versenybeszámoló

Vadlán 108

Általános

Már UB előtt agyaltam ezen a karikán, de a történet június utolsó vasárnapján kezdődött.
Közös edzésen Rudi említette, hogy ő nevez Vadlánra. Nagyon tartottam a terep 108 dombjaitól. Mivel utolsó kedvezményes nap volt, hiába őrültség,neveztem.:) Egyik sporim mondta futam előtti nap: holnap megpusztulsz…:) Relatív sokat terepeztem, de a leghosszabb futásom is csak 28 km volt. Láttam kihívást a versenyben.:) 3-kor keltem, reggeliztem, 4 után mentem Gyuláért. Csütörtök este lerongyolta egy szarvas a kocsiját.Rajt előtt Vidra Ati mondja, hogy ő 14:20 alatt szeretne beérni. Leeset az állunk. Mutatja rajtszám alatt a pontos időtervet. UB-n is ezt csinálja évek óta. Gyulával az volt az álmunk, hogy eredményhirdetésre 21:30-ra (ez 15 és fél óra a 18 órás szintidőből) beérjünk, hátha nyerünk a tombolán.:)

Rajt előtt


6-kor rajtoltunk, én rövid bringás mezben zsák és lámpa nélkül. Váltósokkal együtt 350-en indultunk. Kb 6:40-kor pirkadt, jól jött volna a világítás. Rezi várig mentem jól eső tempóban, Gyula lemaradt. 18-nál leültem a betonra, cipőt ürítettem, már vagy 10 km-t mentem valami bökőssel. Magyar Gergővel tempóztam fel a Sztúpához. Mivel 170 felett volt a pulzusom már tartósan, jó futást kívántam neki. Nem akartam fejre állni. Jött Rudi, Endre Zalaszántónál, 17 km-en becsatlakoztak Gyulához, majd 41-re egészítették ki. Hosszú réten mentünk át. A vizes nagy fűtől átázott az aszfaltos cipőm, hiába emeltem lábaim. Egy patakon keltünk át, az előttem lévő srác alatt megmozdult a kő, megúszott a cipője. No majd én, az öreg rája…tök ugyanúgy jártam.:) Jött egy technikás sziklás rész. Nem gondolom, hogy ezt az 500 métert futotta bárki is.

Egy soproni váltós lánnyal beszélgettem. 35 km körül benézték az utat, túlmentünk vagy 500 métert. 37-nél Tátika-várból nézhettünk körbe. 45 km-ig 6:15-ös bruttó átlag jött össze. Láz-hegyi kilátó előtt botlottunk egy siratófalba, ami olyan meredek, hogy mászva is nehézkes volt feljutni. Ismét eltévedtünk, hárman lefutottunk egy völgybe.Itt láttunk futókat felfele menni, be is akartak állni. Mondom nekik,hogy megismerem a fa beállót. Ne menjünk arra, inkább kérjünk telefonos segítséget.:) Egy pécsi váltós lány hívta a szervezőket. Kérték menjünk vissza az ösvényen. (Gyula+az absz. 1 helyezett+sokan mások újra mászták a siratót, kb. 20 percet buktak. Legalább 10 percet mi is.) 55 körül újra túlfutottam ez volt a harmadik eltévedésem. Az előttem futót követtem, jobbra lett volna egy szűk út. Ez mentálisan is megviselt, volt akit többször megelőztem,mert sétálta az emelkedőket. Lesajnáltam a versenyzést.

Átraktam magam komfortosabb zónába. Azért érdekes, milyen “műanyag harcos” tudok lenni.:) Láttam előttem egy “kalapos” embert sétálni. No végre, megjött a mi Gyulánk, amíg én össze-vissza bolyongtam, gondoltam. Takács Krisztián (Csipi) volt ismét,pink körfűrész hajjal. De három körfűrésze volt. Verseny után mondta,már többen kalapnak nézték.:)60 km-nél jött Büdöskút,ettem egy adag rizses húst.Ederics előtt csodás panoráma fogadott. A domboldalból lehetett látni Fonyódot Balatonnal és a Tanú-hegyeket. Leültem,gyönyörködtem a tájban. Kiöntöttem mindkét cipőmből a mocskot. Harmadszor ment el mellettem Csipi.Edericsi frissítőponton messziről kiabálja Zoli:Hajrá Egerszeg!!!Csipegettem,Csipivel mentem tovább.  Azt mondja egyek meg 2 sótablettát,úgy látja húzza a görcs a vádlim.Jobb is lett később.Három borosgazda is “kitelepült”a szőlőhegyen, kínáltak fröccsel. Nagy volt a csábítás, de csak vizet ittam. Egy-egy fürt szőlőt ettem.

