeteg embert ismertem meg, sokukkal barátságot is kötöttem és jó újra, meg újra összefutni velük.
B.T.- Melyik volt a legnehezebb versenyed/melyikre vagy a legbüszkébb?
J.GY.- A 2018-as Vadlán Ultra terepverseny hosszú távja volt a legnehezebb. Előtte nem tudtam érdemben pihenni, a munka is sok volt, hiszen a fő munkahelyem mellett másod, sőt, időnként harmad állásban is dolgozom. A verseny utolsó harmada nagyon megviselt, de óriási élmény volt. A 2014-es egyéni UB teljesítésemre vagyok a legbüszkébb. Az első ilyen hosszú futásom volt és az akkor még 212 km-t, 27 óra 4 perc alatt sikerült behúznom.
B.T.- A családod támogat a sportolásban?
J.GY.- Maximálisan. Az ultrákon az autós kísérést általában Zsuzsa húgom vállalja, párjával, Rafival. Idén sajnos nem tudtak jönni, így Andrea unokanővérem jött el, amiért ezúton is óriási köszönet illeti, szüleim pedig nagyon büszkék rám.
B.T.- Mesélj kicsit az idei UB-ról, hogy ment? Szenvedtél, vagy volt helyed a pályán?
J.GY.- Az ultraversenyeken általában a szintidőn belüli teljesítést tűzöm célul. Ez most is így volt. A szokásos, laza tempómban kezdtem, semmi sietség. A dombokat szeretem megfutni, de most az először induló Andor Jocónak is szerettem volna az elején kicsit segíteni, így általában a dombokra felérve bevártam. Szigliget környékén elkeveredtünk egymástól, utána egyedül folytattam. Vonyarcvashegy környékén a Zalatriatlon-klub szurkoló csapata várt, akik bringával tekertek oda Zalaegerszegről. Jókedvű brigád, etettek, sörrel is itattak, majd zajos biztatásuk közepette indultam tovább. Keszthelyre érve a frissítő ponton tevékenykedő Lilla fogadott, szokásos, laza, pörgős stílusában. Kicsit beszélgettünk, nevetgéltünk, majd egy óriási energiaöleléssel felturbózva kocogtam tovább a déli part felé. Balatonmáriánál sötétedni kezdett, Anditól átvettem a fejlámpámat és megkezdtem az éjszakát. Balatonboglárnál dördült egy nagyot az ég, előbb erős szél támadt, majd az eső is eleredt. A part közelébe érve a szelet már viharos erejűnek éreztem, oldalazva kellett futnom, a szemembe csapó esőcseppektől pedig alig láttam. Átázott az esőkabátom. Kis idő múlva elállt az eső, cseréltem ruhát, cipőt. Siófoknál újra megeredt, de ekkor már nem érdekelt. Balatonkenesénél, a 183 km-nél levő csekkponton egy kisebb társaság várt. Egyikük közölte, hogy ő versenybíró és lejárt a szintidő, nem mehetek tovább. Annyira meglepődtem, hogy először válaszolni sem tudtam neki. A fejemben már raktam össze a választ, mikor a körülötte állók közül megszólalt valaki: „Én ismerem ezt a srácot, ő megcsinálja! Engedd tovább nyugodtan, ő be fog érni szintidőn belül!” Továbbengedett… Kicsit belehúztam, mert valóban szorított az idő. A 190. km körül beütött egy technikai probléma is, ugyanis Andi lerobbant a kísérő kocsival. Szerencsére a csapatunk már a célban volt, a segítségemre siettek és a célig kitartottak mellettem, így 31 óra 25 perces idővel sikeresen, szintidőn belül célba értem.
B.T.- Már csak egy kérdésem lehet: elégedett vagy ezzel az eredménnyel?
J.GY.- Nézd, nekem az jelenti a sikeres teljesítést, ha mosolyogva, épségben érek célba. Inkább legyen egy, két órával rosszabb időeredményem, mintsem szenvedjek. Nem mondom, hogy néha nem fáj itt-ott, de ha szenvedés lenne az egész, nem csinálnám, ha pedig az egészségem lenne veszélyben, habozás nélkül kiállnék. Versenyt rendeznek mindig, de élet csak egy van. A kérdésedre válaszolva: elhoztam immáron negyedik alkalommal is a szalagot, így elégedett vagyok.
B.T.- Szívből gratulálok, a szüleidhez hasonlóan az egyesület is büszke rád. További szép sportsikereket kívánunk!
Futás a koraszülöttekért
KORPA
2.-3. szakasz
A tavalyi szünet után ismét részt vettem a Koraszülöttfutáson, újra csapatban (hisz max. 42,2km-ig vagyok hitelesítve, mostanság addig sem), ezúttal négyen indultunk Lusta Banda Light néven Mónival, Lillával és Umbertoval, egyedi pólóval!
