2019-ben a FélBalaton Szupermaratonon (2 napos) futottam, ami után valahogy úgy éreztem, maradt még bennem….
Így ezt a „FélBalatont” és a 2019. évi UB fáradalmait kipihenve kacérkodtam a gondolattal, hogy bevállalom mind a 4 napot. Valami komolyabb kihívásra vágytam, aztán 2019. augusztusában, még kihasználva a viszonylag kedvező nevezési díj adta lehetőséget, beneveztem egyéniben a BSZM 2020-ra!
Innen már nem volt visszaút….mondjuk eszembe sem jutott, hogy visszakozzak…
Elkezdtem megtervezni a 4 nap forgatókönyvét, szállás foglalás, Férjem, és Szövetségesem 😊 ismételt rábeszélése, milyen jó lesz neki, hogy 4 napon keresztül kerékpáron kísérhet, esténként meg masszírozhatja sajgó lábaimat.
Tulajdonképpen 2019 ősz óta edzettem erre a versenyre, a BSI-től, 3 hetenként kapott edzéstervet a magam életritmusára alakítva, esőben, szélben, sötétben, fagyban (bár ez ritkán fordult elő) futottam.
Itt megragadom a lehetőséget, és köszönetet mondok minden futó társamnak (Ági, Imola, Zsolt, Jocó és még sokan mások), hogy velem tartott, és próbált igazodni (vagy csak elviselt) az én rigolyáimhoz. 😊
Heti 70-100-115 km körüli futásaim voltak, ez heti 5 futást jelentett, a hangsúly a 4, egymást követő napon történő terhelésen volt, köztük 2-3 hosszú futással.
Szerencsére csak apróbb hátráltató tényező nehezítette a felkészülésemet, kis megfázás (mert szakadó esőben a barátnőjével az ember akkor is elmegy futni, ha az edzésterv csupán laza, 6 km-es futást ír elő.. 😊), a „Szervekkel” is meggyűlt a bajom, amikor „gazella” lábaimmal keresztül-kasul átvágtam a nem éppen gyalogos forgalomra kijelölt helyen…
Büntetést utólag befizettem, rendes voltam, mert nem futottam el, pedig egy jó kis fartleknek biztos örült volna rendőr bácsi…, amit viszont kicsit nehezen emésztettem meg, hogy a csekkre azt írta : „gyalogosan közlekedtem”….gyalogosan, mi? Futottam, ember !!!! 😊
Hja, meg egyszer azt hittem, tudok repülni, de kiderült, hogy nem, így néhány sebet szerezve konstatáltam, hogy a négylábúak szeretnek láb alatt lenni… 😊
A futások mellett még 1 nap („pihenőnap”) személyi edzőhöz jártam, járok, crossfit, és egyéb erősítő, stabilizáló edzésre, hiszen ahhoz, hogy sérülés mentesen lehessen edzeni, versenyezni, fontos bizonyos izmok megerősítése, stabilizálása. Hasznos is volt…
Közeledett a VERSENY időpontja, bevallom kb. annyira izgultam, mint Érettségi előtt.
Tele pakoltunk egy „dobozos” autót mindennel, mi szem-szájnak ingere, kerékpár, nagy bőrönd, közepes táska, kis táska, még kisebb táska, henger, meg minden is…
Marcival megbeszéltük, hogy minden nap elmegy autóval a célig, ott kiveszi a biciklit, és elkezd szembe tekerni velem, így kb. a napi táv felénél tudunk találkozni, addig meg kihúzom a nálam lévő 1 géllel, 3 dl izo itallal, sótabikkal, + frissítő pontok is voltak, kb 5 km-ként.
1.nap Siófokról indultunk (Fonyódig), a táv 48,4 km. Eléggé időben odaértünk, hogy be tudjak melegíteni stb., találkozás ismerősökkel, ölelkezés, puszi, bíztatás…(koronavírus meg menjen a ….)
