LEPKE 40 túrafutás – élménybeszámoló

Általános
A képen balról jobbra: Járfás Gyula, Lőrincz Endre, Andor József, Szittár Rudolf, Dávid Attila (további képek az egyesület Facebook oldalán találhatók)

Lepke túrát minden évben március közepén tartják és mondhatom, szinte már hagyomány, hogy a csapatunk túrafutó részlege részt vesz rajta.
A több évre visszamenő emlékezetem szerint – mint nagypapa már ugye ez így mondható – mindenféle időjárási viszonyok között teljesítettük. Volt hogy hóban, volt eső de még olyan meleg is, hogy a túra utolsó szakaszán a vizünkből is kifogytunk.
Most mondhatom optimálisan alakult az időjárás ma, bár nem erre számítottunk.  Eső elkerült, igaz a nap se sütött ki de így nem volt melegünk annyira – azért izzadni izzadtunk így is.
Reggel 8.00 órakor volt megbeszélve a találkozó nálunk, sajnos csak az alapcsapat érkezett meg, Futrinkákra is számítottunk de aztán nem jöttek, illetve ZASZ-os kollégákat is elrettentette az eső ígérete vagy egyéb programjaik.
8 óra körül öten kocogtunk le a rajthoz (vasútállomáshoz). Gyors regisztráció után már indulhattunk is. Piros jelzésen indultunk a hegyek felé, az  első ellenőrzőpontig szinte folyamatosan emelkedik a terep. Túrafutásban egyeztünk meg, de azért az első km-en felfelé is kocogtunk. Az ötös fogat (Rudi, Attila, Gyula és Jocó mint újonc ebben a szerepben és jómagam) kellemes beszélgetős tempóban haladt mikor szemből a tetőn pár száz méterre szintén 5 fős csapat futott szembe csak ezeken sok volt a szőr. Kisebb vaddisznó csorda túrázott a rengetegbe. Nem sokára elértük a Berzsenyi kilátót, pecsételés, Jocó még felmászott a kilátást megcsodálni aztán indultunk tovább. Sárga jelzést követve Büdös kút felé. Ez a szakasz nem egy nehéz rész kisebb emelkedők vannak de jól futható és nagyon szép. Büdös kútnál pecsét beszerzése után, kicsit frissítettünk ki zsíros kenyérrel, ki csak egy kis teával. Innen szét válik a 25-ös és a hosszabb táv útvonala mi a piros jelzés után át váltottunk a sárga jelre és meg kezdtük ereszkedésünket a Bélap völgyi ponthoz. Itt is egy ellenőrzőpont volt és ezután egy dombocska legyűrése után 2-2,5 km után megérkeztünk a szép kilátó büfésorához ahol ismételten pecsételtettünk. Elnosztalgiáztunk azon, hogy volt olyan mikor nyitva volt az egyik büfé és egy sört meg tudtunk inni, de sajnos erre most nem volt lehetőségünk. Irány tovább Pap hegyre. a távolság nem nagy kb. 1 km, de elég meredek a szakasz a futást mellőztük és szépen komótosan felkaptattunk a tetőre ahol na mi volt? – naná hogy kilátó és Józsink ismételten meghódította addig mi a pontőrökkel diskuráltunk és a járandóságunkat fogyasztottuk el (egy Balaton szeletet). Miután futótársunk is lemászott a kilátóról tovább haladtunk. A következő szakasz nagyon szép de helyenként elég meredeken emelkedik így a futást a sétával váltogatva törtünk a célunk felé. Vékonycseri ellenőrzőpontnál ismételten a 25 km-esekkel együtt megy az útvonal. Itt Rudi ismeretsége révén a srácok extra frissítést kaptak pálinka formájában. Nehezen de tovább indultunk a Szent-Miklós forráshoz. Ez egy viszonylag könnyebb szakasz egyenes illetve enyhe lejtővel. A forrásnál ismételten pecsételtünk és mivel szépen jött a víz így a forrás-vízből frissítettünk.
Továbbiakban rövid emelkedőn kaptattunk fel, majd hosszabb enyhe emelkedő következett. A kutya síroknál pár fotó erejéig megpihentünk, majd viszonylag egyenes szakasz következett Büdös kútig. Mivel már út közben is több helyen csemegéztünk a medve hagymából most az ellenőrzőpont előtt szedtünk  még hogy a kenyerünket a frissítő ponton azzal is megízesítsük. Hamar elértük Büdös kutat és itt kicsit hosszabban elidőztünk. Miután mindenki belakmározott a zsíros kenyérből tovább indultunk. Itt sem volt nagy távolság a két ellenőrzőpont között gyenge 700 m, de szintén végig emelkedik. A rövid táv okán futottunk felfelé is. Kilátó itt is van, és igen Józsink ismételten a tetejére hágott. Sikerült leimádkoznunk így indultunk tovább. A következő szakasz hosszabb és lefelé halad, de azért kisebb hullámok vannak benne, de kényelmesen futható és mi így is tettünk. Csereze hegyen egy felszámolt kavicsbánya tetején volt a következő ellenőrzőpont. Itt a srácoknak volt egy kis boruk, de mivel nekik még egy darabig kint kell maradniuk így a szíves kínálás ellenére szomjasan haladtunk tova. Az útunk Levezetett Vonyarcra majd kivételesen egy kis aszfaltos szakaszon értük el a Szent Mihály dombot, aminek a tetejére felkapaszkodva tudtunk pecsételni. Itt Attila javaslatára rövidebb pihenőt tartottunk, de mielőtt teljesen kihűltek volna az izmaink, az utolsó emelkedő felé vettük utunkat. Ismételten aszfaltos szakaszon közelítettük meg a Vas hegyet majd erős kaptatón lehetett elérni a pecsételő helyet. Az utolsó emelkedőt már rövidebb séta kivételével kocogva gyűrtük le. A pontőr lányokkal közös fotózás után még a kilátóhoz oda futottunk csak hogy ne maradjon ki. Józsi ezt már kihagyta, úgy látszik megunta a lépcsőmászást. Innen már csak lefelé kellett gurulnunk a cél felé ami szintén a vasútállomáson volt.
Kellemesen elfáradtunk, a jelvény és oklevél átvétele után szép kényelmesen fel sétáltunk hozzánk. Itt már reggel óta várt minket a frissítés iszogatva-eszegetve elevenítettük fel az út mozzanatait. Közben az eső is elkezdett esni, jókor, bár sok nem esett.
Összesítve 38 km-t 1100 m szintemelkedéssel hagytunk magunk mögött, a nettó időnk 4 óra 5 perc volt, állás idővel együtt 4 óra 50 percet volt szerencsék eltölteni. Szervezésre nem lehet panasz, útvonal jelzéseket nemigen figyeltük, mivel szinte bekötött szemmel végig tudnánk menni rajta. Egy szó, mint száz, jó volt, meleg szívvel tudom ajánlani, máskor többen gyertek a következő ilyen alkalomra, hiszen jó állóképességet ad, és mivel nem verseny, így szépen meg várunk mindig mindenkit (vagy ti vártok meg minket öregeket).

Lőrincz Endre