Homályos emlékeim alapján rendszerint szénné szoktunk égni ezen a futáson, most viszont mintha ez a veszély kevésbé fenyegette volna a mezőnyt: 4-5 fok, erős északi szél és némi eső tett róla.
Nekem a dombos, de aránylag jól futható szakaszok jutottak Csácsból Nemesapátin keresztül Gyűrűsig (16,2km). Mónit váltottam miután két kilométert melegítettem mellette és a hazai pályás emelkedőkkel kezdtem is már a Csácsi hegyen a legelejétől 8 percre. Mostanság a tempófutásaimat Gálafej-Jánka érintésével végzem, így nem volt gond a felfelékkel a többi futóhoz képest. Őszinte leszek: konkrétan leginkább nőket és Hit Gyülekezetes hívőket fogtam be 
Sőt, az erdős terepes rész után (ahol egymás hegyén-hátán futottak négyen) már a negyedik helyen haladtam, amiből harmadik lett, mire leértem a műútra Nemesapáti felé és az ezüst sem futott túl messze tőlem, miközben a kedves csapattársak folyamatosan ledudáltak az útról, mutogattak, fényképezgettek – nálam mindenesetre jobban érezték magukat 🙂.
Megyegetett a futás, de azért kirobbanó erőben nem éreztem magam. Felkalimpáltam a templomig (szakasz vége: 4’30”/km), aztán jöhetett a Gyűrűsig tartó nehezebb terepes szakasz (4’51”).
Teqballos társamat előztem a falu utáni kaptatón (hiába, az asztali foci igazi úrisport), de azt tudtam, hogy az első messze jár(hat). Jött egy saras, néhol futhatatlan meredek fal, de aztán a nagyon gázos sárkorcsolyás lefelét már kockázatosan futottam (egy esés lett a jutalma), így a végére „csak” 3 perces fórral rendelkeztek a pestiek Lilla legmocsarasabb szakaszai előtt.
Végül ezt a helyezést (egy kis oda-vissza előzgetéssel fűszerezve) meg is tartotta a csapat a végéig, így a 2-4 fős váltók versenyét megnyertük, abszolútban pedig másodikak lettünk.
Élmény volt, szeretem ezt a mocskos időt.
UMBERTO
Az idei koraszülött jótékonysági futás számomra az első alakalom volt, amikor nem mint fotóriporter, hanem futóként vettem részt benne. Bár amikor reggel felébredtünk és láttam, hogy az időjárás elég extrém, mondtam Móninak, most inkább fotóznék 😉 s nem azért mert megrettentem volna a körülményektől, hanem azért mert nem mindennapi körülmények nem mindennapi képeket szülhetnek… ne.. de nem! Futóként akartam élvezni a mostoha körülményeket. Mert szeretek esőben futni, szeretem az ilyen konfortzónaelhagyásos futásokat és az ügy, számomra is nagyon fontos.
Miután a bé verziót léptettük életbe a csapattagokkal egyeztetve, hogy hát mindenki lehetőleg csak egyszer ázzon el, nekem három szakaszt kellett futnom egyben, a kehidai golfpályától a hévízi tófürdő bejáratáig, ami 14.3 kilométert jelentett.
Lillát váltottam. A harmadik helyen voltunk ekkor, előttem egy lány váltott öt perc előnnyel aki a második volt akkor. Viccelődtem is Korpát kérdezve, milyen futó ő, mert talán megpróbálom megelőzni. Jó futó, volt a válasz. Fasza….
Erős északi széllel szemben futottam ki a golfpályáról, könnyben ázott szemmel, emiatt alig láttam a szalagokat. Fázni nem fáztam, lágy eső esett, s amikor nem szembe futottam a széllel kifejezetten élvezetes volt a dolog. 4:50-es tempóra álltam be, így futottam a kocsmáig.
A kustányi hegyre vezetett az út, két kilométer hosszan emelkedett. Ez nem okozott különösebb gondot, utólag megnézve az adatokat egész jó dombozás volt az! Az emelkedő vége felé megláttam a második helyen futó lányt, éppen gyalogolt… Vérszemet kaptam ettől, futottom felfele s a hegyhátra felérve megelőztem. Jó futást kívánva elhúztam mellette. A hegyen átfutva erdős rész következett, ahol kész akrobatika volt tempóban maradni. Akkor ott egy kívülálló látta volna a mozgásomat, biztosan hetekig röhögött volna rajtam, ahogy szöcske módjára pattogok a keréknyomok közt, hol középre, hol a keréknyomokban, mikor hol tűnt biztonságosabbnak a haladás. Néhány pocsolyába is belecuppantam, más lehetőség nem lévén. Órámra nézve csodálkoztam, 5:30-as tempóban voltam ott az erőben…
A hegyről lefele futva eszembe jutott Lőrincz Endre intelme, ne próbáld meg behozni a felfele „elvesztett” időt, mert nagyon veszélyes ilyen körülmények között, de azért Tivadar módszert bevetve próbáltam erősíteni 😉 egy kicsit.
