3:55-kor keltem, megsütöttem 4 tojást, ránéztem a faliórára. Te jó ég, még csak 3 óra, mire tekertem az ébresztőt? Megállt a falivekker…
Mentünk Rudiért, irány Kanizsa
Rudi mindig kemény megpróbáltatásként beszélt róla. Mivel nem volt 60 km feletti futásom, láttam bent kihívást bőven. Megfordult a fejemben az egyéni UB jövőre, kapóra is jött.
4 helyre depóztattam ISO-t, vizet, banánt, csokit, lámpát, meleg felsőt éjszakára.
Kanizsáról indultunk 5 perccel 6 órás tömegrajt után hárman.
Az első 13 km-t 6:00 és 6:30 közötti km-ekkel tettük meg, ezzel sok mindenkit megelőztünk, kivéve Rudolf Tomit, aki 40-en ment és jól tolta. Kanizsáról indultak a 40 km-esek is.
Homokkomáromi templomnál hűtöttük okos fejünket csap alá dugva.
Oltárci vadászháznál találkoztunk kanizsai futóklubbosokkal akik 40 km-t nyomtak, vagy egy kicsivel többet, mert többször eltévedtek.:)
Rajtuk kívül zalaiakat nem igazán láttunk. Voltak viszont a Mecsekből, Szabolcsból, Kalocsáról no meg Pestről.
Hahóton a művházzal szembeni kocsmában legyűrtünk pár zsíros kenyeret paradicsommal, sót nem sajnáltuk.:)
Fél 2-kor értünk Söjtörre Deák házhoz, ahol kaptunk egy őszibarackot. Kb. 37 fok forróság volt.
Pusztaederics környékén tempónk még lassult, nyomókutas fejmosást végeztünk.
16 órakor Rádiházán Rudi a forróság+ kellő motiváció + a nagypapi kor 🙂 miatt jobbnak látta, ha hívja Erikát. Racionális döntés volt részéről.
Itt értek utol minket a pesti csajok, amin meg is lepődtünk. Egyikük adott a sarkamra leukoplasztot, ami a célig jó szolgálatot tett.
Rudinak volt GPS óráján track, ami sokat segített, de ennek ellenére a ritka jelzések miatt pár helyen eltévedtünk. Ismét zsíros kenyér paradicsommal.
Gyula Rudival tavaly Bázakerettyéig jutott, figyeltük a jelőléseket, de sok helyre emlékezett.
Rádiházáról ugyanazon az úton mentünk fel ahol lejöttünk.
Szentpéterföldén temetőben mai nap ötödjére hideg vízzel hűtöttük kobakunk.
Fél 8-kor értünk a Torhai forráshoz, ami ki volt apadva.
Este 9 óra körül mindkét talpamra féltenyérnyi vízhólyag fejlődött. Innentől futni nem tudtam, menni is csak komoly fájdalommal.
Elkerült bennünk egy magas vékony pesti srác Solomon félcipőben, akinek jóval durvább bokasüllyedése volt mint nekem.
Lasztonyán próbáltunk vizet lelni, de nem találtunk. Ablakok bedeszkázva, sehol egy lélek. Tettünk egy kis kitérőt, mikor tüsszentettem egy óriásit, amire egy kisgyerek kb, 40 méterre elnevette magát. Mentünk a hang irányába.H angos köszöngetés után kijöttek a kis srác nagyszülei és kaptunk vizet.:)
Házuk mellett vezetett fel egy végtelen hosszúnak tűnő emelkedő, ami egy kilátóhoz vezetett. Már nem volt kedvem felmenni, egy 2011-ben épített szép fakilátó volt.
Bázakerettyei kocsmánál megint utolértek a csajok, pedig jó tempót futottunk. Mi elindultunk, ők még kajáltak 20 percet.
Tisztában voltunk vele, hogy reggeli 8 előtt még szerencsével sem érhetünk be.
Mégis egy pillanatra sem gondoltunk arra, hogy feladjuk.
Többször volt szerencsénk is, mikor láttuk, merre mennek azok, akik már sokadjára teljesítik. Találkoztunk egy rutinos túrázóval, akit Rudi ismert a 90-es évekből. Ő most az út mellett feküdt, egy talán vodkás üveggel a kezében. Utánunk eredt, nyelve nehezen fordult, de menni tudott.