74-nél györöki szépkilátó. DJ,keverőpult,vidámság. Ellenőrző ponton dugtam,majd sipirc tovább.80 után utolért Mag Erika(2x UB egyéni,ebből 1x 3. hely+Spartatlon teljesítő) akitől kaptam egy sókapszulát. Folyadékom nem volt,majd megfulladtam mire lement. Egy 17 éves(!) sráccal volt,aki egyéniben tolta a 108-at. Erika lazán sétálta az emelkedőket,vissza is esett a pulzusom 120 alá. Sokat dumáltunk, magasan tettem a helyezésre,tempóra (kb 5 percem odalett). Barlangászok tartottak képzést sisakban, tízen buzdítottak. 87 km-nél újra Büdöskút, levest nem kívántam, megint egy adag rizsáshús. Úgy megsóztam alig tudtam lenyomni. Csomagpontról felvettem a fejlámpát,terepcipő egyebek nem kellettek. 90-nél 5 órakor agyaltam:estére erős északi szelet ígértek+sötétben sincs nagy humorom futni. Kicsit belehúztam,jól is esett. Olyan lazán ment,mintha most kezdtem volna a futást. Hogy honnan jött az energia,nem vágom. Nem tartott soká,jobb sípcsont boka felett emelkedőn,majd lejtőn is beszúrt.Láttam egy fasza Vadlán barlangot,majd rövid mászófal jött,meg egy mukucs.:)Hirtelen nagyon megeredt az eső. Fel is vettem az esőkabátom.96-nál értem Nagymezőre. Előtte feltereltek a kilátóra. Az egyik önkéntes futott utánam,hogy adjam le a kézben cipelt esőkabátom.Nem volt teher. A frissítők hangja,élükön Gerencsér Zolival már messziről hallatszott. Igazi buli volt,énekeltek,szívesen maradtam volna.:) Ettem egy palacsintát,kóláztam majd uccu tovább.

103-nál Mobilgáz benzinkút előtt akadálypályán találtam magam. Egy mély árkon kellett átmászni. Az utolsó 5 km többnek tűnt,itt sem volt bent sík rész.:) Egy váltós ért utol, amíg megettem egy müzlit. De elléptem tőle. A verseny során még csak tippem sem volt,hogy hányadik vagyok.Öröm,boldogság,beértem,taps. Kérték dedikáljak 3 pólót,no de nagy sztár lettem hirtelen.:) Kaptam egy gravírozott befutóbort,amit ott felejtettem az asztalon. Ott várt negyed óra múlva is.Nyújtás után megettem 2 tányér babgulyást,puha kenyérrel.Díjátadó,tombola következett.Gyula felől érdeklődtem(már sokadszor mentem az agyukra). Zuhanyzás után is csak azt mondták,hogy elhagyta Büdöskútat,de nem ért a következő pontra. 10 után beért,nagy ováció volt,mivel sokan ismerik.Mindegyik frissítőn ettem-ittam. A táv 2/3-ig nem cipeltem folyadékot. Néha egy csokit dugtam a bringás mezembe. Az órám pánt nélkül 100-ról 30%-ra merült.14. lettem a beérkező 62-ből. 12 indulónak nem jött ki a lépés. Az időm 13 óra 19 perc lett. Ha nem tévedek el,kevesebbet dumálok,bent vagyok 13 órán belül. De nagyon örülök,hogy élveztem a versenyt mélypontok nélkül. Nem volt egy laza menet,de keményebbre számítottam. Sok lazán futható részt is belecsempésztek.


A táv 2/3-ig többször ettem banánt,utána viszont rá sem bírtam nézni. Ennyi csokit rég ettem egy nap alatt. Müzlit, aszalt gyümölcsöket, kevés sajtot, mogyorót ettem. Izót, vizet, néha kólát ittam felváltva. 1 zselém volt, de nem kellett.Kaptam egy negyed órás lábmasszázst, kicsit megfontoltan mozogtam.:) Két kis hólyaggal a lábamon megúsztam a mókát.Vasárnap úsztam, hétfőn már kocogtam.Gyorsra sikerült a regenerálódás. Gyulát éjfélre vittem haza. Közel 200 km-t vezettem.

Hosszú nap volt, rengeteg pozitív inger ért, sokszor volt bent varázslat. Juhász Petiék szívvel-lélekkel dolgoznak azon, hogy csak a futásra kelljen figyelnünk. A pálya jó ki volt jelölve, néhol túl sok is volt. Egy-egy helyre jól jött volna egy nyíl. Nem volt meleg, az erdőben sokszor japán kert feelingem volt a ságra-piros őszi ösvényeken. Talajjal is szerencsénk volt,pláne aszfaltos cipőben. Ajánlom mindenkinek mindkét távot,vagy a váltózást is. Andor József

Balaton Szupermaraton

Általános

A március 21-24. között megrendezésre került/kerulő eseményen különböző versenyszámokban az egyesület három tagja is részt vett/vesz.