Idén sok „celeb” Ultra futó vett részt a versenyen, jó volt őket élőben is látni. Tivadart egy kicsit hiányoltam, de talán majd legközelebb…neki ez egy jó kis edzés lehet…😊
10:45-kor tömegrajtoltatással indultunk, toporgás, tötyörgés, előzés, padok kerülgetése, de aztán, lehetett futni is. A táv első felét egész jó tempóban tudtam futni, 5:37 – 5:40 körül kényelmesen, jól ment a ritmus, mosolyogtam,13 km körül egy gél, aztán megérkezett Marci is, ő abban a szerencsés helyzetben volt, hogy mindig találkozhatott az elsőkkel, mondta is mindig, hogy nagyjából kit, melyik km-nél látott. Kaptam tőle kortyonként az izo-t, aztán még 2 gélt ettem a szakaszon. BCAA-t 2-3 kortyot, 1 sótabit.
Csak a nagyobb frissítőpontokon, azaz a Váltó pontokon, vagy nevezzük „Dugó pontnak” lassítottam, ittam pár korty vizet, colát. A 30-35 km körül kezdtem kicsit fáradni, lassultam is, lehet, hogy előtte kicsit többet kellett volna frissíteni, benyomtam a koffeines gélt, amitől erőre kaptam, a végén a cél előtt még kicsit gyorsítani is volt erőm, sőt a „házi” forgató csoportnak villám interjút is adtam.
5:49 min/km lett a napom.
Elfáradtam, de aztán kaja, nyújtás, hengerezés, lábmasszírozás jót tett.
2.nap Fonyódról Szigligetre futottunk, ezen a napon tettük meg a leghosszabb távot: 53,2 km.
Esőt jósoltak erre a napra, ami be is jött, azzal a módosítással, hogy reggel jól kieste magát, így a 10:30-as rajtnál csak szemerkélésben volt részünk.
Rajt előtt megint ismerősökkel ölelkezés, búzdítás. Marci posztolta az eseményeket, őt egyébként megbíztam, hogy legyen a „social media manager”-em, mivel én az ilyesmire alkalmatlan vagyok. Kb.10:40-kor sikerült is elrajtolnom, nagy volt a sorban állás az indulós dugókázásnál, mert csak 2 sorban lehetett rajtolni.
Jól indultam, kb. a 4. km-nél vasútnál pirosat kaptunk, amit persze jóváírtak, csak kicsit érdekes volt a vasúti átjáróban a dugókázásnál az a tülekedés, néztem is furcsán néhány emberre, mert, mintha az élete múlt volna rajta…
Igaz, én sem szeretem, ha megszakítja valami a futó ritmusomat, de hát ez van, versenyszabályzat…
A szakasz elején kicsit untam magamat, aztán beszédbe elegyedtem egy sráccal, aki állítólag Százhalombattáról jött, így jobban mentek a kilóméterek.
A 26. km körül egyszer csak hatalmas meglepetésként megpillantottam Mónit, Lillát, Umbertot, nagyon megörültem nekik, pár km múlva ismét ott voltak, Umberto meg is örökítette ezt a pillanatot, szerintem tök jó fotó lett…(nem hiába, aki érti a szakmát.. 😊)
A 32. km-nél aztán elértük Keszthelyt, innen már csak egy félmaraton volt hátra.
Marci tukmálta belém a gélt, inni valót, de fáradtam, lassultam.( összesen 3 gél fogyott, itt már nem nagyon ízlett)
Márkus Öcsiékkel kerülgettük egymást, olykor egy-egy vicces megjegyzést elsütve.
Aztán, amikor befordultunk a szigligeti egyenesbe, onnan már bíztam, hogy menni fog a végén az emelkedő, ami „ajándék” volt, de felfutottam, itt sem sétáltam bele. Így 6:06-os átlaggal végeztem a napi szakaszon.
3. nap Badacsony-Balatonfüred, 43,4 km.
Ezt a napot több szempontból is nagyon vártam. Főleg, mert tudtam, hogy Ági barátnőm érkezik szurkolni, másrészt ez a legrövidebb táv a verseny során. Soha nem gondoltam, hogy ennyire fogok örülni „csak” 43 km-nek.
Tapolcán aludtunk, 10:20-kor volt a rajt, de 10 előtt már ott voltunk, Ági is férjével, Kornéllal már ott vártak minket, annyira örültem nekik, egymás nyakába borultunk. Itt már több zalai ismerőssel találkoztam. Ez a táv valahogy úgy lement, hogy szinte észre sem vettem, pedig már az idő is szelesre fordult. Végig mosolyogtam ezt is, Ágiék több ponton is szurkoltak, Zsolt is előkerült egyszer csak, ennyi meglepetés…, annyira feldobott, hogy eszembe sem jutott, hogy ennyit futok. persze az időm nem lett túl csodás, kb. 6:10-es átlaggal zártam ezt a „rövid” szakaszt. Biztos a szél, és az a néhány emelkedő lassított így be, 😊 amiket Sólyomnak szántam, hiszen vele szoktunk keddenként dombozni.
