Most már én is tartozok egy beszámolóval.

Akármennyire is kedvenc távom a maratoni táv, idén valahogy nem akart összejönni a terv szerint. Bár sikerült kétszer PBt futni (áprilisban Füreden 3:54, majd most Ljubljana-ban 3:52:34), úgy gondolom jobban kellett volna, hogy sikerüljön mind a kettő. Főleg, ha a félmaratoni eredményekre gondolok (1:45 és 1:43). Úgy tűnik 2019 inkább a félmaraton éve volt, ez az 1:45 még egy tavalyi álom volt, amire a nyáron sikerült még rá is tenni. Mind a kettő a maratonhoz való felkészülés része volt, edzőversenyként futottam. Most már azt mondom, hogy lehet nem kellett volna ezeket maxra futni.

Ezek alapján a félmaratonok és edzésadatok alapján egy minimum 3:40 alatti időre lehetne számítani. Füred után a következő próbálkozásom Pesten volt. Nagyon vártam anapot, májusban kezdtem a felkészülést egy hónapos sérülés után, amit Füreden szedtem össze. Nehéz volt a kezdet nagyon, mintha újra kezdtem volna futni. Küzdelem volt eleinte a 6:00 perces tempóért, és a meleg se könnyítette a dolgomat. Aztán szép lassan kezdtem visszarázódni, próbáltam az előírt pulzust tartani. Egy 12 km-es versenyen 5:10-es átlagot mentem, aminek akkor nagyon örültem, majd augusztusban sikerült egy félmaraton 4:53-as átlaggal, augusztus végén pedig egy 30 kilométeres edzés 5:09 átlaggal. Ezek alapján lehetett talán reménykedni, hogy menni fog a maraton 5:15-el. Aztán…

Aznap, amikor ébredtem, már gyomorgörcs és szédülés kerülgetett, már ott voltam, hogy el se indulok. De a rajtig valahogy összeszedtem magam, minden szépen is indult, eleinte kellemes futóidő volt. 17 kmnél valaki mondta is, hogy 3:35 a várható érkezési idő. 20 kilométer után pedig kisütött a nap, elment az energia, nagy mélypont jött, amin nem sikerült túljutni. Pedig figyeltem a frissítésre. Kiszálláson gondolkodtam, de valahogy végig csúsztam. Hogy értelme volt-e, arról biztos megoszlanak a vélemények, de nekem sokkal negatívabb élmény lett volna abbahagyni a versenyt. Kissé csalódottan 4:02-vel értem célba. A célba érés után egyből az volt az első gondolatom, hogy Ljubljana-ban október végén biztos hűvösebb lesz, meg amúgy is imádom azt a versenyt, próbáljuk meg.

Egy hetet kihagytam, majd újult erővel csaptam bele az edzésekbe megint. Két héttel a verseny előtt Lillával futottunk egy 27 kmt 5:02 átlaggal, végig dumálva, ami megint bizakodásra adhatott okot. Aztán..

Nem kaptam meg a hűvös időjárást ott se, 22 fok volt. De aznap reggel jó kedvvel, jó erővel ébredtem. Az 1. km borzalom volt, egy szűk utcán mentünk, mozdulni alig lehetett a tömegben. De utána helyreállt a rend. Picit lassabban kezdtem, mint Pesten. 25 km-ig ment az 5:10-es tempó, majd jött a fal. Szerettem volna egyenletesen futni, ez most se sikerült, a déli meleg se segített ebben. Picit azért jobban tudtam haladni, mint Pesten. Egy PB-t sikerült összehozni, aminek azért örülök.

Tudom, hogy hittetek páran abban, hogy ennél sokkal jobban mehetne ez a táv is nekem. Én is hiszem, de még nem jött el ennek az ideje. Nem fogom a melegre, ennyit tudok most testileg és mentálisan is. Sokat kell még tanulni. Valószínű azért kedvencem ez a táv, mert tele van kihívással, amiket egyszer le lehet győzni, ahogy Kipchoge is bebizonyította. Úgy gondolom, változtatni kell picit a felkészülésben is. Köszönet mindenkinek aki szurkolt és akivel futhattam.

És zárásnak még annyit, hogy persze nem a számokért futunk, hanem mert szeretünk futni. Lőrincz Olivér szavaival élve: A számok csak hozzátesznek az élményhez. A futásban rejlő egyéb szépségeket, örömöket nem lehet számokkal leírni, szavakkal is nehéz.

„Nem attól leszel boldog ha jól, eredményesen futsz, hanem attól leszel eredményes, ha boldogan futsz”

Pálfy Antal