Lakatos Roland egyéniben indult a négynapos megmérettetésen. A versenyt megelőző hetek nagy mennyiségű edzésmunkáját követően Roli nem kis célokkal várta a rajtot. Az első nap végén 48,5 km-rel a háta mögött még elégedetten nézett a következő 52,9 km-es etap elébe, aminek a teljesítése azonban sajnos némi aggodalomra adott okot a nap végén fellépő sípcsontfájdalma miatt. Bízva egy nagyobb sérülés elkerülésében Roli a harmadik napon feladni kényszerült a versenyt, Révfülöpnél 13 km után kiszállt.

Roli rajtja a harmadik napon
Fotó: maratonfuto.hu

Az egészsége megőrzése érdekében mindenképpen jó döntés volt, bízunk a gyors felépülésében és gratulálunk a teljesítményéhez!

Pálfy Antal a ‘Maratonfüred’ keretében futott maratont a hétvégén. 3:54:49-es egyéni legjobb idejével Tóni a 165 férfi induló közül a 46. helyen végzett. Gratulálunk!

Trajbár Judit a FélBalaton Szupermaratont gyűri éppen. Ahogy ő mondja, nyuggeres, Flow tempóban, 4:17 alatt tette meg a az első napi 43,6 km-t, ez 5:54 min/km tempó volt, ma jön a java…

Judit első nap végén a célban
Fotó: Tóth Marcell

Judit női abszolút 7. helyen végzett. Nagyon szép eredmény, büszkék vagyunk Rá!

Az én Spartathlonom

Általános

Amint sokan már tudtátok, régóta készültem a görögök történelmi futóversenyére, az Athén és Spárta közt rendezett, 246 km-es, 3300 m szintet tartalmazó  Spartathlonra.

A verseny kvalifikációhoz kötött, amely két szinten lehetséges. Van egy alacsonyabb szintű, amellyel elfogadják a nevezést, de sorsolják a versenyzőt. Ehhez óriási szerencse kell.  Illetve egy magasabb szintű, mely automatikus indulási jogot jelent. Ehhez eléggé komoly eredmény szükséges, mert aránylag magasan van a léc. Mivel nekem tavaly egy 24 órás versenyen sikerült ezt a szintet elérni, egy izgalommal szerencsére kevesebb volt a februári nevezés után.

Kvalifikációs eredményem okán a Nemzeti Válogatottba is meghívást kaptam, így a felkészülés tulajdonképpen már január elején megkezdődött és a májusi, temesvári 24 órás EB után egész nyáron folytatódott. A rengeteg edzés miatt a nyár közepe felé elkezdett nagyon rosszul menni a futás. Visszagondolva, valószínűleg a testem már riadót fújt, amiről én nem akartam tudomást venni. Mivel egyedül készülök, senki nem volt, aki jól hátba vágjon, hogy „Tivadar, állj már le és pihenj!”, így egyenes út vezetett a sérüléshez. Augusztusban majdnem egy teljes hónapnyi edzésmunka maradt ki, de- bár belül a pokol legmélyebb bugyrait is bejártam- próbáltam kemény és bizakodó maradni. Szerencsére egy zalaegerszegi orvos, aki maga is futó, a szabadsága alatt jött be a munkahelyére, hogy segítsen. Orvosi segítsége fizikailag, embersége pedig mentálisan jelentett óriási pluszt számomra, úgyhogy augusztus végére újra teljes értékű edzéseket tudtam végezni.

Azt terveztem, hogy teljesen egyedül fogok indulni a versenyen. Mivel ez egy történelmi futóverseny, illetve a mottója is az, hogy „Pheidippidész lépteinek nyomában”, nem láttam értelmét, hogy úgy menjek végig, hogy több fős team viszi helyettem a versenycuccot, tölti belém az „űrkaját”, lesi minden kívánságom. Ki akartam próbálni magam, nem egyszerűen lefutni szerettem volna, hanem megélni. Úgy éreztem, ha nem bukom el valahol a nagy úton, így tudok igazán büszkén felnézni majd a Királyra a spártai főtéren. Természetesen sokan féltettek és megpróbáltak lebeszélni erről, de (egy jó barátomat idézve) mivel az egyik legnagyobb és legvalósabb szabadságunk az önálló döntés szabadsága, szeptember 28-án egyedül álltam az esőben az Akropolisz lábánál a mezőnyben.