Ezen a napon megint nem sok gél fogyott, 2 db-ot sikerült betolni az arcomba. Némi izo, víz, cola stb, kíséretében.
4.nap Balatonfüred – Siófok, 51,2 km.
Annak ellenére, hogy előző nap szeretet cunamit kaptam, este masszázst is, reggel valahogy fáradtan ébredtem, ráadásul előző nap a lábamon 2 körmöm is megadta magát, este böködtem a vérhólyagomat, reggel leragasztottam, gondoltam lesz, ami lesz, megcsinálom valahogy, másnem út közben kérek valakitől egy kést, és levágom az ujjamat, ami felesleges… 😊
Rájöttem, hogy ez a köröm dolog annyira szükségtelen az ember számára…
Az eddigiekhez képest korábban, 8:30-kor volt a rajt, nagyon szeles időnk lett, persze nem hátszéllel, de azért megküzdöttem az elemekkel. A géleket a gyomrom kezdte megtorolni, 12-14 km körül elkezdett görcsölni a hasam, de tűrtem, nem álltam meg, lassan, de biztosan haladtam. Az időm már nem érdekelt, csak az, hogy célba érjek.
Ágiék a 16. km-nél lévő ponton vártak, kérdezte, szükségem van-e valamire, de nem kellett semmi, volt nálam 1 db gél, nem nagyon mertem enni.
A 21.km körül kicsit szédültem, ekkor egy zalai ismerős megveregette a vállamat, elismerően bíztatott, amitől erőre kaptam.
Már nem is tudom, hogy hol került elő Marci, de annyira vártam már, annyira örültem neki, hogy elkezdtek folyni a könnyeim, ő meg csak mondta, hogy jó vagyok, megcsinálom.
Előre megbeszéltük, hogy Ági fut velem a 36. km-től, az utcsó 15 km-t, már nagyon vártam, hogy odaérjek, megkönnyebbültem, amikor megláttam…
Mondtam neki, hogy bocs, egy kicsit késtem… 😊
Innentől csacsogás, futómozgás imitálása, röhögés.. köszönöm Ági, hogy segítetted az utolsó kilómétereket!
A időt már elengedtem, csak néha pillantottam rá az órámra, hogy milyen sebességgel haladok, gyönyörködtem a tájban, a Balatonban…
Aztán befordultunk a célegyenesbe, már hallani lehetett a szpíker hangját, ekkor tudtam, hogy igen, megcsináltam, innen már, ha négykézláb is, de bevonszolom magamat..
Ági az utolsó métereken még bíztatott, én próbáltam hálálkodni neki, de közben a könnyeimmel küszködtem. Bal kanyar, és CÉL kapu, itt lányos zavaromban, és talán, hogy ne törjön ki belőlem a zokogás, elkezdtem szökdelni, így beérve a célba, már mosolyogva.
Kocsis Árpi akasztotta a nyakamba az érmet, és megjegyezte, hogy hihetetlen, milyen mosolyogva csináltam végig ezt a 4 napot, és jövőre is várnak…
Ezen a napon 6:26-os átlaggal imitáltam a futó mozgást.
A 4 nap alatt, 196 km-t futva, összesen 20:07 idővel, átlag 6:10 min/km-rel részese lehettem egy varázslatnak, mert ez számomra azt jelentette.
A 4 nap alatt 4-szer meghaltam, és a célban 4-szer feltámadtam, idén nem éreztem, hogy maradt volna bennem…. 😊
Hálás vagyok mindenkinek, aki támogatott, aki hitt bennem, legfőképp férjemnek, Marcinak, hogy hősiesen végig csinálta velem a 4 napot, Áginak, aki a felkészüléseimen is velem volt, amikor tudott, és szurkolt, bíztatott; Móninak, Lillának, Umbertonak, Zsoltnak, akik szintén eljöttek szurkolni. És hálás vagyok azoknak is, akik nem hittek bennem, mert ez még erősebbé tett, elszántabbá a tekintetben, hogy még inkább bízzak magamban.
Trajbár Judit