Budafai arborétumnál, ismét eltévedtünk lementem egy völgybe jelzést keresve, de nem volt.:( Itt utolért a piás, mutatott, hogy balra. Később megint beelőztek Dóriék, többet nem láttuk őket.
11-kor kistolmácsi büfében, Gyula evett egy hot-dogot, újra beért a piás, tejet kért. Azt mondta, hogy rossz a gyomra.:)
Valkonyán turista háznál újra pecsét, zsíros kenyér, Gyula engedett vizet. Kiengedte a csapot rendesen, aki utána jött nem tudott már engedni. Pecsételős bácsika kereste a vízmű számát.:)
Elért bennünk egy piros pólós srác. Csak övtáskája volt, elején egy hosszú sor leddel, amit a haverja bütykölt össze neki. Egy viszonylag nagy, 12 V-os akku hajtotta. Rengeteget beszélt. Nekünk nem tetszett a dzsindzsa, a méteres csalán, sok kidőlt fa stb. Erre azt mondta, hogy Zemplénben sokkal rosszabb a helyzet. Ismerte a csajokat, aki leelőztek, kiderült, hogy NB 1-es túrázók és ők ketten vezetik a bajnokságot. Egyiküket Örsi Annának hívják és megnyert egy 1600 km-es cseh-szlovák túrát “végtelen” szinttel,20 nap 7 óra alatt.(Társát hívják Dórinak.)
Rengeteg 100 km feletti túrán indultak már. Mikor beszéltünk neki a verseny durva szintjeiről, csak nevetett. Elmondta Mátrán 132 km,6760 szinttel.32 óra szintidővel nagyságrendekkel keményebb.
Jött a messzi susnyásból egy tag, kérdeztem eltévedt-e. De csak hasmenése volt, először túrázásai során. Szívesen cserélt volna vízhólyagomra. Elmondta, hogy több megoldás van vízhólyagra. Fájdalomcsillapítóra esküdözött, mondtam, hogy ha lehet nem eszek gyógyszert. Aztán bevallotta, hogy droghoz is hozzányúlt már, érzi ilyenkor a fájdalmat, de nem érdekli. Itt le is zártuk a beszélgetést…
Sokat villámlott, mivel nem jósoltak esőt, otthon hagytam az esőkabátom. Talán negyed órát esett az eső. Erdőben fel-le, fel-le milliószor sötétben, beugrott egy kép az Ultra c. filmből: Mit is keresek én itt? 🙂
Eszteregnye szőlőhegyen kaptunk pecsétet, innen “bagatell” 20 km volt vissza. Egy túrázó szerint már csak 2 emelkedő lesz vissza. Volt vagy 22… A kb. 70 indulóból ekkor már 12-en feladták. Innentől keveset dumáltunk. Itt megint mentünk kb. 500 métert pluszban.Gyula elég sok ultrán indult, de neki is kemény volt. Megegyeztünk Gyulával, behúzzuk ezt a versenyt, de többet nem indulunk rajta.
Reggel 9-kor értünk be.27 órát voltunk talpon, nem aludtunk egy percet sem. Nekem eddig ez volt a leghosszabb, legkeményebb kihívásom, örülök, hogy túl vagyok rajta.
Hogy miért keletkezett 6 nagyobb méretű hólyag a lábamon?
1. Asics GT 2000 cipőben futottam, amiben előtte legfeljebb 10 alkalommal használtam, egyszer terepen 32 km-t nyomattam.
2.Csak az ujjak közé + ahol a régebbi cipőim néha feltörték tettem vazelint. Lehet lanolint kellet volna használnom, vagy az egész lábfejet vékonyan bekenni
Aki kipróbálná magát ultra túrán, az az 1000 Ft-os nevezési díjért cserében sok élménnyel lehet gazdagabb. 🙂
Köszönet mindenkinek aki segített ,főként Rudinak, aki minden kérdésemre válaszolt. Gyulának, hogy “hólyagos” tempóban is végig jött velem, és annak aki végigolvasta, üdv: Andor Jocó