Nem kezdtem gyorsan. Mivel elsődleges célom a szintidőn belüli teljesítés volt, eleinte elsősorban erre koncentráltam. 3:45-re csekkoltam el a maratoni távot, 7:16-ra a 81 km-nél lévő korintoszi pontot. Én futóórát nem használok és sajnos semmilyen egyéb időmérő eszköz sem volt nálam, a pontnál azonban készségesen tájékoztattak mindenről. Több mint két óra volt már az előnyöm. Mivel sokkal gyorsabban haladtam a tervezettnél, jóval előbb értem az előreküldött éjszakai felszereléseimhez is. Nem bosszantott. Elszámoltam, én vállaltam, így hát cipeltem feleslegesen vagy három órán át. A féltávnál lévő Nemea pontnál már majdnem öt és fél óra előnyöm volt a szintidőhöz képest. Rájöttem, hogy ezzel többet nem érdemes törődnöm: a szintidő és én, nem vagyunk köszönő viszonyban. 🙂 A ponton, még a frissítés közben leszakadt az ég. Intenzív záporban hagytam el az állomást. Az ultrafutónak, főként ha magányosan fut, fejben mindig képben kell lennie. Nem árt, ha ismeri az anatómiát, szervezete reakcióit valamint ezek okait és a megoldásukat. Az éjszaka folyamán több kisebb mélypontom is volt, de mindig résen voltam és azonnal reagáltam, sohasem engedtem, hogy a mélypont, „megborulássá” fajuljon el.  Hol sótablettával, hol plusz szénhidráttal, vagy koffeinnal, esetleg némi pozitív gondolattal, hogy mennyien szurkolnak nekem otthon, Magyarországon. Zalaegerszegi futóként az ikonikus Parthenio-hegy nem jelentett különösebb kihívást, hiszen sokat futok dombokon, a lefelé vezető úton viszont cudar idő lett. A viharos szelet, az ömlő esővel nagyon megszenvedtem, de ekkor ez még nem szegte kedvemet. 190 km körül Tankcsapda számokat nótáztam a gyakran mellettem futó Rácz Robinak. Ekkor még úgy gondoltam, hogy harminc óra sem fog kelleni a befejezéshez.

Azt már előző nap lehetett tudni, hogy az időjárás nem lesz egyszerű, mert egy trópusi ciklon, a Zorba, kóborolt Görögország déli részén. A Tegea utáni siratófalat megmászva a fennsíkon ez csapott le a mezőnyre. Állíthatom, hogy kamionsofőrként egypár dolgot már láttam, sokmindenen nem lepődök meg, de ami ott volt, az kicsit ijesztő volt. Ezt igazán nem is tudom itt átadni, mert leírhatom, hogy süvített a szél, de ez nem pontos, azt is írhatom, hogy ömlött az eső, de ez sem fedi a valóságot. Igazi ítéletidő volt. Lerombolt egy Shell kutat, fákat és villanyoszlopokat csavart ki, autókerék nagyságú sziklákat sodort szemben az út szélén. Sáros patakokon gázoltam át, a szél néha odébb rakott egy méterrel és félig letépte rólam az esőkabátot. Mindezt órákon át, túl 230 km-en, majdnem harminc órája vizes cuccban.

Mikor megláttam a Tajgetoszt és előtte a völgyben Spártát, kisütött a nap. Kívül is és bent, a fejemben is. Az utolsó 15 km már lejtett, így is órákig tartott, mire elértem a várost, de akkor már tudtam, hogy ezt már senki el nem veheti tőlem. Ez meglesz…

A spártai futókat elképesztő tisztelet övezi nemcsak Spártában, hanem egész Görögországban. Utazásomkor és a verseny alatt megtett úton is az volt a benyomásom, hogy nem létezik görög ember, aki ne tudná, miről van szó ezeken a napokon. Az ablakokból, az udvarokról, az autókból, kamionokból, kávézók teraszáról mindenki őket biztatja. A taxis nem fogad el pénzt, ellenben kiugrik és kisegít. Mikor felnéztem a Királyra, arra gondoltam, ha másért nem, ezért mindenképpen megérte a sok évnyi edzés.

A végeredmény: 31 óra 32 perc, 51 ország 400 versenyzőjéből a 65. hely.

A versenyen való részvételemet és kiutazásomat támogatta szülővárosom, Zalaegerszeg Megyei jogú Város Önkormányzata és munkahelyem, az Éder Special Tank Transport. Segítségüket ezúton is tisztelettel köszönöm!

           

Hajrá Magyarok!

Büki Tivadar