Egregybe érve Kocsmár Tomiék várták a futójukat. Csalódottak voltak amikor engem láttak befordulni az erdei kanyarban. Tomi kérdezte láttam e a Csengét, már Nemesbük előtt megelőztem, mondtam. Ez még jobban elszomorította őket. S mivel hallottam, hogy ott váltanak, Egregyből Hévízre próbáltam minél jobb iramban futni, mert ha váltanak egy friss emberre akkor biztosan visszaelőz… Ezt semmiképp nem szerettem volna, hisz éreztem, hogy miénk a második hely, de biztos nem voltam benne. No mindegy, rohantam ahogy tudtam.. de ekkor már erőm fogytán volt, megváltásként éltem meg a tófürdőnél Mónikával a váltást!
Térdre rogytam a kimerültségtől és az órámra néztem: 14.3 km, 1:15 perc…
Csak hogy érzékeltessem, május elsején futottunk félmaratont Bad Blumauban, (1:47) s ott nem fáradtam el annyira mint most a 14 kilométeren… Szóval szétfutottam magam…
Jó volt!
Büszke vagyok magunkra! Mert hobbifutóként azt gondoltam, soha semmilyen versenyt nem fogok tudni megnyerni, ezért próbálom az élvezet rész erősíteni futásomban és lám! Kategória első, abszolútban a második helyen értünk célba. Nem tudom melyik a nagyobb truváj… (persze kellett ehhez a két vágtázó (Liller és Korpa) és Mónika komoly tempója is ugye…)
Köszönöm a csapat tagjainak a remek élményt! Hogy elindultunk és ott voltunk!!!
Hajrá ZASZ!!! Hajrá Lusta Banda és a Light verziónak is!!!
LILLA
Lusta Banda Light néven neveztünk a kedvenc négyesünkkel a Koraszülött futàsra idén.
“A” és “B” verzió is volt a csapatelosztàst illetően,a rossz és még rosszabb idő esetére.Vasàrnap reggel egyöntetűen a “B” verziót vàlasztotta a csapat (egyébként is ehhez húzott a szívem).Így ugyanis Mindenki egybe futotta az adagjàt,nem pedig rövidebb szakaszokra szétszedve.
Lelkesen ültünk autóba,és mentünk a rajthoz negyed 9-re.Sok lelkes futóval vàrtuk a szivdobbanàst,hogy elindulhasson Mónika kezdő emberként.
A 2-3. szakaszt Ati nyerte,aki nyilván esett is egy jókoràt.Pedig Endre elmondta az elején,hogy ne akarjuk behozni az emelkedőkön elvesztett màsodperceket lefelé.Ő bezzeg tolta neki,pedig megbeszéltük ez ma NEM verseny, jótékonysági futás.😃🤨
Majd én következtem Gyűrűstől a Golf pàlyàig,16.8 kilométert raktam a làbamba.
Hm…sík aszfaltot kedvelőként ez igazi ínyenc falatnak szàmított nekem.😋
Dombok,mocsàr,pocsolyâk,erdő,szàntóföldek,térdig erő vizes fű,beragadt terepjàró,dagonya,igazi sàrkorcsolya.Sok helyen a talpon maradàsért küzdöttem,olyan izmok dolgoztak amikről eddig nem nagyon tudtam.Komfortzóna elhagyàsa volt ez rendesen.Mindennek ellenére nagyon élveztem az egészet.Leküzdöttem Önmagam.Örök élmény a tarsolyomban!
Szétfagyva,kissé megviselten vàltottam Umbertót,aki alig vàrta,hogy futhassa a következő két szakaszt.Bravúros tempót tolt.💪
Utolsó két etap,ismét Mónika következett.Mindig azt mondja mennyi energiát kap tőlem,ha együtt futunk,így muszáj volt beàllnom mellé.Nagy duzzogava😄Aztàn kicsit felcserélődtek a szerepek,végül nem tudom ki motivált kit 😁,de leküzdöttük a szeles,viharverte bringautat.
A főtéren màr vàrtak a fiúk és együtt futottunk be,elégedett mosollyal az arcunkon 4 fős csapat kategóriában 1. helyezettként.
Szuper vasàrnapunk volt,egy jó ügy érdekében futni pedig megható és hálás dolog mindig.Kiemelkedő szervezés,profin kijelölt útvonal,köszönjük a szervezők munkàjàt.
